Retro elemzés: az első angol házidöntő és a büntetőpárbaj tudománya

Amíg kényszerszünet van, addig retro elemzések is lesznek: Merülés rovatunkban ezúttal 12 évet repülünk vissza az időben. Ebben az évben a Bajnokok Ligája története során – beleértve a jogelőd BEK-et is – először jutott a döntőbe két angol csapat. A tizenegyespárbajba torkolló finálé végén a korszak talán legjobb európai csapata győzedelmeskedett, így az ő játékukon kívül ezúttal a büntetőpárbajnak is a mélyére ásunk, mert ez a mérkőzés tökéletesen bizonyította: az bizony nem a szerencsén múlik. Patikamérlegen tehát a 2008-as, moszkvai Bajnokok Ligája-döntő!

Mielőtt a mérkőzésre rátérnénk, most sem maradhat el az előzmények összefoglalása. 2003-04-ben Arséne Wenger Arsenalja elsősorban az egyéniségekre épülő idealista, ámde szemkápráztató játékkal nyerte meg a Premier League történetének első veretlen bajnoki címét. Ám a korszakváltás még azon a nyáron elérkezett az angol futballba. A Liverpool csapatánál Gérard Houllier-t Rafa Benítez, míg a Chelsea-nél-az új tulajdonos, Roman Abramovics első edzőváltásaként-a Portóval meglepetésre Bajnokok Ligáját nyerő José Mourinho érkezett a kispadra. Wengerrel és Fergusonnal ellentétben mindketten defenzív játékfelfogást képviseltek, s mindketten az angol futballban eddig nem látott részletességgel készültek fel az ellenfél játékából. Az új korszak első szezonjjában ez rögtön angol bajnoki címet ért a Chelseanek – mindössze 15 kapott góljuk a mai napig ligarekord – illetve Bajnokok Ligája-győzelmet a Liverpoolnak, egy Milan elleni, fantasztikus feltámadást követően.

Mourinho az első szezonja után a másodikban is bajnok lett a londoni kékekkel, azonban lassan a két reaktív csapat mellett Ferguson Unitedja is kezdett magára találni. A skót mester mindig is a támadófutballban hitt, s bár a rendszer alapváza évtizedek múltán is a 4-4-2-re és az erős széljátékra épült, időről időre mindig igyekezett finomhangolni elképzeléseit a legújabb taktikai trendekhez igazodva. A 2006-2007-es szezonban a Vörös Ördögök sikeresen elhappolták a bajnoki címet Mourinhoék elöl, s a következő év elején a rossz szezonkezdet miatt Mourinhonak mennie is kellett Londonból, ideiglenesen a technikai igazgató, az izraeli Avram Grant váltotta. Bár a Chelsea a szezon végére magára talált, Manchester vörösebbik felében a Rooney-Ronaldo-Tevez hármasfogat fémjelezte csapat is szárnyalt, és végül két ponttal ismét elorozta a bajnoki címet a londoniaktól. Eközben a United a Barca, míg a Chelsea a Liverpoolt verte ki a BL elődöntőjéből, s a döntőben az első két angol csapat ismét egymásnak feszült!

Meglepetések a kezdőkben

Bár minkét elődöntőn pályára lépett, Park Dzsi Szung a hazaiaknál a kispadra sem került. Edwin van der Sar előtt Wes Brown került a jobboldalra, a Ferdinand-Vidics belső védőpáros megbonthatatlan maradt, balhátvédben pedig a támadó felfogású Patrice Evra játszott. Középen a technikás Carrick-Scholes duó irányította a játékot, balszélen az élete addigi legjobb formábajában játszó Cristiano Ronaldo volt Evra játszótársa, a jobboldalt végül nem Giggsnek, hanem a korábbi Bayern-játékos Owen Hargreaves-nek kellett bejátszani. Elöl pedig a kitűnő Rooney-Tevez páros alkotta a csatársort, meglehetősen szabad szereposztásban.

A Chelsea védelmében Petr Cech előtt elsősorban a jobbhátvéd posztja okozott meglepetést: Avram Grant nem Paulo Ferreirát és nem is Juliano Bellettit, hanem az eredendően szűrő középpályás Michael Essient jelölte a posztra- Ronaldo feltehetően ezért is kezdett a bal oldalon. Középen Carvalho és Terry, balhátvédben Ashley Cole kezdett. Szűrőként Essien helyett az ikonikus Claude Makélélé játszott Michael Ballackkal és Frank Lamparddal az oldalán. A szélességet jobboldalt Joe Cole, bal oldalt a francia Florent Malouda adta, a fellőtt labdák megtartása pedig természetesen Didier Drogba feladata volt.

