A galamblelkű oroszlán – portré Sadio Manéról

Április 10-én ünnepli 28. születésnapját a Liverpool támadógépezetének egyik legfontosabb alkotóeleme, Sadio Mané. A 2019-es év legjobb afrikai játékosává választott szélső igazi kalandos élettörténetet tudhat maga mögött. Gondoltad volna, hogy szülei minden erejükkel azon voltak, hogy lebeszéljék a futballról? És azt, hogy amikor a Metzben játszott, eltitkolt egy komoly sérülést, mert attól félt, hogy visszaküldik Szenegálba, ha nem tud játszani? 

 

1992. április 10-én született a szenegáli Sedhiou városában. A Casamance folyó partján fekvő kis faluban, Bambaliban nőtt fel, ahol az utcákon kezdett el focizni, a családja más életutat szánt neki. Édesapja imám volt, aki többször hangsúlyozta, hogy a futballban sosem teljesedhet ki, rendes szakmát kell tanulnia. Mané ilyenkor mindig azt felelte: „Ez az egyetlen mód, hogy segítsek rajtatok”. Ugyan nem volt rossz tanuló, ideje nagy részét a poros utcákon töltötte, legnagyobb múzsája, vagyis a labda társaságában. A faluban a legnagyobb tehetségként tartották számon, rá is ragasztották a Ballonbuwa becenevet, ami magyar fordításban annyit jelent, hogy labdamágus.

Sadio tízéves volt, amikor országa sosem látott futball-lázban égett, miután a 2002-es Afrika Kupán a döntőig-, a fél évvel későbbi világbajnokságon pedig a legjobb nyolcig meneteltek. Ekkoriban olyan sztárok futballoztak Teranga Oroszlánjainál, mint a jelenlegi szövetségi kapitány Aliou Cissé, Khalilou Fadiga vagy El Hadji Diouf.


Tudtad?

Szenegál 2002-es világbajnoki keretében mindössze két olyan labdarúgó kapott helyet, aki nem a francia első- vagy másodosztályban szerepelt – mindketten tartalékkapusok voltak. Kalidou Cissokho a hazai Jeanne d’Arc de Dakar együttesében védett, Omar Diallo pedig a marokkói Olympique de Khouribga portása volt a dél-koreai vb idején.


Legjobb barátja, Luc szerint Sadiónak két igazán nagy bálványa volt: az egyik Ronaldinho, a másik pedig a szenegáli ikon El Hadji Diouf, aki egy egész nemzetet inspirált. „Egy napon az ő szintjükön leszek majd” – idézte vissza Sadio gyermekkori mondatait a Rakuten TV Sadio Mane – Made In Senegal című dokumentumfilmjében.

Sadio tizenegy éves volt, amikor váratlanul elveszítette édesapját. Ekkoriban már kétkezi munkával kereste a kenyerét, rizs- és mogyoróföldeken töltött verejtékes napokat, hogy ezzel is megkönnyítse családja terheit. Lelki támaszaként nagybátyja, Ibrahim Touré szolgált, aki szakadatlanul támogatta őt álmai megvalósításában.

Jelentős szerepet játszott nagybátyja Sadio Mané felemelkedésében.

Elhivatottságáról mindent elmond, hogy tizenhat éves korában úgy döntött, hogy elutazik a várostól 800 km-re található Dakarba, annak a reményében, hogy a Generation Foot akadémia fogadja őt próbajátékára; viszont anyagi nehézségekbe ütközött. Miután Sadio tervei szárba szökkentek a településen, a helyi közösség úgy döntött, hogy összegyűjti a kellő összeget, ami a dakari túrához szükséges. Miután összegyűlt az útravaló, nagybátyjával karöltve elutazott a szenegáli fővárosba, ahol távoli rokonok szállásolták el, amíg össze nem jött a várva várt tesztjáték. Amikor megjelent az akadémia helyszínén, egy idősebb úr nézett rá, majd lépett oda hozzá, aki nem értette, hogy mit keres ott, így szólt hozzá: „A próbajátékra jöttél? Azokban a cipőkben? Hogy tudsz bennük játszani?” – a cipők régiek voltak és szakadtak – „és az a nadrág? Nincs rendes felszerelésed?” – A válasz azonban meglehetősen egyszerűre és lényegre törőre sikeredett: „A legjobb ruháimban jöttem azok közül, amim van. Csak játszani akarok, és megmutatni mit tudok.”

