Tradíció és fiatalság, fenntarthatóság és csődhelyzetek: az Orient-sztori

London második legrégebbi klubjánál ismét izgalmas idők járnak, Jobi McAnuff játékos-edzővel az élen a csapat hétmeccses veretlenségi sorozatot produkált, a további hét bajnokin pedig esélye lesz kiharcolni a rájátszást érő helyezést, és visszakapaszkodni a League One-ba. A jelen érdekességei mellett – a csapat mezszponzora például a 2020–2021-es szezonban maga Harry Kane – írásunkban felvillantunk pár fejezetet a 140 éves egyesület gazdag történelméből is.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


Az angol főváros keleti részén működő klubnál a jelenleg is profi szinten működő egyesületek közül csak az 1879-es alapítású Fulham FC idősebb, a pillanatnyi formát tekintve viszont jelenleg a Leyton Orient nyerné az összehasonlítást a Premier League-ben szenvedő, épp kiesésre álló városi riválissal szemben. A kelta mitológia ismerői, vagy éppen a manapság népszerű Vaják (Witcher) sorozat rajongói számára ismerősek lehetnek a klub címerében látható vivernek, melyek az együttes londoni kötődését fejezik ki: ezek a sárkányszerű lények a Temze folyó szimbolikus védelmezői.

A Leyton Orientnél, vagy röviden a The O’snál igazi családias légkörben dolgoznak, ami ez esetben tényleg nem üres frázis! A csapatot négy éve irányító elnök, Nigel Travis gyerekkora óta a klub rajongója, a sportigazgató Martin Ling pedig középpályásként 1996 és 2000 között több mint 150 mérkőzést játszott az együttesben, 2003 és 2009 között pedig menedzserként szolgálta azt – jelenlegi posztját az elnökhöz hasonlóan 2017-ben foglalta el; Ling fia, az Orientnél nevelkedett 24 esztendős Sam a hátvédsor alapembere. A mindössze 35 éves kapusedző, Dean Brill pályafutása végén 89 meccsen védte a csapat kapuját, mielőtt tavaly januárban visszavonult, hogy azonnal csatlakozzon is az edzői stábhoz – ugyanígy tett tavaly nyáron Matt Herold segédedző, egykori középpályás. A McAnuff munkáját segítő team harmadik tagja, a jelenlegi menedzserhez hasonlóan 39 éves Danny Senda szintén 2020 nyarán csatlakozott az együtteshez.

A szakmai munka nagyját és nehezét vállaló trénerek tehát egytől egyig 40 alattiak, a játékoskeretben pedig nem akad 32 évesnél idősebb futballista, kivéve persze a korábbi 32-szeres jamaicai válogatott Joel Joshua Frederick Melvin „Jobi” McAnuffot, aki a mérkőzések alakulásától függően mostanában hol végigrobotolja a találkozókat, hol le-, vagy éppen becseréli magát. A veterán középpályásnak ez már a hatodik idénye az Orient színeiben, és a szezon kezdetén maga sem gondolta volna, hogy eljön az idő, amikor a pálya mellett kispadon is hozzá kerül a karmesteri pálca: a gyenge bajnoki szereplés azonban átírta az eredeti terveket, február 28-án McAnuff megkapta élete első menedzseri megbízatását.

 

Deresedő hajjal és kapitányi karszalaggal: McAnuff vezér a pályán (forrás: Rising East)

 

A ruandai kávébiznisz

Mielőtt azonban tovább elemeznénk a jelent, az árnyaltabb és alaposabb megértés érdekében tekintsünk kissé vissza a klub történetében – ezt pedig ki mással kezdhetnénk, mint az egyesület talán legnépszerűbb egykori elnökével és tulajdonosával, Tony Wooddal?!

A leytoni születésű Wood gyerekként ott volt az 1937-ben átadott Brisbane Road stadion avatóján, ahol a csapat azóta is játszik – a Cardiff City elleni augusztusi mérkőzés belépőjegyére a kis Tonynak persze nem futotta, így a kerítés rácsain keresztül nézte annak idején az 1-1-re végződött mérkőzést. Woodból később sikeres kávékereskedő és ültetvényes lett az afrikai Ruandában, így amikor szeretett klubja 1986-ban a csőd szélére került, megvásárolta az egyesület 76%-át, és elfoglalta az elnöki széket. Eközben persze folytatta ruandai üzletét, és az ország tiszteletbeli brit konzulja lett, valamint a Brit Birodalom Rendjének tisztje címmel (OBE) is kitüntették.

Teddy Meldrum a malajziai gumiültetvényekre készül (forrás: Csengetett, Mylord? IV./2., Rekviem egy papagájért)

Eszünkbe juthat erről a népszerű vígjátéksorozat, a Csengetett, Mylord? története, melyben a tiszteletre méltó Teddy Meldrum a család malajziai gumiültetvényére készül, a sorozat sztorija persze jóval vidámabb, mint a szörnyű valóság: a Meldrum-ház szerencsétlen kalandja a malajai gumiszúval nem mérhetőek a Ruandában 1990 és 1994 között dúlt polgárháborúhoz és a népirtáshoz, melynek emléke napjainkban, közel 30 év elteltével is komoly indulatokat kavar. A háború többek között tönkretette Wood kávéüzletét is, az egyesület pedig az 1990-es évek közepére ismét a csőd szélére került. Az egykori elnök maradt Ruandában, ott is hunyt el 2002-ben.

