Vállat vállnak vetve – Soucek és Coufal

Coufal és Soucek. Soucek és Coufal. A West Ham cseh ikerpárja a PL után a páneurópai kontinenstornán is kitesz magáért. De mi az az út, amelyet bejárva eljutottak a futballvilág elitjébe?


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Az egyik, a jobbhátvéd négy Eb-meccsén adott egy gólpasszt, kialakított négy helyzetet, 13-szor kanyarította középre a labdát, 12-szer tisztázott a saját kapuja előtt, 28-szor szerezte vissza a labdát, 76 százalékos pontossággal passzolt, mindemellett pedig megtett 44 kilométert.

A másik, a középső középpályás a négy fellépésén futott 46 kilométert, szintén szolgált assziszttal, nyolc lövéssel kísérletezett, ugyancsak négy lehetőséget teremtett a társaknak, 12-szer tisztázott és 80 százalékos hatékonysággal passzolt.

Az egyik, Vladimir Coufal a West Hamet képviselve segítette negyeddöntős szerepléshez Csehországot, a másik, Tomás Soucek ugyancsak a London-stadionból érkezve repíti a Hollandiát kiejtő, a negyeddöntőben Dánia ellen készülő együttest. Immár mindketten válogatottjuk legjobbjai, pedig volt idő, amikor nem nagyon hittek bennük. 

A Souceket tízéves korától nevelő Slavia Praha 2015-ben nem különösebben bánta volna, ha 19 éves játékosát el tudja passzolni, ám egy rövid próbajáték után ahogyan a Vlasim, az ugyancsak másodosztályú Frydek-Mistek sem akarta leigazolni. A rossz anyagi helyzetben lévő, vásárolni képtelen Viktoria Zizkov azonban kölcsönvette, nem mintha nagy meggyőződéssel tette volna. Nem találták különösebben jónak, sőt. A csapat edzője, bizonyos Jindrich Trpisovsky egyáltalán nem érezte úgy, szüksége lenne rá, a bajban lévő klubigazgató azonban közbeszólt: „Gyerekek, ingyen van, úgyhogy jön.”

Soucek meg elkezdett dolgozni, keményebben, mint valaha. Volt mit bepótolnia. Passzjátéka nem volt elég magas szintű, már csak ezért is próbáltak korábban a Slavia akadémiáján középső védőt faragni belőle, Soucek azonban ellenállt, elsősorban mert két zseniális középpályás, Cesc Fabregas és Yaya Touré számított mindig is a kedvencének.

A zizkovi időszakban aztán tapasztalt jót és rosszat. Egyfelől végigjátszotta a félszezont, másfelől viszont korántsem ideális körülmények közé csöppent: minthogy saját pályájának fenntartására sem volt nagyon pénze a klubnak, előfordult, hogy a csapat egy közeli parkban a lakótelepi házak árnyékában edzett. De épp a pénztelenség segítette slaviás karrierjének beindítását: minthogy akkoriban a prágaiak sem volt eleresztve, kétségbeesésükben saját utánpótlásukhoz nyúltak – micsoda skandalum… –, Soucek pedig mindjárt a nyitófordulóban, a címvédő Plzen ellen a kezdőcsapatban találta magát.

A 2-1-es vereség ellenére bent is ragadt; játszott 29 bajnokin, szerzett hét gólt, az előző szezonban még 11. Slavia az ötödik helyen zárt. Az új tréner, az ifjabbik Dusan Uhrin irányításával, aki sokak megrökönyödésére a még mindig lassúnak talált, kevésbé jól passzoló Souceket a Bundesligába képzelte. De továbbra is annyira szorgosan edzett, annyira bátran futballozott és olyan ütemben fejlődött, hogy a legendás, az 1996-os Eb-döntős cseh válogatottat dirigáló idősb Dusan Uhrin jószemű fia jóslata mégsem bizonyult abszurdnak.

A reményteljesnek gondolt jövő azonban egy újabb kanyarral indult. Miután a kínai energiatársaság megvette a Slaviát, Souceket ismét kölcsönadták, ezúttal a Liberecbe, megint csak egy Jindrich Trpisovsky vezette együttesbe. Immár azonban egészen máshogy gondolt rá a vagány tréner:

Az egyik legfontosabb játékosának tartotta, amikor pedig kisvártatva a Slavia vezetőedzője lett, Soucek köré építette a 2018–2019-es szezonban bajnoki címet szerző együttesét.

 


Soucek abban az idényben a fedezetsorból berámolt 13 gólt, a BL-ben a Barcelona, az Inter és a Dortmund ellen szerepelve pedig az is kiderült, a legkiválóbb középpályásoknak is méltó riválisa. Mestere nem is repesett az örömtől, amikor megtudta, a féléves londoni kölcsönjáték után kevesebb mint 20 millió fontért engedi el klubja a West Hambe. Sokkal többet ért volna szerinte; ha azt vesszük, hogy a transfermarkt.de immár 40 millió euróra taksálja, Trpisovskynak alighanem igaza volt.

