Retro elemzés: Klopp cseréi kellettek a Liverpool drámai továbbjutásához a Dortmund ellen

Merülés rovatunkban ismét vendégposztot köszönthetünk: a futballszezon újraindulása előtti utolsó retró elemzésben Szabó Péter ‘Peet’ tekinti át, hogyan győzte le 2016-ban a Liverpool a Dortmundot az Európa Liga történetének egyik legemlékezetesebb mérkőzésén!

Lesz-e hasonló fordulat a Dortmund hétvégi visszatérésén a Schalke ellen? Fogadj rá most!

Az Európa-liga történetének talán legizgalmasabb összecsapása volt a 2016-os Liverpool-Borussia Dortmund mérkőzés, amely már csak azért is különleges volt, mert Jürgen Klopp alig néhány hónappal a távozását követően találkozott először korábbi együttesével, amely Thomas Tuchel irányításával kezdte visszanyerni régi fényét a Bundesligában, ahol egy idénnyel korábban még Kloppal sokáig a kiesés ellen kellett küzdenie az együttesnek.

Az első meccsen Klopp nagy dortmundi visszatérése alkalmával a Liverpool 1-1-es döntetlent ért el, így az idegenben rúgott gólnak köszönhetően minimális előnnyel várhatták a második meccset ahol viszont a Borussia Dortmund villámgyorsan két gólos vezetésre tett szert. Végül mégis a Vörösök jutottak tovább, hiszen egy hatalmas hajrával az utolsó percekben sikerült megfordítani a meccset, és a 4-3-as siker alkalmával Klopp először tapasztalhatta meg, hogy milyen egy igazán emlékezetes “európai éjszaka” az Anfielden.

A dortmundi mérkőzéshez képest mindkét edző úgy érezte, hogy változtatnia kell a kezdőcsapat összetételén és az együttes alapfelállásán, így Klopp az idegenben alkalmazott 4-3-2-1-es formációhoz képest 4-2-3-1-re váltott, míg a másik oldalon Thomas Tuchel is lecserélte az első meccsen alkalmazott három védős felállást, és elődjéhez hasonlóan ő is 4-2-3-1-ben küldte pályára a csapatát.

A kezdőcsapatok.

A Liverpoolnak tehát az első meccsen elért eredmény miatt nem kellett volna fejjel rohannia a falnak, ehhez képest Klopp csapata rendkívül támadó felfogásban kezdte meccset, hiszen a két szélső hátvéd mellett az Emre Can mellett helyet foglaló James Milner is többnyire nagyon magas pozíciót vett fel a pályán, míg a Dortmund türelmesen középmagas blokkban várta a Vörösök támadásait, hogy a labdaszerzést követően villámgyorsan rohanják le a meglepően nyíltan játszó ellenfelet.

Az első dortmundi gól előtt a Liverpool a bal oldalon vezetett támadást, de Coutinho és Moreno nem értették meg jól egymást, így a brazil a mögékerülést már megkezdő balhátvéd háta mögé passzolt, így Mkhitaryan könnyedén csaphatott le a labdára. A képen ennek az eseménynek a következményei láthatóak. Mivel a Liverpoolnak túl sok játékosa tartózkodott a labda előtt, ezért a rossz passz után a csapatnak esélye sincs a sikeres kontrapresszingre. A két belső védő előtt egyedül biztosítő Emre Cannak kell kilépnie a meglóduló Mkhitaryanra, így viszont Kagawa teljesen szabadon marad a pálya centrumában.

Mkhitaryan passza után Kagawa egészen a tizenhatosig cipelhette a labdát, Emre Can pedig továbbra is csak a játékszer után szaladgál, így próbál visszaváltani a japán középpályásra. Ráadásul ekkor már Lovren is úgy döntött, hogy kilép a helyéről is nyomás alá helyezi a labdás játékost, hatalmas területet hagyva ezzel a védelem közepén Mivel Milner még mindig nem ért vissza a helyére, és Can is a labdát követte, ezért Gonzalo Castro teljesen szabadon maradt, és könnyedén tudt megjátszani a Lovren kirohanása miatt üresen maradó Aubameyangot, akinek a ziccerét még hárította ugyan Mignolet, de a kipattanót Mkhitaryan bepofozta.

