A futballista, aki öt évtizedben is pályára lépett – Miura Kazujosi portré

1986 egy elég mozgalmas év volt: Diego Maradona vezetésével világbajnok lett Argentína, bekövetkezett a csernobili atomkatasztrófa. Budapesten koncertezett a Queen, megrendezték az első Formula-1-es Magyar Nagydíjat, megszületett Lady Gaga, amerikai énekesnő vagy éppen véget ért a nagysikerű Knight Rider sorozat. Nem utolsósorban pedig a brazil Santosban első élvonalbeli mérkőzését játszotta a japán Miura Kazujosi, aki harmincnégy évvel később is a japán első osztályú Jokohama FC színeiben futballozik ötvenhárom esztendősen. A világ labdarúgásának matuzsáleme.

 

JAPÁN UTÁN BRAZÍLIA, AZ APUKÁNAK KÖSZÖNHETŐEN

Miura Kazujosi, 1967. február 26-án született, Sizuokában. Futballrajongása az 1970-es világbajnokságra vezethető vissza. Ez volt az a torna, amit édesapja a helyszínen tekintett meg, és egy videókamerával rögzítette a mérkőzéseket. A kis Miura pedig gyermekkorában rongyossá nézte ezeket a felvételeket: Pelé és a Seleção varázslata egy csapásra a brazil futball szerelmésévé változtatta. Már egészen kisgyermekként elhatározta: ő bizony profi labdarúgó lesz. Kapóra jött számára, hogy egy helyi tanár – épp Miura születési évében – megalapította Japán első ifjúsági labdarúgóbajnokságát, melynek köszönhetően évről-évre ugrásszerűen nőtt a futballcsapatok száma a környéken. Ezt a lehetőséget lovagolta meg ő is, amikor egy helyi csapatban elkezdett futballozni.

Sizuokát a japán labdarúgás „melegágyának” tartják, hiszen amióta megalakult a J-League, a profi játékosok 15%-a érkezik a környék csapataiból.

Középiskolás volt, amikor tizenöt éves korában (a kötelező alsó tagozatot letudva, mely tizenkettőtől tizenötéves korig tart) úgy döntött, hogy édesapja kapcsolatait kihasználva inkább Brazíliába költözik, miután akkoriban nem volt még profi labdarúgás szülőhazájában. 700 dollárral a zsebében, egyedül utazott el São Paulóba: a reptérről pedig rögtön a Clube Atlético Juventus akadémiájára vezetett az útja, ahol az apja közbenjárásának köszönhetően tárt karokkal fogadták. Ezután gyötrelmes időszak következett: képtelen volt beilleszkedni, ráadásul folyamatosan rasszista gúnyolódásoknak volt kitéve ázsiai származása miatt.


„Más kulturális közeg volt, ráadásul a nyelvet sem beszéltem, borzasztóan magányos voltam. Az első három hónap nagyon kemény volt, de muszáj volt alkalmazkodnom, mert nem volt B-tervem”nyilatkozta a BBC-nek 2020 szeptemberében.  

A são paulói Juventusban nem találta meg a számításait, így a rövid időt követően a XV de Jaú utánpótláscsapatához szerződött. Ott is hasonló körülményekkel kellett szembenéznie, közel volt az elhatározáshoz, hogy feladja álmait és hazautazik. Egy amatőr tornán azonban váratlan dolog történt: a fináléban ő végezhette el a mindent eldöntő büntetőt, s miután értékesítette, az egész csapat a becenevét (Kazu) skandálva ünnepelte. Ettől kezdve új impulzust kapott a karrierje. 1986-ban szerződést kötött a Santosszal – éppen az általa oly nagy becsben tartott Pelé legendás csapatával. Itt mutatkozott be brazil élvonalban, de még ebben az évben előbb a Palmeiras, majd a Matsubara (amely egy japán emigránsokat tömörítő cambarái együttes) játékosaként is szerepelt. 1990-ig több csapatban megfordult Brazíliában (pl. visszatért az XV de Jaúhoz), mielőtt újra a Santosba igazolt, ahol az 1990-es szezonban 11 meccsen 3 gólt szerzett. Még ebben az évben hazatért Japánba, a feltörekvő Verdy Kavaszakihoz. Miura Kazujosi valóságos bálványként érkezett vissza az ázsiai országba, melyet leginkább a Brazíliában elsajátított stílusnak és a rá jellemző munkamoráljának köszönhetett.

 

A SZUPERSZTÁR STÁTUSZ SEM VOLT ELÉG A VILÁGBAJNOKSÁGRA

Miura Kazujosi egy rövid európai kitérővel az egész évtizedet a Verdynél töltötte. 1993-ban megalakult a J-League, ami a professzionális japán labdarúgás kezdetét jelentette klubszinten. Az első évben ő lett a liga legértékesebb játékosa (MVP), többek között az 1986-os világbajnoki aranycipős Gary Linekert megelőzve. Ekkortájt kapta a King Kazu becenevet.

Egy szezonnal később úgy tűnt, megvalósulhat számára az európai álom, lehetősége adódott kölcsönben a Serie-A-ban szereplő Genoához szerződni. Az itáliai kaland azonban nem az ő szájíze szerint alakult. Első meccsén összefejelt Franco Baresivel, melynek köszönhetően össze kellet varrni a fejét. Egy gólt szerzett, egy évig szerepelt a „griffek”-nél, de az ázsióját jelentősen megnövelte az európai idény.

Genova városa is profitált az átigazolásból: az odalátogató japán turisták száma 63,6%-kal növekedett 1993-hoz képest.

