NFL körkép: NFC North beharangozó

Sorozatunk utolsó részében az NFC North kerül terítékre, amely mint minden évben idén is elég kiélezett harc végén dőlhet el. Az offseasonben történtek elég érdekes húzások, melyek draftrekordot, irányítókérdéseket és bizonytalan kispadokat is érint, így hát nincs mit tenni, mint a “északi” csapatokat is kibeszélni.


Ismét a Packers nyeri a csoportot vagy a Minnesota lesz az idei szezonban “Észak királya”?


 

Chicago Bears

 


Az illinois-i csapat tavaly csalódást keltő 8-8-as mérleggel zárta az idényt, így ismételten lemaradtak a playoffról. A védelem messze nem játszott azon a szinten, mint a 2018/19-es bajnokság során, ami a védőkoordinátor Vic Fangio távozásának is betudható, illetve azt az elképesztő mennyiségű labdaszerzést, ami igazán naggyá tette a Bears D-t 2 éve, nagyon nehéz lett volna megismételni. A probléma forrása azonban egyértelműen Mitch Trubisky volt, aki 15 meccsen mindössze 3138 passzolt yardig jutott 17 TD és 10 interception kíséretében. Ugyan többnyire túlértékeltnek tartom a statisztikát, szerintem az esetek nagy százalékában nem mutat valós képet egy játékos pályán mutatott játékáról, ám ebben az esetben mindent elmondanak a számok Trubisky tavalyi szezonjáról.

Mivel a drafton nem volt igazán nagy tőkéje a csapatnak, ezért az FA-ről kellett volna megoldani az irányító problémát, de mivel nem sikerült meggyőzni egyik olyan irányítót sem, aki változást hozhatott volna (friss hírek szerint Brady közel állt ahhoz, hogy aláírjon), ezért hoppon maradtak. Valamit tenni kellett, úgyhogy egy negyedik körös pick ellenében megszerezték Nick Folest a Jaguarstól. Ezzel a lépéssel sem lett előrébb a csapat, az elmúlt napokban ugyanis kiderült, hogy alulmaradt a kezdő posztért folyó versenyben Trubiskyval szemben (ezt már akkor lehetett sejteni, hogy nem elég meggyőző Foles, amikor májusban lehívták Trubisky ötöd éves opcióját), így ismételten ő lesz csapat első számú QB-ja – legalábbis az első meccsen.

Több változás is történt mind védelemben, mind a támadósorban, rögtön a piac nyitásakor megváltak Leonard Floydtól, az ő helyét Robert Quinn vette át, akivel 5 éves 70 millió dolláros (finoman szólva fejvakarós) szerződést kötöttek. Defense oldalon az az átalakulás történt, hogy a kezdő safety Ha Ha Clinton-Dixszel, valamint a kezdő corner Prince Amukamaraval sem hosszabbított.
Csere történt tight end poszton is, megváltak Trey Burtontől és leigazolták Jimmy Grahamet 2 évre 16 millióért. Érkezők között érdemes még megemlíteni Ted Ginn Jr.-t, a veterán elkapó egy évig erősíti a chicagoi csapatot.

Ahogy azt már fentebb is említettem, nem volt nagy tőkéje a Bearsnek a drafton, két második körös pickje volt összesen a játékosbörze első két napján, így nem lehetett nagy csodára számítani tőlük. Az első választásuk a tight end Cole Kmet lett, aki ugyan a legjobb TE-nek tűnik az idei classben, nem biztos, hogy egy skill playerre kellett pazarolni volna a picket. A másik választásuk viszont annál tetszetősebb, a Utah cornerére, Jaylon Johnsonra esett a csapat választása, aki idővel vezére is lehet a védelemnek.



Első sorban Trubisky miatt nem gondolnám, hogy egy ilyen nehéz csoportból sikerül bejutni a rájátszásba, de azért nem lehet csak az irányító nyakába varrni mindent. Szerintünk a csapat majdnem minden területen gyengült – ha csak minimálisan is. A csoportmeccseken kívül azonban viszonylag könnyebb a sorsolásuk, ezért egy hasonló 50% körüli szezont várhatunk tőlük.



 

Detroit Lions

 


Biztatóan indult az előző idényük, három meccs után egy döntetlennel és két győzelemmel álltak, a szezon hátralévő részében viszont 13 meccsből csak egyet sikerült megnyerni, így utolsó helyen zárták a csoportot. Ismét elmondható, hogy benne volt a jó szereplés a keretben, de nem sikerült kihozni, bár azt hozzá kell tenni, hogy a játék képét nem tükrözi hűen a 3-12-1-es mérleg, ennél azért jobban nézett ki a csapat, de nem lesz véletlen valakinek ilyen gyenge mérlege.

