A tanítvány szúrt ki a mesterrel a kupaelődöntőn

A kezdőcsapatok.

Pep Guardiolának az utóbbi években az idegenbeli kieséses meccsek nem éppen a kedvencei: a Bajnokok Ligájában legendásan rossz a katalán mérlege az ilyen meccseken, most pedig csapata korábbi másodedzője, Mikel Arteta fújta ki az orrát az FA Kupa utolsó előtti állomásán, egy 2-0 arányú győzelemmel. Merülés.

Összejön az Arsenalnak az európai kupaindulás? Fogadj rá most!

Az erőltetett menetben zajló topligák forgatagából kiszabadulva az egyszeri tévénéző szombat este az FA Kupára vethette vigyázó tekintetét: az első elődöntőben Pep Guardiola csapata ezúttal a Wembleyben nézett farkasszemet Mikel Arteta Arsenaljával. A két tréner előéletét aligha kell bárkinek bemutatni: Arteta egészen decemberi kinevezéséig Guardiola segítője volt a Citynél, így volt ideje minden pórusával magába szívni a katalán edző filozófiáját. Ők egyébként június közepén egyszer már meccseltek a bajnokságban, akkor a „mester” megalázóan sima, 3-0 arányú vereséget mért „tanítványa” csapatára.

Az “ágyúsok” kapujában a sérült Bernd Lenót továbbra is Emiliano Martinez helyettesítette, a védelem közepére Mustafi és David Luiz mellé most Tierney került. Az oldalvonalak mentén szárnyvédőként így Hector Bellerín mellett Maitland-Niles szaladgált. A középpálya közepét szokás szerint a Ceballos–Xhaka páros foglalta el, elöl pedig Nicolas Pépé, Alexandre Lacazette és Aubameyang feladata volt, hogy egymáshoz közel játszva, a két futóval együttműködve teremtsenek gólhelyzeteket. Arteta tehát ismét az észak-londoniaknál mostanság megszokottá váló 3-4-3-as felállást vetette be.

A Citynél Ederson előtt a védelem két szélen szokás szerint Kyle Walker és Benjamin Mendy kapott helyet, középen azonban Laporte mellett a mindössze 19 éves Eric Garcíának szavazott bizalmat Guardiola. A védekező középpályás posztján Rodri helyett ezúttal Gündogan szerepelt, De Bruyne pedig szokatlanul mélyen, míg Silva magasabban kapott szerepet. A sérült Agüerót természetesen Gabriel Jesus helyettesítette, a két oldalán pedig Mahrez és Sterling mindketten befelé játszottak, míg a két szélsőhátvéd szokatlan módon egyszerre futhatott fel a támadásokkal. A megszokott 4-3-3 helyett tehát inkább 4-2-3-1-ben kezdet a City – idegenbeli kupameccseken ilyet azért már láttunk Guardiolától…

A kezdőcsapatok.

Arteta nem bízta a véletlenre a meccs kezdetét, és rögtön magas letámadással igyekezett ellehetetleníteni a Manchester City labdakihozatalait. 5-2-3-as felállásuk kitűnően lezárta a középső területeket, nem meglepő, hogy csapdáikkal is leginkább a pálya centruma felé szerették volna terelni az égszínkékek támadásait. Két támadó, Aubameyang és Pépé ennek megfelelően kívülről támadta meg a labdát birtokló belső védőket, ezzel Walkert és Mendyt a fedezőárnyékukban tartva. Az egyik legérdekesebb elem Lacazette helyezkedése volt: középcsatárként kissé Auba és Pépé mögött helyezkedett el, és Gündogan követése volt az ő feladata. A két középső középpályás közül így Xhaka lépett ki De Bruyne-re, míg Ceballos a védősor előtt maradhatott takarítani. Arteta csapata egyébként sokszor meg is engedte a City hátsó sorának az első két-három passzt – ezt követően kitűnő ritmusérzékkel, a meglepetés erejével támadták meg a labdát birtokló manchesteri játékost. Végeredményben a Citynek alig maradt középen területe, a zseniális Kevin de Bruyne is alig-alig tudott lefordulni. Ederson egyre többször választotta a felívelést, vagy éppen a szélek felé kellett megoldás után néznie.