Annál is inkább, mert immár a Premier League-ben is az egyik legkiválóbb középpályás: meccsenkénti mintegy 12 kilométert számláló futómennyiségével a közvetlen elit tagja; ha nem számítjuk a tizenegyeseket, a középpályások közt a legtöbb gólt szerezte a PL-ben (11-et); messze az övé volt a legtöbb megnyert fejpárbaj (228). Declan Rice-szal párban rendszerint uralta a középpályát, remekül ért fel a rivális kapuja elé, 102-szer tisztázott a sajátja előtt.

 


(X) Kattints ide és vegyél részt a napi Eb-sorsoláson és vidd el a részed a 300 millió forintból!


 

Jó barátja, Vladimir Coufal 90-szer, a jobbhátvédet legalább olyan elszánt futball és küzdőszellem jellemzi, mint a fél évvel korábban Londonba igazoló klubtársat. Mindkettejükre igaz, hogy szabadnapjukon is a West Ham Rush Green-i edzőközpontjában tréningeznek, önszorgalomból, alázatból, elszántságból ugyancsak jelesre vizsgázva, egyszersmind emelve a londoniak általános munkamorálját. Pedig Coufalnak sem ment mindig minden úgy, mint a karikacsapás. 

Amíg Soucekről azt gondolták, túl langaléta, mozgása összeszedetlen, Coufallal az volt a baj gyerekként, hogy túl kicsi és gyenge. Az ostravai születésű Vladimírt el is küldte nevelőklubja, a Banik, ami egyfelől nagyon mélyen érintette, másfelől viszont örök motivációként szolgált: azóta is igyekszik mindenkinek megmutatni, kár volt róla olyan könnyen lemondani.

Mert ha valóban későn érő volt is, sokáig alacsony termettel, fizikai képességei már akkor is megmutatkoztak. Egymást követő három meccset végig tudott volna játszani, ostravai barátai akkor akasztották rá a RoboCop becenevet, amit azóta is visel.

Mégsem kellett a Baniknak, a másodosztályú Hlucínnak annál inkább.

Tizenhét éves volt, amikor a kiscsapatba igazolt, ahol mindjárt a korosztályos csapat kapitánya lett. Az akkori klubtulajdonos Lumir Kotot lenyűgözte a tinédzser védő elhivatottsága, fejlődés iránti vágya, a versenyszellemet volt persze kitől örökölnie: édesanyja, Alena Drevjaná tornászként eljutott az 1988-as szöuli olimpiára. A Hlucín a drága mamát meg is tette fitneszedzőjévé, a játékosok többsége egy-egy kiadós Alena-tréning után alig bírt járni, de nem Coufal. Ő futva járt edzésre (20 perces távolságra lakott), gyakorta napi két edzésért könyörgött, már csak ezért is suttogták a jobb-bekk fülébe, egy nap akár a Premier League-ben is játszhat. Előbb persze Csehországban kellett bizonyítania, a Liberecbe igazolva megtette. Cseh Kupát nyert a Slovannal, a Slaviával két bajnoki címet. Hat libereci szezon után két idényt töltött Prágában, mígnem valóban kopogtattak nála a Premier League-ből.

 


Amikor Ryan Fredericks megsérült tavaly szeptemberben, a West Hamnek lépnie kellett. Miután Soucek annyira bevált, a cseh piac felé fordult. Elsőre az alapvetően középpályás, de szélső védő poszton is bevethető Lukas Masopustra gondolt, végül az echte jobbhátvéd Vladimír Coufal lett a nyerő, úgy is, hogy a londoni klubpolitika nem engedné meg 27 éves vagy annál idősebb külföldi labdarúgó szerződtetését (azt gondolván, ők már képtelenek alkalmazkodni a PL iszonyatos tempójához). Soucek azonban olyannyira megfelelt (ő amúgy idén februárban töltötte be a 26-ot), hogy szakítva íratlan törvényével, a WHU megvásárolta a Slavia másik ászát is. És milyen jól tette! Coufal az elmúlt PL-idényben adott hét gólpasszt, kialakított 45 helyzetet – bár a legjobbnak gondolt Trent Alexander-Arnold 77-et, Aaron Wan-Bissaka csak 31-et –, 90-szer tisztázott. Ugyancsak nem árt tisztázni: a West Ham bravúros hatodik helye a két cseh áldozatos futballja nélkül biztosan nem jöhetett volna létre. Ahogy a hollandok legyőzéséhez sem ártott, hogy a RoboCop mellett a középpálya óriása is a gyepen legyen. 

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

 

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x