LeBron szerint földönkívüli, mások szerint „csak” megváltó lesz a 225 centis francia szuperkölyök

Az biztos, hogy az elmúlt hónapokban nem telt el olyan hét, hogy valaki ne szólalt volna meg vele kapcsolatban, többnyire pozitív kontextusban. Az őrület akkor tetőzött, amikor 2022 októberében két bemutatómeccset játszott csapatával, a Metropolitans 92-vel a G League Ignite ellen, amelyben a második számú kiválasztásra legesélyesebb Scoot Henderson pattogtatott. Wembanyama produkciója után a legtöbben az állukat keresték, a két találkozón összesen 73 pontot szórt, LeBron James pedig így vélekedett róla:

„Nem csak olyan tehetség, amilyenből generációnként egy van. Inkább földönkívüli.”

Azóta eljutottunk odáig, hogy bizonyos szakértők szerint LeBron James óta nem kopogtatott ekkora tehetség az NBA ajtaján, sőt vannak, akik szerint még soha, egy csapatvezető pedig annyit mondott más megközelítésből, hogy Wembanyama megkaparintása egy 500 millió dolláros tőkeinjekciónak felel meg.

A közeli és távolabbi múltból öt játékost kiválasztva – LeBron James, Luka Doncic, Zion Williamson, Kristaps Porzingis, Janisz Adetokunbo (Giannis Antetokounmpo) – megyünk végig különböző szempontokon, hogy összehasonlítsuk, mi az, amin eddig keresztülment Wembanyama, és mi az, ami még várhat rá.

(Forrás: sportscasting.com)

Testfelépítés és játékstílus

A már megszokott háttértörténet: sportoló szülők, 191 centiméter magas anyuka és kétméteres apuka gyermekeként látta meg a napvilágot. Hétévesen kezdett kosarazni és az elejétől kilógott a többiek közül. Jelenleg 225 centi körül mérik, de állítólag még növésben van, pedig már így is a legmagasabb játékos lesz az NBA-ben. Karfesztávja meghaladja a 240 centimétert, ami már önmagában félelmetes képességgel ruházza fel a saját gyűrű védését illetően, ráadásul az ütemérzéke is kiváló, és bár nem extraatletikus, erre nincs is szüksége. Egy az egyben és besegítő védőként is terrorban fogja tartani a támadókat, akik számára további rossz hír, hogy a gyűrű alól egy lépésből kiér a triplavonalra is, hogy blokkoljon. Támadásban már esett szó a képzettségéről és arról, hogy úgy kezeli a labdát, mint egy hátvéd, viszont a távoli dobásai még nem igazán pontosak, de ha azok is elkezdenek ülni, jaj az NBA-nek…

Porzingis áll hozzá a legközelebb magasságban és ő is elég vékonyka volt, mielőtt bekerült az NBA-be, viszont gyönyörűen mozgott és vezette a labdát, a dobása pedig szintén remekül nézett ki, ráadásul még pontos is volt. A sérülékenység volt nála a legnagyobb kérdés, akárcsak Wembanyamánál, akinek már most elég vastag az orvosi kartonja.

James és Williamson a testi erejükből és az atletikusságukból éltek fiatalon is, bár James esetében már gimnáziumban is látható volt a játékszervezés olyan dimenziója, ami azóta is jellemzi. Zion csak elvétve egészséges, akkor viszont dominál a földöntúli fizikumával.

Doncic közülük a legkevésbé jó atléta, de az ereje nagyon alulértékelt, anno Európában és azóta az NBA-ben is eljut oda a pályán, ahová akar, ezen kívül piszok technikás, szemtelen és intelligens már fiatal kora óta.

Pályafutás az NBA előtt

Doncichoz hasonlóan Wembanyama is rendkívül fiatalon, 15 évesen debütált a profik között, sőt a nemzetközi porondon is. 18-19 éves korára totálisan az uralma alá hajtotta a francia élvonalat, csak azt sajnálhatjuk kicsit, hogy utolsó európai idényében nem láthattuk az Euroligában. Akkor könnyebben össze lehetne mérni Donciccsal, aki emlékezetes módon nemcsak megnyerte 19 évesen a világ második legerősebb sorozatát a Real Madriddal, hanem a Final Four legértékesebb játékosa is lett. A szlovén fenegyerek tényleg mindent behúzott Európában, amit lehetett (2017-ben az Eb-t is), mielőtt átcuccolt az NBA-be, de még ez a piszkosul erős rezümé sem volt elég arra, hogy a Phoenix Suns elsőként kiválassza. Akkor még vastagon fogott a „ne bízz az európaiban” ceruza, de azzal, hogy 2018 óta nem volt amerikai MVP-je a ligának, ezt talán magunk mögött hagytuk.

