Lando Norris ante portas – önbírálatban már bajnok, és a pályán is az lesz
Mint ismeretes, Max Verstappen nyerte a múlt hétvégi Spanyol Nagydíjat is, az élről rajtoló Lando Norris előtt. A 24 éves angol előtt kiváló lehetőség kínálkozott pályafutása második győzelmére, de saját értelmezése szerint már a rajtnál elszálltak az esélyei, és ezért csakis magát okolta. Norris immár sokadszorra kereste magában a hibát – de vajon igaza volt?
Vasárnap délután Barcelonában a McLaren ifjú titánja F1-es karrierje második pole pozíciójának megszerzése után a második győzelmére készült. És közel sem alaptalanul, hiszen az már futamok óta nyilvánvaló, hogy a Red Bull technikai fölénye teljesen odalett, és a szombati időmérőn (hacsak 0,020 másodperccel is), de felülmúlta a címvédő, világbajnoki éllovas Verstappent.
A rajtprocedúrából azonban kifejezetten rosszul jött ki a brit, mert miközben a hollanddal csatázott a vezető pozíciójának megőrzéséért, a negyedik helyről induló, szédületesen nagyot rajtoló George Russell a dupla szélárnyékukból kitörve kívülről elment mindkettőjük mellett, Norris pedig végül csak harmadikként fordult az első kanyarba.
A címvédő már a harmadik körben megelőzte Russellt, Norris pedig egy elnyújtott első etappal kezdte meg a kármentést. Végül hat körrel teljesített többet a lágyakon, mint a holland, és a negyedik helyre tért vissza, Verstappen, és a két Mercedes mögé. Norris a közepes keverékeken előbb Lewis Hamiltont, majd kisvártatva Russellt is maga mögé utasította, bár utóbbi azonnal visszaelőzte, de utána egyből a boxba hajtott. A McLaren versenyzője egyre csak közeledett a címvédőre, aki egy megelőző szereléssel inkább kiállt új abroncsokért, Norris pedig három körrel később ugyanígy tett. A taktika azonban kifizetődőnek bizonyult, hiszen ezúttal már a második helyre tért vissza a pályára az angol, utolérni viszont nem tudta a háromszoros világbajnokot, nyolc másodperces hátrányából csak hatot tudott lefaragni, így Norrisnak megint be kellett érnie a második hellyel – és a versenyen futott leggyorsabb körrel.
„Nekem kellett volna nyernem. Rosszul rajtoltam, ilyen egyszerű. Az autó hihetetlen, mi voltunk a leggyorsabbak, a futam elején vesztettem el. Csalódott vagyok, de sok pozitívum van, amit magunkkal vihetünk. Bár csupán egyetlen negatívum volt, az elrontott mindent. Ettől függetlenül sok pontot szereztünk, és köszönettel tartozom a csapatnak a csodálatos kocsiért”
– fogalmazott önkritikusan Norris a leintés után.
Zak Brown, a McLaren csapatfőnöke jóval elégedetteben nyilatkozott:
„Határozottan azt hittük, hogy megnyerhetjük a versenyt, és Lando most csalódott, hogy kicsúszott a kezeink közül a siker. De hihetetlen munkát végzett, így nem fogom azért hibáztatni, mert nem volt tökéletes a rajtja. A csapat nagyszerűen dolgozott, az autó rendkívül gyors volt, és Lando hihetetlenül jól vezetett. Összességében, hogyan lehetnél csalódott, ha mindkét versenyződ a pontzónában zár, az egyik ráadásul pódiumra is áll?
– kezdte az értékelést Brown. –
Izgatottan várjuk a soron következő futamokat, minél több van, annál jobb, egyszerűen folytatnunk kell azt, amit elkezdtünk. Az a célunk, hogy valamennyi versenyen gyorsabbá váljunk. Sikerült némileg csökkentenünk a hátrányunkat a Ferrari mögött, és bár a Mercedes hozott rajtunk valamennyit, ők még messze vannak. Ha Sergio Péreznek sikerül elkapnia a tempót, akkor nehéz dolgunk lesz a Red Bull ellen, de ha nem, akkor talán közeledhetünk. Mindannyian tévedtünk, amikor az első versenyhétvége után azt hittük, hogy már vége is a bajnokságnak.”
Brown értelmezése sokkal higgadtabb és reálisabb – azt viszont fontos leszögezni, hogy Norris önkritikája sem alaptalan, ugyanakkor minden bizonnyal elnagyolt – és ez nem először fordult elő vele.