Sean Carroll szakíró szerint Miura neve egybeforr a japán futball felemelkedésével, és Diego Maradonához hasonlóan az „Isten” jelzőt kapta meg a szurkolóktól.


„Egy, de lehet két teljes generáció nőtt fel úgy Japánban, hogy ő a példakép, az ő pályáját kell követni”mondta Caroll a BBC-nek.

A válogatottban fontos szerepet töltött be, de az 1994-es világbajnokságra még nem sikerült kvalifikálniuk. Négy évvel később már szerencsésebbek voltak, miután történetük során először jutottak ki vb-re. Miura Kazujosi kulcsszerepet játszott a kvalifikációban: 13 meccsen, 13 gólt szerzett. Ugyanakkor a tornán nem léphetett pályára, miután kimaradt az utazó keretből, mert Okada Takesi szövetségi kapitány terveiben nem szerepelt. Döntését azzal magyarázta, hogy nem illik bele a játékrendszerbe. Némi magyarázatot adhat, hogy nem tartozott a könnyen kezelhető játékosok közé: lezser mentalitása miatt nehezen volt integrálható, emiatt pedig konfliktusba keveredett edzőivel. 2000-ben úgy vonult vissza a válogatottól, hogy 89 találkozón 55-ször volt eredményes (amivel második az örökranglistán), és 1992-ben Ázsia-kupát nyert.

MÁSODIK KÍSÉRLET EURÓPÁBAN, MAJD 15 ÉVE JOKOHAMA

1999-ben újra Európa felé vette az irányt: a Croatia Zágrábhoz (manapság Dinamo) igazolt 32 évesen. Második (és egyben utolsó) európai próbálkozása is csak egy évig tartott, de horvát bajnokként térhetett vissza Japánba. A Kiotó Szangánál eltöltött két szezon után ment a Vissel Kobéhoz, ahol öt idényt töltött el. 2005-ben a Jokohama FC következett, melyet egy rövid ausztrál kitérő kivételével immár tizenöt esztendeje erősít. A másodosztályú klubot harminckilenc évesen 6 góllal segítette feljutáshoz 2006-ban, s ugyan rögtön kiestek a következő évadban, 2007-ben beválasztották a japán liga All-Star keleti konferenciás csapatába, pályára léphetett a nyugatiak ellen (2-3). Miura Kazujosi a negyvenes éveiben is meghatározó játékosa volt a csapatnak, 187 találkozón lépett pályára és ugyan csak 14 alkalommal volt eredményes, de szerződését minden idény végén meghosszabbítja egy évvel.

Időközben, ami nem jött össze 1998-ban, az sikerült 2012-ben: világbajnokságon vehetett részt Japán színeiben. Noha megbékélt sorsával, hogy nagypályás tornán nem volt kerettag, a fustalválogatott játékosaként (negyvenöt évesen) ott lehetett a thaiföldi világeseményen. Stílszerűen Brazília ellen lépett pályára első találkozóján, de mind a négy összecsapáson játszott a legjobb tizenhatig menetelő csapatban.

Az évtized vége felé egyre kevesebb szerepet kapó Miura 2019-ben ismét feljutást ünnepelhetett a jokohamai gárdával. 2020. szeptember 23-án pedig a japán bajnokság történetének legidősebb játékosa lett, aki pályára léphetett az élvonalban. A Kavaszaki Frontale elleni mérkőzésen 53 évesen 6 hónaposan 28 naposan kezdett (!), amivel Masasi Nakajama rekordját adta át a múltnak.



MI LEHET A TITKA?

King Kazu karrierje során alig volt sérült, de sokat tesz azért, hogy ez így legyen. Minden idény előtt elutazik Hawaii-ra és ott kezdi a felkészülést, ahol személyi edzőjével dolgoznak azon, hogy a lehető legjobb formában indítsa a szezont. Nagy hangsúlyt fektet a mentális felkészülésre, gyakran még a családjától is elkülöníti magát a megfelelő koncentráció érdekében. A mai napig is felveszi a versenyt harmincévvel fiatalabbakkal, ha futóedzésekről van szó. Soha nem hagy ki tréninget, már az edzés előtt egy órával nyújtógyakorlatokat végez. Elmondása szerint a mentalitása és a futball iránti szenvedélye tartja formában, de a regeneráció szintén fontos tényező. Egy pár évvel ezelőtti BBC-interjúban, mikor edzés után beszélgettek a riporterrel, rögtön egy hatalmas jéggel teli zacskót tett a lábaira.


„Már nem bírom úgy, mint a fiatalabbak. Hosszabb ideig tart a regenerációm, amit egy kicsit nehezen fogadok el, de a játék iránti szenvedélyem tart formában engem” – magyarázta Miura.

A japánoknál nem újdonság, hogy valaki negyvenéves kora felett is futballozik. Nakamura Szunszuke (42) vagy Endó Jaszuhito (40) még mindig aktív a J-League-ben, de Miura Kazujosi messze túlszárnyalja őket. A topfutballban talán Zlatan Ibrahimovicsot vagy Cristiano Ronaldót lehet megemlíteni, hogy megfelelő életmóddal, mentalitással akár harmincöt év felett is bőven a legmagasabb szinten lehet teljesíteni.

Miura Kazujosi extrém tényező a világ labdarúgásában. Története és pályafutása példa, a cikk zárómondata pedig önmagáért beszél: 35. profi idényének margójára lehet írni, hogy pályára lépett az 1980-as, 1990-es, 2000-es, 2010-es és a 2020-as évtizedben is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.