Porzingis a draftja előtti szezonban (2014–2015) a Sevillával a spanyol bajnokságban és az Eurokupában vitézkedett, és mivel a spanyol jóval nívósabb pontvadászat a franciánál, nehéz párhuzamot vonni. Az tény, hogy Wembanyamának jóval erősebb „végzős” számai voltak.

Giannis esete még nehezebb, hiszen a görög másodosztályban szúrta ki őt a Milwaukee Bucks, szinte teljesen radar alatt volt és abszolút nem izzott körülötte a levegő. Azt lehetett tudni róla, hogy remek testi adottságokkal van megáldva, de jóval hátrébb tartott a most felsorolt társaihoz képest akkor, amikor bekerült az NBA-be.

James kihagyta az egyetemet, mert már középiskolásként is úgy festett, mint egy szuperatléta, az őt övező őrületre jellemző, hogy az ESPN a történelem során először adott élőben gimnáziumi kosármeccset. Jamesék le is győzték az első kiemelt csapatot.

Williamsonról is lehetett már gyanítani gimisként, hogy 2019-ben ő lesz az 1/1-es, csak mivel az NBA-korhatárt azóta 19-re emelték, kénytelen volt elmenni egy évre egyetemre. A Duke-ot és Mike Krzyzewskit választotta és nem okozott csalódást, igaz, az egészségügyi problémák már ott jelentkeztek, ráadásul a bajnoki címet sem tudta megnyerni a Blue Devilsszel.

A váltás olyan szempontból könnyebb, hogy nem „gyerekek” közül kell felugrania, és az európai sorozatokban a meccsszám miatti terhelés is magasabb. Más kérdés, hogy Wembanyama a sok sérülés miatt egyelőre nem is volt kitéve akkora igénybevételnek.

Giannis Antetokounmpo (Forrás: draftexpress.com)

Mekkora a felhajtás és milyen környezetbe kerül?

A szupertehetségnek tartott fiatalok sorsa sosem egyszerű, hiszen még be sem töltötték a 20-at de már megváltóként tekintenek rájuk a leendő csapatuk szurkolói. Óriási teher ez annak, aki egészen addig hozzá volt szokva ahhoz, hogy dominál, nyer, ő a csapata és valószínűleg a bajnokságának is a legjobb játékosa. Erre bekerül egy olyan közegbe, ami a csúcsok csúcsa, a legkiválóbb ellenfelek jönnek vele szembe meccsről meccsre, akik egyébként fizikálisan is fejlettebbek, ráadásul szinte biztosan sok vereséggel kell eleinte szembenéznie, hiszen azért került az adott csapathoz, mert az az előző évben az egyik legrosszabb volt.

Wembanyamának óriási szerencséje van azzal, hogy egy olyan klubnál kezdheti NBA-s pályafutását, amely a kultúraépítés, a türelem, az egészséges légkör és a profizmus szinonimájává vált az elmúlt bő negyedszázad alatt. És amíg Gregg Popovich fújja a passzátszelet San Antonióban, addig ez így is marad, ráadásul Wembanyama érkezése valószínűleg „Pop” edzői pályafutását is meghosszabbítja, hiszen egyrészt kihívás, másrészt ajándék is egyben a francia csodagyerek.

A Spursnek eddig kétszer volt szerencséje elsőként húzni a drafton, és mind David Robinsonból, mind Tim Duncanből korszakos klasszis vált. Sőt, a texasiak megannyiszor vizsgáztak jelesre a nem amerikai játékosok tehetséggondozásában, elég csak a szintén francia Tony Parkert vagy Boris Diaw-t, az argentin Emanuel „Manu” Ginóbilit, az ausztrál Patty Millst vagy a brazil Tiago Splittert említeni, de a felsorolás korántsem teljes.

Wembanyama pechére a világhírű dobóedző, Chip Engelland tavaly nyáron elszegődött Oklahoma Citybe, de így is olyan környezetbe fog csöppenni, aminél jobbat nem is kívánhat. A múlt, a kultúra és Popovich személye önmagában garanciát jelent a fejlődésre, és ne lepődjünk meg, ha már idén nyáron elárasztják a netet az olyan videók, amiken Duncan tanítgatja az ifjút. Mivel San Antonio kis piac, a felhajtás is mérsékeltebb lesz talán. Értsd: a csapból is ő fog folyni, a Spurs sokkal többet lesz országos adón, mint a Duncan-éra óta bármikor, és minden egyes mozdulatát nagyítóval fogják vizsgálni. De még mindig jobb, mintha New Yorkban menne keresztül ugyanezen.

