Ismerős helyzet a tabella mindkét végén – Premier League – I. rész

Az utóbbi évek egyik legőrültebb, legkaotikusabb szezonjára számíthattunk a Premier League szeptemberre tolódott első fordulója előtt, és sok szempontból nem is kellett csalódnunk – mégis, lassan féltávhoz érve kevés olyan lényegi változást tapasztaltunk, ami igazán felborította volna a jól megszokott erőviszonyokat. Mi történt eddig ebben az idei, különleges szezonban, és mire számíthatunk a továbbiakban?

Fogadj az Unibeten! Kattints ide, és nyerj!


 

Küszöbön az új év. A decemberi hajtásra jellemzően már bőven beérkezik a pontvadászat abba a szakaszába, amikor a fanatikusok lelkesen számolgatják a megszerezhető pontokat, fürkészik a tabellát, próbálják megjósolni a futballév második felének alakulását – nem véletlen, hogy a népszerű, minden alkalommal kötelező módon előkerülő statisztika is a karácsonykor élen álló csapatok és a végső győztes kiléte közti összefüggésre mutat rá, még ha ennek a mérföldkőnek szigorúan sportszakmai szempontból sok jelentősége nincs is.

Az idei versenyfutás viszont másnak érződik, ebből az aspektusból legalábbis mindenképp. A tökéletes példát a Tottenham szolgáltatja: José Mourinho gárdája a december 16-ai, Liverpool elleni csúcsrangadót még az első helyen várta. Hat nappal és két félresikerült mérkőzéssel később a Spurs már a BL-helyeken kívül, a hatodik pozícióban szerénykedett, mégse mondhatjuk, hogy a táblázaton bemutatott zuhanásnak különösebb jelentőséget kéne tulajdonítani. A Premier League mezőnye – különös tekintettel a felsőházra – emberemlékezet óta nem volt ennyire sűrű, ami még úgy is sajátos ízt kölcsönöz az aktuális szezonnak, hogy talán egy új kihívótól sem várható, hogy a befutónál beleköpjön a nagyok levesébe.

Nem véletlen, hogy látványosan szűkült az olló:

a minden eddiginél feszesebb menetrend hatalmas terhet ró a több fronton versenyzőkre, ami mostanra alaposan meg is látszik. Az elmúlt két idényben egyaránt Európában érdekelt csapatok (a klasszikus Top 6 tagjai) közül négyen is kevesebb pontot gyűjtöttek, mint egy évvel korábban a bajnokság ugyanezen szakaszában – egyedül a Tottenham és a Manchester United könyvelhet el fejlődést ebben az összevetésben.

Cikksorozatunkban áttekintjük, kik a liga legnagyobb túl- és alulteljesítői, illetve melyek azok a szereplők, akik az elvárásoknak megfelelően szuperáltak a szezon első felében, kezdve az utóbbiakkal.


 

AMI NEM VÁLTOZOTT

A legfontosabb, hogy amennyiben nagy csoda nem történik, ismét Klopp és Guardiola gárdáinak versenyfutását izgulhatjuk végig az aranyéremért, még akkor is, ha átmenetileg úgy tűnhetett, új kihívók is felbukkanhatnak a horizonton. Bár ezt a felállást már jól megszokhattuk az elmúlt évek során, idén mindkét bajnokaspiráns másképp fest, mint az előző idényben.

A Liverpool problémáit talán kevésbé kell ecsetelni: Virgil van Dijk és Joe Gomez hosszú távú sérülései miatt a címvédő két kezdő középhátvédje nélkül kell helytálljon, a helyzetet pedig súlyosbítja, hogy az első számú helyettes, Joel Matip sem tartozik a legstrapabíróbb játékosok közé.

Klopp kényszerből hasonló megoldáshoz nyúlt, mint korábban katalán riválisa, és a középpálya brazil motorját vonta vissza a védelem tengelyébe, sokkal nagyobb hatásfokkal.

Míg tavaly sokszor láthattuk, hogy Fernandinho folyamatos potenciális hibapontot jelentett a manchesteriek védelmében, az Anfielden Fabinho gyakorlatilag megingás nélkül pótolja a világ legjobb bekkjét – teljesítményének legjobb fokmérője, hogy az eddig szinte teljességgel ismeretlen Nathaniel Phillips és Rhys Williams időnkénti szerepeltetését is elbírta mellette a csapat.

