Topjátékosból világutazó – Keisuke Honda portré

Japán, Ázsia és a Távol-Kelet egyik futball-nagyhatalma számtalan tehetséget nevelt már ki az európai topligák számára. Közülük is kiemelkedik a szigetország egyik legnagyobb sztárja, Keisuke Honda, aki karrierje alkonya felé közeledve világutazásba kezdett: mexikói, ausztráliai és brazíliai állomáshelyek mellett épp Banglades szövetségi kapitányaként is próbál helyt állni.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Tökéletesen induló karrier

Az igazi sportcsaládból származó Honda 1986. június 13-án látta meg a napvilágot, Settsuban, Oszaka városához közel. A helyi csapatban, az FC Settsuban kezdett el megismerkedni a labdarúgással, mindössze nyolcévesen, ahonnan gyorsan Oszaka legnépszerűbb csapatának utánpótlásában, a Gamba Osakánál találta magát. Tehetségét már itt is megcsillogtatta, a korosztályos csapatokat azonban nem járta végig és inkább a Japánban igen népszerű és nagy tradíciókkal rendelkező középiskolai futballt választotta. Érettségi után a Nagoya Grampus csapatában mutatkozhatott be a japán első osztályban a 2005-ös szezonban.

A sokoldalú Honda a középpálya bármely pontján bevethető, a Nagoya Grampusnál még a védelem bal oldalán kipróbálhatta magát, a legjobb teljesítményre azonban támadó középpályásként, hamis kilencesként képes. 2008-ban, miután hazájából eligazolva belekezdett a légiós életbe és csatlakozott a holland VVV-Venlo együtteséhez, egyből a másodosztályban találta magát. Az Eredevisie-ből frissen kiesett Venloban kimagaslott a csapatból, az Eerste Divisie-ben 36 meccsen 16 gólt szerzett, hozzásegítve ezzel a csapatát a másodosztály bajnoki címéhez és a feljutáshoz, Hondát pedig az év játékosának választották csapatából. A holland kiscsapattal kötött kétéves szerződést nem töltötte ki, 2009 decemberében nagyjából 6 millió euróért igazolt Oroszországba, a CSKA Moszkvához.

 

Karrierje legszebb időszakát Moszkvában töltötte.

 

Karrierje legsikeresebb időszakát töltötte az orosz fővárosban, Leonyid Slutsky csapatának meghatározó játékosa volt. Bemutatkozása jól sikerült, első mérkőzésén, a Sevilla elleni Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében remek teljesítményt nyújtott, a visszavágón pedig hátán vitte a csapatot: a hazai pályán elért 1-1-es döntetlent követően Sevillában 2-1-re győzött a CSKA, Honda góllal és gólpasszal vette ki a részét a továbbjutásból. Mivel újdonsült csapatával bejutott a BL negyeddöntőjébe,

ő lett az első japán játékos, aki ilyen messzire jutott az európai labdarúgás legrangosabb versenysorozatában, sőt a Sevillának lőtt góljával első japánként talált be a kieséses szakaszban.

Az orosz első osztályban csak két meccset hagyott ki, 28 találkozón 5 gól és 5 gólpassz szerepelt a neve mellett a szezon végén. Noha csapatával csak az ezüstérem jött össze (2010-ben a Huszti Szabolcs fémjelezte Zenit lett a bajnok), hazájában az Év japán játékosának járó díját is bezsebelte.

2011-ben már trófeát is a magasba emelhetett, az Orosz Kupa döntőjében a Szpartak Vlagyikavkaz együttesét győzték le a csereként beállt Honda Doumbiának adott gólpasszával. A kupát 2013-ban is megnyerte csapatával, és végre a várva várt bajnoki cím is összejött, sőt a következő évben a címvédés mellett a szuperkupát is megnyerték, abszolút uralva az orosz első osztályt.

