Elemzés: Brandt és Hazard darabokra tépte a Schalke védelmét

Végre újra topfoci! Két hónap szünet után ismét elrajtolt a Bundesliga, ráadásul rögtön egy Ruhr-vidéki derbivel, azaz egy Borussia Dortmund-Schalke összecsapással, amely ugyan természetesen üres lelátók előtt zajlott, de a hosszú szünethez képest olykor kifejezetten látványos játékkal és négy góllal szórakoztatta a kiéhezett szurkolókat.

Ha elolvastad az elemzést, biztosan könnyebb lesz eldöntened, jövő héten melyikük mérkőzésére mit érdemes fogadnod! Kattints már most!

A Dortmund 4-0-s sikere abban a tekintetben nem túl meglepő, hogy a kényszerszünet előtt Lucien Favre csapata zsinórban öt bajnokit nyert meg, míg a Schalke ezt a találkozót megelőzően 7 mérkőzésen keresztül maradt nyeretlen, és utoljára még januárban könyvelhetett el három pontot David Wagner együttese.

Ennek a meccsnek viszont abban a tekintetben a Dortmund vágott neki nehezebb helyzetből, hogy számos sérülés nehezítette a csapat dolgát. A középpályáról kapásból hiányzott a tavasszal remek teljesítményt nyújtó Witsel-Can páros, míg a támadósorban a csapatkapitány Marco Reus nem volt bevethető, és Jadon Sancho is csak a kispadon kezdett. Végül az eredetileg a kezdőtizenegybe nevezett Gio Reyna is megsérült a bemelegítésnél, így az eredetileg csak csereként nevezett Thorgan Hazard kerülhetett be a csapatba az immár megszokott 3-4-2-1-es felállásban.

A Schalkénál az volt a legnagyobb kérdés, hogy Wagner milyen hadrendben küldi pályára a csapatát. A gelsenkircheniek a szezon jelentős részében 4-3-1-2-es gyémánt formációt alkalmaztak, de a legutóbbi két mérkőzésen a Bayern München és a Hoffenheim ellen már 3-4-3-as felállást alkalmazott az együttes. Végül Wagner a Dortmund ellen is az utóbbi mellett tette le a voksát, legalábbis az első félidőben.

A rövid felkészülési idő és a kevés edzés miatt előzetesen talán várható volt, hogy kicsit rozsdásak lesznek a csapatok, és agresszív letámadásból is kevesebbet láthatunk a sérülésveszélytől tartva, de ehhez képest a Bayern München ellen például masszív 5-4-1-es mély blokkba visszahúzódó Schalke már a mérkőzésen elején igyekezett nyomás gyakorolni az ellenfél védőire a labdakihozataloknál.

A Schalke presszingjét segítette a felállások közötti azonosság, így a vendégek három támadója közvetlenül tudta presszingélni a Dortmund 3 védőjét, a szárnyvédők az ellenfél azonos pozícióban játszó embereire helyezhettek nyomást, és ugyanez történt a pálya közepén is. Utóbbi végül a meccs során a Dortmund okos pozíciós játékának köszönhetően hatalmas gondokat okozott a Schalkénak, de először nézzük meg, hogyan nézett ki gyakorlatban a vendégek letámadása.

Már rögtön az első percekben egyértelműen kirajzolódott a Schalke presszing-sémája. Amint Akanijhoz került a labda a jobbszélsőt/jobb oldali támadó középpályást játszó Caligiuri azonnal nyomást helyezett rá, miközben Jonjoe Kenny a vele szemben játszó Guerreirót támadta, a védelem közepéből Todibo is kilépett a visszalépő Brandtra, míg McKennie a pálya közepén Dahoudot presszionálta

A Schalke letámadása tehát papíron és olykor gyakorlatban is működőképesnek tűnt, viszont amint a Dortmund hátul kicsit meg tudta járatni a labdát, azonnal megnyíltak a rések a vendégek szerkezetén belül.

Egy későbbi jelenetben előbb Akanji tette vissza a labdát Bürkinek, akira Raman azonnal nyomást helyezett, majd amint a kapus megjátszott Piszczeket a képen látható módon lezárt a hálóőrhöz vezető passzsávot, miközben szemből Harit támadja a Dortmund jobb oldali középhátvédjét. Így viszont a középre vezető passzfolyosó teljesen szabadon maradt Hummels felé.

