Lars Windhorst Bundesliga-dicsőséget ígért a Herthánál. Mi történt?

• SZERZŐ: Constantin Eckner (a szerző engedélyével fordította: Militár Iván)


• EREDETI LINK: https://www.espn.com/soccer/hertha-berlin/story/4481090/hertha-berlins-windhorst-promised-bundesliga-glory-so-what-went-wrong

Több szurkoló úgy véli, hogy a Hertha az 1960-as évek óta el van átkozva. Nem sokkal a Bundesliga 1963-as indulása után Günter Herzog, a klub új kincstárnoka rádöbbent, hogy eladósodtak, mivel a klub jelentős összegű aláírási pénzt adott különböző játékosoknak azért, hogy Nyugat-Berlinbe csábítsa őket. Mivel a liga illetékesei akkoriban szigorúan ellenőrizték a mérlegeket, a Hertha nagy bajban volt. Hogy megoldja a problémát, Herzog, aki egy temetkezési vállalat tulajdonosa is volt egyben, kinyomtatott 55 000 belépőt, ezeket a könyvelésen kívül tartotta, és koporsókban rejtette el az ellenőrök elől. Természetesen végül lebukott.

Az azóta eltelt évtizedekben a szurkolók egy megvesztegetési botrányt, többszöri kiesést, hamis ígéreteket tevő vezetők sorát és több tucat olyan edzőt láttak, akik nem tudták meghonosítani a hosszú távú sikerekhez vezető győztes mentalitást.

Berlin az egyetlen olyan nagy főváros a hat legjobb európai futballnemzeté közül, amelynek nincs olyan klubja, amely képes lett volna a Bajnokok Ligájában indulni, kivéve egy idényt, még 1999-ből.

2019-ben valaki úgy döntött, hogy ő lesz az, aki véget vett ennek a szerencsétlen időszaknak. Lars Windhorst, a Németországban jól ismert befektetési guru összesen 224 millió euró értékben szerzett részesedést a klubban (a Tennor nevű holdingcégén keresztül), így 49,9 százalékos részesedéssel kisebbségi tulajdonos lett. Később további 150 millió eurót fektetett be.

A bejelentést követő hetekben Windhorst egy olyan megmentőként jelent meg a sajtóban, aki ugyanolyan nagy kedvvel szeret szerepelni és saját magáról beszélni, mint amilyen vehemenciával nyúl pénzügyi befektetéseihez. A 44 éves üzletember kifejtette, hogy óriási potenciált lát a Herthában, tekintve, hogy Berlin a startup világ paradicsomaként van elkönyvelve. Az ő nevéhez kapcsolódik a nagyvárosi klub kifejezés is, amivel az álmaiban szereplő Hertha BSC-t szeretné jellemezni.

Csakhogy a valóság semmiben sem hasonlít arra a bizonyos álomképre. A pályán nyújtott teljesítmény egyáltalán nem javult – az elmúlt három szezonban a 11., 10. és 14. helyen végzett a csapat –, több edzőt (köztük a korábbi amerikai szövetségi kapitányt, Jürgen Klinsmannt) elbocsátottak, és a szerződtetett sztárjátékosok (például Matheus Cunha) már azóta távoztak is. Windhorst azt szerette volna, ha a Hertha a német főváros, Berlin képviselete lesz, de lehet, hogy alábecsülte a feladat komplexitását.

A terv megvalósításához többre lenne szükség, mint az eurószázmilliók elköltése, és azok a szurkolók, akik szkeptikusak voltak az új befektetővel és az eddigi eredményeivel szemben, az előrelépés elmaradása miatt ráadásul még igazolva is érzik magukat.

Egy csodagyerek és túlélő

A németországi üzleti életben a nagyvállalatok legtöbb vezérigazgatója úgy csinált karriert, hogy fokozatosan haladva a vállalati ranglétrán, széles körű tapasztalattal büszkélkedhetett az általa vezetett intézményekben.

