Portré: Egy börtön udvarától az Etihad Stadionig – Gabriel Jesus

MANCHESTER, ENGLAND - NOVEMBER 07: Gabriel Jesus of Manchester City celebrates after scoring his team's sixth and his hatrick goal during the Group F match of the UEFA Champions League between Manchester City and FC Shakhtar Donetsk at Etihad Stadium on November 7, 2018 in Manchester, United Kingdom. (Photo by Clive Brunskill/Getty Images)

Gabriel Jesus még mindig szemtelenül fiatal, de máris komoly trófeagyűjtemény sorakozik a vitrinjében. A Manchester City brazil támadója azonban sok megpróbáltatáson ment keresztül, mire eljutott az Etihad Stadionig. Gondoltad volna, hogy a pályafutását egy börtön udvarán kezdte el? És azt, hogy tizenhárom éves korában már a felnőttek között játszott? Portré a Manchester City kilenceséről. 

 

(Forrás: Simon Stacpoole/Offside/Getty Images)

 

Gabriel Fernando de Jesus 1997. április 3-án született Brazília legnagyobb metropoliszában, Sao Paulóban. Csonka családban nőtt fel, apja születése után otthagyta a családot, így anyjának egyedül kellett gondoskodnia a családfenntartásról. Szegények voltak, édesanyja bejárónőként dolgozott; amikor hazaért a munkából, otthon meg kellett osztania az ágyát Gabriellel és testvérével.

Kilencéves volt, amikor José Francisco Mamede, Pequeninos do Meio Ambiente csapatának az edzője felfedezte a grundon.

 


„Sok gyereknek videojátéka volt. Nekem viszont volt labdám és fantáziám. De boldog vagyok, hogy így alakult, mert igazi gyermekkorom lehetett. Minden utcának volt egy csapata, sokszor utcai bajnokságot rendeztünk, a trófea pedig egy flakon kóla volt. Igen, háborúztunk egy üveg kóláért. Többet jelentett az nekünk akkor, mint a Copa Libertadores.”


 

 

Gabriel Jesus gyermekkorában a Pequeninosban (Forrás: MIGUEL SCHINCARIOL/AFP via Getty Images)

 

A Pequeninos nem mindennapi helyen tartotta az edzéseket, a pálya egy katonai börtön területén feküdt – és fekszik a mai napig. Mamede 1995-ben kibrusztolta a rendőrségnél, hogy a börtön pályáját heti egyszer (később kétszer) közösségi célokra használhassák. Azóta fogadják a környék edzeni vágyó gyerekeit, és adnak nekik esélyt, hogy később egy sikeres csapat tagjai legyenek.

Mamede mindent megtett, hogy a segítsen a gyermekeknek, volt egy régi Volkswagen Beetle-je, amivel minden edzés előtt összegyűjtötte őket, hogy a helyszínre fuvarozza – alkalmanként 9-10 gyermek is bezsúfolódott az ötszemélyes autóba.

Heróis sem capes (köpeny nélküli hős) – így jellemezte Mamedét Gabriel.

Hetente csak két alkalommal tréningeztek, de Gabriel pirkadattól alkonyatig rúgta a bőrt, ha nem a Pequeninosban, akkor Peri utcáin.

 


„Amikor először kiderült, hogy börtönben kezdtem focizni, az emberek azt kérdezték, hogy elítélt voltam-e. Igen, a pálya valóban a Romao Gomes börtön területén volt, de többnyire rendőrök használták, a rosszfiúk pedig távol voltak tőlünk. Nem kellett tartanunk semmilyen veszélytől. Korán reggel már a pályán voltam, többnyire ötkor vagy hatkor indultam. Sokszor még sötét volt, amikor edzeni kezdtem, talán attól mégiscsak féltem egy picit” – mondta a FourFourTwo-nak. 


