Elemzés: mi a Getafe titka?

A tavalyi ötödik helyezés után az idei szezonban is hasonlóan jól áll a Getafe csapata a spanyol bajnokságban. Az Európa Ligában pedig a kékmezesek a tavalyi BL-elődöntős Ajaxot fektették kétvállra, és jelenleg az Inter elleni nyolcaddöntőt várják. Rendkívül kellemetlen játékstílusuk pedig megér egy elemzést, Merülés rovatunkban ma ezt vesézzük ki!

Regisztrálj az Unibetre, és fogadj akár a Getafe mérkőzéseire is!

Először is: ki az ember a sikerek mögött? Az 56 éves José „Pepe” Bordalás játékosként a spanyol harmadosztályig jutott, viszont már harmincéves kora előtt, a kilencvenes évek elején belekezdett az edzősködésbe. 2016 októberében, szezon közben vette át az előző szezonban az élvonalból búcsúzott, másodosztályban tengődő fővárosi együttest. Bordalás egyébként a Getafe kiesésének idején a szebb napokat is megélt Alavés edzőjeként megnyerte a másodosztály küzdelmeit, ezzel tíz év után az élvonalba juttatva az egykor UEFA-kupa döntőt is játszó együttest. A La Liga küzdelmeihez azonban a klub vezetése nem tartotta elég jónak, így esett rá a választás a madridi Sötétkékeknél. Bordalás az idény végére a harmadik helyig vezette a csapatot, két ponttal lemaradva a közvetlen feljutást érő második helyről, ám a rájátszást sikerrel vették, így vissza is jutottak a legmagasabb osztályba!

Az első, 2017-18-as élvonalbeli szezonjában a Getafe a középmezőnyt érő nyolcadik helyen végzett, ám 4-4-2-es, stabil védekezésük már ekkor sokaknak feltűnhetett. Sőt az Atlético Madrid után az egész mezőnyben ők engedték a legkevesebb helyzetet az ellenfeleknek és a harmadik legkevesebb gólt kapták. Az áttörést aztán a következő, 2018-19-es szezon hozta meg: a kékmezeseket egészen a tabella ötödik helyéig kormányozta Pepe Bordalás! Ráadásul ekkorra a Getafe már a spanyol bajnokság egyik legkomolyabban presszingelő csapatává nőtte ki magát: 8,57-es PPDA-mutatójukkal az ötödik legagresszívebb védekezésük volt a La Ligában. Bordalás pedig az idény végén megkapta a spanyol bajnokság legjobb edzőjének járó Miguel Munoz-díjat is!

Az idei szezonra pedig még magasabb szintre sikerült lépnie a gárdának: jelenleg ismét a táblázat ötödik pozícióját foglalják el, az Európa Ligában pedig a Basel mögött másodikként léptek tovább a csoportjukból, a Krasznodart és a Trabzonsport maguk mögé utasítva. A csapat játékának irányvonala pedig egyértelmű: idén már a La Liga legagresszívebben letámadó csapatát tisztelhetjük bennük. Meccsenként 7,09 passzt engednek az ellenfelekkel, ami még a második legagresszívabb Sevillát (7,79) is viszonylag nagy mértékben felülmúlja! Ugyanakkor a PPDA mutató ellentétében, az akciónként teljesített passzok terén is éllovas a Getafe, csak éppen a számegyenes másik végéről: mérkőzésenként átlagosan 5,83 átadást tudnak teljesíteni az ellenfelek szorításában, így az egész mezőnyben ők törődnek a legkevesebbet a labdafényezéssel. Bordalás egyszer maga is „unalmasnak” titulálta a Barcelona játékát.

Először érdemes a Getafe labda nélküli játékát szemügyre venni, hiszen esetükben a játék ezen szegmense a leghangsúlyosabb, a labda birtoklását szinte zárójelbe téve. Bordalás tehát a labda helyett a területet szereti kontrollálni. 4-4-2-es felállásukban a letámadást a házi gól-és xG-felelős, a rutinos Ángel Rodríguez indítja, ebben Jaime Mata, Jorge Molina, vagy a brazil Devyerson a társa. A Getafe védekezésének a legfőbb jellegzetessége az emberfogás: a középső sor mind a négy tagja leginkább az ellenfél játékosához igazítja pozícióját, a letámadást ezzel egy az egy elleni párharcok összességére bontva. Az uruguayi Mauro Arambarri és a csapat egyik legnagyobb ígérete, a szerb Nemanja Maksimovic őrzik a pálya közepét. Az ellenfél középpályájától függően legalább az egyikük, de olykor mindkettejük szorosan követi az emberét, igaz, ez esetlegesen nagy területet nyithat az ellenfél számára. Érdekesség, hogy míg balszélsőként a vonalszélső Marc Cucurella játszik általában, addig jobbszélen az eredendően jobbhátvéd Allan Nyom szerepel. Ő gyakran visszafelé is követi az ellenfél balhátvédjét, de olykor Cucurella is hasonló feladatot kap, ami gyakran öt-vagy akár hatfős védelemi vonalat is létrehozhat.