Az első és alighanem legemlékezetesebb ilyen esete még 2021-ben volt, Szocsiban, amikor a szeszélyes időjárási körülményeket kihasználva élete első pole-ját megszerző brit kis híján a futamot is megnyerte. Az utolsó körökben azonban a rákezdő eső ellenére sem váltott átmeneti esőgumikra (ez a saját a döntése volt), ki akarta húzni a slickeken, az égi áldás azonban egyre fokozódott, Norris pedig nem tudta a pályán tartani az autót, így az idejekorán reagáló Hamilton nyert, ő pedig az elkerülhetetlenné váló kerékcseréje után csak a hetedik lett.
„Teljes mértékben az én hibám volt, ezért sokkal tovább tartott, amíg kigyógyultam belőle. És ez vonatkozik a megpördülésekre vagy a balesetekre is. Ha az eredmény egy olyan hiba miatt nem kielégítő, amely száz- vagy akár ötven százalékban az én hibám, az sokkal rosszabb, mintha egyszerűen nincs meg a tempónk”
– emlékezett vissza két évvel később Norris.
Utólag persze mindig okosabb az ember, de akkor az egy merész, de nagyon jó döntésnek tűnt. Mindössze két kör volt hátra, és a döntés pillanatában nem lehetett tudni, hogy milyen intenzitású lesz az eső. Márpedig az ilyen húzások, rizikóvállalások is sokszor elengedhetetlenek a győzelemhez, Norrisnak pedig legalább ötven százalék esélye volt arra, hogy a bátorságának köszönhetően megnyerje a futamot.
Azt az elmúlt évek eredményei messzemenőkig igazolták, hogy az ifjú angol már rég túltette magát a Szocsiban történteken, az önmarcangoló attitűdje azonban mit sem változott.
Tavaly Katarban az időmérőn négykerekes pályaelhagyás miatt több körét is törölték. A Q1-ben így is második lett, a Q2-ben pedig harmadik, a mindent eldöntő Q3-ban azonban nem futott érvényes kört, így csak a tizedik helyről kezdhette meg a versenyt.
„Csak a túlkormányzottságot próbáltam korrigálni, és kisodródtam. A csapat jó munkát végzett, csak elrontottam”
A 2023-as szezonzáró Abu-Dzabi Nagydíj időmérőjét hasonlóan kritikusan kezelte Norris, miután ötödik lett.
„Az autó nagyon jó volt. Elég gyors volt a köröm ahhoz, hogy a pole-ba kerüljek, de nem sikerült. Egy újabb szombat, amit eltékozoltam. Az utolsó szektorban vétett hiba mindent tönkretett. Nem tudom, hogy történt. Nem fogom az előttem haladó autót hibáztatni, amiért az utamba került, ez számít a legkevésbé, de a kvalifikáció utolsó körében túlságosan a határon autózunk, így a legkisebb apróság is teljesen felboríthatja az autó egyensúlyát, ahogy velem is történt”
– értékelte a helyzetét az angol.
Az önhibáztatás egyfelől kifejezetten szimpatikus, hiszen először illik magunkban keresni a hibát, ráadásul a győztes mentalitáshoz is hozzátartozik az, hogy egy versenyző rosszul viseli a vereséget és a kudarcot, és ebből igenis lehet építkezni, és még jobb teljesítményre sarkallhatja az illetőt – ahogyan egyébként Norrist is. Ugyanakkor az egészséges önkritika és a túlzott önbíráskodás határmezsgyéjén egyensúlyozni értelemszerűen nagyon nehéz, ezt a balanszot meglelni minden élsportolónak óriási kihívás.
Norris is sokat dolgozott, és dolgozik azóta is magán, sportpszichológus is segíti a munkáját. 2021 őszén beszélt először nyíltan arról, hogy súlyos mentális problémái voltak az első F1-es évében.
„Az emberek, akik csak a tévét nézik, sok mindent nem igazán fognak fel azzal kapcsolatban, mi mindenen megy keresztül egy versenyző. Kár ezért, de egyre több olyan műsor van, ami megmutatja a versenyzőket a színfalak mögött, és azt is, milyen nyomással kell megbirkózniuk. Főleg az én koromban. Én 19 éves voltam, amikor az F1-be kerültem, és sok szem szegeződik itt rád. Szóval az ilyen dolgokkal boldogulni nem könnyű, ez áldozatot követelt”
Beszélt arról is, mennyire stresszelte magát a pályán mutatott teljesítményének esetleges következményei miatt. Úgy érezte, olyan lehetőséget kapott, amivel muszáj élnie, és ez komoly nyomást jelentett.