A jelenet folytatásában már egyértelműen látszódik, hogy mi volt a Schalke legnagyobb problémája a mérkőzésen. Serdar magasan letámadja Delaney-t, míg McKennie szintén feljebb lép, de teljesen légüres térben mozog, míg mélyre visszalépő Brandt és Hazard az ellenfél középpályás és védelmi vonala között teljesen szabadon juthatott labdához, és egyetlen átadást követően azonnal a három középhátvédett támadhatták.

Már az előző jelenetnél is látszódott, hogy Brandt és Hazard gyakran ugyanazon a területen tűnt fel, ezzel próbálja átjátszani a Schalke emberorientált védekezését. Ilyenkor az egyikük szinte mindig szabadon megjátszható maradt, és sikeresen teremtettek létszámfölényes szituációkat a félterületekben.

Brandt ezúttal a jobb oldalról lép mélyebbre vissza a labdáért, épp ezért McKennie követte őt, miközben Hazard a balról átjött a jobb oldalra a Brandt által üresen hagyott területre. Serdar ráadásul elkövette azt a hibát, hogy szintén a visszalépő Brandt elől próbálta zárni a passzsávot, így Delaney könnyedén megjátszatóvá vált Piszczek számára.

Delaney és Hakimi érintésével a labda végül Hazardhoz került, akire muszáj volt kilépnie a védelem bal oldaláról Nastasicnek, Brandt pedig ebben a pillanatban már be is indult a középhátvéd helyén megnyíló üres területbe, miközben Hakimi is hasonlóan cselekedett, miután Oczipka is beljebb lépett a belga játékosra.

Hasonló jelenetet megfigyelhettünk a másik oldalon is. Ezúttal Brandt a bal oldalon kezd, és bár ezen a képen még nem látszik, de beindult a Guerreiróra kilépő Kenny mögé, megakadályozva ezzel azt, hogy Todibo ki tudjon lépni a jobbról a bal oldali félterület felé mozgó Hazardra. McKennie pedig ezúttal is kényszerhelyzetbe került. Választania kellett, hogy feljebb lép a mélyen helyezkedő Dahoudra, vagy marad mélyebben és Hazardra ügyel. Az előbbi mellett döntött, így Akanji egyetlen passzal át tudta játszani a komplett Schalke középpályát.

A folytatásban már feltűnik Brandt is, ahogy beindul a Kenny mögötti területre, Todibo pedig emiatt teljesen kiszolgáltatott helyzetbe került, hiszen egyszerre kellett volna követnie a beinduló játékost, és nyomást helyeznie a védelmi vonalak között szabadon labdához jutó Hazardra.

A Dortmund játékkoncepciója végül az első gólnál tökéletes kivitelezéssel is párosult. Ezúttal Piszczektől indul a játék, akire szokás szerint Harit lépett fel, és próbálta nyomás alá helyezni. Eközben Oczipka is kimozgott a mélyen helyezkedő Hakimire, Brandt pedig ezt észlelve beindult a szárnyvédő által üresen hagyott területbe.

Nastasicnak ezután ki kellett lépnie a teljesen üresen maradt Brandtra, Hazard pedig a bal oldalról befelé mozogva egyből be is indult az immár Nastasic mögött megnyíló területre. A belga játékos mozgására senki sem tudott reagálni, hiszen a középpályások ütemkésésben voltak, míg Sané Haaland miatt nem tudott kiváltani a csapattársa helyére, így Brandt remek pörgetése után Hazardnak már “csak” oda kellett tekernie a labdát Haaland lábára az első találat megszületéséhez.

A Schalke védekezését tehát elsősorban Brandt és Hazard okos mozgásával darabokra szedte a Borussia Dortmund, de mi a helyzet a vendégek támadójátékával? Nos, Wagner csapata az ellenfél kapuja előtt sem jeleskedett, végül egyetlen igazi ziccert sem tudtak kialakítani a meccset. Ennek oka pedig a hibás csapatszerkezetben kersendő.

Amíg a Schalke labda nélkül többnyire valóban tartott a 3-4-3-as formációt (ami olykor 5-2-3-ba, vagy 5-4-1-be csúszott), de a támadósok felépítésekor ez 4-1-5-be váltott, ami szinte teljesen ellehetetlenítette a labda előre juttatását.

Jól látható a Schalke 4-1-5-ös szerkezete támadásépítéskor. Ilyenkor Kenny a jobb oldali szárnyvédő nagyon magasan helyezkedett, a helyére pedig kihúzódott Todibo, a jobb oldali középhátvéd míg a másik oldalon Oczipka mélyebb pozíciót vett fel. A középpályáról Serder szintén feljebb lépett a támadókkal egyvonalba, és egyedül McKennie maradt középen, akinek összeköttetést kellett volna biztosítania a csapatrészek között, de őt gyakran négy hazai játékos vette körbe. A Schalke védői egyedül a szélekre tudták megjátszani a labdát, utána viszont a Dortmund szélsői könnyedén tudtak kilépni Oczipkára vagy Todibóra, megölve a Schalke kísérletét a labda előrejuttatására.