 

A Getafe védekezése a sok emberfogás miatt a saját térfelükön olykor sebezhető, ám az ellenfél térfelén történő agresszív emberezéssel gyakran megfojtja a spanyol kis-és középcsapatok labdakihozatalait. A sok egyéni párharc ellenben sok szabálytalansághoz vezet: Pepe Bordalás csapata 522 elkövetett faulttal toronymagasan vezeti a spanyol bajnokság „sportszerűtlenségi” listáját: még a második Deportivo ellen is csak 450-szer ítéltek a játékvezetők. Fontos ugyanakkor észrevenni, hogy a keménységen kívül a Getafe védekezésének egy olyan eleme is van, ami a nemzetközi fociban unikum: nagyon jól mozognak ki az ellenfél hátrapasszaira. Középső blokkból indulva gyakran kezdik el meglepetésszerűen hátrafelé terelni a labdát birtokló védőket, így a hirtelen jött nyomásra az ellenfél középpályásai gyakran nem tudnak visszalépni, ezzel a labdakihozatal ritmusa teljesen megbénul. Az Ajax elleni mérkőzés odavágóját meglepetésre 2-0-ra nyerte a csapat. A Sötétkékek folyamatosan szorították visszafelé a labdát birtokló amszterdami védőket, Erik ten Hag csapata pedig szinte levegőt sem tudott venni a nyomás alatt. Igaz, azért időnként hajlamos szétszakadni a csapat, elképzelhető hogy egy nyomás alatt magabiztosabb ellenfél ezeket a sémákat már könnyen kijátszaná, különösen, mivel a jobb oldalon Allan Nyom nem nagyon lép fel a letámadással. Ettől függetlenül az elképzelés mindenképpen ötletesnek mondható.

Mi a helyzet a támadójátékkal? Nos, ha a spanyol csapatokat a szokásos klisé szerint a labda birtoklásával és a rövidpasszos játékkal azonosítjuk, akkor azt mondhatjuk: a Getafe a liga „legspanyoltalanabb” csapata. Ahogy már szó volt róla, ők teljesítik átlagban a legkevesebb passzt egy-egy akció során, és egy labdabirtoklási periódusuk átlagosan mindössze 11 másodpercig tart, ami a legrövidebb a mezőnyben. összehasonlításképp, a labdát a mezőnyben a legtöbbet birtokló Barcelona „szintideje” 22 másodperc. A kapus David Soria gyakorlatilag minden labdaérintésénél a felívelést és a második labdák lehetőségét keresi, a négy hátvéd semmi kockázatot nem vállal a labdával, gyakran még a szélsőhátvédek is inkább előreívelik a labdát a szél irányába, ha az ellenfél szélsője kitámad rájuk. Az elülső négyes feladata tehát leginkább a második labdákra való reagálás, amihez általában a két mindenes, box-to-box középpályás egyike is csatlakozik. Mivel a labda rengeteg időt tölt a levegőben a mérkőzéseik során, így nehéz is kifinomult összjátékot produkálniuk. Néhány ígéretes, kifejezetten a 4-4-2-re jellemző támadómozgásuk azért van, szélső kombinációk során leggyakrabban a labda oldali középcsatár kimozgásával próbálják felpörgetni a játékot, míg a túloldali szélső középpályás lendületből, átlósan érkezik a kapu elé. Játékosaik azonban gyakran a kapunak háttal, rossz testpozícióban kapják meg a labdát, így viszonylag sokszor kell a tizenhatoson kívülről próbálkozniuk. A Getafe egyébként 35,61 xG-nyi minőségi helyzetet hozott össze az eddigi 27 mérkőzésen. Ezzel a mutatóval tizenegyedikek a mezőnyben, a védekezésük azonban az Atlético, a Real, a Barca és a Sevilla mögött az ötödik legerősebb, 30, 77 xG-t engedve az ellenfeleknek.

Összességében a Getafe-projekt példaértékű lehet mindenki számára. Pepe Bordalás csapata messze a lehetőségeken felül teljesít, ne felejtsük el, hogy a tavalyi szezonban még az ötödik legalacsonyabb keretértékkel rendelkező csapatként sikerült kiharcolniuk az Európa-liga szereplést. Ugyan játékuk az egyszeri néző számára nem éppen a legesztétikusabb, de ezt keménységgel és szervezettséggel kompenzálják, a játék bizonyos szegmenseiben kifejezetten előremutató elképzeléssel. Ráadásul egyre inkább úgy tűnik, hogy a recept nemzetközi szinten is működőképes, meglátjuk hosszú távon meddig fejlődhetnek vele.