Retro elemzés: így hozta el a német korszakot Lewandowski mesternégyese!

A kezdőcsapatok

Napra pontosan 7 évvel ezelőtt, 2013. április 24-én játszotta karrierje egyik legnagyobb meccsét Robert Lewandowski: a lengyel csatárklasszis négy góljával a Jürgen Klopp-féle Borussia Dortmund 4-1-re legyőzte José Mourinho Real Madridját a Bajnokok Ligája elődöntőjében. Végül aztán a döntőt is két német csapat vívta egymással (a triplázó Heynckes Bayernjét ne feledjük), kezdetét vette a huszonegyedik század német korszaka. Merülés rovatunkban ma ezt a mérkőzést elemezzük!

A 2010-es évek első fele a világfutballban a német és spanyol iskola harcáról szólt: 2008 és 2012 között Pep Guardiola Barcelonája újraértelmezte a labdabirtoklásra épülő futballt, négy év alatt 14 trófeát elhódítva, a spanyol válogatott pedig zsinórban három válogatott tornát nyert hasonló alapelvekkel. Ekkortájt kezdett azonban fokozatosan kibontakozni a kezdetben Ralf Rangnick által megalapozott, majd leginkább a Jürgen Klopp-féle Borussia Dortmund által sikerre vitt, agresszív letámadásra, labdavesztés utáni visszatámadásra és a gyors átrendeződésekre épülő újnémet iskola. A Dortmund 2011-ben és 2012-ben is ezzel a játékkal nyerte meg a Bundesligát. 2012-13 azonban Németországban leginkább a Bayern Münchenről szólt: Jupp Heynckes csapata legalább annyira volt labdabirtokló csapat, mint gyors kontracsapat. A kitűnően működő gépezetre végül nemcsak Németországnak, hanem komplett Európának sem lett válasza. Az elődöntő első mérkőzésén Heynckes csapata 4-0-ra gázolta el a két évvel korábban még verhetetlennek hitt Barcelonát. Egy napra rá pedig a másik német csapat is hengerelt: a Borussia Dortmund Robert Lewandowski mesternégyesével 4-1-re páholta el a Barcelona ellenpólusaként funkcionáló, kontrafocit játszó Mourinho-féle Realt, ami az előző idényen egyébként a spanyol bajnoki címet is elhappolta a Barcelona elöl. Úgy tűnt tehát, hogy „spanyol korszakot” „német korszak” váltja fel, de nézzük a mérkőzés elemzését!

A dortmundiaknál nagyjából a legerősebb kezdőcsapatot küldhette pályára Jürgen Klopp. A kapuban természetesen a klub legendája, Roman Weidenfeller állt, a védelmet Piszczek, Subotic, Hummels és Schmelzer alkotta, Lars Bender és Ilkay gündogan szűrt a középpályán, a vonalak között pedig jobboldalt Jakub „Kuba” Blaszczykowski, tízesben Mario Götze, baloldalt pedig Marco Reus kapott helyet az előretolt ék, a hőssé avanzsáló Lewandowski mögött.

A Real Madridnál a Casillassal való emlékezetes konfliktusa okán José Mourinho Diego Lópezt állította a gólvonal elé, jobbhátvédben az eredendően belső védő Ramos kezdett, a Varane-Pepe páros másik oldalán szokás szerint Fabio Coentrao futkározott. A hatos posztjára a mélységi irányító Xabi Alonso került, az inkább szűrő Khedira pedig a középpálya közepén kapott helyett a végül Di María helyett a csapatba kerülő Modric mellett. A jobbszélről Mesüt Özil, a balszélről Cristiano Ronaldo gyakran játszott befelé, a középcsatár pedig Gonzalo Higuaín lett.

