Retro elemzés: így végezte ki Ferguson a Spalletti-féle Romát!

Szerző: | 2020-04-11 | Címkék:

Napra pontosan 13 éve, 2007. április 10-én láthattuk tanúi a Bajnokok Ligája történetének egyik legnagyobb kiütését: Sir Alex Ferguson Unitedje 7-1-re gázolta el Luciano Spalletti Romáját! De mi volt a taktikai háttere az óriási különbségű diadalnak? Merülés rovatunkban ma ezt mutatjuk meg!

Kezdjük a legfontosabbal: az odavágót 2-1- arányban a Roma nyerte. Luciano Spalletti 2005-ben lett az olasz fővárosi csapat vezetőedzője, miután felfigyeltek az Udinésével szerzett negyedik helyezésére. Első évében-a bundabotrányban érintett Juventus kizárásának is köszönhetően-rögtön második helyen végzett a Roma, ezt a teljesítményt pedig a Farkasok a most tárgyalt, 2006-2007-es szezonban is megismételték-ekkor viszont már a gólkirályt is a Roma adta, a 26 gólos Francesco Totti személyében. Valójában az egész rendszer a klublegenda szabadsága köré épült: Spalletti szisztémáját sokszor írták le 4-6-0-ként, így egyes értelmezések szerint az új évezredben először nem is Pep Guardiola Barcája, hanem a Spalletti-féle Roma játszott hamis kilencessel.

Ahogy már előző cikkünkben is szó volt róla, a Ferguson-féle United a 4-4-2 egy igen rugalmas változatát játszva ekkor élte kétezres évekbeli fénykorát: a 2006-2007-es szezonban négy év után először emelhették fel a Premier League trófeáját, amit két további bajnoki cím és két Bajnokok Ligája-döntő követett.

A hazaiaknál Van der Sar előtt O’Shea, Ferdinand, Brown és a nyáron aztán továbbálló Heinze alkotta a hátsó négyest, Carrick mellett a skót Darren Fletcher játszott a pálya közepén. A támadónégyes tagjait Ferguson ebben az időben híresen sokat rotálta, ezen az estén a jobblábas Ronaldo a jobbszélről, míg az eredendően középcsatár Rooney a balszélről indult, a walesi legenda Ryan Giggs a csatársorból visszalépve gyakran harmadik középpályást játszott, elöl pedig a jobb oldali csatár pozíciójából balfelé sokat mozgó Alan Smith kapott helyet.

Spalletti csapatában a nem éppen jó napot kifogó brazil hálóőr, Doni előtt a Cassetti-Mexes-Chivu-Panucci védelem kezdett, az ellenfél támadásainak megszűrése az (egyik) klublegenda, De Rossi feladata lett volna, a középpályán a chilei David Pizarro visszavontabb, míg a montenegrói Mirko Vucinic előretoltabb szerepben játszott. A két szélről Christian Wilhemsson és a brazil Mancini szinte folyton befelé mozgott, teret nyitva a szélsőhátvédek felfutásainak, míg Ők maguk Vuciniccsal egyetemben gyakran próbáltak befutni a Totti visszalépéseivel kiürült területekre.

Nos, Spalletti elképzeléseiből nem sok valósult meg ezen a napon. A United nemhogy gyorsan ledolgozta az első felvonáson összeszedett egygólos hendikepet, de húsz perc alatt máris borzasztóan nehéz helyzetbe hozta az olasz ellenfelet, a második félidő elejére pedig a Vörös Ördögök végérvényesen eldöntötték a párharc sorsát.

A mérkőzés első perceiben a Roma nem támadta le nagyon magasan a hazaiakat. 4-1-4-1-es védekező felállásukban Totti általában csak a félpálya környékén kezdte zavarni a manchesteri labdakihozatalokat, amik a Carrick-Fletcher párosnak, illetve a gyakorta visszalépő Giggsnek köszönhetően szinte zavartalanul működtek. Az eredendően középcsatár Rooneynek némileg szokatlanul a balszélről kellett befelé indulnia, amit az argentin Gabriel Heinze felfutásai némileg kisegítettek. A jobbhátvéd john O’Shea némileg konzervatívabb felfogásban játszott, így Ronaldo gyakran került Panucci ellen egy-egy elleni szituációba-amiket a portugál többnyire kitűnően megoldott.