Windhorst egyike volt a kevés kivételnek. Már 16 évesen társalapítója volt egy számítástechnikai eszközöket gyártó cégnek, amelynek már az első esztendő végén 80 alkalmazottja volt. Korai sikereinek köszönhetően Windhorst az 1990-es években a német üzleti világ kedvence lett, sőt az akkori kormányfő, Helmut Kohl meghívta, hogy vegyen részt ázsiai utazásokon. Abban az időben a német gazdaság éppen csak kilábalt a recesszióból, és szomjazott a nagy és merész ötletekkel rendelkezőkre; a fiatal Windhorst pontosan az a fajta ember volt, akinek voltak elképzelései, és szívesen árusította ki azokat. „Németországnak több ilyen csodagyerekre van szüksége, mint ő” – mondta a német kancellár.

A meteorszerű felemelkedése azonban nem tartott sokáig. Néhány ázsiai befektetését negatívan érintette az 1997-es pénzügyi válság. Később, nem sokkal a dotkomlufi kipukkanása előtt kezdett internetes befektetéseire és azzal kapcsolatos vállalkozásaira összpontosítani. 2009-ben másodszor is csődöt jelentett, egy évvel később pedig bűnösnek találták sikkasztásért, nagyjából 900 000 euró értékben. Mindezek ellenére Windhorst széleskörű hírneve egy meseszerű történethez kapcsolódik: 2007-ben túlélt egy olyan kazahsztáni repülőszerencsétlenséget, amelyben a pilóta életét vesztette. Ekkor vált igazán „túlélővé”.

Azok, akik nem kedvelik annyira Windhorstot, legóvatosabban fogalmazva is kétes hírű üzletembernek tartják.

Új befektetési csoportjával – eredetileg Sapinda, ma Tennor – Windhorst megpróbálja megtalálni a bajba jutott befektetési célpontokat, amelyek bizonyos működési vagy szerkezeti változtatásokkal a jövőben nyereséget termelhetnek. Azzal az ötlettel, hogy a gyártóktól kezdve az ingatlanokig bármit megvásárolhat, Windhorst felkeresi a tehetős embereket, és megpróbálja meggyőzni őket, hogy fektessenek be az elképzeléseibe. Csak az elmúlt néhány évben a Tennor lovasrendezvényekbe, többcélú ingatlanokba (például a hannoveri Ihme Centerbe, egy egymillió négyzetméteres lakó-, üzlet- és bevásárlóövezetbe) és a hanyatlóban lévő hajógyárba, az FSG-be fektetett be. Ezekre a befektetésekre mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy nyereségesek lennének. Ezek a cégek Windhorst megjelenése előtt csődközelben voltak, és a jelentések szerint továbbra is mínuszban vannak.

None

Mi a cél: profit vagy presztízs?

Tekintettel a labdarúgó-iparág változékonyságára és kiszámíthatatlanságára, felmerül a kérdés, hogy Windhorst miért adna egy sikertelen futballklubot az amúgy is veszteséges portfóliójához.

„A futball világában kétféle befektető létezik – mondta Christoph Breuer, a kölni sportegyetem közgazdásza az ESPN-nek. – Vannak olyan befektetők, akiknek a pénzügyi hozam a céljuk, általában a szórakoztatóipar nagyvállalatai, amelyek arénákat birtokolnak, vagy éppen a médiacsatornáikhoz próbálnak elérhetőségeket biztositani. Ez Észak-Amerikában gyakori. De az európai labdarúgásban uralkodó befektetői modell nem a pénzügyi, hanem az úgynevezett társadalmi hozamra törekszik. Ez azt jelenti, hogy a befektetők azért szállnak be a futballba, hogy növeljék hírnevüket és szélesítsék hálózataikat. Bizonyos értelemben ez jellemző Roman Abramovicsra a Chelsea-nél és Mansour sejkre a Manchester Citynél, akik ezzel hozzáférést vásárolnak egy társadalomhoz, és megbecsülést szereznek a profitnak”.