A kezdőcsapatok

A Real átadja a labdát, a Dortmund nyolc perc után vezet

Mourinho hitvallásához hűen kockázatkerülő módon kezdte a számára idegenbeli párharcot: 4-1-4-1-es védekező formációjában a Real Madrid csak elvétve támadta zavarta meg a hazaiak labdakihozatalait, s a királyiak elsősorban a félpálya környéki labdaszerzéseket követő gyors ellencsapásokra bazíroztak. Ez nem is lett volna rossz elképzelés, hiszen Jürgen Klopp csapata is leginkább a kontrafociban jeleskedett, a felállt fal elleni játék ekkoriban még nem ízlett annyira a sárga-feketéknek, mint később, mondjuk Thomas Tuchel idejében.

Mourinho terve a gyakorlatban azonban nem sült el túl jól: bár a Real játékosai viszonylag kompaktan védekeztek a középpályán, nemigen helyeztek nyomást a Dortmund hátsó hatosára, akik így viszonylag könnyen fel tudták passzolni a labdát. Feltehetőleg Ronaldo miatt a jobbhátvéd Piszczek kissé konzervatívabb felfogásban futballozott, mint a balhátvéd Schmelzer, a legfontosabb azonban a két védekező középpályás feladata volt. A jobb oldali hatos, Gündogan gyakran lépett vissza segíteni a labdakihozatalokat, míg párja, Sven Bender nem igazán vett részt a passzjátékban. A látszólag az ellenfél háta mögött bujkáló Bender helyezkedése azonban nem a véletlen műve volt. Mivel a Dortmund elsősorban a támadó négyes felé élesen felpasszolt labdákban bízott, a passz hossza miatt megnőtt a labdavesztés kockázata. Bender így, kissé feljebb játszva, azonnal besegíthetett a Klopp-féle Dortmund egyik legfontosabb alapelvének számító, labdavesztés utáni visszatámadásba, melyet követően a Dortmund lendületből rohanhatta le az éppen kontrázni készülő madridiakat.

Hummelsnél a labda, Higuaín csak ímmel-ámmal támadja, szabadon léphet be a játékba. Gündogan visszalép a védővonalba a jobb félterületbe, Bender így picit feljebb mozog, támogatást adva a támadóhármasnak labdavesztés esetére. Khedira és Modric is csak a rendszámokat olvassa, Hummels simán mélységbe passzolhat Götzének.
Az előbbi jelenet vége labdavesztés lesz, de közvetlenül ezután a Dortmund azonnal visszatámad. A sárga-feketék csapatszerkezete kitűnően felkészült a labdavesztésre, Bender és Gündogan azonal visszaszerzik a labdát. A Madrid első hármasa a labda vonala előtt ragad, szabad az út a kapu felé. A jelenet végén Lewandowski megszerzi a vezető gólt.

A Realnál a labda, de mit kezdjenek vele?

Lewandowski vezető gólja után a Real Madrid teljesen új helyzetbe került: a kivárásra játszó taktikát Mourinho kidobhatta a kukába, ideje volt, hogy valamit labdabirtoklásban is mutasson a Real Madrid. Bár a mérkőzésen a Real Madrid valamivel többet, 53 százalékban birtokolta a labdát, Mourinho csapata jóformán semmit sem tudott kezdeni a labdával, amihez a saját szerkezeti hibáikon kívül azért kellett a németek kitűnő védekezése is.

Jürgen Klopp csapata a vezető gól után 4-4-2-es, középső blokkba állt fel. Götze és Lewandowski hagyták Pepét és Varane-t átvenni a labdát, ám mivel egyikük sem passzolt magabiztosan, így egészen finoman zavarni kezdték őket. ezzel a két madridi középhátvéd gyakran kényszerült elhamarkodott passzokra, amelyet a hihetetlenül kompakt középpályás védekezés egy sárga-fekete méhecske szorgosságával fülelt le, a labdaszerzésekből pedig a Dortmund többször tudott veszélyesen támadni.

Lewansdowski nyomást helyez a labdát birrtokló Varane-ra, aki így kénytelen a szél felé, Ramoshoz passzolni. Alonso elhagyja a védekező középpályás pozícióját, ám ezzel magára húzza Götzét, aki így könnyedén, emberfogással tudja őt semlegesíteni. Ronaldo visszalép, de már ütemkésésben van. Reus lezárja őt a fedezőárnyékával, Ramos pedig kénytelen előreívelni a labdát.

