Lecsapott a nindzsa: a Celtic nyerte az Old Firm első felvonását

A Rangers FC edzője, Michael Beale ugyan megkapta a kért átigazolásokat a nyáron, komoly átalakuláson ment keresztül a keret, amely érezhetően erősebb, de főleg mélyebb lett, ám ezen a derbin is megmutatkozott, hogy még időre van szükség, hogy az angol szakember összekovácsolja csapatát. Azonban Brendan Rodgers legénysége nem szándékozott időt hagyni a legfőbb ellenlábasának. Kiderült ezen a rangadón, hogy a Celtic FC egy kész csapat, ahol Rodgers a jól működő gépezetet vett át, csupán a kényszerű játékoscseréket kellett menedzselnie.

Lagerbielke labdaátvétele

Beale mindig is előszeretettel alkalmazza a letámadást, mert ő és a stábja remekül méri fel az ellenfeleket, illetve főként azt, hogy mely védőre indulhat a nyomásgyakorlás. A Rangers labda nélkül 4-4-2-re váltott, hogy a középpályán létszámfölényt alakítson ki és hogy az adott jel (trigger) után ember-ember ellen tudjanak presszingelni. Ezt a bizonyos jelet a kezdőbe kényszerű okokból bekerült svéd belső védő, Gustaf Lagerbielke jelentette, akinek labdaátvétele meghatározta a folytatást. Ha Lagerbielke egyből passzolt is tovább a szélső felé, akkor Rabbi Matondo támadta meg Alistair Johnstont és a centrális területek elzárása volt a célja, hogy hátrapasszra kényszerítse a kanadai játékost. Amennyiben a svéd átvette a labdát és egy pillanatnyi időt is hagyott magának a gondolkodásra, akkor Cyriel Dessers kezdte nyomás alá helyezni, nagyon agresszíven ment bele az esetleges párharcba. A hazaiak meg nem adott gólja is egy ilyen szituációból született – a videón az ok, amiért visszavonták –, illetve az első játékrészben többször is ki tudták kényszeríteni ezen megoldással a gyorsan előre vágott labdákat, megakadályozva a Celtic építkezését.

McGregor az igazodási pont, Riley a statlap királya

Nehéz terhet vett a nyakába két évvel ezelőtt Callum McGregor, aki nem csak a csapatkapitányi karszalagot örökölte meg Scott Brown távozása után, hanem a szerepét is, amit Ange Postecoglou szabott rá, Rodgers pedig ezen nem akart változtatni. Ennek köszönhetően pedig Matthew O’Riley az előző két évben alacsony angol ligás játékosból dán válogatottá nőtte ki magát. A nyolcas poszton a támadások segítése, a kulcspasszok kiosztása, a helyzetteremtés és persze mindemellett a védekezés során a labdaszerzések, a közbeavatkozások és a párharcok megnyerése is remekül megy az ír felmenőkkel rendelkező O’Riley-nak. Viszont mindez nem menne a skót McGregor nélkül, aki korábban egy igazi box-to-box középpályás volt, azonban az előző két szezon során deep-lying playmakerré vált, amit most a derbin is rendkívül hatásosan játszott.

Rengeteg futás, hogy a társak mindig meg tudják játszani, állandó kommunikáció a többiekkel, hogy merre helyezkedjenek, 89 százalékos passzhatékonyság 64 átadás mellett jellemezte a játékát, miközben a mélységi irányító szerepkört remekül betöltötte, mert a szélsők felé volt jó pár kiváló indítása, amivel helyzetteremtési lehetőséget alakított ki – nyolc támadóharmadba jutatott átadással zárt. Az első félidőben ő volt az, aki a nem túl nagy számú sikeres labdakihozatal során a mélyebb visszalépéseivel túl messzire kicsalta a hazaiak középpályásait, ami után a zöld-fehérek egy felpasszal át is tudták játszani az ellenfél letámadását. A második játékrészben pedig ő volt a centrális zóna legbiztosabb pontja, ahol megnyerte a párharcokat, folyamatosan a szélek felé terelte a játékot és ha kellett, akkor kierőszakolt olyan szabálytalanságokat, amikkel megtörték az ellenfél lendületét.