Windhorst legtöbb projektje valószínűleg csak kismértékben növeli ismertségét; a Herthában való részvétele viszont új szintre emeli a láthatóságát. Azonban egy olyan gazdag oligarchával ellentétben, mint Abramovics, Windhorst nem a saját pénzét fektette be, mások pénzét költi.

A Hertha belső ügyeire rálátók az ESPN-nek azt jelezték, hogy Windhorst számára egy meggyőző jövőképet tálaltak a klub illetékesei, pontosabban Ingo Schiller, a Hertha pénzügyi igazgatója. Schiller, Windhorsthoz hasonlóan, egy karizmatikus, született üzletember, akinek sikerült a Herthát egy olyan „alvó óriásként” ábrázolnia, amely készen áll arra, hogy a Tennor anyagi segítségével felébredjen és meghódítsa Németországot.

Amikor Windhorst megérkezett a Herthához, és egy leendő nagyvárosi klubnak nevezte az egyesületet, gondoskodott arról, hogy a címke közvetítse ambícióinak nagyságrendjét.

Szerződtette Jürgen Klinsmannt futballtanácsadónak – ez a lépés később oda vezetett, hogy Klinsmann 2019 novemberében a Hertha edzője is lett –, és kifizette a kezdeti 224 millió eurós csomag első részletét, amely összeget később további 150 millióval növelt. Cserébe a Tennor kisebbségi részesedést kapott a Bundesliga-klubban, a Hertha felsőbb vezetői pedig rendelkezési jogot szereztek a befektetett pénz felett, amint a Tennor befizetései rendeződtek. Ezen folyamat eredményeként a klub rendezte adósságai egy részét, továbbá maradt pénz új játékosokra is, Klinsmann pedig a klub reputációját helyreállítandó, amolyan szócsőként játszotta szerepét.

Egy átigazolási történet különösen jól mutatja a Windhorst érkezése utáni dinamikát: a lengyel támadó, Krzysztof Piatek akkoriban az olasz AC Milan alkalmazásában állt, de új klubot keresett. Amikor őt és ügynökét először megkereste a Hertha, a hallottak nem voltak rá nagy hatással. Azonban Klinsmann-nak egy telefonhívással sikerült Piateket meggyőzni a Hertha-projekt sikerességéről. Az igazolás eddig azonban nem vált be, az elmúlt két szezonban 45 bajnoki mérkőzésen mindössze 11 gólt szerzett a lengyel – mindezt 24 millió euróért cserébe.

None

Klinsmann szerepvállalása hamar véget ért, hiszen 2020 februárjában felmondott, akkor már vezetőedzőként. Amikor átvette a csapatot, a Hertha a 15. helyen állt, amikor távozott, a 14. volt. Klinsmann kijelentette, hogy nem volt megelégedve a helyzetével és azzal sem, hogy jogköreit korlátozták.

Néhány héttel a lemondása után a Sport Bild című sportmagazin 22 oldalnyi magánjellegű feljegyzéscsomagot tett közzé, amelyeket Klinsmann a hivatali ideje alatt készített. Ezekben a feljegyzésekben Klinsmann a Hertha döntéshozatali hierarchiájának és a stratégiai gondolkodásnak hiányát támadta. Windhorst ekkor azt mondta, hogy nem értett egyet Klinsmann értékelésével, de egy évvel később a klub átigazolási politikájával és belső kultúrájával szembeni kritikák nagy részét már elfogadta. „Utólag sokan elismerik, hogy Jürgen Klinsmann elképzelései és elemzései nem is voltak annyira tévesek” – mondta Windhorst februárban.

Az 50 plusz egy szabály komoly korlát

Mostanra kijelenhető: a Hertha–Windhorst házasság nem sikertörténet. Ennek bizonyítéka, hogy a klub keretének minősége vitathatatlanul csökkent Matheus Cunha és a Jhon Córdoba távozásával. Fredi Bobic, az új sportigazgató mindent megtesz a csapat újjáépítéséért, de a múltbeli szervezeti hibák miatt ez nem könnyű feladat.