 

A híres edzőpálya, ahol Gabriel Jesus elkezdte a karrierjét (Forrás: The Sun)

 

Tizenhárom éves volt, amikor nem várt fordulat következett. Csapata benevezett egy sao paulói tornára, ahol a legnagyobb akadémiák is tiszteletüket tették. Az első néhány fordulóban valósággal lesöpörtek mindenkit a pályáról, náluk jóval nevesebb csapatokat tizenkét-tizenhárom góllal gyűrték le. Egészen a döntőig meneteltek, ahol a professzionális klubként ismert Portuguesa de Desportos ellen kellett megküzdeniük.

 


„Olyan volt, mint a filmekben. Mi voltunk a jelentéktelen kicsiny kis klub, amely ócska körülmények között tréningezik, ők pedig a dicső nagy klub, akiknek mindenük megvolt. De a barátaim és én tántoríthatatlanok voltunk, buzgott bennünk a bizonyítási vágy. A meccs előtti este leszakadt az ég, kétséges volt, hogy játszunk-e egyáltalán. Amikor odaértünk a helyszínre, merő iszap volt a pálya. Próbáltunk futni, de annyira latyakos volt, hogy az ócska kis cipőinkben nem bírtunk talpon maradni. De a Portuguesa játékosait nem zavarták a körülmények, mivel nekik csavaros stoplisuk volt.  4-2-re veszítettünk. Úgy éreztem, az élet igazságtalan…” – írta a The Players Tribune felületén megjelent blogbejegyzésében.


 

 

(Forrás: The Guardian)

 

Gabrielnek viszont visszaadott a sors abból, amit azon a bizonyos meccsen elvett. Nem sokkal később megkereste a Sao Paulo FC, de újabb nehézségek ütötték fel a fejüket. A klub nem tudott szállást biztosítani az akadémián, és mivel az edzőközpont messze volt a lakhelyétől, a napi szintű bejárás miatt ki kellett volna maradnia az iskolából, amit édesanyja nehezen akart elfogadni, de végül beadta a derekát.

Tizenhárom éves korában tehát egy igazi nagy klubhoz került, ráadásul rögtön a felnőttek között szerepelhetett a Varzea bajnokságban (ezt egy félprofi ligának kell elképzelni, ahol sao paulói csapatok salakon játszanak egymás ellen).  A dél-amerikai stílusról tudjuk, hogy nem finomkodnak, így volt ez a Varzeában is, ahol a betonkemény párharcokat és a kíméletlen belépőket Jesus gyermekként nehezen viselte.

 


„Van egy emlékkép, ami örökre beleégett az elmémbe. Egy fontos meccset játszottunk a liga egyik legjobb csapata ellen, akik az azt megelőző években rendre megnyerték a bajnokságot, de abban a szezonban gyengébben teljesítettek. Emlékszem, az ellenfél játékosai méregettek a meccs előtt, folyamatosan provokáltak a korom miatt. Négy perccel a kezdő sípszót követően kicseleztem a legjobb védőjüket és a hálóba lőttem a labdát, mire teljesen megbolondultak. »Oké, kölyök. Pokollá tesszük az életedet« – mondták. Ezután elkezdtek darálni, akármikor hozzáértem a labdához. Rettenetes volt, szüntelenül követtek a pálya minden pontjára és rúgdostak. Egyszer az egyik középpályásuk – akiről köztudott volt, hogy egy favágó – azt mondta: «El fogom törni a lábadat, ha még egyszer megpróbálsz kicselezni«. Szóval amikor legközelebb megkaptam a labdát, elvittem mellette, ő pedig a földre huppant. Hiába, amikor nálam van a labda, extázisba kerülök…”


 

Gólöröm a Palmeirasban (Forrás: foottheball.com)

 

Két évet húzott le a Sao Paulo FC-ben, amikor 2013-ban szerződést ajánlott neki a Palmeiras akadémiája. Rögtön első szezonjában kiemelkedőt alkotott az ifjúsági ligában, 48 meccsén 54 gólt szerzett.

A brazil klub elöljárói is azonnal tudták, hogy egy csiszolatlan gyémántra bukkantak, 2014 januárjában, három plusz két évre szóló profi kontraktust ajánlottak neki, tizenötezer reálos (kb. 675 ezer forint) fizetéssel. Gabriel a 2014-es évadot az U17-esek között töltötte; 22 meccsen lőtt 37 góljával azonban kiérdemelte, hogy 2015 márciusában bemutatkozzon a felnőttek között: Leandro Pereira helyére állt be a 73. percben a CA Bragantino elleni Paulista-bajnokin. Május 9-én aztán a brazil Série A-ban is megmutathatta magát, az első fordulóban rögtön a kezdőtizenegyben találta magát az Atlético Mineiro (2-2) ellen.