„Úgy voltam vele, fogalmam sincs, mi lesz utána. Mi lesz, ha valami rosszul sül el, ha nem teljesítek jól a következő edzésen. Nem tudtam, mi lesz mindennek a következménye. A Forma–1-ben leszek jövőre is, vagy nem? Mit fogok csinálni? Semmi másban nem vagyok valami jó az életben. Szóval ilyesmikre gondoltam, és elég sok volt a depressziós időszak, amikor azon rágódtam, mi lesz egy rossz hétvége után, és mi lesz, ha nem vagyok elég jó.”
A McLaren tehetségének a Mind nevű mentális egészséggel foglalkozó alapítvány segített túllendülni a nehézségeken.
„A Mind partnerei vagyunk, akik rengeteget segítettek nekem, ahogy más McLaren-dolgozóknak is, de általában véve a világnak is. A McLarennél engem körülvevő emberek a barátaim, megbízom bennük, és a Mindnak köszönhetően már sokkal boldogabb vagyok, mindent jobban élvezek, amit csinálok”
– mesélte még 2021-ben.
Bár az összes fentebb citált eset ezt követően történt, Norrisért kár aggódni, a rajongóinak pedig kifejezetten jó hír, hogy mindenáron győzelemre tör. Ehhez pedig nemcsak a tehetsége, de az önbizalma is adott, és ezt Barcelonában is demonstrálta, amikor közölte a csapattal a rádión, hogy ő biza nem foglalkozik a Mercedesekkel, hanem Verstappent veszi üldözőbe.
És hogy nyerhetett volna-e? Erre a kérdésre nyilván nem lehet teljes bizonyossággal válaszolni, de egy gondolatkísérletet feltétlenül megér. Természetesen jóval jobbak lettek volna esélyei, ha a rajtot követően az élen marad, az azonban beláthatatlan, hogy képes lett volna-e maga mögött tartani Verstappent az első körökben. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem; de mindkét verzió más taktikát követelt volna meg mindkét fél részéről, az egymásra való reakcióik láncolatának következményei pedig már csak egy sokismeretlenes egyenletben lennének kezelhetőek. Mindenesetre az, hogy a holland tíz futamból hetet megnyert (egyszer kiesett, egyszer második lett, Monacóban pedig hatodik) egyértelműen mutatja, hogy még mindig pokoli nehéz megverni, akkor is, ha nem a Red Bull a leggyorsabb az adott versenyhétvégén. Ezt alighanem Norris is tudja, csak éppen nem hajlandó beletörődni, és Katalónia fővárosában annyira csalódott volt, hogy még a szokásos pezsgőpukkantásos rituáléját is mellőzte a dobogón.
De a megalkuvást nem tűrő hozzáállása, a fékezhetetlen ambíciója egyszer biztosan kifizetődő lesz – a céljai eléréshez azonban kitartónak és még inkább türelmesnek kell lennie. Ha egy embert kell mondani, aki hosszú távon a legpotensebb kihívója lehet a címvődének, az biztosan Lando Norris. 2023-ban (hatszor) és eddig idén (négyszer) is ő végzett a legtöbbször másodikként, annak ellenére, hogy az előző szezonban csak a szezon második felére kapott erőre a wokingi csapat, és 2024 sem úgy indult, hogy ők lennének az alternatív erő: Monacóig a Ferrari egyértelműen előttük járt. Az erőviszonyok pedig tényleg elképesztően képlékenyek, Barcelonában Verstappen Red Bullja és Norris McLarenje iszonyú közel volt egymáshoz (miközben Oscar Piastri hetedik, míg „Checo” Pérez csak nyolcadik lett), a két Mercedes 20 másodperces hátrányban követte az éllovasokat, a Ferrari pedig csupán negyedik erő volt – a maranellóiak valahol félúton jártak a hercegségbeli dominanciájuk és a kanadai lebőgésük között…
Akárhogy is, Verstappen mellett egyértelműen Norris a legkiegyensúlyozottabb versenyző, Fernando Alonso mellett ők ketten azok, akik messze a legtöbbet képesek kipréselni az autójukból, az ő teljesítményüket képes a legkevésbé visszavetni a technika.
A holland előnye jelenleg 69 pont a világbajnoki tabella második helyére ugró angol előtt, de még nagyon sok van hátra. A címvédő nyilván esélyesebb, de egy percig sem ülhet a babérjain: Norris McLarenje egyre közeledik!
Az angol esetében pedig nem az a kérdés, hogy világbajnok lesz-e, hanem az, hogy mikor. A talentuma, az elszántsága és a győzni akarása mellett az önkritikája is amellett szól, hogy inkább előbb, mint utóbb.
Kiemelt fotó: Action Plus Sports Images / Alamy Stock Photo
Szerző