Az sem segített a helyzeten, hogy Windhorst többször is változtatott a klubbal szembeni hangnemén. Hol a Hertha vezetőségét tette felelőssé a közelmúltbeli kudarcokért, hol pedig töretlen bizalmát fejezte ki a döntéshozók iránt. Mindenesetre a Bundesligán belül Windhorst munkája erősen kérdéses megítélésű, és ez legfőképpen az ún. 50 plusz egy szabály körül kialakult helyzetnek köszönhető. Ezt 1999-ben vezették be, a rendelkezés megakadályozza, hogy külső befektetők irányítást szerezzenek olyan klub felett, amely a német labdarúgás első és másodosztályában szerepel.

A Hertha BSC, sok más klubhoz hasonlóan, kiszervezte az első csapatát, és azt külön cégként működteti, bár a részvények többsége a klub és annak tagjai tulajdonában van.

A Tennor csak kisebbségi részvényeket szerzett, és a kilenc felügyelőbizottsági helyből négyet birtokol. Papíron a cégnek nincs közvetlen beleszólása (igazgatósági többsége), de természetesen kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy ez valóban így van-e. Alapesetben, amikor a Tennor vállalkozásokba fektet be, teljhatalmat biztosító mennyiségű részesedést szerez. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy Windhorstnak vannak elképzelései, ezt feltárja a munkatársaknak, azok pedig végrehajtják ezeket az ötleteket, mindenfajta kérdés nélkül. A Hertha esetében ez másképp van.

None

Egyébként ezt a szabályt is nagy nyomás érte az elmúlt időszakban, mivel a német szövetségi kartellhivatal aggályokat fogalmazott meg bizonyos kivételes engedélyekkel kapcsolatban. Jelenleg a Bundesliga engedélyezheti, hogy vállalatok vagy magánszemélyek irányítsanak egy csapatot, ha befektetőként több mint 20 éve folyamatosan és jelentős mértékben támogatták a csapatot. Ezek az engedélyek gyakorlatilag a Bayer Leverkusen, a VfL Wolfsburg és a TSG Hoffenheim miatt léptek életbe. A kartellhivatal szerint az ilyen kivételek ellentmondanak az egyenlő versenyfeltételek eszméjének. „A Német Labdarúgó Szövetségnek egységes eljárási rendet és végrehajtást kell biztosítania minden klub számára” – mondta Andreas Mundt, a kartellhivatal vezetője.

Ennél is égetőbb kérdés az RB Leipzig megjelenése, egy olyan klubé, amelynek nagy befolyással bíró szponzora a Red Bull, és amelynek tagsági modellje nem teszi lehetővé, hogy egy hétköznapi szurkoló csatlakozzon. A Lipcsének 2021 szeptemberében mindössze 21 tagja van, míg a Bayern Münchennek több mint 290 ezer. Még ha a Red Bull nem is tulajdonosa a klubnak, senki sem hiszi el, hogy az osztrák energiaital-óriás ne lenne a klub mindenható irányítója.

Windhorst ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy nem rajong a szabályért. „Ha a szavazati jogok 100 vagy 50,1 százalékával rendelkeznénk is, én, mint pénzügyi befektető nem tudnék folyamatosan beavatkozni a klub életébe, mindenről dönteni. Szükségem van a szurkolókra, a tagokra, akik szenvedélyesen élnek a futballért és viszik a klubot. Külső befektetőként ezt nem tudnám megtenni” – magyarázta.

Ennek ellenére a jelenlegi modell alapján nem valószínű, hogy Windhorst valaha is nyereséget tudna termelni a 374 millió eurós beruházásból.