Ráadásul ez az alakzat a támadásból védekezésbe való átrendeződéskor sem segítette a Schalkét, amit jól példát a Dortmund második gólja is.

Mivel Kenny folyamatosan tartotta a magas pozíciót a jobb oldalon, ezért labdavesztés esetén Guerreiro előtt hatalmas terület nyílt meg. A második gólnál a Dortmund már Schubert kapusra is nyomást helyezett, és a pontatlanul előrerúgott labda után a portugál szárnyvédő pont ebbe a területbe indulhatott be, mielőtt megszerezte a csapata második találatát.

Mindezek után teljesen egyértelmű volt, hogy Wagnernek változtatnia kell, jött is a kettős csere már a félidőben. Az első játékrész végét már sérülten teljesítő Todibo mellett a teljesen súlytalan Raman hagyta el a pályát, a helyükre pedig két támadó, Burgstaller és Matondo állt be, a Schalke pedig váltotta a szezon nagy részében megszokott 4-3-1-2-es formációra. A két új ember helyezkedett legelöl, Caligiuri húzódott beljebb jobb oldali középpályásnak, Serdar maradt bal oldali középpályás, míg McKennie a hatos pozícióját foglalta el.

Ugyan a Schalke támadójátéka többnyire továbbra is kilátástalan volt, hiszen maradt a 4-1-5-ös szerkezet, de a gelsenkircheniek védekezése határozott javuláson ment keresztül a változtatásoknak hála, mivel így sokkal hatékonyabban tudták lezárni a középpályát.

A második félidőben a gyémánt felállás segítségével a Schalke sokkal könnyebben tudta az oldalvonal mellé szorítani a Dortmundot a középső opciók lezárásával, majd a vonal mellett már könnyedén tudtak nyomást helyezni a labdát birtokló játékosra. Amíg az első félidőben Brandt visszalépései folyamatosan zavart okoztak, ennél a jelenetnél jól látható, hogy Serdar ugyan bal odali középpályásként kilép Hakimire, Brandt pedig a mögötte megnyíli területbe mozog, McKennie le tudja követni a német válogatott játékos mozgását, ráadásul az oldalvonalhoz közel már Oczipka is feljebb lépett, így téve teljesen megjátszhatatlanná az első félidő legjobbját.

Nem sokat ért azonban a Schalke feljavuló védekezése, hiszen Wagner együttese már az első félidőben megkapta a harmadik gólt, ami már az első félidőben is nagyon rosszul működő ún. Rest-defence-nek volt köszönhető. Amint a gelsenkircheniek magasan veszítettek labdát, senki nem volt, aki ilyenkor biztosított volna.

A harmadik találatnál nem kevesebb, mint nyolc játékos helyezkedett a labda előtt vagy azzal egyvonalban a Schalkénál. Így amikor McKennie-t leszerelték, a Dortmund játékosai azonnal rávezethették a két középhátvédre a labdát, és nem meglepő módon Hazard góllal fejezte be az akciót.

Később ráadásul kijött a gyémánt felállás legnagyobb hátránya, a szűken helyezkedő középpályás sor, amint gyors átforgatásokkal könnyedén át lehet játszani.

Akárcsak korábban, McKennie ezúttal is ki tudott lépni Brandtra, de a Dortmund játékosa ezúttal meg tudott fordulni. Eközben pedig az is jól látszik, hogy a befelé mozgó Hazard leköti Jonjoe Kenny figyelmét.

Mivel a Schalke középpályásai a bal oldal irányába tolódtak, Hazard pedig bevitte magával középre Kennyt, ezért a felfutó Guerreiro teljesen szabadon kaphatta a labdát Brandtól, majd egy remek kényszerítő után ő maga fejezte be góllal a támadást.

A mérkőzéshez persze hozzátartozik, hogy a Dortmund remekül használta ki a helyzeteit, és a négy gólos különbség az xG alapján (1.45-0.35) is túlzónak hathat, de az tény, hogy a sárga-feketék a játék minden elemében jobbak voltak az ellenfelüknél a visszatérő Bundesliga első rangadóján.

 

Tetszett? Oszd meg:

Kapcsolódó tartalmak

Kapcsolat