Légiósfigyelő – Sallai, Gulácsi és Szalai is a pályán – elemzés

Légiósfigyelő rovatunkat közvetlenül a kényszerszünet előtt kezdtük el, így csupán két héten át számolhattunk be egy-egy külföldön játszó magyar futballista teljesítményéről. A Bundesliga újraindulásának köszönhetően viszont mi is újra elővesszük a mikroszkópot, sőt, az eddigi szokásunkkal ellentétben most nem egy; hanem az összes pályára lépő magyar légiós teljesítménye górcső alá kerül.

FORRÁS: AFP/(C) DPA-ZENTRALBILD-POOL/JAN WOITAS

Ki gondolta volna két hónappal ezelőtt, hogy elsőként a Bundesliga magyarjai léphetnek majd pályára? Márpedig így történt. Sokáig arról szólt a fáma, hogy a kínai liga már áprilisban kezdetét veszi majd – ez esetben pedig ugye Kádár Tamás (Santung Lüneng) lehetett volna az első fecske, ám mégsem így történt. Végül egy Leipzig-Freiburg összecsapással – Gulácsi Péterrel és Sallai Rolanddal a kezdőben – indult útjára a labda, egy nappal később pedig Szalai Ádám orrát is megcsapta a Bundesliga szele. Ebben a cikkben hármójuk játékát vesézzük ki.

Leipzig-Freiburg (1-1)

Ahogy az várható volt, két magyarral a kezdőcsapatban hangzott fel a kezdő sípszó. Gulácsi Péter helye a lipcseiek kapujában nem volt kérdés; Sallai Roland játékával pedig ugyancsak lehetett kalkulálni, miután a kényszerszünet előtt az Union Berlin ellen megszerezte első idei gólját, sőt, a forduló válogatottjába is bekerült. A hosszú sérülésből visszatérő Willi Orbán csak a kispadon – azaz jelen esetben a lelátón – foglalt helyet, de végül nem kapott játéklehetőséget.

Christian Streich szokásához hívően (és a két csapat októberi bajnokijához hasonlóan) 3-4-3-as felállásban rajzolta fel a csapatát. A nemrég felépülő Luca Waldschmidt és Lucas Höler helyett Vincenzo Grifo és Sallai Roland kapott helyet, mindketten Nils Petersen mögött, amolyan tízesként. Rögtön a mérkőzés elején körvonalazódott, hogy miért éppen Sallaira esett Streich választása. A magyar támadó futómennyisége, sebessége és agilitása miatt tökéletesen alkalmas volt arra, hogy nyomást gyakoroljon a lipcseiek védőire a labdakihozataloknál. A Freiburg mélyen visszahúzódott a saját térfelére, szűkítették a területeket, hogy kihúzzák a Leipzig méregfogát, azaz a híresen veszélyes kontratámadásokat. A vendégek támadóhármasa pedig aktívan presszingelt a felezővonalnál, és mivel a csapat többi része szoros emberfogásban őrizte a labda felé folyamatosan mozgó lipcsei támadókat, hosszú átadásokra késztették azokat. Itt egy remek példa a hatodik percből:

 

Már az első percektől fogva teljes gőzzel vetette bele magát a meccsbe a Freiburg huszonkettese, a védekezés mellett a támadásból is jócskán kivette a részét. Az ellenfél egész térfelét bejátszotta, legtöbbször a jobb szélen és középen tűnt fel, de többször előfordult, hogy helyet cserélt Grifóval, és átment a bal szélre. Rögtön a negyedik percben óriási lehetőség adódott előtte, miután egy hosszú kirúgást követően Petersen továbbcsúsztatta a labdát, Sallai mellkassal maga elé tette, majd a két lipcsei védő szorításában próbált meg kapura törni, de a visszaérő Nordi Mukiele elsodorta őt a tizenhatos vonala előtt néhány centivel – a játékvezető sípja viszont néma maradt.