Mivel a Tennornak csak kisebbségi részesedése van, a Herthának ennek az összegnek a kétszeresét vagy háromszorosát kellene profitként termelnie, természetesen a konkrét megállapodásoktól függően. „A befektetők és még a cégemben dolgozók is folyamatosan arról kérdeztek, hogy miféle befektetés ez? Nincs profit, nincs siker, és még csak beleszólás sincs? A pénzvilágban az ilyen befektetés szokatlan, sőt, inkább egzotikusnak számít” – emlékezett vissza.

Windhorst továbbra is elkötelezett – egyelőre

Jelenleg a klub ugyanott tart, ahol a Windhorsttal való megegyezéskor, azzal a különbséggel, hogy 2019 óta több mint 60 millió eurós nettó átigazolási veszteséget könyvelhetnek el. „Az a célom, hogy a Herthát a csúcsra juttassam. Ha ehhez további befektetésekre van szükség, én biztosítom az anyagi forrásokat, legyen az hat hónap, egy vagy két év múlva” – próbálta a szurkolókat is megnyugtatni Windhorst.

A nagy ígéretek ellenére ez a stagnálás sok berlinit kiábrándított a Hertha jövőjét illetően. A nagyvárosi klubbá fejlődés elképzelésének realitása nagyon messze van a várttól. Tulajdonképpen még azt is mondhatnánk, hogy a Hertha már nem is Berlin első számú csapata, hiszen az Union Berlin 2019-ben érkezett a Bundesligába, és már most nemzetközi porondon játszik, igaz, csak a harmadik szintnek megfelelő Konferencia-ligában, miután az előző szezonban hetedik lett.

Az Union feljutása a német élvonalba magának a városnak a megosztottságára is rávilágított.

Berlin még több mint 30 évvel a berlini fal leomlása után sem érzi magát egységesnek. A Hertha a város nyugati részén, Charlottenburg kerületben található, ahol a múltban meggazdagodó réteg elitje él, míg az Union a keleti Köpenick kerületben, amely az elmúlt évtizedekben gyárbezárásoktól szenvedett. A két klub stadionját 23 kilométer választja el egymástól, de ez a távolság olyan szélesnek tűnik, mint egy óceán. Még mielőtt az Union feljutott volna a Bundesligába, a Herthát sosem tekintették az egész várost képviselő klubnak.

Windhorst mindenkit biztosított, hogy továbbra is elkötelezett a klub támogatása mellett, bár motivációja nem tűnik túlságosan meggyőzőnek. Júliusban és augusztusban Windhorst az Egyesült Államokban járt, hogy vevőket találjon a Tennor egyes vagyontárgyaira. Bennfentesek szerint a cége akár össze is omolhat, hacsak nem sikerül nagyjából egymilliárd euró bevételt szerezni az év végéig. Feltételezések szerint cégének 2,5 milliárd eurónyi fennálló pénzügyi kötelezettsége van, amely főként azokon a hitelügyleteken alapul, amelyeket magánrepülőgépével utazgatva, a világot járva, és befektetőkkel tárgyalva halmozott fel a különböző finanszírozási ügyletekkel kapcsolatosan.

Az is ismert, hogy a Tennornak több olyan projektje is akad, amelyből semmiféle haszon nem várható, sőt, néhány befektetéstől csendben, szinte a semmiért vált meg.

Az összes ilyen pénznyelő vállalkozás közül a legrosszabbnak a Hertha BSC számít, a tekintélyes gazdasági lap, a Manager Magazin szerint.

A Tennor egy eurónyi nyereséget sem termelt eddig, és a részvények is jelenleg jóval kevesebbet érnek, mint az egykoron vásárlási árként megállapított 374 millió euró.

„Soha nem fogom feladni. Soha. Életemben még egyszer sem tettem ilyet” – mondta nemrég Windhorst. Eltökélt szándéka, hogy minden szükséges eszközzel elérje céljait a klubbal. A szurkolók és a klub illetékesei csak remélhetik, hogy lesz ideje betartani az ígéreteit. Elvégre a Hertha sikere vagy kudarca Windhorst nevéhez kötődik.