„Látok rá esélyt, hogy lesz európai hírű magyar menedzser” – interjú Farkas Balázzsal

– 17 éven át tartott a profi pályafutásod, Ukrajnában és Magyarországon is játszottál. Egy futballista fejével gondolkodva mi az első három dolog, ami eszedbe jut, ha azt mondom, futballmenedzser?

– Mentorálás az életvitelben, segítség a szakmai és az üzleti ügyekben. Ez a három dolog egységet képez, a menedzsernek összetett feladata, hogy mindháromban jól teljesítsen a játékos mellett.

– Hány menedzsered volt?

– 15 éves korom óta folyamatosan dolgoztam együtt ügynökségekkel, összesen öttel.

– Hogyan zajlik le egy ilyen kapcsolatfelvétel: az ügynök odajön edzésen a másodikos gimnazista srác édesapjához vagy édesanyjához, esetleg a klubot keresi első körben?

– Amikor másodikos gimnazista voltam, 2004-et írtunk, azóta minden átalakult, fejlődött. Habár ma már NB III-as futballisták mellett is dolgoznak ügynökök, nem minden 15 vagy 20 éves srác mellé kell menedzser. Én a korosztályos válogatottakban szem előtt voltam, rúgtam mesterhármast a dánoknak, az ukránoknak, kiemelkedtem a korosztályomból. Ezek után osztrák, belga és más irodák kezdték el ajánlatokkal bombázni a szüleimet. Volt, hogy személyesen is eljöttek hozzánk Nyíregyházára. Voltam próbajátékon az Anderlechtnél, Stuttgartban, végül a Dinamo Kijevhez igazoltam, de a szüleim kérésére csak azt követően, hogy befejeztem a gimnáziumot.

– Visszatekintve mi a véleményed a veled foglalkozó menedzserekről?

– Természetesen mindig lehet jobban dolgozni. Van hiányérzetem, de azt is figyelembe kell venni, hogy sajnos rengeteget voltam sérült, az első komoly sérülést 20 évesen szenvedtem el. Viszont még mindig kiugróan tehetségesnek számítottam, bekerültem 18 évesen a felnőttválogatottba is, ekkor már külföldön játszottam, és akkor nagy szükségem lett volna komoly menedzsmentre. A pályafutásom későbbi szakaszait nagyban befolyásolták a sérülések.

Jobb karriertervezéssel talán másképp alakulhatott volna a pályafutásom.

– F2B néven menedzserirodát működtetsz, honnan jött az ötlet, mióta működik a cég?

– Teljesen elkötelezett vagyok a futball iránt, bármilyen nehézségem akadt a pályán, megbirkóztam vele. Ahogy haladtam előre a pályámon, halmozódott a tapasztalatom, azt éreztem, hogy szeretnék más labdarúgóknak segíteni a fejlődésben, az előrejutásban. A menedzseri munka nem B terv volt arra az esetre, ha nem válnék be edzőként. Ezzel szerettem volna foglalkozni. Sokat dolgozom, de nem munkaként tekintek rá. Az F2B-t tavaly alapítottam, és jelenleg egyedül dolgozom a cégben.

Forrás: F2B Sport Agency facebook

– Hol tanultad a szakmát?

– Sportiskolákba jártam, érdekeltek az edzői tanulmányok, tanultam pszichológiát, rehabilitációt, erőnléti ismereteket, nemrég végeztem a coachképzésen is. Sok mindenbe belekóstoltam, igyekszem komplexen fejleszteni magam, mert ez a jövő. De a hétköznapi menedzseri munkában a személyiségjegyeim és a tapasztalataim segítenek a legtöbbet, és persze mindig tovább kell fejlődni.

– Van, akit a mentorodnak, esetleg példaképnek tartasz?

– Nincs, mert szerintem ebben a szakmában mindenki a saját elképzelései, stratégiája, személyisége alapján dolgozik. Itt is megvannak a törvényszerűségek, de nem szeretnék másra hasonlítani. Széles palettáról jönnek az ügynökök, de általában nem azok vannak többségben, akik épp most szereztek sportmenedzseri diplomát.  

– Mi a feladata egy futballmenedzsernek?