Bár már az első félidő is helyenként kockázatkerülő játékot hozott, leginkább azért mégis a United dominanciájáról szólt. Van der Sar a kapuskirúgások többségénél előreívelés helyett röviden kipasszolta a labdát, a United az első félidőt végül domináns, 59 százalékos labdabirtoklással zárta. Ferguson csapata megmutatta, hogy ha kellően rugalmasan értelmezzük, a 4-4-2 sem csak a rugósfocira alkalmas. Bár a labdabirtoklásuk minősége azért még nem érte el a néhány évvel későbbi, Guardiola, vagy Tuchel-féle csapatok szintjét, azért a manchesteriek többé-kevésbé képesek voltak irányítani a mérkőzést. A Chelsea fegyelmezetten visszazáró 4-1-4-1-es védekezésével szemben a Carrick-Scholes duó révén könnyedén tudta kihozni a labdát, a Rooney-Tevez duó egyik tagja pedig visszalépett az ellenfél védvonalai közé szabad passzopciót biztosítva. A legnagyobb fegyvernek egyértelműen a baloldali Evra-Ronaldo kapcsolat bizonyult: az akkor 23 éves portugál csillag egyaránt cselezett az oldalvonal és a pálya közepe felé, míg Evra ennek megfelelően indult be Cristiano külső vagy belső oldalára. A jobbhátvéd Wes Brown is többször felfutott a szélen, míg Hargreaves inkább befelé mozgott, mintegy harmadik csatárnak.  Bár a mozgások összehangoltsága és a passzok üteme azért nem érte el egy mai topcsapat szintjét, azért Ferguson csapata képes volt veszélyt kialakítani, és a 26. percben Ronaldo fejesgóljával a vezetést is megszerezte.

A Chelsea nem sok kockázatot vállalt: keveset birtokolták a labdát, szinte mindig Petr Cech felíveléséből indultak a támadások. Labdaszerzés után pedig az egészen mélyre visszazáró Cole és Malouda az alapvonal támdása mellett időnként befelé is mozogtak, míg Lampard szinte mindig Drogbához csatlakozott az első vonalba. A kékek támadásai eléggé szórványosak voltak, ám egy szerencsés góllal Lampard röviddel a szünet előtt egyenlített.

A második félidő még kevesebb érdekességet tartogatott: a legelső cserére egészen a 87. percig kellett várni, érdemi taktikai váltás tehát nem történt. A United kevésbé tudta kontrollálni a mérkőzést, a Chelsea pedig jobban összeszedte a lecsorgó labdákat, ezeket követően volt néhány lehetőségük-Drogba a kapufát is eltalálta! Végül a hosszabbítás utolsó perceiben egy tömegjelenetet követően az elefántcsontparti a kiállítás sorsára jutott-jó tizenegyeslövő lévén ez nagy kár volt, hiszen a hosszabbítás nem hozott eredményt.

Büntetőpárbaj tudományosan

A tizenegyespárbajt sokan már orosz rulettnek hiszik, de ez a mérkőzés talán a legjobb példa arra, hogy ez mekkora tévedés. Egy baszk közgazdász, Ignacio Palacios-Huerta a kilencvenes évek óta számos tizenegyespárbajt figyelt meg, s készített róla statisztikai elemzéseket. Avram Grantnak egy közös ismerősük mutatta be, s Palacios-Huerta a döntő előtt kimutatást készített a United tizenegyeseket érintő szokásairól. A legfontosabb megállapításai az alábbiak voltak:

Van der Sar többnyire arra számít a tizenegyesrúgásokál, hogy a rúgó a teste előtt keresztbe rúgja a labdát-vagyis Van der Sarzemszögéből a jobblábas játékosok a jobb, míg a ballábasok a bal sarokba lövik a büntetőt. Érdemes tehát az ellentétes oldalra célozni.

Van der Sar leginkább azokat a büntetőket hárítja sikeresen, amelyek középmagasan, egy-másfél méteres magasságban tartanak a kapura. Érdemes tehát a labdát laposan vagy a felső sarokba lőni.

Ronaldo bizonyos tizenegyeseinél egy pillanatra megtorpan a lövés előtt. Az ilyen büntetők 85 százalékánál a kapus jobb oldalát veszi célba.

Végül, talán a legfontosabb: a büntetőpárbajt 60 százalékban az a csapat nyeri, amely megkezdte a tizenegyesrúgást.

A szétlövés előtti pénzfeldobást a United nyerte, de a csapatkapitány Rio Ferdinand nem volt biztos abban, éljen-e a kezdés jogával. Amíg kifordult a kispad felé tanácsot kérni, Terry megpaskolta a vállát, és felajánlotta, hogy a Chelsea szívesen kezdené a párbajt. Ferdinand azonban a kispadra hallgatott, és a United rúghatott először.

Cech fantasztius kapus volt, ám a tizenegyeseket nem védte jól, Tevez értékesítette is az első büntetőt.(1-0). Ballack jobblábasként az elemzői tanácsra hallgatva a kapus bal oldalára rúgta a labdát, és egyenlített. Igaz, Van der Sar elkapta az irányt.(1-1). Carrick nem hibázott és a balra vetődő Cech mellett a jobb oldalra helyezte a labdát. (2-1). A Chelsea második rúgója a szintén jobblábás Juliano Belletti volt. Van der Sar ezúttal az elemzésnek megfelelően a jobboldalra vetődött. Belletti pedig hallgatott Palacios-Huerta tanácsára és a bal oldalra rúgta a labdát- a kapuba.(2-2)

Ezután következett az első fordulópont, Ronaldo tizenegyese. A portugál ugyanis a lövés előtt megtorpant, s a Chelsea várakozásainak megfelelően ezt követően a jobboldalra helyezte a löcést. Cech számított erre, és sikeresen kiütötte a labdát. Ez volt az egyetlen védése a büntetőpárbaj során.

Lampard következett, és jobblábasként a megbeszéltek szerint Van der Sar bal oldalára rúgta a labdát. Először vezetett a Chelsea!(2-3). Hargreaves kíméletlenül a léc alá vágta a maga büntetőjét. (3-3)

Ekkor jött a következő fordulópont: a ballábas Ashley Cole nem a jobb, hanem a bal oldalra rúgta a labdát. Van Der Sar azzonban ekkora már tévesen azt hihette, hogy a Chelsea minden labdát a bal oldalra lő, és eltalálta az irányt, ám a labda becsusszant a keze alatt.(3-4).

Miután Nani értékesítette a saját büntetőjét(4-4), Terry megnyerhette volna a kupát, ám lövés közben elcsúszott és a kapufát találta el. Lampard 2006-ban megjelent önéletrajzi könyvében arról írt: Terrynek problémái vannak a tizenegyesrúgással, hajlmaos az elcsúszásra, ahogy az például a 2004-es angol-portugál meccsen is történt. Ki tudja, ha később adják ki a könyvet, ez a részlet belekerül-e…

Következett a hirtelen halál, Anderson és Kalou is értékesítette a saját büntetőjét. Giggs következett, és nem hibázott. (6-5).

Salomon Kalounak kellett egyenlítenie, ám Van der Sar a lövés előtt tett egy apró, de fontos mozdulatot. Míg az eddigi tizenegyeseknél kezeit szélesre és magasra emelte, ezúttal a bal sarokra mutatott, ahová a Chelsea addigi tizenegyeseit lőtte. A jobblábas Anelka elbizonytalanodott, a büntetőt a javaslattal ellentétben a jobboldalra lőtte. Van der Sar kiütötte a lövést, a United a modern érában másodszor nyerte meg a Bajnokok Ligáját.

A döntő tehát kitűnően megmutatta, mennyi minden közrejátszhat a taktikai csatában- tervezés, szerencse, balszerence engedetlen játékos- s egyúttal rámutatott, hogy a tizenegyespárbaj nem oroszrulett, hanem esetenként nagyon is komplex taktikai feladvány. A Rooney, Ronaldo és Tevez fémjelezte United pedig egy évvel később ismét bejutotta a döntőbe – hogy aztán átadja a trónt egy új korszakot hozó, legendás csapatnak…

 

0 0 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x