NFL – Mit tanultunk a hatodik héten?

A hatodik héten újabb két franchise háza táján néztünk szét, hogy mit is tanulhattunk a mérkőzéseikből. Mindkét esetben egy elég összetett témát boncolgattunk, ami nem csak hétvégi találkozó miatt fontos, hanem szezont, vagy épp teljes jövőket meghatározhat. 



NEW ENGLAND PATRIOTS – FAL NÉLKÜL NEM MEGY

Sajnos kevés szó esik az amerikai futball kapcsán a támadófalak szerepéről. Nem túl látványos a játékuk, és ritkán kerülnek a labda közelébe, így ritkán fordul feléjük a tekintetünk. A Patriots vasárnapi veresége azonban (újra) megmutatta: nélkülük nincs hatékony támadósor.

 

MI TÖRTÉNT VASÁRNAP?

A Patriots offense képtelen volt haladni a Broncos elleni meccs nagy részében, ami elsősorban a támadófal szenvedésére vezethető vissza. Akár a futójátékról, akár passzjátékról volt szó, a Denver védelme könnyedén tudta dominálni a Patriots falát. Egy-egy hosszabb futáson kívül a játékok nagy része elhalt a line of scrimmage környékén. A passzok esetében sem nézett ki sokkal jobban az egység teljesítménye, Cam Newton szinte az egész meccsen nyomás alatt játszott, igaz ebben ő is ludas volt, valamint a Broncos kiváló gameplanje mellett sem mehetünk el szó nélkül.
Vic Fangio vezetőedzőt sok mindenért lehet kritizálni (most is hozott olyan döntéseket, amik minimum megkérdőjelezhetőek), de a védekezéshez való hozzáértéséhez nem férhet kétség. Vasárnap is bizonyította ezt: a Patriots támadófalának problémáit tökéletesen használta ki a gyakori blitzekkel. Mindent összevetve: nem meglepő, hogy egy teljesen ritmustalan New England-i támadósort láttunk a pályán.



JÁRVÁNY ÉS SÉRÜLÉSEK

A Patriots támadófalának gyenge teljesítményére a szezon eddigi alakulását tekintve meglepő lehet, hiszen a liga egyik, ha nem a legjobb egysége volt: a PFF-nél futás- és passzblokkolásban is a második helyen álltak a forduló előtt. Azonban a meccs előzményeit ismerve várható volt egy gyengébb teljesítmény. Már az offseason során komoly nehézségekkel kellett szembenézniük, még úgy is, hogy David Andrews visszatérhetett a fal közepébe. Először a legendás Dante Scarnecchia vonult vissza, ezúttal már véglegesen, majd a kezdő jobb oldali tackle Marcus Cannon döntött úgy, hogy kihagyja a szezont a járvány miatt. A tavaly Cannon-utódként draftolt Yodny Cajuste továbbra is sérülésekkel bajlódik, így vészmegoldásként Jermaine Eluemunor ugrott be a helyére.

Eluemunor egészen korrekt teljesítménnyel szállt be, de idén már többször voltak problémái a migrénnel. Ekkor érkezett az újonc Michael Onwenu, akiről kiderült, hogy nemcsak guardként, hanem a fal szélén is kiválóan teljesít. Aztán Onwenura a fal közepén lett szükség, ugyanis Andrews sérülésével Joe Thuney mozgott be a fal közepére, Onwenu pedig a baloldali guard szerepét vette át, így Justin Herron került a fal jobb szélére. Egy héttel később érkezett James Ferentz, hogy átvegye Andrews helyét, amíg ő lábadozik, ekkor viszont Shaq Mason sérült meg, de Onwenu még az ő feladatait is remekül látta el. Itt mindenképp meg kell említenünk, hogy mennyire remek munkát végzett a Cole Popovich-Carmen Bricilo edzőpáros. Elsőéves pozíciós edzőként remekül helytálltak egy olyan szituációban, amilyenbe a csapatok nagy részének beletört volna a bicskája. Legalábbis amíg volt esélyük, és nem csak sodródtak az árral. Már úgy tűnt, minden visszaáll a normál kerékvágásba: visszatérhet Mason, így a lehető legerősebb ötössel állhatnak ki a Broncos ellen. A meccset viszont egy héttel későbbre kellett halasztani, miután a koronavírus felütötte a fejét a csapat háza táján, múlt héten pedig a támadófalat is elérte. Ferentz és Mason is Covid-listára került, az ismét átalakított támadófal pedig még csak edzeni sem tudott.