A Roma játéka azonban számos hibát tartalmazott, amiből rövid úton háromgólos előnyre tett szert a United. A Roma középpályás védekezése nagyon szétszórt volt, a játékosok nem mozogtak együtt kellően összehangoltan. Néha egyszerre többen is megtámadták a labdát birtokló játékost, máskor indokolatlanul alkalmaztak emberfogást, nem figyelve csapattársuk pozíciójára és a területek lezárására. Az első gól kitűnően megmutatja a Farkasok labda nélküli hiányosságait.

A Roma középpályája nem tolódik összehangoltan, így Pizarro kénytelen a szélre kiváltani. A rosszul kivitelezett védekezőmozgások miatt Ronaldot nem tudják becsapdázni, a szűrő De Rossi is pozíción kívül ragad, így Ronaldo könnyedén megjátsza Carricket, aki bombagólt lő.

 

A vezető gól után-lévén, a United idegenben lőtt góllal immár továbbjutásra állt- a Roma némileg feljebb tolta a védelmi vonalát. Összehangoltság híján ez csak tetézte a bajt: a csapat széltében és hosszában is szétszakadt, s mivel a labdát kihozó hazaiakat teljesen szervezetlenül kezdték üldözni, Daniele De Rossi reménytelenül magára maradt a támadások megszűrését illetően. Ebből szerezte Alan Smith a United második gólját.

A Roma 4-3-3-ban letámad. A középpályás Vucinic középre szorítja Ferdinandot, Wes Brownt pedig Totti kezdi abajgatni. Hiányziik azonban a kompaktság: a Roma széltében és hosszában is szétszakad, Brownnak simán van ideje a labdával.

A folytatás: Rooney visszalép a labdáért, de érthetetlen módon hárman is egyszerre támadják, a védelem előtt így óriási terület van, Giggs szabadon kaphatja meg a labdát.

A bajoknak római részről még itt sem volt vége: kétgólos hátrányban Luciano Spalletti gárdája egyre inkább kezdeményező szerepbe kényszerült. Válaszul a United elkezdte letámadni őket, ekkor Alan Smith mellé Giggs csatlakozott az első sorba, 4-4-2-t formálva. Bár néhányszor sikeresen oldalra szorították a római középhátvédeket, a védekezés szervezettsége azért nem érte el mondjuk, a mai Atlético szintjét, így a második labdákat többször össze tudta szedni a vendégcsapat.

Helyzetekig viszont nem jutottak: bár Cassotti és Panucci is agyig feltolva játszottak, sőt még a középpályáról indulva Vucinic is csatlakozott a középen rotáló támadóhármashoz, a csapat labdabirtoklása meglehetősen hatástalannak bizonyult. A játékosok gyakran egymás elől vették el a területet, a pálya széle és közepe közötti, ma már kulcsfontosságú félterület(angolul: half-space) elfoglalására a Spalletti-féle Roma még nem fordított kellő figyelmet, s a legelső emberek is gyakran a védők nyakán, mintsem a két védővonal között helyezkedtek.

Ráadásul a rengeteg feltolt támadó és a megfelelő reagálás hiánya miatt a Romának esélye sem volt visszaszerezni a játékszert. A Ronaldo-Giggs-Rooney-Smith négyes pedig lubickolt a megnyíló területekben, hiszen Ferguson csapatának egyik legnagyobb erőssége a villámgyors, ám kombinatív kontrajáték volt. Ezt mutatja meg a harmadik gól is.

Ronaldo a lendületből a tizenhatosra érkező ellenfele mellett kapja meg a labdát, akinek esélye sincs részt venni a visszatámadásban. A tizenhatos előtti területet nagyon rosszul biztosítják a rómaiak, Ronaldo könnyedén indíthatja meg a kontratámadást. A jobboldalon végigfutott akciót Rooney fejezi majd be góllal.

Néhány perccel a szünet előtt még Ronaldo is betalált, majd a második félidő elején teljesítményét egy újabb góllal koronázta meg. Később Carrick második bombagóljára még De Rossi válaszolt, hogy aztán a csereként beálló Patrice Evra zárja le a gólok sorát. A United tehát a korszak egyik legemlékezetesebb teljesítményével jutott az elődöntőbe, igaz a Milan- főként Kaká zseniális játékának köszönhetően- megálljt parancsolt nekik. Ami ekkor nem sikerült nekik, az egy évvel később már igen, a Romának viszont egészen 2018-ig kellett várni egy kiugró európai eredményre-igaz a négy között egy angol csapat megint legyőzte őket…

Tetszett? Oszd meg:

Kapcsolódó tartalmak

Kapcsolat

0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x