– Én úgy tekintek rá, hogy az üzleti és a szakmai érdekképviselet mellett életvezetési tanácsokkal is el kell látni a játékosokat. Karriert kell tervezni, együtt kell működni a klubokkal – a játékosok érdekeit szem előtt tartva. A 18-20 éves játékosok esetében nem is kérdés, hogy szükséges a lelki támasz, és az eligazítás a hétköznapi életben, de sokszor az idősebb játékosoknál sem.

– Zlatan Ibrahimovic teljes őszinteséggel vall az életképtelenségéről önéletrajzi könyvében: amikor Malmöből az Ajaxhoz igazolt, kizárólag focis játékokkal játszott, és amikor kifogyott a kaja a hűtőből, hívta a menedzserét, hogy baj van. Kell foglalkoznod hasonló esetekkel?

– Amikor 18 évesen kikerültem Kijevbe, nagyszerű szerződést kötöttem, de alig foglalkoztak velem, úgyhogy van róla fogalmam, milyen élethelyzetekben milyen típusú segítségre van szüksége egy futballistának. Előfordul, hogy egy játékosom az ország egyik végéből a másikba igazol, ilyenkor kibéreljük a kisbuszt, és segítek a pakolásban, költözésben. A szerződés aláírása is stresszes műfaj, jó, ha ott van az ember, és akkor is segíteni kell, ha egy fiatal játékos teljesen idegen környezetbe kerül. A szülői támogatás fontos, de szakmai ügyekben a hiteles menedzser tud támaszt nyújtani.

Olyan szeretnék lenni, akinek ha bántják a játékosát, megvédi, ha dicsérik, a földön tartja.

– Érzékelted-e korábban játékosként, vagy most menedzserként, hogy akár a szurkolók, akár a klubvezetők negatívan tekintenek az ügynökökre, hogy rossz lenne a megítélésetek bizonyos dolgok miatt?

– Persze. Van olyan ügynök, aki tett a rossz megítélésért, mások épp ellenkezőleg. Sok esetben szükségszerűen üzleti érdekellentét van az ügynök és a klub között. Ám a profisport világában akkor is nagy szükség van a menedzserek munkájára.

Forrás: F2B Sport Agency facebook

– Az ellenérzések kizárólag az üzleti érdekkülönbségből fakadnak, vagy a szakmai felkészületlenség, az emberi mivolt is közrejátszik?

– Hú, erre a kérdésre a játékosként nyert tapasztalatok alapján is ütős választ tudnék adni, de egyáltalán nem szeretnék megmondóember lenni. Sokféle menedzser van a piacon, szerencsére a játékosok eldönthetik, kivel szeretnének dolgozni.

– Ha én 2022-ben élvonalbeli játékos szeretnék lenni, mindenképp keresnem kell egy menedzsert, egy irodát? Egyáltalán hogyan kezdek neki, a menedzser talál meg engem?

– Ha profi szeretnél lenni, elsősorban rengeteget kell dolgoznod, hisz nem attól lesz valaki NB I-es futballista, hogy jó az ügynöke.

Akármilyen megítélése is van itthon a futballistáknak, tudni kell, hogy óriási erőfeszítésre, rengeteg lemondásra van szükség tőlük és a családjuktól is, hogy az első vagy a másodosztályban játszhassanak. Az esetek többségében mi keressük meg a játékost, de előfordul, hogy egy tehetséges futballista talál meg minket. Fontos szempont, hogy csak olyan játékossal lehet együtt dolgozni, akivel működik a kémia, mert itt tényleg arról van szó, hogy a hétköznapi ügyekben is háttértámogatást kell nyújtanunk. Ezért válogatom meg én is, hogy kivel fogok közös munkába.

– Kivel? Milyen típusú játékosokat keresel?

– Szeretem megismerni a játékosok személyiségét, és azt, hogy mit hoznak otthonról. Sok esetben a pályán megmutatkozik egy futballista személyisége, de előfordul, hogy egyes játékosoknak hiába vannak pozitív személyiségjegyei a pályán kívül, a gyepen ezt nem tudják kamatoztatni. Szeretek azon dolgozni, hogy ott is meg tudják mutatni magukat. Az a vízióm, hogy európai szinten jegyzett, válogatott játékosaim legyenek.