Rossz döntések a támadóharmadban

Annak ellenére, hogy mennyire a mezőnyben való küzdelemmel indult a mérkőzés, a végére a helyzetek száma igencsak megnőtt. Az első játékrészben többet birtokolta a labdát a Celtic, de ennek ellenére ez nem okozott gondot a Rangersnek, mert a kékmezesek letámadással és a védelem mögé betett labdákkal próbálkoztak. Ez működhetett is volna, ha a VAR nem szól közbe és veszi el két góljukat is, de ezen alkalmak kivételével támadóik nem hoztak jó döntést a mérkőzés során.

Amikor a zöld-fehérek képesek voltak a magasan presszingelő hazaiakon egy-egy alkalommal átjutni, akkor azonnal keresztül is rohantak a szellős középpályán. A kapu előtt azonban az első két helyzetüket nem sikerült jól befejezni, bár aztán egy szerencsés helyzetbekerülés után az első játékrész ráadásában megszületett – a végül győzelmet is jelentő – gól.

A fordulás után a már hátrányban lévő hazaiak sokkal inkább domináltak, de a fölényükhöz mérten kevés alkalommal tudták Joe Hart kapuját veszélyeztetni. Amikor pedig mégis, akkor a korábbi angol válogatott remek ütemérzékkel és jó reflexekkel tudta védeni a kapuját, na meg kisegítette őt az is, hogy a Beale-legénység folyamatosan megmutatta, hogy milyen az, ha egy csapat a sorsdöntő pillanatban rossz megoldást választ. Több esetben is lőttek a támadók, mikor passzolni kellett volna, vagy épp kivártak mikor célba kellett volna venni a kaput, de a rossz átadások száma is igen magasra rúgott.

Furuhasi egy más szint

Kilenc labdaérintés 76 perc alatt, nem épp kimagasló mutató egy csatártól sem, de Furuhasi Kjogo ennek ellenére többször is kulcsfontosságú pillanatban volt főszereplő. Az első, a második és a harmadik Celtic-lövés is a japán légiós nevéhez fűződik, aki remekül támadta a védelem mögötti területet, a szélen vitt akciók esetén a rövid oldalt is, ahonnan célba is vehette a kaput. Noha sikerélménye eleinte nem volt, mert ő is rossz döntéseket hozott, de a szünet előtt egy középpályán megvívott párharc után remekül robbant rá a Rangers kapuja felé szálló labdára, majd ahelyett, hogy rávezette volna azt Jack Butlandra, egy pattanás után tökéletesen lőtt az angol hálóőr mellett a kapuba. Egyetlen villanás elegendő volt tőle ahhoz, hogy a mérkőzés végén három ponttal gazdagodjon csapata, ötödik bajnoki Old Firmjén már negyedik alkalommal volt eredményes.

Remek játékvezetés

Egy olyan típusú rangadón, mint amilyen a két glasgow-i gigász összecsapása, rendkívül nehéz dolguk van a játékvezetőknek. Feltüzelt indulatok, heves reakciók, kőkemény belépők és megannyi nehéz döntés, amivel komoly hatást lehet gyakorolni a meccsre, a csapatokra, illetve a közönségre is. Ehhez képest Dan Robertson élete első Old Firmjén olyan szintű fegyelmet tartott és olyan magabiztossággal hozta le a mérkőzést, mintha ez egy baráti hangulatú találkozó lenne.

Az első percekben szólt a reklamálás miatt, beszélt a két kapitánnyal és rövidre zárta az ítéleteinek kommentálását – az utolsó percekben, a csereként beállók esetében volt egy-egy visszaszólás –, nem várta meg az indulatok elszabadulását, így gyorsan megmutatta, hogy a belépők szabályosságának határa nála alacsonyan van. A színészkedés esetén szintén a szóbeli figyelmeztetést alkalmazta, gyorsan, jó kezelte a helyzeteket.

Mindössze 15-15 szabálytalansággal, valamint egy-egy sárga lappal zárult a derbi, ahol természetesen segített a játékvezetőnek, hogy partnerek voltak a csapatok, de minden dicséretet megérdemel a 36 esztendős Robertson, mert egyedül a Rangers utólag visszavont góljánál hozott hibás döntést, de ott a technika kisegítette, bár alighanem a hazai szurkolók sokáig fogják emlegetni azt az ítéletet.

Kiemelt kép: glasgowworld.com