Természetesen a madridi labdakihozatalok megállításáért maguk a madridi játékosok is rengeteget tettek, Mourinho csapatának komoly gondjai akadtak a felezővonal átlépésével is. Az Alonso-Khedira-Modric hármas szinte sosem tudott egymáshoz képest összehangoltan helyezkedni,Alonso gyakran a saját csapattársa passzsávjait fogta le, Khedira és Modric pedig gyakran Bender és Gündogan nyakán állva várták a labdát, vagy éppen rossz ütemben indultak be előre. A széljáték sem ment jobban a Realnak: Ramos és Coentrao gyakran túl korán léptek fel a középpályások vonalába, így a Borussia, a szélen történő kitűnő csapdázással könnyedén satuba foghatta őket. Özilt és Ronaldot pedig a Dortmund kompakt védekezése teljesen kizárta a játékból, sem középről visszalépve, sem a szélen helyezkedve nemigen kaphattak labdát.

Alonso visszalép a két középhátvéd mellé, ám túl sokat hezitál a labdával, így Götze megtámadja. Khedira teljesen máshol jár, Modric a képre sem fér fel, így Gündogan elcsípi Alonso kockázatos felpasszát.

Második félidő: hatástalan váltás, Lewandowski-show

Néhány perccel a szünetet megelőzően egy bedobást követően, Hummels labdakezelési hibájából Ronaldo egyenlített, ám összességében az első félidőben egyértelműen Klopp legénysége tűnt jobbnak. A szünetben Mourinho inkább visszaállt a gyakrabban alkalmazott 4-2-3-1-re. Özil lett a támadó középpályás Higuaín mögött, Luka Modric pedig a jobbszélre került ki.

Lewandowski azonban nem várta meg, hogy beérik-e Mourinho változtatása, egy elveszített labda visszaszerzését követő akcióval már a második félidő ötödik percében visszaszerezte a vezetést a Dortmund számára. Mourinho csapata 4-2-3-1-ben sem tudta felpörgetni a tempót, a védekezés továbbra is meglehetősen összeszedetlennek és passzívnak tűnt, újabb öt perc múlva pedig Lewandowski ismét büntetett.

A Real letámadást imitál 4-2-3-1-ben: a középpálya szétszórt, Hummelsen nincs nyomás, simán felpasszt adhat Götzének.
A folytatás: Götzétől a visszalépő reus kapja a labdát. Modric a jobboldalon túl szélesen helyezkedik, így Blaszczykowski is üresen van. A labda körül létszámfölényben kombinálhat a Dortmund, Lewandowski pedig megszerzi önmaga és csapata harmadik gólját.

A 66. percben Lewa hivatalosan is a futballtörténelem első olyan játékosa lett, aki négy gólt szerzett a Dortmund ellen, az odavágót legalábbis végleg eldöntve. A visszavágón a Real vissza tudott jönni a párharcba, de 2-0 arányú hazai győzelmük nem volt elég a döntőbe jutáshoz. Mivel eközben Jupp Heynckes Bayernje három gólt lőtt a barcelonai visszavágón, így eldőlt: a modern BL-történelem első német házidöntője következik. Ezt 2-1-re a Bayern nyerte meg Arjen Robben utolsó percekben szerzett góljával, így Jupp Heynckes csapata triplával zárta a 2012-13-as szezont, Jürgen Kloppnak nem sikerült a hőn áhított BL-győzelem.

A többi már történelem: Mourinhot a Real kispadján Carlo Ancelotti váltotta, akivel egy évvel később tizenkét év után ismét összejött a BL-győzelem. Bár a 2014-es világbajnokságon Németország aranyérmével a német korszak kiteljesedni látszik, nem szabad elfelejteni, hogy az immár Pep Guardiola vezette Bayernt a Real Madrid nagyon csúnyán elverte 2014 tavaszán. A klubfociban legalábbis, egy újabb spanyol korszak vette kezdetét…

 

0 0 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x