Látványos, de izgalommentes angol futballszafari Szenegál ellen

Meccsritmus – Remek angol átmenetek

Hogy a kezdő sípszó utáni bő félórában Anglia szándékosan altatott, vagy csak ennyire volt akkor képes, netán a kieséses szakasz növekvő tétje bénította meg a lábakat, azon most nagyvonalúan lépjünk túl, elvégre azt követően – a meccs bizonyos periódusaiban legalábbis – focisulit tartott. Bizonyságul álljanak itt a gólok.

38. perc, az első gól: Harry Maguire teszi ki Luke Shaw-nak a labdát, ő a visszalépő Phil Fodennek továbbít, aki egyből, sarokkal játssza meg a labdát ugyancsak visszalépve kérő Harry Kane-t. Eközben mélységből elindul Jude Bellingham, s mert a Kane-ra akaszkodó Kalidou Koulibaly érzékelve Bellingham futását leválik Kane-ről és hátrál, a Tottenham Hotspur centere senkitől sem zavartatva indíthatja prímán a dortmundit. Bellingham aztán ragyogóan játssza meg az akciót középen kísérő Jordan Hendersont, aki ballal a kapuba pörget.

45 + 3. perc, a második gól: Bellingham kirobbanva az angol falból szerez labdát, kiváló ütemben és feltartóztathatatlanul viszi el aztán egy ember mellett, majd kiteszi balra a szokás szerint sprintben közlekedő Fodennek. A Manchester City szélsője egyből Kane-t játssza meg, aki kivárva a legjobb ütemet, a 16-oson belülre érve jobbal nagy erővel bombáz a kapu közepébe.

57. perc, a harmadik gól: Kane megint csak visszalép labdáért, Koulibaly megint csak hagyja, hogy kapu felé forduljon, ezúttal azonban szerencse is kell ahhoz, hogy az angol középcsatárról a megiramodó Foden elé kerüljön a labda. A City klasszisa elviszi a labdát védője mellett, kitűnően centerez, az érkező Saka pedig a kapuba perdít.

Ennél sokkal többet nem is érdemes a mérkőzés menetéről lejegyezni, mert az elején az erőt spóroló, a megnyugtató, háromgólos előny birtokában pedig már a franciák elleni negyeddöntőre készülő angolok annyit adtak ki magukból, amennyit muszáj volt. Ha csak azt nem, hogy Henderson 32 évesen és 170 naposan az angol válogatott második legidősebb vb-gólszerzője lett (a korelnök az 1958-ban betaláló Tom Finney a maga 36 évével és 64 napjával), valamint hogy angolként Harry Kane szerezte immár a legtöbb gólt világversenyen, 11-et (hetet vb-n, négyet Eb-n), megelőzve a tízgólos Gary Linekert.

Magasles – Bellingham, a zseni

Van azért valami, illetve valaki, aki több szót érdemel, méghozzá Bellingham. Mert bár megvillant Foden és Saka, betalált valahára az eddig az előkészítésben jeleskedő Kane (abban viszont nagyon), a Borussia Dortmund 19 éves fenoménja volt az, aki újra szenzációsan játszott.

Világbajnokságon tizenévesként nem sokan nyújthattak eddig ennyire érett, összeszedett, eközben mindent és mindenkit elsöprő futballt, ami nem csak a nézőket nyűgözte le, de saját csapattársait is. Foden legalábbis ájuldozott, amikor a kollégáról kérdezték:

„Nem akarom, hogy túlzásokba essek, mert még nagyon fiatal, de az egyik legtehetségesebb labdarúgó, akit valaha láttam. Egész egyszerűen nincs gyengéje. Szerintem hamarosan a világ legjobb középpályásává válik.”

Még jó, hogy Foden nem akart túlzásokba esni… Nem mintha ne lenne igaza: Bellingham valóban szenzációs, és ha arra nem is lehet megesküdni, hogy a világ legjobbja lesz, arra igen, hogy aki a nyáron megszerzi a játékjogát – azon túl aligha marad Dortmundban –, megcsípi a főnyereményt. Fizessen érte bármennyit is.

Ami jó volt – Bellingham tutira

Az első félidőben ő passzolt a legpontosabban a mezőnyben (95,8 százalékkal), az angolok közül a legtöbb párharcot vívta meg (11-et), azok majd háromnegyedét meg is nyerte. Ugyancsak dicséretes Anglia hatékonysága, elvégre nyolc lövéséből négy eltalálta a kaput, három pedig be is akadt. Az pedig, hogy négy vb-fellépésén szerzett 12 gólt, szintén szép.

Southgate-et is megilleti ezúttal a dicséret, mert ha azért játszatta Kieran Trippier helyett Kyle Walkert, hogy az ősz nagy részét sérülése miatt kihagyó jobbhátvéd egy teljes meccsel a lábában, remélhetően tökéletesen fitten találkozzon Kylian Mbappéval a negyeddöntőben, igazán nagyot húzott (legfeljebb ő veheti fel a franciával a futóversenyt, Trippier biztos nem).

Ami rossz volt – Értesülni Raheem Sterling kimaradásának okairól

Csak azt lehetett tudni, hogy Ben White-hoz hasonlóan családi okok miatt hagyta el az edzőtábort, csütörtök estére az is kiderült, hogy fegyveres rablók törtek be az otthonába úgy, hogy családja a házban tartózkodott. Egyéb részletek ekkor még nem láttak napvilágot, a Chelsea támadója azonban aggódva az övéiért rögvest hazautazott. Azt viszont nyomatékosította az angol FA, hogy ha a körülmények szerencsésen alakulnak, és Sterling is úgy érzi, bármikor visszatérhet a csapathoz.

Miért érdemes Angliát követni?

Hát nem az első 30 perce miatt, az egyszer biztos. De Sterling hiányában is olyan a támadóarzenál (Kane, Saka, Foden, Rashford, Grealish, Wilson, Maddison), hogy evidencia, valaki előbb-utóbb megvillan. És mert mélységből is támogatják a csatárokat, nem is olyan önkínzás Angliát nézni. Előnye birtokában meg végképp nem.

Kiemelt kép: Getty Images