Akire érdemes odafigyelni a Bundesligában: Wout Weghorst

Szerző: | 2020-05-15 | Címkék: Bundesliga, Weghorst, Wolfsburg,

Több mint két hónap után térhet vissza a topfutball a szurkolók életébe. A tervek szerint május 16-án útjára indul a labda a német labdarúgó-bajnokságban, a Bundesligában. Az egész focikedvelő társadalom szeme Németországra, Magyarországon pedig a Sport Televízióra szegeződik majd. Ezért úgy döntöttünk, a kezdésig mindennap bemutatunk nektek egy játékost, akire érdemes lesz odafigyelnetek.
Jadon SanchoChristopher Nkunku és Kai Havertz és Marcus Thuram után a Wolfsburg óriása, Wout Weghorst következik.

Odaér a Wolfsburg egy nemzetközi kupaszereplést érő helyre? Ha bízol bennük, fogadj is rájuk!

Bár azt gondolhatnánk a legtöbb látványsportágban előny a szálfa termet, Wout Weghorst számára inkább nehezítő körülmény volt a magassága a pályafutása kezdeti lépései mellé. Megannyi elutasítást kellett elszenvednie, amiért esetlennek gondolták nyurga fiúként a futballpályán. Szerencsére ezek az elhibázott edzői meglátások nem tántorították el labdarúgástól, pedig a boldoguláshoz bizonyosan nem volt szüksége a focira: családja közel 130 benzinkutat üzemeltet Hollandia északkeleti részén, és idővel biztosan remek munkát találták volna Wout számára is a családi vállalkozásban. Sőt, akár más sportágat is választhatott volna: egy Michael van Gerwen elleni darts mérkőzésen is bizonyította tehetségét. Két 140-es kört is teljesítve leget nyert (501 pontról, dupla pontot dobva a legutolsó nyíllal nullára érkezni) a háromszoros világbajnok ellen.

Az 1992. augusztusában a hollandiai Borne-ban született Wout Weghorst nagyon hamar elkezdett érdeklődni a labdarúgás iránt, máskülönben aligha az Ajax-szal a kilencvenes évek közepén brillírozó finn Jari Litmanen posztere lógott volna a szobája falán. A Bundesligából pedig a Schalke hollandja Niels Oude Kamphuis (1999-2005 között játszott Gelsenkirchenben) lett a kedvence, amiben azért szerepet játszott, hogy Weghorst nagybátyjának szomszédja volt, és egyszer leállt vele focizni.

A “kis” Weghorst neve azonban esetlen mozgása és a holland futballban uralkodó technikás játékosokat favorizáló szemlélet miatt még véletlenül sem került bele egyetlen scout noteszébe sem. Mivel tinédzserkorában sem állt meg a növésben, egészen 197 centiig, és saját bevallása szerint is komoly problémái voltak a motorikus képességeit illetően, így ifiszinten soha nem is játszott jegyzett klubnál. Az 11Freundének adott interjújában őszintén beszél arról, hogy mennyien mondták neki, hogy “belőled aztán biztos nem lesz futballista”. Ennek ellenére Weghorst profi mentalitásaval (“míg a többiek bulizni mentek, én péntek esténként korán lefeküdtem és készültem a hétvégi meccsre”) már a falusi csapatából is kitűnt, na meg persze az így-úgy szerzett rengeteg góljával. Ennek ellenére 19 éves korában még csak a holland NEGYEDOSZTÁLYban focizott, ahol 13 gólig jutott egy félszezon alatt, így figyelt fel rá Peter Bosz, aki meghívta próbajátékra a Heracles Almelóhoz. A negyedosztályból jövő Weghorst a játék sebességét és intenzitását sem tudta felvenni, de Peter Bosz valamit csak láthatott benne, mert felajánlotta, hogy heti kétszer a csapattal edzhessen.

Ezzel egyidőben jött a Willem II ajánlata, ám az első csapatnál 20 éves koráig sem sikerült a nagy áttörés, így egyet hátra lépve a másodosztályú Emmenhez igazolt, még mindig amatőrstátuszban. Már a nyári felkészülés során látszott, hogy kezd összeállni a kép, – volt olyan meccs ahol nyolc gólt lőtt az első félidőben – így már több proficsapat (pl. a den Haag) is vitte volna. Weghorst azonban hű maradt az Emmenhez: bemutatkozására ott már nem is kellett sokat várni, 2012 augusztusában végre lejátszhatta első felnőttmérkőzését a profik között, amelyet további 29 találkozó követett az idényben, amely alatt nyolc találattal iratkozott fel a góllövőlistára. Következő szezonjában tizenkettőre sikerült feltornásznia ezt a számot, amely, egy kisebb huza-vona után, meg is hozta számára a továbblépés lehetőségét – az elsőosztályú Heracles látott benne fantáziát.