Néhány perccel később egy újabb vendég labdaszerzés után Reus tudta nyomás alatt kihozni a labdát, majd játszotta meg egy remek passzal az ismét magasan helyezkedő Moreno mögött beinduló Aubameyangot, aki megduplázta a vendégek előnyét.
A Dortmund az első félidő nagy részében nem csak a sikeresen végigvitt kontratámadásai miatt érezhette magát nyeregben, de felépített támadásokkal is rendre oda tudtak érni a Liverpool kapuja elé, mióta többször is sikeresen átjátszották a Klopp-csapat presszingjét. Tuchel együttese elsősorban a pálya bal oldalán próbálta túltölteni azáltal, hogy a tízesként szereplő Kagawa folyamatosan a bal oldali félterület felé mozgott lekötve ezzel egyrészt Emre Can, majd a támadások későbbi szakaszában Lovren figyelmét. Ekkor a középpályáról Gonzalo Castro is magasabb pozíciót vett fel, hogy összeköttetést tudjon biztosítani a jobb oldal felé.

A Dortmund harmadik emberes kombinációknak köszönhetően olykor nagyon könnyedén tudta átjátszani a Liverpool letámadását. A Vörösöknél Origi támadja oldalról Hummelst, miközben zárja a Schmelzer felé vezető passzsávot, Firmino pedig Weigl-t a fedezőárnyékában tartva szintén megindul a védő irányába. Hummels számára viszont megjátszható Gonzalo Castro, akit hiába támad meg hátulról már a passz előtt Milner, a középpályás egyetlen érintéssel le tudja készíteni a labdát Weiglnek, aki előtt hatalmas szabad terület nyílik meg, hiszen Kagawa a bal oldali helyezkedésével leköti Emre Can figyelmét.

A későbbiekben a liverpooliak egyre jobban kezdtek figyelni arra, hogy Weigl ne maradhasson szabadon, ezért Firmino is inkább tartotta a pozícióját, és nem helyezett nyomást a labdát felhozó Hummelsre. Ez viszont nagy hibának bizonyult, Hummels ugyanis mind a mai napig a világ egyik legjobb védője, ha a labda felcipeléséről és megjátszásáról van szó, és ezt ezen a mérkőzésen is bizonyítani tudta.

Origi ebben a szituációban belülről támadta Hummelst, elzárva előle Sokratist, de Firmino tartotta a pozícióját Weigl mellett, így a védő feljebb tudta hozni a labdát.

Origi hiába üldözte a saját térfelének közepéig Hummelst, leszerelni nem tudta, így a hátvéd ki tudta ugratni az eközben beinduló Reust, miközben Kagawa magasabb pozíciót felvéve már Lovren figyelmét próbálta lekötni. Ekkor még a visszafutó Clyne még menteni tudott, nem úgy a harmadik dortmundi gólnál, amikor egy nagyon hasonló szituációban Hummels kiugratása után Reus egy az egy elleni helyzetbe kerülhetett Mignolet-vel szemben.

A Dortmund labda nélkül egy 4-4-2-es középső blokkban próbálta meggátolni a Liverpool építkezését. Tuchel csapatának célja elsősorban a pálya közepének lezárása volt, és ebben nagy szerepet kapott a védekezés első vonalát alkotó Kagawa és Aubameyang. Még a japán játékos elsősorban arra ügyelt, hogy Emre Can ne maradjon szabadon, Aubameyang  a két védő közötti passzsávot zárta le, ezzel izolálva a támadások felépítésében kevésbé hasznos Mamadou Sakhót.

Sakho közel sem annyira magabiztos a labdával, mint a másik oldalon Hummels, épp ezért a Dortmund elsősorban arra törekedett, hogy a franciához kerüljön a labda, miközben előle elzártak minden közeli passzopciót. Kagawa ügyel középen Canra, Mkhitaryan Morenóra, míg Castro Milnerre figyel. Aubameyang a fedezőárnyékát használva támadja a középhátvédet, kikényszerítve ezzel egy remélhetőleg pontatlan hosszú labdát.

A fenti presszingre a Liverpool válasza többnyire az volt, hogy Emre Can mélyebb pozíciót vett fel, hogy szabaduljon Kagawától, és gyorsítsa a hátsó labdajáratást. Ezzel ráadásul megnyílt a terület a középhátvédek előtt az előretörésre, amit elsősorban Lovren használt ki, így a Liverpool a legveszélyesebb támadásait az első játékrészben elsősorban a jobb oldalon vezette.