 

Több helyzete nem adódott a magyar támadónak, aki leginkább a mezőnymunkában jeleskedett a mérkőzés hátralévő részében. Miután a 34. percben egy szögletrúgást követően Manuel Gulde megszerezte a Freiburg vezető gólját, totális fordulatot vett a meccs képe. A vendégek teljesen visszaálltak, támadásokat csak hébe-hóba építettek. Az előny tudatában inkább a takarítást priorizálták, de úgy is mondhatnánk, hogy sokszor elképzelés nélkül rúgdosták előre a labdát, maximálisan átadva a kezdeményezést az ellenfélnek. Az első félidőben azonban nem tudott mit kezdeni a Der Bullen a Freiburg masszív védekezésével, ellenben a fordulást követően teljesen megváltozott a játék képe.

Julian Nagelsmann a szünetben lehívta a pályáról egyik középső védőjét (Mukielét), helyére pedig a jobbszélső Ademola Lookmant küldte a csatába – ez egyben azt is jelentette, hogy 3-5-2-ről átállt egy jóval offenzívabb 4-2-3-1-es hadrendre. A változást nem tudta lereagálni a Freiburg; a Leipzig teljesen a kapujukhoz szögezte őket. A második félidőben 76%-ban birtokolta a labdát a hazai gárda, sorra alakította ki a helyzeteket, de nagyobbnál nagyobb ziccerek maradtak ki. Az előny birtokában a totális védekezést helyezte előtérbe Streich, a presszing okafogyottá vált; így a 60. percben lehozta a pályáról Sallait, a helyére pedig a sokkal inkább védekezőszellemű Lucas Hölert vezényelte a játéktérre. Jól látható az alábbi hőtérképen is, hogy Höler alig-alig töltött időt az ellenfél térfelén, leginkább a saját tizenhatosa és a félpálya között mozgott; ellentétben Sallaival, aki a legtöbb időt az ellenfél térfelén töltötte.

Forrás: SofaScore

 

A meccs hátralévő részében továbbra is felborult a pálya, aminek meg is lett az eredménye: a 77. percben Yussuf Poulsen egyenlített. A gól után Nagelsmann együttese megpróbálta kicsikarni a győzelmet, ám hiába mentek teljes gőzzel előre, a hosszabbításban derült égből villámcsapásként jött a hidegzuhany. Egy szabadrúgást követően Robin Koch a kapuba passzolta a visszafejelt labdát, amivel akár három pontot jelentő találat is lehetett volna – de jött a VAR, ami les miatt érvénytelenítette a gólt. Ezzel pedig maradt az 1-1.

Sallairól érdemes elmondani, hogy a pályán töltött egy órája során a pálya középső harmadában (10) és a támadóharmadban (4) is ő presszingelt legaktívabban a pályán lévő freiburgiak közül – ez egyben alátámasztja a korábban már említett hipotézist, mely szerint Streich az ellenfél megzavarása miatt szavazott bizalmat számára. Esetében érdemes kiemelni a progressive distance nevű mutatót is, ami annyit takar, hogy milyen távolságot futott a labdával a kapu irányába tartva. Ebben a statisztikai mutatóban (73 méter) is a csapata legjobbjai közé tartozott, egyedül a két középhátvéd: Dominique Heintz (85 méter) és Philipp Lienhart (84 méter) múlta fölül. Érdekesség, hogy támadók közül Vincenzo Grifo 49 métert, a freiburgi center, Nils Petersen pedig 0 métert (!) produkált. Összességben elvégezte azt a feladatot, amint edzője kijelölt számára, aktívan és fegyelmezetten futballozott; védekezésével nagyban hozzájárult csapata pontszerzéséhez.

Néhány gondolat erejéig térjünk ki Gulácsi Péterre is. A Leipzig hálóőrének nem sok dolga akadt a találkozón, mindent elmond róla, hogy egyetlen kósza freiburgi labda találta el a kapuját – ami mindenki meglepetésére valahogy becsorgott a hálóba. Gulácsi furcsa módon (vagy mégsem?!) leginkább a támadásokban jeleskedett. Gyakori szituáció volt, hogy közel a félpályáig fellépett, és becsatlakozott a védők közötti adogatásba, hogy minél jobban kimozgassák a freiburgiakat. Mindent elmond Gulácsi (és a Lipcse) stílusáról, hogy 37 rövid passza (kevesebb, mint 40 méter) volt , és mindössze 7 hosszú (összehasonlításként, a Freiburg kapusának, Alexander Schwolownak 33). A figyelem középpontjában a 14. percben került először (és talán utoljára), amikor egy freiburgi szögletet követően lehúzta a középre érkező labdát, majd lacafacázás nélkül egy hosszú kidobással Timo Wernert indította, aki a kapura tört, de Schwolow bravúrral hárította a próbálkozását.