Itt egyrészt a korábbi Heracles játékos és Peter Bosz segítő (Bosz 3 év után 2013 nyarán a Vitessehez távozott) John Stegeman látta meg benne a potenciált. Az almelói együttesben is hasonló számokat és teljesítményt produkált a gólszerzés terén (73 mérkőzésre jutott 24 gólja), ám ezt egyrészről ugye magasabb szinten tudta hozni, mint azelőtt, másrészről játéka is kezdett kiteljesedni, immáron a gólpasszok terén is fejlődésnek indult. Ezek ismét meghozták számára az előrelépést egy ambiciózusabb, nagyobb holland klub képében, az AZ Alkmaaréban. Előtte azért még hozzájárult, hogy a Heracles története során először elindulhasson egy nemzetközi kupasorozatban. Az Európa Liga indulásért vívott rájátszás során két gólt tett hozzá a Groningen legyőzéséhez az elődöntőben, a második ráadásul a visszavágó hosszabbításában esett, ő nyitotta meg a végül öt találatig jutó almeloi gólcsapot. A döntőben az Utrechtet legyőzve végül kiharcolták a kvalifikációt. Weghorst azonban már nem a Heraclessel lépett ki a nemzetközi porondra, hanem a már említett alkmaariakkal.  szezon igazolta döntése helyességét, a Heracles már az első párharcában alul maradt a portugál Aroucával szemben, míg Weghorst csapata a csoportkörön át egészen a legjobb 32-ig jutott, ahol a Lyon győzte le őket.

Ahogy az már lenni szokott Weghorst karrierjében, két idényt maradt Alkmaarban is, ami alatt továbbra is fokozatosan előre tudott lépni az eredményességet illetően: nyolcvanhat mérkőzés, negyvenöt gól és tizenhárom assziszt lett a végső mérlege. Ami pedig csapata eredményeit illeti egy hatodik helyig (ezzel együtt egy újabb EL-kvalifikációig) és egy bronzéremig jutott, utóbbihoz hozzácsaphatott 18 bajnokságban szerzett találatának köszönhetően egy góllövőlistán elért harmadik helyezést is. Teljesítménye válogatott meghívót is ért, igaz 2018 tavaszán-nyarán három barátságos találkozón összesen csak 20 percet kapott, és azóta is csak egyszer, 2019 novemberében játszhatott az Észtország elleni Eb-selejtezőn 27 percet.

A Wolfsburgnak óriási szüksége volt egy eredményes támadóra, miután a 2017-18-as szezont sikerült összesen 36 lőtt góllal zárniuk,  miközben csak osztályozón maradtak az élvonalban. Tíz és fél millió eurót fizettek a holland támadó játékjogáért. Amolyan második Bas Dostot láthattak benne (kettejük karrierjének közös pontja Emmen és a Heracles is), aki szép karriert futott be a farkasoknál, és nem mellesleg 117 mérkőzésen 48 gólt szerzett. A Bundesliga.com elemzése alapján azonban Weghorst inkább hasonlítható a klub egy korábbi támadójához, még a hollandnál is sikeresebb wolfsburgi korszakot, közte egy bajnoki címet is magáénak tudó Edin Dzekóhoz. Mindketten kiváló fizikai adottságokkal rendelkeznek, előszeretettel vetik bele magukat a párharcokba, és kellőképp önzetlenek is.

A holland remekül veszi ki a részét a visszatámadásokból is, tavaly az egész Bundesligában ő helyezte a legtöbb nyomást az ellenfélre ezen a téren, idén egyelőre ebben harmadik, de a támadóharmadbeli presszinget illetően egészen kiemelkedik (320-as mutatóját 217-el követi Nils Petersen), mindemellett természetesen a légipárbajokban is méreteihez mérten odateszi magát, a ligában a második legtöbb ilyennel rendelkezik, egészen pontosan 102-vel.

A tavaly hatodik helyen végzett, idén szintén a nemzetközi kupaszereplésért hajtó csapatban eddig hetven mérkőzésen 33 góllal és 12 gólpasszal vétette észre magát, és kíváncsian várhatjuk a nyarat, vajon két év elteltével újra tovább áll-e. Bár fejlődése évről-évre látható, arra azért aligha számíthat, hogy álmai klubja, a Liverpool jelentkezik majd be érte…

Tetszett? Oszd meg:

Kapcsolódó tartalmak

Kapcsolat