Emre Can mélyre visszalépett, Lovren előtt pedig megnyílt a terület a labda felhozatalára. A Liverpool szélsői eközben behúzódtak középre, míg a szélsőhátvédek magas pozíciót vettek fel. A jobb oldalon a középre mozgó Lallana magára vonta a balhátvéd Schmelzer figyelmét, így a felfutó Clyne szabadon kaphatta meg a labdát.

Az előző jelenet folytatásában Schmelzer a labdát megkapó Clyne-ra váltott, Lallana pedig azonnal beindult a balhátvéd mögött így megnyíló üres területbe.

Mivel Clyne miatt Schmelzer elhagyta a pozícióját, ezért Hummelsnek kellett kilépnie az oldalvonal mellé az üres területbe mozgó Lallanára. Mivel eközben Origi középen lekötötte Sokratis figyelmét, így óriásira nőtt a távolság a két belső védő között, ahova Firmino indult be, és kapta meg szabadon a labdát. Az akció végül a brazil játékos előkészítése után Lallana lövésével fejeződött be.

Az első félidő végére maradt a 2-0-s vendég vezetés, de Emre Can remek megindulásának és kiugratásának köszönhetően Origi már a második félidő elején szépíteni tudott. Ez viszont a Liverpoolon nem sokáig segített, ugyanis a Dortmund a már korábban részletezett Hummels előretörésnek köszönhetően nagyon hamar vissza tudta állítani a kétgólos különbséget.

Ezt követően Kloppnak már mindenképpen lépnie kellett, ezért a 62. percben kettős cserére szánta el magát. Ekkor lépett pályára Lallana és Firmino helyén Joe Allen és Daniel Sturridge, a Liverpool pedig 4-2-3-1-ről 4-3-1-2-es formációra váltott. Sturridge foglalt helyet Origi mellett a csatársorban, Coutinho húzódott be középre a bal oldalról a tízes pozíciójába, Allen kap a középső hármas bal oldalát, Milner átment jobbra, Can hatosként folytatta.

Klopp változtatása szinte drasztikusan megváltoztatta a mérkőzés képét. A két csatár gyakran szinte a teljes német hátsó négyest le tudta foglalni, így Mkhitaryannak gyakran szinte egészen Piszczek mellé vissza kellett húzódnia ötödik védőnek, hogy Moreno ne maradjon teljesen szabadon az oldalvonal mellett, miközben a középpályán létszámfölényt tudtak kiharcolni a Vörösök, ami a második góljuknál is megmutatkozott.

A Liverpool belső hármasa lefoglalta Weigl-t, Kagawát és Mkhitaryant (az örmény átmenetileg helyet cserélt Castróval, aki a szélre váltott ki), így Coutinho teljesen szabadon maradt a bal oldali félterületben, és egy Milnerrel való kényszerítőzés után alig pár perccel a cserék után szépíteni tudott.

Liverpoolnak nem csak a támadójátéka, hanem a letámadása is javult a szerkezetváltással. Immár egy helyett két támadó ügyelt a belső védőkre, így Hummels sem tudta felhozni a labdát, a középpályán mindenkinek megvolt az embere, így könnyedén az oldalvonalak mellé tudták szorítani a játékot, ahol többnyire véget is értek a németek támadásai.

A Liverpool sikeresen az oldalvonal mellé szorította az ellenfelét. Clyne kilép a labdát megkapó Reusra, akinek nem marad megjátszható opciója. Emre Can figyel Kagawára, Coutinho helyezkedik Weigl mellett, míg hátrapassz esetén Milner azonnal meg tudja támadni Schmelzert.

Az idő múlásával a dortmundiak egyre hátrébb szorultak, Tuchel pedig túl későn reagált az eseményekre Adrian Ramos és Ilkay Gündogan becserélésével. A Liverpool először egy szögletből Sakho révén egyenlíteni tudott, majd Tuchel a hajrára hiába hozta be Gintert is ötödik védőnek, egy kicsiben elvégzett szabadrúgásra után óriási folyosó nyílt Milner számára a jobb oldali félterületben, és a beadása után a hosszabbításban Lovren továbbfejelte a Vörösöket.

Az első félidő nagy részében tehát hiába uralta a meccset a Borussia Dortmund, a második félidőben Jürgen Klopp jól reagált az eseményekre és teljesen megfordította a mérkőzés menetét egykori csapata ellen. A Liverpool végül a Villarrealt is búcsúztatva bejutott a sorozat fináléjába, ahol azonban alulmaradt az Unai Emery által vezetett Sevillával szemben.

 

Tetszett? Oszd meg:

Kapcsolódó tartalmak

Kapcsolat