Vasárnap tehát egy olyan ötös futott ki a pályára, amely korábban egyetlen snapet sem töltött együtt a pályán, ráadásul Isaiah Wynn és Joe Thuney nem is az eredeti posztján szerepelt, nem véletlen, hogy Wynn profi karrierje legrosszabb meccsét hozta. Ahogy ilyenkor lenni szokott, csőstül jött a baj: Jermaine Eluemunor megsérült, így újabb ember beillesztésére, ezáltal újabb átalakításra volt szükség. Ha az alaposan felforgatott támadófal széteséséhez még hozzátesszük, hogy Newton döntéshozatala lassú volt, a playhívások minimum megkérdőjelezhetőek voltak, az elkapók pedig nem igazán tudtak szeparálódni, nem is kaphattunk mást, mint az offense teljes összeomlását.

 

MI A MEGOLDÁS?

Nyilvánvaló, hogy ilyen támadófallal a Patriots búcsút inthet a playoff-álmoknak, így záros határidőn belül megoldást kell találniuk a problémákra. Két dolgot tehet annak érdekében, hogy jövő héten jobban nézzen ki az egység: gyakorolnak és reménykednek, hogy a Ferentz-Mason-Andrews trió legalább egyike visszatérhet. A felsoroltak közül már egy játékos jelenléte is óriási stabilitást adna az egész falnak, mert mindenki visszatérhetne egy számára ismerős pozícióba, a közös edzések viszont így is elengedhetetlenek az összhang kialakulásához. Ezen kívül el kell gondolkozni azon, hogyan tudják segíteni a támadófal munkáját, hogy a későbbiekben ne okozzon ekkora gondot, ha beüt egy sérüléshullám. A legfontosabb hosszútávú feladat egy komoly első számú elkapó (akár tight end) beszerzése, aki képes folyamatosan üresre játszani magát. Ez nemcsak a fal, hanem a többi célpont számára is előnyös lenne, ugyanis jobb matchupok alakulnának ki, amik jelentősen megkönnyítenék az eddig igencsak problémás szeparációt.



CLEVELAND BROWNS – IRÁNYÍTÓ GONDOK?

Nagyon örülhettek Clevelandben, amikor Baker Mayfield, akit a rookie évében már a szezon harmadik meccsén be kellett dobni a mélyvízbe – köszönhetően az akkori kezdő irányító Tyrod Taylor sérülésének – és jól is mutatkozott be a Jets ellen. Aztán az egész szezonja során biztató játékot produkált, aminek köszönhetően elkezdték elhinni a Browns háza táján, hogy megtalálták a franchise irányítójukat. Azóta azonban nem igazán láthattunk előrelépést a 2018-as 1/1-estől, és nyilván, ami jó teljesítménynek számított az újoncként, az most már édeskevés. Nagyon rapszódikusan játszik, és amikor jó számokat hoz egy meccsen, akkor is vannak olyan dobások és döntések, amiket már nem igazán engedhetne meg magának két szezonnal a háta mögött.

 

MIT ÉRDEMES FIGYELEMBE VENNI, MIKOR A HELYZETET MÉRLEGELJÜK?