A klub irányítását Barry Hearn, az ismert promóter, sportszervező vette át, aki 1995-től 2014-ig ült az elnöki székben, a 2021-es újévi lovagi címek kiosztásánál neki is jutott egy tiszti kitüntetés (OBE) II. Erzsébet királynőtől a sportban végzett közel fél évszázados áldozatos munkájáért. Az együttesnek évtizedes válság, alacsonyabb osztályban senyvedés után 2006-ban sikerült visszajutnia a League One-ba, ahol egészen 2015-ig meg is ragadt, Hearn tehát előbb megmentette a teljes csődtől a klubot, majd biztosította annak stabil és sikeres működését, mielőtt túladott volna rajta.

 

Az olasz szerencselovag

2014-ben vásárolta meg az egyesületet egy olasz üzletember, bizonyos Francesco Becchetti, aki első szezonjában Mauro Milanese és Fabio Liverani személyében két egykori olasz profit is kinevezett menedzserré, és az együtteshez csábította a korábbi tízszeres válogatott védő Andrea Dossenát is, működésének három éve az Orient élén azonban igazi katasztrófasorozatot hozott. Becchetti vezetési stílusa, módszerei szétzilálták a klubot, a csapat egészen az ötödosztályig zuhant. A korábbi tulaj Hearn 2017 áprilisában még tiszteletbeli elnöki címéről is lemondott, kifejezve ezzel nemtetszését az Orientnél folyó olasz ámokfutással szemben, ugyanezt a szurkolók a pályára való berohanással tették látványossá, ami miatt botrányosan félbe is szakadt a Colchester elleni bajnoki mérkőzés. A csapat 112 év után kizuhant az első négy, profi osztályból, Becchetti pedig dicstelenül távozott a klub éléről, eladva azt a jelenlegi elnök Nigel Travis által vezetett, az egyesület megmentésére létrejött konzorciumnak.

 

Újralét!

A csapat a Nemzeti Ligát megnyerve 2019-ben visszajutott a League Two-ba, a 2019–2020-as idényt, mely a 37. forduló után a világjárvány miatt félbeszakadt, az újonc Orient stabilan a középmezőnyben zárta. Az új szezonban a célkitűzések közé már felvették az első hétbe kerülést, azaz a küzdelmet a League One-ba való feljutásért, decemberre azonban az eredmények leromlottak: a téli 16 mérkőzésből a csapat mindössze négyet nyert meg, a február 27-i hazai, Tranmere Rovers elleni 3-1-es vereség után Ross Embleton vezetőedzőnek távoznia kellett a kispadról.

Így érkezett el McAnuff ideje, aki azonnal elkezdte gatyába rázni a kissé irányt vesztett társaságot…

A védelem oszlopa ma a West Ham Unitedtől kölcsönkapott fiatal bekk, Olatunji „Tunji” Akinola, a középpályán a romboló feladatokat remekül oldja meg a rutinos francia-mali Ousseynou Cissé, a kapuban pedig stabilan áll a lábán a londoni születésű, előbb a Tottenhamnél, majd a Liverpoolnál nevelkedett Lawrence Vigouroux – ő chilei származású édesapja és jamaicai édesanyja révén választhatott, melyik válogatottat szeretné képviselni, végül Chile mellett kötelezte el magát. A támadások szervezéséért McAnuff mellett a klubot negyedik éve szolgáló Jack Brophy felel, míg a gólokat az ír gyökerekkel rendelkező, de londoni születésű Conor Wilkinson, és az élete talán lejobb szezonját futó Danny Johnson szállítják.

 

McAnuff a legutóbbi, Walsall elleni bajnokit a kispadon kezdte, a 72. percben aztán becserélte magát (forrás: NewsChain)

És hogy milyen feliratú mezben teszik mindezt, az is megéri az említést! A Leyton Orientnél kölcsönben kezdte ugyanis 2011 tavaszán felnőtt bajnoki szereplését a Tottenham akkori ifjú tehetsége, Harry Kane, aki a mai napig hálás a The O’snak az akkori lehetőségért – az angol válogatott kapitánya 18 mérkőzésén ötször talált be az egyesület színeiben első felnőtt félidényében. Kane tavaly májusban bejelentette, hogy vállalja a mezszponzori szerepet a klubnál, segítve ezzel az egyesületet a válságos időkben.

 

Harry Kane a csapat 2020–2021-es hivatalos mezeivel (forrás: EPLpod)

Ez a különleges, eddig soha nem látott szponzorációs ügylet azonban nem csupán a Leyton Orientről szól: a hazai mez „THANK YOU Frontline Heroes” felirata a brit egészségügyben dolgozóknak mond köszönetet, az idegenbeli szerelés a Haven House gyermek hospice szervezetet támogatja, a tartalékmez pedig a Mind jótékonysági alapítványt, amely a mentális betegségekkel élőknek nyújt segítséget, támogatást, illetve a mentális egészséget érintő ügyekben kampányol, szervez programokat, akciókat országos szinten.

A londoni székhelyű alapítvány nem véletlenül került a támogatott szervezetek közé, az Orient fentebb már említett sportigazgatója, Martin Ling 2019-ben nyíltan, bátran beszélt a depresszióval folytatott hosszú küzdelméről. Ling ezzel olyan egykori és jelenlegi futballistákhoz csatlakozott, mint Danny Rose, Anthony Knockaert, Andy Cole, Marvin Sordell, Aaron Lennon és Dave Kitson, akik mind kiálltak a nyilvánosság elé, és meséltek mentális zavaraikról, problémáikról annak érdekében, hogy a társadalom elfogadja, és ne sújtsa stigmákkal, megbélyegzéssel, kirekesztéssel az ilyen betegségekkel küzdő embereket. Ebben a szezonban a Leyton Orient FC a mezén is hirdeti ezt a fontos üzenetet.

4 1 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x