Az edzés után a megfigyelő egyértelműen leszögezte: szeretné, ha Sadio a csapatban futballozna. Miután hazatért, beszámolt a családjának az élményeiről, akik eleinte fenntartásokkal fogadták a hírt, de végül beadták a derekukat, és megengedték, hogy Mané az iskola helyett a szenvedélyének hódoljon. Ehhez azonban újra pénzre szükség volt. Eladták vagyontárgyaik egy részét, hogy a kis Sadiónak finanszírozni tudják álmai elérését.

Mané gyermekkorában (Forrás: Lifeblogger.com)

Három esztendőt töltött az akadémián, amikor felkereste a francia FC Metz, hogy szívesen látnák a csapatban. Sadio egy ideig őrlődött, mert nem tudta, édesanyja hogyan fogadná a hírt, hogy egy másik földrészre költözzön; de végül úgy döntött belevág az európai kalandba. Édesanyjával viszont csak Franciaországban tudatta a hírt telefonon, mert tartott anyja dühétől, nem akarta, hogy sutba menjen az átigazolás. Lotaringiában kezdetben a legnagyobb ellensége az európai időjárás volt, hiszen sosem járt még azelőtt az Öreg Kontinensen.

„Egy januári edzésen hétágra sütött a nap, de fújt a szél. Mivel én nem tapasztaltam még ehhez hasonló időjárást, a többiekkel ellentétben egy szál pólóban akartam kimenni a pályára, mire a többiek elkezdtek rajtam nevetni. Megkérdezték: ’Hogy vagy képes így öltözni?’ Öt percig bírtam kint, jéggé fagyott kezekkel rohantam vissza az öltözőbe, ahol elkövettem a legnagyobb hibát, amit ilyenkor el lehet: forró vízbe tettem a kezem. Ó, Istenem, de szenvedtem azon a napon…”

 

Mané a Metz színeiben (Forrás: Maxppp – Fred Haslin)

Beilleszkedését segítette, hogy honfitársa, a jelenleg világ legjobb középhátvédei között nyilvántartott Kalidou Koulibaly ekkor már két éve tagja volt a Le Gernats becenévre hallgató alakulat keretének.

Annyira örült a lehetőségnek, hogy Európában futballozhat, hogy majdnem ez lett a veszte. Alig néhány hete volt a Metznél, amikor súlyos izomsérülést szenvedett, de annyira rettegett attól, hogy hazaküldik Szenegálba, hogy elhatározta, senkinek sem szól. Egy idő után viszont képtelen volt edzeni, begyulladtak a szalagjai, így műtétre került sor. Az operációt végző orvos állítólag úgy kommentálta, amikor meglátta Mané lábait, hogy ilyen csúnya izomsérülést ritkán látott…

Az operációt követően hónapokra partvonalon kívülre került, de 2012. január 14-én végül beteljesedett az álma: tizenkilenc évesen bemutatkozhatott a Metz felnőtt csapatában a Bastia elleni bajnokin, ahol a 75. percben Kévin Diazt váltotta.  Első felnőtt idényében 19 meccsen lépett pályára, egyetlen gólt és ugyanennyi gólpasszt jegyzett. Az idény végén viszont csapata búcsúzott a Ligue 2-től, így Sadio jövője is kérdésessé vált.

Részt vett a 2012-es olimpián, ahol teljesítményére az egész világ felfigyelt. Gólt ugyan nem szerzett (a csapat öt találatából négy is Moussa Konaté nevéhez fűződik), jó játékával oroszlánrészt vállalt a csoportból való továbbjutásban – a végállomást aztán a végül olimpiai aranyérmes Mexikó jelentette a negyeddöntőben.

A 2012/2013-as idényt még Franciaországban kezdte el, de az átigazolási időszak utolsó napján robbant a bomba: Mané 4 millió euró ellenében aláírt a Red Bull Salzburghoz, ami a francia klub történetének harmadik legdrágább játékoseladása volt.  Rögtön az első idényében bebizonyította, hogy jó vételt csinált vele az osztrák együttes; 29 mérkőzésen 19 alkalommal mattolta az ellenfél védelmét, tízszer pedig gólpasszal szolgálta ki társait.

Nem véletlenül figyelt fel rá a Borussia Dortmund sem. Mané próbajátékra érkezett a ruhr-vidéki óriáshoz, amelyet akkoriban a Liverpool jelenlegi menedzsere, Jürgen Klopp irányított, aki finoman szólva sem volt elragadtatva az ifjú szenegáli megjelenésétől.