(Forrás: fadeawayworld.net)

Doncicnak is szerencséje volt egy másik texasi alakulattal, hiszen a Dallas Mavericks tulajdonosaként Mark Cuban hamar biztosította támogatásáról, mentornak pedig ott volt Dirk Nowitzki, minden idők egyik legjobb európai játékosa. Lehetett tudni, hogy csodagyerek, az Euroliga-menetelés pedig rátett egy lapáttal a figyelemre, de Deandre Ayton annyira meggyőző volt az egyetemen (és annyira féltek a Doncic besülésétől), hogy csak elvétve került szóba a szlovén 1/1-es kiválasztása.

Williamsont az első, középiskolai zsákolós videói óta elképesztően várta az NBA és már az egyetem kiválasztását megelőző felhajtás sem volt éppen egészséges. Az 1/1-hez nem férhetett kétség, viszont a sérülések azonnal lecsavarták egy kicsit a hype-ot. Egy nagyon izgalmas és fiatalos projekt kirakatembereként toppant be New Orleansba, hiszen a Pelicans pont akkor zárta le az Anthony Davis-korszakot, aki átadta a kilincset a leendő sztárnak. Viszont ez a műsor jelenleg inkább kiútkeresés és az esetleges újra-újratervezés miatt tűnik érdekesnek, éppen Williamson jövője miatt.

Antetokounmpónak olyan szempontból mázlija volt, hogy senki sem várta tőle a megváltást, hiszen kis túlzással azt sem tudták, hogy kicsoda, ráadásul a Milwaukee az 1970–80-as évek óta alig-alig volt tényező, úgyhogy a helyi szurkolókon kívül senkinek sem forgott vérben a szeme a hosszú eredménytelenség miatt. A mag szép csendben fejlődhetett együtt, más kérdés, hogy az alapemberek közül csak Giannis nőtte ki magát és maradt a bajnokcsapat tagja.

Vele ellentétben Porzingis a frusztrációval 1973 óta mérgezett New York Knicksnél, az NBA egyik legértékesebb, mégis legrosszabbul menedzselt klubjánál landolt. A szurkolók kifütyülték a draftolásának pillanatában, Phil Jackson elnök (igen, az a Phil Jackson) pedig nem sokkal később azt találta mondani, hogy lehet, túl magas a kosárlabdához… Porzingis újoncként aztán mindenkit elhallgattatott és egy ideig úgy tűnt, tényleg kihúzhatja a mocsárból a csapatot, az pedig a legkevésbé sem az ő hibája, hogy ez végül nem így alakult.

Jamesnél az őrület a tetőfokára hágott, amikor kiderült, hogy minden bizonnyal Clevelandbe kerül, szülővárosától, Akrontól mindössze néhány mérföldnyire. Úgy vált profivá, hogy már zsebben volt egy 90 milliós dolláros Nike-szerződés, hiszen 16 éves kora óta istenítették és sorban álltak érte a szponzorok. Aztán egy olyan Cavaliersbe érkezett, ahol „Wrong Rim” Ricky Davis (aki saját kosárra dobott azért, hogy a leszedett lepattanóval meglegyen a tripladuplája) és Darius Miles (aki saját edzőjével akart verekedni) várták, és el is mondták, hogy egy 18 éves gyerek ne akarjon csodát tenni. Davis szerint James csak azért érkezett, hogy alárendelje magát az ő pontszerzésének. Végül mindketten távoztak még a szezon közben.

LeBron James fiatalon (Forrás: latimes.com)

A közös nevező, hogy egyik újonc sem tudta rájátszásba vezetni csapatát, azzal együtt sem, hogy rengeteget javult az adott együttes. James Cavalierse az akkor nevetségesen könnyű keleti főcsoportban is csak 35 győzelmet szedett össze, Wembanyamának egy sokkal erősebb nyugati konferenciában kellene megváltania a Spurst. Arra azért számíthatunk, hogy Popovich olyan esernyőt tart majd fölé, amiről talán minden külső hatás lepereg, ő pedig koncentrálhat a saját fejlődésére, legfőképpen pedig arra, hogy megalapozza a hosszú távú egészségét és karrierjét.

Kiemelt fotó: Sporting News