Az Arsenal letámadása: 5-2-3 a formáció. Pépé a külső oldalról támadja Laportét, a cél a támadást középre terelni. Lacazette nem a labdást támadja, hanem Gündogant fogja, ezáltal hagyja Laportét átvenni a labdát. De Bruynére Xhaka lép fel, így Ceballos az öttagú védelem előtt biztosíthat.

Itt sem volt sokkal könnyebb az élet: bár az Arsenal letámadási sémájának köszönhetően gyakran Walker és Mendy lettek labdakihozataloknál a City szabad emberei, az “ágyúsok” kitűnő ütemben tolódták le a feléjük jövő labdákat, kihasználva az ötösláncban lévő szabad védőt. Egyébként a két szélső támadó – különösen Pépé – visszafelé is nagyon aktív volt védekezésben, ezzel még inkább ellehetetlenítve a Cityt az oldalvonal mellett. Guardiola hiába próbálta a szélsők befelé mozgásával és David Silva intelligens helyezkedésével túltölteni a vonalak közötti területet, az iszonyatosan tömör Arsenal-blokk szinte mindig képes volt párharcot kierőszakolni és összeszedni a labdát legalább a felezővonal környékén.

Az iménti jelenet folytatása: Laporte végül a befelé mozgó Sterlinghez passzol, aki a kapunak háttal kapja a labdát, így Mustafi kilép rá. Sterling jobb híján lekészíti a labdát Mendynek, azonban az Arsenal kitűnő tolódással elszívja a levegőt a francia balhátvéd elől.

A City hosszabb-rövidebb periódusokra képes volt a saját térfelére kényszeríteni az Arsenalt és felállni pozíciós játékhoz. Ekkor látszólag a megszokottnál bátrabban játszottak a “polgárok”: amint már szó volt róla, Sterling és Mahrez is befelé, a félterületbe mozogtak, miközben ekkor már mindkét szélsőhátvéd felfuthatott az ellenfél védelmi vonaláig. A hátulsó négyes pedig paralelogrammához hasonló alakzatot vett fel: Gündogan a hatos helyén, De Bruyne pedig a jobb félterületben helyezkedett el, szokatlanul mélyről irányítva a játékot. Ugyanakkor García és Laporte is igen sokat vállalt a labdával: gyakran ők vállalták magukra a szélekre való forgatás szerepét. Hiába azonban a kockázatvállalóbb szerkezet és a magasabb zónák túltöltése, a City nem sok sót evett meg: a visszafelé is kitűnően dolgozó Pépé parádésan levédekezte a Mendy felé forgatott támadásokat, a pálya közepét pedig az Arsenal formációja nagyszerűen kontrollálta, így a négy belső támadó felé belőtt átlós passzokkal nem igazán tudtak gólhelyzetekig jutni.

Hat emberrel támad a City: mindkét szélsőhátvéd fellép, Sterling és Mahrez befelé mozog, David Silva és Gabriel Jesus is a vonalak között. A két hatos közül most De bruyne lép vissza. A középhátvédek bátran irányítják a játékot: Laporte Mendyhez forgat, ám a visszafelé is kitűnően védekező Pépé nagyszerűen tolódik.

Természetesen Guardiola is magas letámadást vezényelt Artetáék ellen, mégpedig egy leginkább 4-4-2-re hasonlító formációban. Az első sorba azonban Gabriel Jesus mellé nem a támadó középpályás David Silva, hanem a balszélen játszó Sterling lépett fel. Az Arsenal nyomás alatti labdakihozatalának egyik sajátossága, hogy Mustafi és David Luiz háromszöget alkot a kapussal. A harmadik középhátvéd, Tierney ugyanakkor a tizenhatoson kívül, kissé szélesebben helyezkedik, míg Dani Ceballos Xhakánál kissé mélyebbre visszalép. Guardiola nem meglepő módon alaposan felkészült erre, s a kezdettől fogva a némileg kedvezőtlen pozícióban lépő Tierney felé próbálta terelni az “ágyúsok” építkezését. Ennek érdekében csatlakozott Sterling Gabriel Jesus mellé az első vonalba, Mahrez a nagyon magasra feltolt Maitland-Niles miatt a középpálya vonalában maradt, a Silva–De Bruyne kettős pedig Ceballosra és Xhakára figyelt.