Az ekkor 27 éves Honda teljesítményére több csapat is felfigyelt, a legelszántabb érdeklődő a Massimiliano Allegri által vezetett AC Milan volt, akik a 2014-es téli átigazolási szezonban meg is szerezték a japán játékost. Nem ezek voltak az olasz sztárcsapat legsikeresebb évei, a 2017-es olasz szuperkupa mellett az év végi bajnoki hatodik helyezés volt a legjobb, ahol végeztek ekkor. A sikertelenség nem Hondán múlt, 81 Serie A találkozón 9 gólt szerzett, 12 gólpassz mellett.

A gólínség oka egyszerű volt: a CSKA Moszkvával ellentétben, ahol támadó középpályásként számítottak rá főleg, Milánóban jobb szélsőként szerepelt, itt pedig közel sem tudta azokat a gólszámokat hozni, mint amit a Premjer Ligában megszokhattunk tőle.

 

A nagy felfedező

A Milan végül elengedte az ekkor már 31 éves játékost, aki nem tudott kiteljesedni a korábbi BL-győztes csapatnál, ekkor pedig sokan az Egyesült Államokba várták. Az amerikai lapok szerint a legnagyobb kérője a Seattle Sounders volt, ez a transzfer azonban meghiúsult. A kontinenst viszont nem hagyta el, következő csapata a mexikói Pachuca lett, ahol ismét az oroszországi teljesítményre volt képes. Pedig a mexikói kalandja nehezen indult, a Milanban az utolsó időszakában szinte pályára sem lépett, az önbizalomhiányos Hondának pedig idő kellett, mire teljes értékű tagja tudott lenni a csapatnak. Szerencséjére edzője, Diego Alonso tökéletesen építette be a csapatba a japán játékost, aki otthonosan érezte magát új állomáshelyén, amennyire lehetett, hamar elsajátította a spanyol nyelvet is. A Pachucában végül 36 mérkőzésen lépett pályára, ahol 13 gól és 8 gólpassz volt a mérlege.

 

A mexikói kalandja jól sikerült Hondának.

 

Mexikó után átrepülte a fél világot, hogy csatlakozzon a friss bajnok Melbourne Victory csapatához, Ausztráliában. Kiemelt játékosként sokat vártak tőle, Honda pedig ott kezdte ausztrál karrierjét, ahol mindenhol máshol is korábban: gólt szerzett első mérkőzésén, a városi rivális, Melbourne City ellen, ahol végül 2-1-re kikapott csapatával. A Victory a második bajnokiján is vereséget szenvedett, ezúttal a Perth Glory-val szemben, Honda két gólpasszt is kiosztott csapattársainak a 3-2-re elbukott találkozón. Kevin Muscat a középpálya jobb oldalán számított a japánra, aki a 9. fordulóban elszenvedett sérüléséig a hátán vitte a csapatot: 4 gól és 3 gólpassz szerepelt a neve mellett és a legtöbb támadás is tőle indult a középpályán.

Visszatérését követően sem gólokban, sem játékban nem tudta hozni a korábbi szintjét és már inkább hátráltatta csapatát, mintsem segítette volna. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy egyik legemlékezetesebb megmozdulása nem a zöld gyepen történt, hanem egy interjúban, ahol angol tudását csillogtatta meg. Utolsó ausztrál bajnokiján, az A-League rájátszásában csúfos vereséget szenvedett csapatával a nagy rivális (és későbbi bajnok) Sydney ellen, a 6-1-es bukó után pedig nem csak Honda távozott Melbourne-ből, hanem a szakmai stáb és meghatározó játékosok is, a Victory pedig azóta is lefelé halad a lejtőn.

Ausztrália után rövid időre még visszatért Európába és abba az országba, ahol egész karrierje indult, a holland Vitesse-nél azonban nem alkotott túl sok maradandót. Miután korábbi edzője, Leonyid Slutsky távozott a csapat kispadjáról, Honda is követte mesterét, mindössze négy meccs után, gól nélkül, két sárga lappal a zsebében bontott szerződést a holland csapattal.