Nem volt túl nagy mozgás, érdemlegesebb nevek közül egy évre érkezett az LB sorba Reggie Ragland, valamint ugyancsak a line backer sort érinti, hogy a csapat nem hívták le Jarrad Davis ötödéves opcióját.
Tavon Wilson safety sem a Lionsben folytatja, valamint a Packerstől szerződtetett defensive end Mike Daniels is eligazolt Detroitból. Darius Slay egy trade keretein belül került át Philadelphiába, ezzel a nagy fizetésre vágyó Cornerback hisztijétől is megszabadultak.

Amennyire unalmas vol az FA, legalább annyira izgalmas a Lions draftja, hiszen az első három körben négy pickje is volt a michiganieknek. Sokáig árulták az 1/3-as cetlit, azonban miután nem sikerült lecserélni, kihúzták a class messze legjobb cornerét, Jeff Odukaht.
Nem húztak ezzel váratlant, azonban a második körben kicsit meglepetésként ért, hogy futót választottak DeAndre Swift személyében. A játékos rendben van, mindenképpen top3 RB volt, csak a Lions futójátéka évezredek óta értékelhetetlen és ennek valószínűleg sokkal inkább oka a rendszer, mintsem a tehetség hiánya. Persze, Kerryon Johnson sérülései miatt érthető a pozíció is, ha mögé nézünk a dolgoknak, csak kérdés, hogy ki tudják-e hozni belőle a benne rejlő potenciált.
Az első harmadik körös picken a Notre Dame passzsiettetője, Julian Okwara érkezett, aki Trey Flowers mögött valószínűleg a legtöbb snapet fogja kapni pozícióján. Egy felcserének köszönhetően nyolc pickkel később ismét a Lionson volt a választás sora, és számunkra itt is egy tetszetős húzás következett a guard Jonah Willams személyében, aki az eddigi pickekhez hasonlóan ugyancsak alsó hangon top3 a posztján.



Az, hogy a free agency alatt nem nagyon mozgolódtak, számomra azt jelzi, hogy nem terveznek idén nagy dolgokat elérni, fiatalok beépítése és a Patricia-rendszer tökéletesítése az első számú cél. A vezetőedző Matt Patricia még egy ilyen gyenge szezont követően könnyen lehet, hogy repül a csapattól, nem gondolnám, hogy még egyszer ennyire türelmes lesz a vezetőség egy edzővel, mint amennyire Jim Caldwellel voltak. Mindenképp több győzelmet várunk tőlük, de nem igazán látjuk, hogy playoff közelébe érhetnének idén.



 

Green Bay Packers

 


Szépen csendben elég figyelemre méltó 13-3-as szezont hoztak le tavaly annak ellenére, hogy Aaron Rodgers már messze nem az a Rodgers, akit 3-4 éve láthattunk tündökölni a csapat színeiben. Hosszú évek után a védelem végre magára talált és ez bőven tudta kompenzálni a támadósor megszokottnál gyengébb teljesítményét. Illetve tavaly arról is egyértelmű képet kaphattunk, hogy Mike Evans (Tampa Bay) mellett Davante Adams a liga legalulértékeltebb elkapója. A második kiemelésnek köszönhetően nem kellett pályára lépniük a wild card körben, így számukra a rájátszás csak a palyoff második körében kezdődött.
Itt a Seahawks volt az ellenfelük, és úgy festett korán eldöntik a meccset, ám szokásához híven felállt a padlóról a Seattle, ez azonban csak arra volt elég, hogy 28-23-ra felzárkózzanak, így a sajfejűek jutottak a konferenciadöntőbe. Lehet, hogy jobban jártak volna, ha egy héttel korábban kezdhetik meg a holtszezont, a 49ers már esélyt sem adott nekik. A harmadik negyed végén 7-34 volt az állás a Packers szempontjából, az utolsó negyedben már nem pörgött 100%-on a 9ers, így sikerült 37-20-ra felzárkózni, de ez volt minden, amit ki lehetett hozni a meccsből.

Sikerült nagyjából megtartani a védelem fontos tagjait, a kezdő LB Blake Martinez az egyedüli, aki távozott a csapattól helyét a Brownstól érkező Christian Kirskey veszi át. Az offense oldalon történt több változás, nem hosszabbítottak az elkapó Geronimo Allisonnal és a tackle Bryan Bulagaval sem – kétségtelenül utóbbi fog jobban hiányozni az előttünk lévő szezon során. Érkezett viszont rotációs elkapónak Devin Funchess, aki adhatna valami pluszt az offense-nek, ha nem hagyná ki a szezont a vírus miatt, míg Bulagat a csoportrivális Detroitból érkező, Rick Wagner pótolhatja.