A City letámadása: Gabriel Jesus mellé nem David Silva, hanem Sterling lép fel, a cél az Arsenalt a pálya bal oldala felé terelni. Silva Ceballost, míg De bruyne Xhakát fogja egy az egyben. Mahrez a feltoltan játszó Maitland-Niles miatt területet véd.

Ez kezdetben könnyedén megzavarta Arteta nyugodtan építkező fiait, ám mintegy negyedóra elteltével az Arsenal egyre jobban felvette a ritmust ezekben a szituációkban is. A City letámadásához alkalmazkodva egy idő után deklaráltan a bal oldal irányába kezdték forgatni a játékot az “ágyúsok”, Lacazette folyamatos visszalépései a rugalmasan mozgó elülső hármasban pedig még inkább megkönnyítették a gárda nyomástűrését, ami Aubameyang vezető góljában csúcsosodott ki.

Mustafi, David Luiz és Ceballos rombuszt alakítanak ki a kapussal, ügyes labdajáratással magukra húzva a letámadó City-játékosokat. A baloldalra forgat az Arsenal, Maitland-Nilles befelé mozgásával magára vonja De Bruyne figyelmét, így Tierney átlósan a visszalépő Lacazette-hez passzolhat. Ő Bellerín irányába folytatja a játékot, végül a kifelé mozgó Pépé ad átlósan gólpasszt Aubameyangnak.

A vezető gólt követően Arteta érezhetően biztonságosabb felfogásra rendezte be csapatát: a saját térfelükön a középhátvédek gyakran nemes egyszerűséggel előreívelték a labdát, a második félidőre pedig az Arsenal 5-2-3-as védekező alakzata immár egyértelműen középső blokkban várta a City támadásépítéseit. Az első félidő vége felé ugyanakkor De Bruyne egyre inkább felfelé kezdett mozogni, míg a második félidőben – különösen Rodri behozatalával ­– egyértelművé vált: Guardiola visszaállt a szokásos 4-3-3-ra. Walker és Mendy sokkal kevesebbet léphettek fel a támadásokkal, cserébe Mahrez és Sterling tükörszélsőként természetes közegükbe, a vonal mellé kerültek, ahonnan befelé cselezve próbáltak veszélyt teremteni. Silva és De Bruyne pedig nyolcasként egyre feljebb és feljebb mozogtak, egyértelműen a Ceballos és Xhaka melletti területeket elfoglalva. A szokványos szereposztásra visszatérve a City már sokkal többet tudta birtokolni a labdát ellenfele térfelén. Igaz, kellett ehhez az Arsenal váltása is: az “ágyúsok” sokkal mélyebben védekeztek, és elülső hármasuk is rengeteget segített be a védekezésbe. Gólt azonban a City nem, csak az Arsenal tudott szerezni, miután Martínez húzott le egy beadást, ebből pedig Aubameyang szerezte meg második gólját egy gyors lerohanást követően.

4-3-3-ban támad a City: Walker a félterületben a stabilitásra ügyel, Mendy picit több időt tölthet az ellenfél térfelén. De Bruyne és Silva immár mindketten nyolcasként, az Arsenal két szűrője melletti területet próbálják kihasználni. Mahrez a vonal mellé ragasztva, Sterling befelé mozog. A hátul játszó Walker a szokás szerint üresben lévő De Bruyne-höz passzol. A belga klasszis Mendy felé forgat, a bal oldalon próbál áttörni a City.

A tanítvány tehát oktatta mesterét: Mikel Arteta először győzedelmeskedett edzőként Pep Guardiola felett. Mivel pedig vasárnap a Chelsea legyőzte a Manchester Unitedet a másik elődöntőn, így az “ágyúsok” Frank Lampard csapatával találkoznak majd augusztus elsején, a fináléban. Az Arsenal előtt tehát óriási lehetőség áll, hogy a történelmien gyenge bajnoki szezon ellenére kiharcolják a jövő évi európai kupaszereplést. Úgy tűnik, Guardiola ismét túlkombinálta meccstervét, amikor pedig visszatért a megszokott rendszeréhez, egyből jobban játszott a csapata… ráadásul a katalán mester idén a bajnokság után a kupát is elbukta, így kénytelen lesz a Cityvel megnyerni a klub történetének első BL-trófeáját, ha meg akarja még menteni az idei szezont…

0 0 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x