– Mennyire nagy a verseny a hazai játékosmenedzser-piacon? Vannak „céhek” és vannak hiénák?

– Ez egy versenyszféra, ahogy a játékosok, úgy mi is versenyzünk.

– Kit tartasz a leghíresebb magyar futballmenedzsernek?

– Jelenleg Esterházy Mátyást, hiszen az ő játékosa, Szoboszlai Dominik éri a legtöbbet a piacon. A Vörösbaranyi József fémjelezte Stars & Friends, amellyel kilenc évig dolgoztam együtt játékosként, ugyancsak híres.

– Hány játékosod van, zömmel honnan érkeznek?

– 30 játékossal dolgozom együtt. Sok olyan 18-21 év közötti, még ismeretlen játékosom van, akiben látom a lehetőséget, hogy az NB II-es vagy NB I-es csapatból külföldre igazoljon, bekerüljön a válogatottba. Fényes jövő állhat előttük. Cipf Dominiket például tavaly vittem Siófokról a Vasasba, és júliustól az NB I-ben játszik. Debreczeni Zalánt a másodosztályú Haladásból vásárolta meg a Paks, Sági Milánt Pécsről vitte el az első osztályba jutott Kecskemét.

Nem a játékosok száma szabja meg az iroda lehetőségeit, hanem a minőségük.

Forrás: F2B Sport Agency facebook

– Hogy látod, a magyar menedzserek nemzetközi összehasonlításban a magyar foci jelenlegi szintjét képviselik?

– Nagy kérdés, hogy mitől jó egy menedzser? Én azért hajtok, hogy a játékosaim fejlődjenek, szintet lépjenek, és hogy magasabb szintű bajnokságokban szereplő futballistáim is legyenek majd. Ezáltal engem is jobban elismernek, topmenedzsernek tartanak majd.

– Van-e esély rá, hogy valaha európai hírű menedzserünk lesz?

– Látok rá esélyt, de nem nekik kell befutniuk, hanem a játékosoknak.

Ha több európai szinten jegyzett futballistánk lesz, akkor elismert menedzserek kerülhetnek ki Magyarországról is.

Végeláthatatlan mennyiségű ügynök van a világon, a futballkedvelőknek viszont jó eséllyel a nemrég elhunyt Mino Raiola vagy Jorge Mendes neve cseng ismerősen, mert ők Zlatan Ibrahimoviccsal vagy Cristiano Ronaldóval dolgoztak, dolgoznak együtt.

– Vancsa Zalán példája mutatja, hogy külföldi menedzserek is lecsaphatnak magyar tehetségekre, de a régiónkból egy szlovák, egy szerb vagy egy horvát fiatal szemmel láthatóan sokkal kapósabb a mi fiataljainknál. A menedzserek oldaláról nézve hogyan lehet ebben változást elérni?

– Megint a saját karrieremre tudok visszautalni. Engem 2006-ban 18 évesen kétmillió euróért igazolt le a Dinamo Kijev, és a három ott töltött évem alatt kézzelfogható volt a karriermenedzsment, a karriertervezés hiánya. Egy olyan tehetségből, mint akkor én voltam, sokkal többet is ki lehetett volna hozni profi munkával. Meg lehet nézni, hogy az akkori csapattársaim közül például Andrij Jarmolenko milyen karriert csinált a Bundesligában és a Premier League-ben. Pontosan tudom, hogy nem azért történt mindez, mert tízszer jobb futballista volt nálam, vagy tízszer nagyobb akaraterővel rendelkezett. Sok vita van erről, de nem hiszem, hogy a szerb és a horvát fiatalok eleve tehetségesebbek, jobb a mentalitásuk, hatalmas szerepe van a professzionális karriermenedzsmentnek. Említetted Vancsát, ő vagy épp Szoboszlai is jó példa arra, hogy egy elszánt, tehetséges magyar játékos előtt megfelelő klubmunkával, menedzseri háttértámogatással milyen lehetőségek állnak.

Forrás: F2B Sport Agency facebook

Kiemelt kép: F2B Sport Agency facebook