„Emlékszem az első találkozásomra Sadióval, Dortmundban történt. Ott ült egy nagyon fiatal srác. A baseballsapkája ferdén állt, ott volt az a szőke csík a hajában, ami ma is. Úgy nézett ki, mint egy kezdő rapper. Azt gondoltam magamban, hogy nekem erre nincs időm. A csapatunk akkoriban egyáltalán nem volt rossz, úgyhogy olyasvalakire volt szükségem, aki tudja kezelni, hogy nem kerül egyből a kezdőcsapatba, olyasvalakire, akit lehet fejleszteni” – idézi a német tréner szavait a Goal.

Jürgen Klopp és Mané története végül csak közös szálra futott. (Forrás: Getty Images)

A Dortmund két évvel később mégis ajánlatot tett érte, tárgyalások is zajlottak, de az osztrák klub a Southamtponnal jutott megegyezésre. Sadio eleinte csalódott volt, hiszen nagyon szeretett volna Jürgen Klopp irányítása alatt futballozni, de miután elutazott Angliába, rendezte a gondolatait, és úgy döntött, még keményebben fog majd edzeni.

Mindössze két szezont töltött a Szenteknél, akiknél bebizonyította, hogy a világ egyik legjobb bajnokságában is megállja a helyét. Mind a 2014/2015-ös, mind a 2015/2016-os évadban elérte a tízgólos határt. 2015. május 16-án beírta magát a Premier League históriáskönyvébe, miután 2 perc és 56 másodperc alatt mesterhármast ért el a 6-1-re megnyert Aston Villa elleni bajnokin – ezzel a liga valaha volt leggyorsabb tripláját szerezte.

2016-ban újabb rekordot döntött meg, amikor ötéves szerződést írt alá a Liverpoolhoz, akik 41 millió eurót fizettek a játékjogáért, amivel ő lett minden idők legdrágább afrikai futballistája. Ezzel a kis Sadio, aki egy évtizeddel azelőtt még bambali koszos utcáin rúgta a bőrt, feljutott a csúcsra. Ezzel hivatalosan is példaképe, Diouf nyomdokaiba lépett, aki 2002 és 2005 között viselte a Vörösök mezét. Emellett végre Jürgen Kloppal is együtt dolgozhatott, aki akkor már egy esztendeje volt a gárda vezetőedzője.

Mané rögtön góllal debütált új csapatában: az Arsenal elleni (4-3) őrült bajnokin ő szerezte a győztes gólt. Találatát úgy ünnepelte, hogy Kloppra mutatott, majd odafutott hozzá és felugrott a hátára. Angliában tovább növelte renovéját, első idényét 13 góllal zárta, bekerült a Premier League álomcsapatába, a Liverpool-szurkolók pedig az Év Játékosává választották.

Két évvel később aztán elérte karrierje legnagyobb sikereit: felemelhette a hőn áhított Bajnokok Ligája-trófeát, a Premier League-ben gólkirály lett, az év végén pedig megválasztották az Év Legjobb Afrikai Játékosának.

Sadio Mané a Bajnokok Ligája trófeával. (Forrás: Getty Images)

Nem minden ment egyébként zökkenőmentesen. 61 alkalommal képviselhette a szenegáli színeket, de rengeteg kritika zúdult rá az évek során. A legtöbbször azzal vádolták, hogy hiába ő az egyik legjobb afrikai labdarúgó, a válogatottban nem nyújt olyan teljesítményt, ami elvárható lenne egy ilyen kaliberű csillagtól. 2017-ben, miután Kamerun ellen az ő kihagyott büntetőjével estek ki az Afrika Kupa negyeddöntőjében, néhány szenegáli szurkoló odáig merészkedett, hogy nagybátyja házához vonultak tüntetni Sadio ellen.

Mané azonban a szívén viseli hazája sorsát, egyszer kijelentette, hogy a Bajnokok Ligája trófeáját boldogan elcserélné egy Afrika Kupa-győzelemre. De nem csupán a pályán, azon kívül is jó példát mutat a fiataloknak. Iskolákat, stadionokat, kórházakat építettetett Szenegálban, ráadásul minden hónapban 70 euróval támogatja a szegény családokat, de ruhákkal, cipőkkel és étellel is rendszeresen segít a rászorulókon.

 

Írta: Tóth Balázs “Blase”

Tetszett? Oszd meg:

Kapcsolódó tartalmak

Kapcsolat