Első senior-évében 20 meccsen kapott lehetőséget az élvonalban, az idény végén pedig megválasztották az Év felfedezettjének.

 


„Ritkán látni ennyire erős, gyors és technikás játékost. Amikor először megláttam az edzésen, rögtön tudtam, hogy mennyire különleges focistával van dolgom. Az adottságai számos előnyhöz juttatják őt. Sokoldalú labdarúgóként eredményes lehet szélsőként és csatárként is. Páratlan futballista” – nyilatkozta Cuca, aki kezei alatt debütált a Palmeiras első csapatában Gabriel. 


 

Trükkös gól a Cruzeiro elleni bajnokin

 

2015-ben a brazil U20-as együttessel tarthatott az új-zélandi világbajnokságra, egy esztendővel később pedig megkapta élete első meghívóját a Selecaóba az Egyesült Államokban rendezett Copa Américára, de öröm az ürömben, vízumproblémák miatt nem utazhatott el. Valamennyire talán kárpótolta, hogy néhány hónappal később már olimpiai aranyérmet akasztottak a nyakába, miután a hazai rendezésű játékokon legyőzték Németországot a fináléban. Szeptemberben aztán eljött a várva várt pillanat, Dunga ismét jelölte a keretbe, ezúttal a 2018-as világbajnoksági selejtezősorozat keretein belül megrendezett Ecuador elleni összecsapásra. Álomszerűre sikerült a debütálás, a kezdőcsapatban kapott helyet, ráadásul két góljával és egy gólpasszával Brazília 3-0-ra nyert és begyűjtötte a három pontot. Dunga ezt követően alapemberként számított rá a kvalifikáció során – Jesus pedig 10 meccsen 7 góllal (és 5 gólpasszal) hálálta meg, amivel gólkirály lett.

 

 


Tudtad?

2016 karácsonyán Jesus összefutott egy ismerős arccal egy parkolóban. A fickó rögtön felismerte és megszólította, ő pedig próbálta terelni a szót. „Ezt nem hiszem el, én voltam az, aki pár éve el akarta törni a lábadat, most pedig a kedvenc csapatomnál játszol. Szeretlek, tesó! El tudod képzelni, mi lett volna, ha tényleg eltöröm a lábadat” – kérdezte a pasas, majd csináltak egy közös szelfit.


 

Gabriel Jesus Neymarral az olimpián (Forrás: Tim Clayton/Corbis via Getty Images)

 

Nem csupán a Palmeirasnak, de a nemzeti válogatottnak is oszlopos tagja volt, ráadásul országszerte az egyik legnagyobb tehetségnek kiáltott ki, így nem csoda, hogy 2016 nyarán egyszer megcsörrent a telefonja…

 


„Guardiola hívott, és azt mondta, hogy fontos része lennék a projektjének. Ez a hívás nyilvánvalóan meghatározta, hogy a következő klubomnak a Manchester Cityt válasszam. Akkoriban sok klub érdeklődött irántam, de a legjobban bennük tudtam bízni.” – mondta Gabriel.


 

Az akkor 21 éves támadó nem sokat teketóriázott, megegyezett a City-vel. De mielőtt felült volna a repülőgépre, hogy aláírja a szerződést még volt egy fontos teendője. Elutazott arra az állomásra, ahonnan indult: a Pequeninos edzőpályára, ahol felidézte gyermekkorát. Ámde nem üres kézzel ment, 250 pár stoplis cipőt vitt a gyerekeknek. Nomen est omen.