 

Egyelőre meg tudták oldani van Dijk pótlását Liverpoolban

 

A középpályán megüresedett hely tökéletes lehetőséget biztosított volna a nagy nyári szerzemény, Thiago beillesztésére, azonban – nem meglepő módon – a spanyol karmester is folyamatos sérülésekkel küzd. Távollétében meglepő személytől érkezett friss lendület a „Vörösök” támadásaiba:

a fiatal Curtis Jones két kézzel ragadta meg  a kínálkozó esélyt,

és lassan nem túlzás a címvédő alapemberei között emlegetni. Kloppék leggyengébb pontja mindig is a pálya centrumából hiányzó kreativitás volt, az angol tinédzser pedig épp ebben tud pluszt nyújtani: meccsenként összehozott 3.1 lövéshez vezető megmozdulásánál csak a Salah-Mané duó büszkélkedhet többel – ne lepődjünk meg, ha Thiago lassan esedékes visszatérése után is rendszeresen a kezdőben találjuk majd a Wijnaldum-utódot. Igaz, hogy eddig komoly balszerencse sújtotta a listavezetőt, úgy tűnik, ameddig a négy legjelentősebb veszélyforrást, az Alexander-Arnold, Robertson, Salah, Mané kvartettet egészségesen tudják tartani, nem számíthatunk jelentősebb megtorpanásra a Mersey-parti alakulattól.

A nagy rivális Manchester City más jellegű gondokkal kellett megbirkózzon – igaz, nem könnyíti meg Guardiola dolgát, hogy Gabriel Jesus csak a mérkőzések felén, Agüero pedig szinte soha nem áll rendelkezésére, szükség esetén Ferrán Torres váratlanul kompetens helyettesnek bizonyult kilencesként. A manchesteriek számára a szezon eleji, Leicestertől kapott ötgólos pofon jelentette a fordulópontot:

bár Pep korábban is megszállottan kereste a kontrák kivédésének különböző módjait, úgy tűnik, idén érkezett el a valódi szemléletváltás ideje.

 


 

A katalán mester együtteseivel korábban a futószalagon gyártott helyzeteket, a gólfesztiválokat, olykor pedig a nyílt sisakos csörtéket azonosíthattuk – ennek a jelek szerint vége. Annak ellenére, hogy Guardiola Barcelonájának köszönhetően terjedt el a „tiki-taka”-kifejezés, Pep sosem kedvelte, ha ezzel azonosítják. Úgy vélte, a tiki-taka céltalan labdatartás, ő pedig épp az ellenkezőjét vallotta:

a labdabirtoklásnak mindig világos céllal kell történnie,

az csak egy eszköz, nem a kívánt végeredmény. Újabban viszont mintha meggondolta magát: az elmúlt hónapokban a City látványosan kevesebb lehetőséget dolgoz ki, cserébe az ellenfelek is alig jutnak el Ederson kapujáig. A változás kulcsa a játékszer használatában rejlik. De Bruyne-ék immár sokkal konzervatívabban járatják a labdát, jóval kevesebb rizikót vállalva – gyakorlatilag a labdával védekeznek. Az eredmények magukért beszélnek: a City engedte eddig a legrosszabb minőségű helyzeteket ellenfeleinek, az ominózus vereség óta pedig csak a Leeds és a Liverpool tudott 1.0 xG-nél többet elérni ellenük, legyen szó akár a bajnokságról, akár a Bajnokok Ligájáról.

A hatékony védekezésnek viszont ára van, mégpedig, hogy Guardiola-alakulatot sosem volt még ilyen rossz nézni – a Manchester City jelenleg több hasonlóságot mutat a defenzív labdatartást csúcsra járató 2012-es Eb-győztes spanyol válogatottal, mint a katalán tréner korábbi sikercsapataival.

