Legalább 16-an láttuk a Kolumbia–Thaiföld női pólómeccset
Komolytalan mérkőzések sorát játszották a vizes-vb vízilabdatornáin mindkét nemnél, még az egyenes kieséses szakaszban is. Fél évszázaddal az első világbajnokság után a sportág nem előre megy, hanem hátra olyan országokban is, ahol minden más labdajátékot világszinten űznek.
Ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy belenézzek a Kolumbia–Thaiföld női vízilabdameccsbe. A szegedi Tiszavirág Sportuszodában a vb 15. helye volt a tét, és ahogyan várni lehetett, a helyszínen erre éppen ennyi néző volt kíváncsi.
Önmagában a meccs a csupa cukiság és ártatlanság kategóriája: bűbájos dél-amerikai és távol-keleti hölgyek játszottak egymással lelkesen, nem bántotta senki a másikat, felismerhető volt maga a sportág. A thaiföldiek hatalmasat küzdöttek, hogy fordítani tudjanak menet közben, meg is ünnepelték.
Legalább úgy, ahogyan az úszó nagyhatalomnak számító Dél-Afrika férfi pólósai örültek, amikor 22-0-nál szépítettek az amerikaiak ellen, három perccel vége előtt. (Videón se hagyjuk ki a nagy pillanatot.) Apró szépséghiba, hogy utóbbi találkozót már a nyolc közé jutásért, vagyis a rájátszásban rendezték, tehát a dél-afrikaiak a világ 12 legjobb csapatának egyikét alkotják az erősebb nemnél. Végül ugyanúgy 24-2-re kaptak ki az amerikaiaktól, ahogy néhány nappal korábban a női válogatottjuk a csoportban.
Talán kimondhatjuk, hogy a sportág nemzetközi szövetsége az elmúlt években és évtizedekben nem dolgozott hatékonyan azért, hogy a póló világsportág legyen. Éppen ellenkezőleg. A vizes-világbajnokságoknak háromszor is otthont adó, egykor ütősnek számító Ausztrália visszafejlődött férfivonalon, de így is fényévekkel jár a szintén úszócsillagokról híres Dél-Afrika előtt. A minden labdajátékot világszinten űző Brazília, Argentína, Németország és Franciaország csak névleg ellenfél mindkét nemnél. Az egykor nagyhatalom Németország a japánoktól is kikapva nulla ponttal zárt a férfiaknál, Franciaország ugyanitt a vb mezőnyében sem kapott helyet.
Pedig ha valahol, hát utóbbi országokban lehetne tenni a pólóért, és az sem lenne baj, ha ebben mi, magyarok aktívan részt vennénk. Unalmas lesz, ha szinte csak régiónk játéka marad a 21. században a vízilabda, mindig csak arra hivatkozva, hogy nehezen érthető és kevésbé nézhető. Kár, hogy ezzel fél évszázada, az első vizes-vb óta tisztában vagyunk.
Kiemelt fotó: FINA
Szerző