 

 

Köln-Mainz (2-2)

Sokak meglepetésére a Mainz első számú centerének eltiltása sem volt elég ahhoz, hogy Szalai Ádám a kezdőcsapatban kapjon helyet. Achim Beierlorzer tréner az osztrák Karim Onisiwónak adott bizalmat. Viszont ez annyira nem is meglepő annak a tudatában, a másfél héttel ezelőtt rendezett Mainz-Mainz II (4-1) felkészülési mérkőzésen is Onisiwo volt az első számú választása a német mesternek – akkor Szalai a Mainz II színeiben lépett pályára.

Nem sült el túl jól Beierlorzer (aki éppen Kölnből tette át a székhelyét Mainzba) húzása, hiszen a hazai gárda lendületesen kezdte a meccset, sőt, egy tizenegyesnek köszönhetően Szalai korábbi csapattársa, Mark Uth már a hatodik percben megszerezte a vezetést. A játékrész további részében kimaradt egy mainzi ziccer, de leginkább kiegyenlített mezőnyharc zajlott a pályán.

A második félidő aztán hidegzuhanyként érte a vendégeket, miután az 53. percben Florian Kainz góljával megduplázta az előnyét a kölni gárda. Három perccel később cseréhez készülődött a Mainz, ám a magyar válogatott centere ezúttal sem került bevetésre; a huszonkét éves nigériai Taiwo Awoiyit dobta mélyvízbe Beierlorzer vezetőedző, aki mindössze hetedik Bundesliga-meccsén került bevetésre. Awoiyi meg is hálálta a bizalmat, öt perccel később egy tanítani való akció során Ridle Baku precíz centerezését passzolta a hálóba, amivel visszajöttek a mainzi remények.

A 69. percben aztán Szalai Ádám pillanata is elérkezett. A középpályás Edimilson Fernandes helyére szállt be az utolsó húsz percre; a feladata pedig szemmel is jól látható volt: megtartani vagy továbbítani a rá felívelt labdákat. Még mielőtt felvehette volna a játék ritmusát, a 72. percben egy ritkán látható félpályás szólógóllal a kameruni Pierre Kunde egyenlített, ezzel megadva az alaphangot a mérkőzés további részére. A továbbiakban sem változott a mainzi taktika, az előreívelt labdákkal Szalait keresték, aki párharcainak az 50%-át megnyerte, ami a legjobb mutató a Die Nullfünfer támadói közül. Mégsem emiatt maradt emlékezetes Szalai játéka. A magyar támadó beállásával felpezsdült a vendégek futballja, Szalai két ízben is parádés kulcspasszal hozta helyzetbe csapattársát, de egyszer Timo Horn kapus hárított bravúrral, a második esetnél pedig egy védő lépett bele Quaison ígéretes próbálkozásába. A magyar támadó az ellenfél térfelének minden pontján feltűnt, gyakran visszalépett a félpályára, de előfordult, hogy a bal szélre húzódott ki. Ez annak is köszönhető, hogy a Mainz a hajrában már 4-2-4-es formációra váltott, aminek a hatására kevésbé voltak kötöttek a támadók posztjai. A cél egyértelmű volt: a győzelem kiharcolása, de hiába mozgósította minden erejét a vendégcsapat, nem sikerült kibrusztolnia a három pontot.

Összességben nem érheti panasz Szalai teljesítményét, az sokkal inkább aggasztó, hogy nehezen fér bele az RB Leipzignél szocializálódó Beierlorzer elképzeléseibe, aki az RB-presszingiskoláján nőtt fel. Márpedig, ha így van, abból Szalai és a válogatott is rosszul jöhet ki…

Szalai két kulcspassza:

 

Írta: Tóth Balázs “Blase”

Tetszett? Oszd meg:

Kapcsolódó tartalmak

Kapcsolat