Gabriel már megegyezett a Manchester Cityvel, de a papírok aláírása előtt még várt rá egy Kolumbia elleni mérkőzés, amit Manausban rendeztek – nagyjából 3700 kilométerre Sao Paulótól. Nyolcvanhat percet játszott, 2-1-re megnyerték a kedd esti meccset, majd azonnal repülőre ült, hogy visszautazzon Sao Paulóba, ahol csütörtökön fontos derbit játszott a Palmeiras. Mindenki tudta, hogy hamarosan elutazik Angliába, éppen ezért senki sem kötelezte arra, hogy térjen vissza a klubhoz, de a lelkiismerete nem engedte, hogy magára hagyja bajtársait. Végül az 54. percben állt be 1-0-s hátrányban, hogy aztán motivációtól duzzadva 2-1-es győzelemhez segítse csapatát.

A City végül engedélyezte, hogy a szezont Brazíliában fejezze be, és milyen jól tette! 2016-ban huszonkét év után ünnepelhetett bajnoki elsőséget a Palmeiras, amihez Gabriel Jesus 13 góllal járult hozzá. Így búcsúzott az Arena Palmeirastól…

 

Ünneplés a hőn áhított bajnoki trófeával (Forrás: Friedemann Vogel/Getty Images)

 

Nehéz volt elszakadnia hazájától, legfőképpen édesanyjától, de segített megszoknia az új környezetet, hogy két legjobb barátjával együtt költözött Manchesterbe. A pályán hamar megmutatkozott, hogy az érte kiadott 32 millió euró nem az ablakon kidobott pénz. Második bajnokiján, a West Ham ellen rögtön a kezdőcsapatba jelölte Pep Guardiola, ő pedig egy góllal és egy gólpasszal segédkezett a csapat 4-0-s sikerében.

Negyedszer játszott a manchesteri kékeknél, kezdőként lépett pályára a Bournemouth elleni bajnokin amikor Fortuna hirtelen elpártolt mellőle. A tizenhárom éves korában a Varzában vívott emlékezetes meccse után az élet beteljesítette a fenyegetőző ellenfele ígéretét: Gabriel szárnyalását egy lábtörés akasztotta meg, aminek következtében másfél hónapot kellett kihagynia.

 


„Az volt életem egyik legnehezebb időszaka. A pályafutásom során először sérültem meg komolyabban, és ilyen hosszú időre még sosem kényszerültem kispadra. Legutóbb tízéves koromban történt velem hasonló. Egy hónapig borzasztó lelkiállapotban voltam. Bármit csináltam, boldogtalan maradtam. Csak a sérülés és a kihagyott meccsek jártak az eszemben. Kemény időszak volt.”


 

Visszatérése után azonban ott folytatta, ahol abbahagyta – öt találkozón lépett kezdőként pályára a szezon hajrájában, s ezeken 4 gólt és 3 gólpasszt jegyzett. A 2017/2018-as idénytől kezdve fontos tagja Pep Guardiola totális futballjának, még akkor is, ha Kun Agüero mellett többnyire csak másodhegedűs a kilences poszton. Azonban lényeges szerepet játszik Guardiola taktikai rotációjában. Mondhatni, egy igazi polihisztor a pályán, a támadó-szekció minden pontján képes megoldani a rá kirótt feladatokat, a csatár mögött és a két szélen is bevethető. Sebessége, ritmusváltásai, technikai képzettsége és gólérzékenysége a világelitbe emelik őt, talán nem véletlen, hogy a kétszeres aranylabdás Ronaldo is elismerte, van hasonlóság kettejük játéka között.

 

A híres telefonálós gólöröm az édesanyjának szól, aki rendszeresen hívogatta, ha Gabriel elment otthonról (Forrás: Shaun Botterill/Getty Images)

Gabriel Jesus még mindig csupán 23 éves, de a játékszenvedélye és a lankadatlan alázata révén nemhogy elérte a csillagokat, de ő maga is azzá vált. Talán, amikor a kóláért küzdött a barátaival, ő sem gondolta volna, hogy bő egy évtizeddel később háromszoros angol Ligakupa-győztes, kétszeres Premier League-győztes, egyszeres FA-kupa győztes és egyszeres Copa América-győztes lesz majd…

 

Írta: Tóth Balázs “Blase”

 

Források: The Players Tribune, Four Four Two, Wikipédia

0 0 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x