A drafton robbant aztán a bomba, amikor is az első körben négy helyet felmozogva (ezzel egy negyedik kört beáldozva) kihúzták az irányító Jordan Love-ot. Valószínű volt, hogy sem Tua, sem Justin Herbert nem csúszik eddig a red flagek ellenére sem, ezért már az is meglepő volt, hogy irányítót húztak. Azzal összességében egyetértünk, hogy kell gondolni a Rodgers utáni időre, de akkor is felettébb érdekesnek találjuk a választás. Amikor a Packers szurkolók azt hitték, hogy nem lehet rosszabb, jött a második kör és ezúttal egy futót draftoltak, AJ Dilliont. Itt is a jövőben történő gondolkozás van valószínűleg a húzás mögött, hiszen Aaron Jonesnak lejár a szerződése idén és amennyiben nem szeretnék megfizetni, jól fog jönni, hogy van egy olyan futó, aki már egy évet eltöltött a csapatnál, valamennyire érti és érzi a rendszert, de Dillion finoman szólva sem a modern NFL prototípus futója.



Kiélezett versenyt várunk a Vikingsszal a csoportgyőzelemért, viszont könnyedén tragédia lehet a szezonból, ha az első körös választásnak köszönhetően Rodgers és LaFleur viszonya megromlik és ennek következtében, mindketten hoznak olyan döntéseket, ami a csapat eredményességének a rovására mehet. Nálunk továbbra is ők a csoport esélyesei és, ha esetleg nem is nyerik meg a csoportot, a legjobb hét csapatban benne kell lenniük a szezon végén, de hogy sikerülhet-e megismételni, esetleg felülmúlni a tavalyi szereplést az csak az első pár meccse után derül ki.



 

Minnesota Vikings

 


A sort a tavalyi NFC hatodikkal zárjuk, akik 10-6-os mérleggel fordultak rá a playoffra. Mike Zimmernek sikerült összeszedni a gárdát a csalódást keltő 2018-as idényt követően, és meglepetésre jobb játékkal és több győzelemmel sikerült rácáfolni a kétkedőkre. A wild card meccset a „Dome-ban” játszották a Saints ellen, ahol nagy meglepetésre fel tudták venni a harcot a sokkal esélyesebbnek vélt New Orleansszal. Hatalmas meglepetésre hosszabbításban Kyle Rudolph touchdownjával tudtak nyerni, és készülhettek a 49ers ellen divisional round meccsre. Itt a csoportriválishoz hasonlóan nem nagyon volt esélyük és 27-10-es vereséggel véget ért számukra a szezon.

Több játékos is távozott a vikingektől, akik korábban a védelem alappillérjei voltak, ám már nem hosszabbítottak velük. Ilyen a safety Andrew Sandejo, a corner Trae Waynes, valamint a defensive end Everson Grifen is – utóbbi mentális problémákkal küzdött az elmúlt időben, amit ugyan kezeltek, de nem tudhatjuk a valós állapotát.
Nem igazán akad nagyobb név az érkezők listáján, ám ez nem okozott valószínűleg akkora fejfájást a csapatnak, hiszen rekordszámú 15 pickjük volt az idei drafton. A legfontosabb a front office szemében Kirk Cousins megtartása volt, akivel 2 éves 66 milliós kontraktust kötöttek, így kapott még két évet, hogy Super Bowlba vezesse a Vikingst.
Az irányító egyik kedvenc célpontját, a Minneapolis Miracle-t bemutató Stefon Diggst azonban elcserélték, miután kicsit elmérgesedett a viszony az edzői stáb és az elkapó között. Diggsért és egy idei hetedik körös draftcetliért cserébe megkapták a Buffalo idei első körös választási jogát, ill. egy idei hatodik és egy jövő évi negyedik körös picket is.

Térjünk is rá a draftra, ahol rögtön az első körben két választása is volt a minnesotaiaknak. Először a 22. helyen választhattak, itt az elkapó Justin Jefferson érkezett az LSU-ról, ezen a ponton szerintünk ő volt a legjobb elérhető elkapó. Ezután a 25. picken húzhattak volna ismét, ám egy „lecsere” miatt a 31. választás lett az övék, ahol a corner Jeff Gladney jött, ezzel álomszerűen alakult az első nap a Vikings számára, hiszen a két nagy needre érkezett két nagy potenciállal rendelkező játékos. A második körben Ezra Cleveland offensive tackle-re esett Zimmerék választása, ő elég megosztó volt a draft-szakértők körében a játékosbörzét megelőzően, de ez sem tűnik rossz húzásnak, főleg az Olinera ránézve.



Ahogy azt a Packersnél is említettük, szoros versenyt várunk az NFC North első helyéért, ezért különösen fontosak lesznek az egymás elleni meccsek. Az offense skill playerek terén továbbra is rendben van Diggs távozásától függetlenül, viszont az OLine továbbra sem tartozik a ligaelitbe. Védelemben nem számolunk akkora visszaeséssel, mint amekkorát a távozók névsora ígérne, sőt, ha az újoncok élen Gladneyvel hamar fel tudják fenni a ritmust, akkor a playoffban is veszélyes csapat lehet a Vikings. Ennek ellenére nem hihető, hogy egy újabb Saints-verés idén is benne lenne, de a divisional roundot szerintünk könnyedén megérhetik.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.