2020 elején ismét meglepetést okozott csapatválasztásával. Ezúttal Brazília volt a célpont, azon belül is a Botafogo együttese, ahol Salomon Kalou-val együtt uralták a középpályát. Hamar megkapta a csapatkapitányi karszalagot is. A 11 hónapos szerződés mellé golyóálló autó, biztonsági őrök és busás fizetés is járt, Honda ennek ellenére felejthető teljesítményt nyújtott, aminek köszönhetően a szebb napokat is megélt riói csapat elbúcsúzott a brazil első osztálytól.

 


(X) Marek Hamsík után Keisuke Honda is a svéd bajnokságban köt ki? Kattints ide és fogadj az Unibeten átigazolásokra!


 

Még egyszer megpróbálkozott európai csapathoz igazolni, idén januárban a portugál Portimonense csapata be is mutatta az új igazolást a nagyközönségnek, azonban 5 nap után kénytelenek voltak szerződést bontani a korábbi japán válogatottal, miután a portugál szabályoknak köszönhetően nem nevezhették be a bajnoki keretbe.

Ennek köszönhetően jelenleg is csapat nélkül tengeti mindennapjait, szabadon igazolhatóként, Honda térképén pedig már csak Afrika az egyedüli szürke zóna.

 

Kihagyhatatlan válogatott

A korosztályos válogatottak után 2007-ben, Bahrein elleni világbajnoki selejtezőn mutatkozhatott be a nagy válogatottban. Fiatal kora miatt azonban nem tudott megragadni az A csapatnál, így egészen 2009-ig kellett várnia arra, hogy meghatározó tagja legyen a Samurai Blue-nak. Ekkor, szintén Bahrein ellen kapott lehetőséget a nemzeti csapatban, harmadik meccsén, egy Chile elleni felkészülési találkozón már gólt és gólpasszt is szerzett. Noha ebben az időben még nem játszhatta végig a válogatott meccseket, ritkán maradt ki a csapatból, moszkvai eredményeinek köszönhetően pedig ott lehetett 2010-ben japán mind a négy világbajnoki mérkőzésén: két gól, egy gólpasszal zárta a dél-afrikai tornát.

A 2011-es Ázsia-kupán oroszlánrészt vállalt japán végső sikeréből, egyedül a Szaúd-Arábia elleni, utolsó csoportmeccsen pihentették, a csapat többi mérkőzésén végig a pályán volt. Kihagyhatatlan lett japán nemzeti csapatából, ahol összesen 98 alkalommal lépett pályára, 37 találatot jegyez, ráadásul első japán játékosként három világbajnokságon is gólt szerzett. Utolsó válogatottbeli fellépése a 2018-as, oroszországi VB-n volt, a Belgium elleni felejthetetlen nyolcaddöntő.

 

Honda egyenlítő gólját ünneplik Szenegál ellen a 2018-as vb-n / kép: denverpost.com

 

Még 2018-ban, miután aláírt a Melbourne Victory csapatához, különleges feladatot vállalt magára. Dakkában, Banglades fővárosában is ott szerepelt a neve egy szerződésen, szokatlan szerepkörben, mint ahogy azt eddig megszokhatta:

ő lett a bangladesi labdarúgó szövetség szakmai igazgatója és a válogatott szövetségi kapitánya egyszerre, teszi mindezt mindenféle jövedelem nélkül.

A közeg nem ismeretlen számára, ahogy az egyesült államokbeli Kaliforniában, úgy Bangladesben is évek óta működtet labdarúgó akadémiát, hogy segítsen a hátrányos helyzetű gyermekeken. Túl nagy fába a csapat irányításával nem vágta a fejszéjét, Banglades pont annyira súlytalan az ázsiai labdarúgás vérkeringésében, hogy bukni nem tud vele, hiszen a selejtezők második körében az esélytelenek nyugalmával léphetnek általában pályára, egy-egy kiemelkedő eredmény azonban jól mutathat majd Honda önéletrajzában, ha komolyan gondolja, hogy beindítja edzői karrierjét.

Pedig még a labdarúgói sem ért véget.

Írj hozzászólást