Attól függetlenül, hogy a Cleveland számára hosszú idő után reális célkitűzés a rájátszás, ez sokkal inkább köszönhető a futójátéknak és a nem túl erős ellenfeleknek, mint Mayfieldnek. Stefanski remek munkát végzett az irányítóval kapcsolatban, Bakerre nézve is kedvező game manager szerepet adott neki, de ahhoz, hogy ez a teljesítmény elég legyen még nagyon sokat kell fejlődnie a keret egészének, mert különben könnyedén „one and done” lehet a playoffban – megelőlegezve nekik, hogy bejutnak.

Ami miatt érdemes komolyabban elgondolkozni Mayfield valódi értéken, az az, hogy gyakorlatilag már minden adott lenne az irányító számára, hogy maradandót alkosson. Skill playerekkel eddig sem volt probléma, érkezett a támadófalba Jack Conklin a szabadügynök-piacról, valamint a draft első körében Jedrick Wills is. Persze az nem segíti a munkáját, 36 meccsen négy vezetőedzővel kellett dolgoznia és ráadásul a jelenlegi head coach, Kevin Stefanski eddig sem arról volt híres, hogy az irányítókból sztárt csinál – bár azt hozzá kell tenni, hogy Case Keenum egész karrierje során az ő keze alatt nézett ki egyedül kezdőirányítónak.



MENNYI IDŐT KAPHAT MÉG MAYFIELD?

Természetesen nem a fejét követeljük hat meccset követően, és azt sem gondolnánk, hogy az ötödéves opciójának lehívása veszélyben lenne, a lényegi kérdésekre viszont legkésőbb két év múlva választ kell adnia a Brownsnak. A megoldásig vezető út viszont elég rögös és könnyen lehet, hogyha Jamies Winston sorsára jut az irányító, azzal a Cleveland tehetségekkel teli kerete is kárba veszik és kezdhetik újra az építkezést – ami 1999 óta nem fejeződött be.

Azért még ne temessük a karrierjét, hiszen benne van Mayfieldben a potenciál. Azonban itt kezd igazán összetetté válni a szituáció, hiszen ahhoz, hogy kiderüljön melyik is a valódi arca az eddig látottakból az kell, hogy egy coaching staff-fal dolgozzon, így magától értetődően a legnagyobb butaság az lenne, ha egy esetleges újabb csalódást keltő szezon után megválnának Stefanskitől is.

Itt pedig érdemes lehet kitérni kicsit az edzőválasztásra, azon belül is arra, hogy vajon jó döntést hozott-e a Browns, amikor a Vikings korábbi offensive coordinatora mellett tette le e voksát. Nem a tapasztalata a probléma (hiszen volt RB-, TE- és QB-edző is mielőtt támadókoordinátor lett), nem is játékfelfogása. Ami viszont sokkal érdekesebb megközelítése a helyzetnek, az az, hogy vajon ő-e a megfelelő ember arra, hogy kihozza Mayfiledből a maximumot?

 

KONKLÚZIÓ

Valamilyen szinten ez is egy biztonsági megoldás lehetett clevelandi oldalról, hiszen ha Keenumhoz hasonlóan konzisztensen egy jó game manager-szerepkört ki tud alakítani neki, akkor egyértelműen megragadhat a csapatnál hosszabb távon is. Ugyanakkor itt biztos sokakban felmerül a kérdés: csak ennyi lenne Mayfieldben? Nehéz egyelőre ennél többet belelátni, hiszen nem győzött meg az ellenkezőjéről, sőt még erről sem igazán…

Összegezve tehát: nincs könnyű helyzetben a Browns az irányítókérdést figyelembe véve, ehhez viszont már hozzá szokhattak, csak eddig nem igazán sikerült a legjobb döntéseket hozni kérdéses szituációkban. A korábbi Heismann-győztes QB-nak mindenképpen fel kell lépnie, vezérként irányítani a csapatot – és erre teljes mértékben alkalmas is, ezt már többször bebizonyította. Azonban ennyi nem lesz elég, otthonosabban kell mozognia a rendszerben, és sok területen kell még fejlődnie, hogy kihozza magából azt a potenciált, amit sokan beleláttak a draft előtt.

0 0 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x