Az előző idény egyik legkellemesebb meglepetését nyújtotta a már említett Leicester City, akik még az újraindítást követő összeomlásukkal együtt is az utolsó fordulóig harcban álltak a BL-indulást jelentő helyekért. Ennek fényében talán már kevesebben kapják fel a fejüket arra, hogy a „Rókák” különösebb gond nélkül hozzák egyelőre a tavaly megszokott szintet – bár 15 forduló után hét ponttal kevesebbet gyűjtöttek, mint tavaly ilyenkor, így is a dobogó legalsó fokán várhatták az naptári év utolsó fordulóját. Ez már önmagában is megsüvegelendő lenne, de ismervén hiányzóik listáját még bravúrosabb a teljesítmény.

 


 

A Project Restartot követő elképesztő visszaesés legfőképp három kulcsember, Ben Chilwell, Ricardo Pereira és James Maddison elvesztésének tudható be. Látván, hogy fél éve mennyire nem bírta el a keret a szerencsétlen sérüléseket, nagyon felértékelődik Rodgersék idei munkája: Pereira azóta sem térhetett vissza a bajnokságban, a Chilwell pótlására szerződtetett Timothy Castagne az eddigi találkozók felét kényszerült kihagyni, ami szintén elmondható a liga egészének egyik legjobb labdaszerzőjéről, Wilfried Ndidiről is. Az, hogy a tavalyi év nagy felfedezettjének, Caglar Süyüncünek hiányát nem kell említeni, a klub legnagyobb nyári fogását dicséri: a 19 évesen szerződtetett

Wesley Fofana az első pillanattól fogva tökéletesen pótolta a török bekket, és érkezésével hosszú távra megoldottnak látszik a védelem közepe a King Powerben.

Mellette hasonlóan ki kell emelni egy másik fiatalt, James Justint, aki a portugál jobbhátvéd helyén szerepel nagyszerűen – esetében viszont nagyobb kérdés, meg tud-e ragadni a csapatban a tavalyi szezon egyik legjobb szélső védőjének posztriválisaként.

A sok hiányzó hatására Rodgers a korábban alkalmazott 4-1-4-1-es formációt rendre egy mélyebben meghúzott 3-4-2-1-re cserélte, és igyekezett inkább gyorsabb ellentámadásokkal eljutni az ellenfél tizenhatosához. A váltást jól érzékelteti, hogy a Leicesternél csak a Chelsea presszingel kevesebbet a tavalyi önmagához képest. A menetelés kulcsa természeten továbbra is Jamie Vardy, aki bár rendületlenül ontja a gólokat, nem tudni, meddig folytathatja jelenlegi szériáját – nem éppen gyakori, hogy valaki 16 mérkőzésen hétszer is próbálkozhasson a tizenegyespontról. A fenntarthatóság ráadásul a csapat egészével kapcsolatban aktuális kérdés. Míg az ellenfelek az elvárható ütemben fejezik be a Leicester ellenni lehetőségeiket (19.3 xGA-ból 19 kapott gól), addig a „Rókák” igencsak túlteljesítenek (22.5 xG, 28 találat), nem biztos, hogy az egész idény során végig ilyen jól céloznak majd a kapu előtt.

 

Guess who’s back?

 

Amint azt láthatjuk, bőven vannak, akik a tabella elején azt hozzák, amit előzetesen is várhattunk, de szerencsére immár a kiesőzóna környékén is találunk valakit, aki egészen biztosan nem fogja megcáfolni prekoncepcióinkat. Sam Allardyce ugyanis visszatért, hogy egy újabb klubot rángasson ki reménytelen(nek tűnő) helyzetéből, és hiába töltött két és fél évet távol a kispadtól, azonnal hamisítatlan Big Sam-stílusban tért vissza: első mérkőzésén a West Brom egyből összehozta az egész PL-szezon eddigi legkisebb xG-mutatóját (0.02), második nekifutásra pedig sokáig gyakorlatilag 6-4-0-át játszva, egy pontrúgás után szerzett találattal brusztoltak ki egy csodaszámba menő döntetlent az Anfielden. Talán jóérzésű futballkedvelőként túlzás lenne állítani, hogy a West Brom Allardyce-szal üde színfoltja lesz a kiesés elleni harcnak, de arra mérget vehetünk, hogy a rábízott munkát a lehetőségekhez képest kevesen végeznék el jobban nála –

mindenképp érdekes és érdemes lesz figyelni, mihez kezd az Albion alapvetően labdatartásra és kombinatív játékra tervezett keretével.


Folytatás következik hamarosan…

2 1 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x
%d bloggers like this: