Retro elemzés: így csinált csodát a Liverpool a Barcelona ellen!

Egy évvel ezelőtt a Bajnokok Ligája történetének egyik legdrámaibb fordulatát láthattuk: az odavágón idegenben elszenvedett 3-0 arányú vereséget követően Jürgen Klopp Liverpoolja megcsinálta a lehetetlent, és a visszavágón négygólos győzelemmel kivívta a továbbjutást! Merülés rovatunkban ma az elmúlt év egyik legemlékezetesebb mérkőzését helyezzük mágnestáblára!

Fogadd meg a lehetetlent még ma, és nyerj Te is!

2019 tavaszára úgy tűnt, a három és fél évvel korábban megkezdett liverpooli projekt révbe érhet: Jürgen Klopp megtalálta a megfelelő játékosokat az általa preferált játékstílushoz, a Salah-Firmino-Mané triumvirátusról mindenki szuperlatívuszokban beszélt, a Liverpool pedig éppencsak elmaradt a Guardiola-féle Manchester Citytől minden idők legkiélezettebb angol bajnoki versenyfutásában. Ráadásul ekkorra már Európában is letette névjegyét a csapat: az előző, 2017-18-as szezonban is a Bajnokok Ligája döntőjéig menetelt a Klopp-legénység, igaz, Zidane trófeahalmozó Real Madridja másodszor is magánál tartotta a trófeát. 2019 tavaszán is ígéretesen szerepelt a gárda a nemzetközi kupaporondon, a kieséses szakaszban a Bayern Münchent és a Portot is sikeresen legyőzték a pirosmezesek.

Luis Enrique és Neymar távozásával 2017 nyarán véget ért Barcelonában az Enrique-korszak, valamint a fantasztikus Messi-Suárez-Neymar trió időszaka. Az egyéni képességek szabadjára engedésével fantasztikus első évet produkáló csapat kollektív szintű problémái két év elteltével egyre nyilvánvalóbbá váltak, olyannyira, hogy 2017-re már a La Ligában is megelőzte a Real Madrid a katalánokat, valamint a Bajnokok Ligájában is egyre több súlyos verésbe szaladtak bele- a PSG elleni 4-0 után még volt visszaút, a Juventus ellen elszenvedett háromgólos zakót követően azonban már kiesés lett a sorsa Európa egyik kirakatcsapatának. 2017 nyarán az addigi bilbaói trénerre, Ernesto Valverdére esett a feladat, hogy új impulzust adjon a csapatnak, az átigazolási piacon pedig csak a liverpooli Coutinhóra és a dortmundi Dembelére több mint 200 milliót költött a klub- mindenki bízott tehát egy, az eddiginél is sikeresebb korszak eljövetelében. A hazai pontvadászatot talán még a koraiaknál is nagyobb magabiztossággal nyerte meg a gránátvörös-kék alakulat, a veretlenség bravúrját is csak egy tét nélküli, Levante elleni 5-4-es vereség alkalmával veszítették el. A játék azonban a vártnál sokkal visszafogottabb, hovatovább, gyakran óvatos volt, Valverde látszólag nem tudta feladni bilbaói, védekezőbb felfogású berögződéseit. Ez 2018 tavaszán a Roma elleni BL-negyeddöntő párharcában csúcsosodott ki, amikor is az odavágón aratott sima 4-1-es győzelem után idegenben a gárda egyértelműen túlélésre játszott, melyet az olaszok kíméletlenül megbüntettek. 3-0-s győzelemmel, idegenben lőtt góllal megfordították a párharcot, amely után a baszk tréner érthetően sok kritikát kapott. A következő, 2018-19-es szezon valamivel bíztatóbb játékot hozott, a spanyol bajnokságban 2018 októberében a teljesen széthulló Real Madridot például 5-1-re is sikerült legyőzni. A Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszában a Lyont viszonylag látványos, a Manchester Unitedet már némileg visszafogottabb játékkal kényszerítették térdre Messiék, az előző szezonnal ellentétben tehát sikerült az elődöntőbe jutás.

Az első mérkőzésen a Firminot nélkülöző, Wijnaldumot középcsatárként alkalmazó Liverpool ugyan hagyott kívánnivalót a támadójátékot illetően, de azért egyenrangú ellenfél tudott lenni a Camp Nouban. Messi zsenialitása azonban mindent eldöntött, az argentin klasszis vezérletének és két góljának köszönhetően a katalánok háromgólos előnnyel várhatták a visszavágót. „Megmondtam a srácoknak az elején, hogy ez lehetetlen küldetés, és csak azért lehet bármennyi esélyünk, mert róluk van szó, Ők soha nem nyugszanak bele a vereségbe”- emlékezett vissza később Klopp a játékosokhoz intézett szavaira.

Annál is inkább, mivel az angoloknak az odavágóhoz képest egy másik hiányzójuk is akadt: Firmino mellett a támadóhármas másik tagja, az Egyiptomban szinte félistenként tisztelt Mohamed Salah sem állt Klopp rendelkezésére. Alisson előtt így a Trent-van Dijk-Matip-Robertson védelem változatlan maradt, a középpályán Fabinho és Henderson mellett nem Wijnaldum, hanem James Milner kezdett, elöl pedig a jobbszélen végül a svájci válogatott Xherdan Shaqiri, középen pedig a sokat kritizált, de végül hőssé avanzsáló Divock Origi lett Sadio Mané játszótársa.

Valverde az első mérkőzéshez képest semmit sem változtatott kezdőcsapatán. a kapuban Ter Stegen állt, a védelmet Sergi Roberto, Piqué, Lenglet és Jordi Alba alkotta, a középpályán Busquets, Rakitic és a Bayernből igazolt Arturo Vidal játszott, elöl pedig szokás szerint a Messi-Suárez-Coutinho páros.

Már a kezdő sípszótól látszott, mi lesz a meccs képe: a kényszerpályán lévő Liverpool az első perctől fogva nekiesett a katalánoknak, Valverde azonban- az egy ével korábbi idegenbeli párharchoz hasonlóan- ezúttal is kontrákra játszatta csapatát. A Barcelona védekezésben 4-4-2-t formált- Messi és Suárez maradt elöl, Coutinho pedig a balszélre zárt vissza a háromfős középpálya mellé. Ez azonban végletesnek bizonyult: Messi és Suárez nem a legalkalmasabb játékosok a félpálya környékén történő védekezésre. A két sztárcsatár igen lassan tolódott a labda irányába, s a labdát birtokló liverpooli védőkre sem helyeztek elég nyomást, ráadásul igen gyakran elszakadtak a mögöttük védekező középpályás négyestől. Így egyrészt Fabinho is szabadon forgathatta a  játékot, másrészt a védőknek sem akadt különösebb nehézségük kitűnő hosszú indításokat küldeni, egyenesen a védelem mögé.

Bár Klopp csapata gyakorlatilag megkapta a labdát Valverdétől, az angolok mégis kellően direkten tudtak játszani. Főleg Robertson indította hosszan Manét, aki Origival egyetemben elég mélyen tartotta a Barca védekezését. Ráadásul a két „nyolcas közül” csak Milner segített időnként a labdakihozatalokban- Henderson magasra feltolva játszott, fő feladata a hosszú labdák utáni lecsorgók összeszedése volt, amely lehetővé tette a Klopp által favorizált, messze földön híres visszatámadást. A nagy akarással játszó Liverpool szinte mindenre gyorsabban reagált, Klopp meccstervét az első és a második gól is kitűnően összefoglalja.

Labda nélkül is kíméletlenül letámadta ellenfelét a Pool. Klopp elsősorban a Messi részvételére épülő, jobboldali akciókat szerette volna megakadályozni, így lényeges volt, hogy letámadással a barcelonai labdakihozatalokat a pálya bal oldalára tudja kényszeríteni. Ennek érdekében Origi legtöbbször jobbról, a bal oldal felé presszionálta Ter Stegent. Ilyenkor persze a katalánok részéről Busquets és rakitic is visszalépett passzopciót nyújtani. őket Henderson és Milner gyakran emberfogással vette ki a játékból, sőt, Albára is szükség esetén fellépett Alexander-Arnold. Kockázatvállaló módon sokszor a visszalépő Messivel is kilépett a középhátvéd Van Dijk, aki Matippal együtt a mérkőzés egyik legfontosabb szereplőjévé vált: ketten együtt összesen egy szabálytalanságot követtek el, nem veszítettek fejpárbajt sem, és száz százalékkal szereltek.

Bár a Liverpool minden idők egyik legjobb első félidejét produkálta, a döntés a második játékrészre jutott: a szünetben beküldött Wijnaldum egy labdaszerzés, valamint egy beadás után három percen belül kétszer is beköszönt. A mérkőzés így hosszabbításra állt, Valverde pedig Coutinho helyére egy második balhátvédet, Nelson Semedót cserélte be- defenzív szándékot sejtetve. A csattanót a fiatal Trent Alexander-Arnold zseniális szöglete hozta: Klopp stábja kifigyelte, hogy a Barcelona feltűnően lassan áll fel az ellenfél szögleteihez, Trent gyorsan elvégzett szöglete így szinte mindenkit meglepett a stadionban, kivéve Divock Origit. A szurkolók által agyonszidott, szinte a kispad mögül előrángatott belga csatár azonban a kapuba bombázta önmaga második gólját, ezzel teljessé téve a drámai végkifejletet.

A Barcelonának ezután végképp támadni kellett volna, ám Valverde csapata nem tudta megfelelően kontrollálni a labdabirtoklást. Még a meccs végén is a Liverpoolnak voltak nagyobb helyzetei, Pep Guardiola egyik kedvenc mondása tehát ismét bebizonyosodott: az kockáztat igazán, aki nem kockáztat.

A döntőben a Liverpool 2-0-ra legyőzte a hasonlóan drámai körülmények között bejutó Tottenhamet, ezzel abszolút megérdemelt ülhettek fel Európa trónjára. Az idei szezonban pedig már úgy tűnik, a rendkívüli leállást leszámítva senki és semmi nem veheti el tőlük a Premier League bajnoki címét sem. Ami a Barcelonát illeti, idén januárra kitelt Valverde becsülete, így a katalán csapat az egyik legszebb foxit játszó edző, Quique Setién segedelmével próbálja újraépíteni önmagát…