Forradalmat hirdettek a Premier League-ben – Jegyzet

A Liverpool és a Manchester United tulajdonosai ugyan alaposan át akarták szabni a Premier League-et – főként pedig a hatalmi viszonyokat –, a liga legtöbb klubja nem kért a változtatásokból. Ha polgárháborúba nem is torkollott a lázadás, elég izgalmasan teltek az elmúlt napok Angliában.



Jókorát robbant a kézigránát, amelyet a Liverpool és a Manchester United elöljárói hajítottak be az angol klubfutball csilivili kirakatába, de amilyen magasra csaptak hirtelen a lángok, olyan gyorsan ki is gyúltak. De menjünk sorjában.

Történt ugyebár a hét elején, hogy Rick Parry, az alacsonyabb osztályú klubokat tömörítő Angol Labdarúgóliga (EFL) elnöke kiállt a Liverpool és az MU október 11-én kiszivárogtatott, Project Big Picture nevet viselő kezdeményezése mellett, amelyik a következő főbb pontokat tartalmazta:


  1. A PL létszáma 20-ról 18 csapatosra csökken, miközben a Championship, a League One és a League Two (vagyis az EFL mezőnye) marad 24-24 csapatos.
  2. Az utolsó kettő automatikusan búcsúzik a PL-től, a 16. helyezett csatlakozik a másodosztály rájátszásához, a Championship 3. 4. és 5. helyzetettjéhez.
  3. Megszűnik a Ligakupa és a Szuperkupa.
  4. Nem jár az úgynevezett ejtőernyős pénz, amely a kiesett csapatokat a búcsú után még három évig kompenzálja, ugyanakkor a PL jövőbeni bevételeiből (tévés pénzek elsősorban) az EFL klubjai a jelenlegi nyolc helyett 25 százalékot kapnak.
  5. Azonnali, 250 millió fontos gyorssegélyt kapnak az EFL csapatai, az angol futballszövetség (FA) 100 millió fontos támogatásban részesül.
  6. A PL kilenc klubja – a klasszikus top 6, valamint még három, a leghosszabb időt a PL-ben töltő egylet – különleges szavazati joggal bír.

Érdemes persze kibontani az egyes elemeket, mert annak ellenére, hogy a Premier League klubjai végül lesöpörték a kezdeményezést, vannak értékelhető pontjai a projektnek, amelyről a hírek szerint három éve egyeztetett már a Unitedet birtokló Glazer-család, valamint a Liverpool ugyancsak amerikai többségi tulajdonosa, John W Henry – egy ideje a Chelsea-t is bevonva az előkészítésbe.

Nyilvánvalóan pozitív törekvés az EFL nagyon nagy bajban lévő klubjait megmenteni az egyszeri kifizetéssel, illetve a jövőbeni tisztességesebb átutalásokkal, minthogy a másod-, harmad- és negyedosztály tagjait sebezte meg a legmélyebben a pandémia. Ezen klubok bevétele java részt a meccsnapi forgalomból származik: a jegyeladásból, a büfékben és a shopban elköltött összegekből, mármost a nézők kitiltásával a legfontosabb csapokat zárták el, a járványhelyzet miatt ráadásul a szponzori pénzek is apadnak.

A 25 százalékos részesedés azt jelentené, hogy a Championship csapatainak 15,5 millió fonttal (6,2 milliárd forinttal) jutna több évente (ez nagyjából annyi, amennyit a Fradi kap a BL-be kerülésért), a League One-ban 3,5, a League Two-ban pedig 2,3 millió font pluszbevétellel kalkulálhatnának a csapatok.

Szintén helyénvalónak tűnik a javaslatok közt szereplő fizetési sapka bevezetése, amely csak az EFL három osztályára vonatkozna, a túlköltekezést megfékezendő. 

Beszámolók szerint egyébként az amúgy rideg üzletemberek hírében álló amerikai tulajdonosok valóban felelősséget éreznek az angol futballpiramis és a kis klubok sorsa iránt, de enyhítenének a leghűségesebb szurkolók terhein is, ezt szolgálja az ugyancsak a Project Big Picture részét képező azon javaslat, amely 20 fontban maximalizálná a vendégjegyek árát. Szurkolói szervezetek nyomására a PL a 2016–2017-es szezontól már bevezette, hogy a vendégtikett legfeljebb 30 fontba kerülhet (12 ezer forintba), ami hazai pénztárcával mérve még mindig tetemes összeg, de mihez képest: a nagy kluboknál a 60-80 fontot kóstáló belépők sem ritkák.


Az Arsenal csapatánál az elmúlt négy évben 1014 fontról 891 fontra csökkent a legolcsóbb szezonbérlet ára
– de még mindig ez a legdrágább a Premier League-ben (Getty Images)

A többség viszont nem hajlandó bedőlni e romantikus megközelítésnek (mármint hogy ezekben a derék amcsi tulajokban túlcsordulna a szentimentalizmus), sőt maguk a szurkolók sem engedtek a kísértésnek. Mert bármennyire is okos liverpooli-manchesteri húzásnak tűnt megnyerni maguknak a drukkereket, nemkülönben a 72, financiális problémákkal küzdő klubot, ahogy a szurkolói tömörülések és a kormány, a hét közepén összeülő PL-klubvezetők is elvetették a projektet (az elfogadásához a 20 csapatból 14-nek kellett volna mellette lenni). Ami azt illeti, a top 6 csapatai is ellene szavaztak végül, nyilván elkerülendő egy belháborút. Az ellenállás a PL-többségtől persze érthető volt: a létszámcsökkentéssel a bentmaradásért rendre őrült csatát vívó hat-nyolc klub még inkább megszenvedhetne a megkapaszkodásért, ám annál is veszélyesebbnek gondolhatták azt a tervet, amelyik az angol klubfutball irányítását végleg a hat topklub kezébe adná. Az engedmények, az alsóbb ligák támogatása fejében ugyanis a különleges szavazati jobbal bíró (tehát a leghosszabb időt a PL-ben töltő) kilenc klub dönthetne a Premier League számos kulcskérdésében, kétharmados többséggel ráadásul. Magyarán, a nagy hatos határozhatna ezentúl szinte mindenben, úgy mint: milyen szabályok mentén működjön a Premier League; hosszú távon hogyan osszák el a bevételeket („miattunk dől a lé, miért ne mi döntsünk arról, kinek mennyi jár”); ki legyen a PL igazgatója; és a legszebb, kényükre-kedvükre élhetnének vétójogukkal egy-egy tulajdonosváltás előtt, megakadályozva, hogy egy dúsgazdag új szereplő veszélyeztesse kiváltságos pozíciójukat. 

És ugyan a terveket teljes mellszélességgel támogató Rick Parry azt találta mondani, az sem elképzelhetetlen, hogy a projekt elutasítása esetén a topklubok inkább kiszállnak a PL-ből, és az EFL égisze alatt folytatják inkább, ilyen horrorforgatókönyv aligha következik be. Miután mások meg a hatalom efféle, fent vázolt koncentrációját találták rémisztőnek, a Project Big Picture egyelőre elvetve.

És ha a szerdai ülésen a Liverpool-United kettőstől a partizánakcióért nyilvános bocsánatkérést követelő Everton-ügyvezetőnő Denise Barrett-Baxendale azt nem is kapta meg, annyit talán ért a vita, hogy a részvevők is rájöjjenek, bármennyire is modellértékű a Premier League és annak működése, van, amin lehet vagy érdemes változtatni. Mert azért az korántsem biztos, hogy a Project Big Picture egyetlen pontja sem valósul meg a közeljövőben.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.