Rókamóka PL-módra – éremre és BL-re vágyik a Leicester City

Szerző: | 2020-06-21 | Címkék: Leicester City, Premier League,

Bár szombat délután csak döntetlent játszott a Watforddal a Leicester City, 2016 bajnokcsapata három, középmezőnybeli helyezést követően továbbra is a dobogón tanyázik. Bár a Chelsea megközelítheti őket, nyolc fordulóval a vége előtt nyolc pontos előnnyel előzik az ötödik pozícióban álló Manchester Unitedet. A cél természetesen adott, négy év után ismét a Bajnokok Ligájába szeretnének jutni Jamie Vardyék. Idei remek teljesítményük örömére idézzük fel egy kicsit a klub történetét, közte a csodával határos módon megszerzett bajnoki címüket.

Fogadj a Premier League mérkőzéseire, közte akár a Leicesterre is az Unibeten! Kattints és regisztrálj!

Éppenséggel nem nevezhetjük sikerklubnak, azaz inkább trófea- és eredményhalmozó együttesnek az 1884-ben alapított (fiatalkori nevén Leicester Fosse FC, 1919-ig ugyanis így hívták az együttest) Leicester City Football Clubot. Százharminchat éves történelmük során egyszer nyertek Szuperkupát, háromszor Ligakupát, egyszer voltak a harmadosztály-, hétszer a másodosztály-, és egyszer a Premier League bajnokai. Nem túl veretes névsor, éppen ezért is gondolták annak idején is esélytelennek őket egy PL-elsőségre. A fogadóirodák minden idők legnagyobb veszteségét könyvelhették el, mivel körülbelül 5000-szeres pénzeket is ki kellett fizetniük a bátor fogadóknak. Köztük a hollywoodi sztárnak, Tom Hanksnek is, aki lehet ezért egyszer filmet is forgat majd a „rókák” csodaszezonjáról.

2004-ben olyan játékosokkal a soraikban estek ki a Premier League-ből, mint a pár hónappal később, szintén csodaszámba menő Európa-bajnoki címet nyert Nikos Dabizas, a legjobb éveit a Newcastle-nél töltő ír szélső, Keith Gillespie, a német, egykoron szintén Eb-győztes Steffen Freund, vagy az Alan Shearer kiváló ékpárjaként ismert Les Ferdinand.

Egy olimpiai ciklussal később még mélyebbre süllyedtek a „rókák”: 2008 tavaszán az angol másodosztály 22. helyén végeztek, amely a kiesésüket jelentette. A klubnál kétszer is fontos szerepet betöltő Nigel Pearsonnal azonban elsőre sikerült a visszajutás a Championshipbe, sőt, onnan újoncként is a feljutásért vívott rájátszásig jutottak, ám ott tizenegyesekkel elbuktak a Cardiff ellen. Ez meglepő módon Pearson állásába is került, akit Paulo Sousa követett, ám csak 12 mérkőzés erejéig.

 


EMLÉKSZEL MÉG?

Paulo Sousa a félresikerült leicesteri időszakát követően több, mint fél évig munkanélküli volt, majd Székesfehérvárra, a Videotonhoz írt alá, amely együttessel előbb ezüstérmet szerzett a bajnokságban, majd a 2012-13-as idényben az Európa Liga-csoportkörébe jutott, mielőtt 2013 elején távozott a csapattól.


 

A portugál kinevezéséhez, majd gyors eltávolításához már az időközben a tulajdonosi körbe kerülő thaiföldi Vichai Raksriaksornnak is köze volt. Cégével eredetileg csak mezszponzorként érkezett a King Power nevű, vámmentes árukat kínáló, Thaiföldön monopóliumként működő hálózat nevében, ám végül az Asia Football Investments konzorciummal többségi tulajdont szerzett, egy évre rá pedig megjött a kedve elnökként is a klub élére állni. Nevét, amelyre a legtöbben emlékszünk, 2012-ben kapta a thaiföldi királytól, Bhumibol Adulyadejtől: onnantól hívják Vichai Srivaddhanaprabha, amely annyit tesz „a haladó dicsőség fénye”. Leicesterben alighanem egyetértenek a nevével, hiszen a csapatukra eső dicsfényeket is többek közt a 2018 októberében egy mérkőzés után tragikus helikopterbalesetben elhunyt üzletembernek köszönhetik…

Az ázsiai tulajdonú klubnak a pénz nem volt akadály, bár közel se gondoljunk PSG-, vagy Manchester City-szerű lehetőségekre. Az egykori angol szövetségi kapitány, Sven-Göran Eriksson kinevezésére ugyan tellett, de ez sem hozta meg a várt feljutást az élvonalba, ehhez újra Nigel Pearson kinevezésére, és további három év türelemre volt szükség, valamint át kellett élniük egy rendkívül drámai módon elbukott, a feljutásért vívott elődöntős párharcot is: Anthony Knockaert tizenegyest végezhetett el a Watford elleni visszavágó 97. percében, amelyet az egykori Arsenal-kapus Manuel Almunia a kipattanót követő ismétléssel együtt kivédett, ráadásul 20 másodperccel később az ellentámadás végén Troy Deeney megszerezte a mindent eldöntő watfordi találatot is.

A következő esztendőben emiatt kettőzött erővel hajtottak, hogy végre elkerülhessék a pár éven belül két fájó kudarccal végződött rájátszás-mérkőzéseket: 102 pontot szerezve magabiztosan nyerték meg a Championshipet. Ebben az évben kölcsönben a csapatnál játszott fél évet egy bizonyos Harry Kane nevű futballista, de a keretben volt már a későbbi bajnokcsapatból is jó néhány fontos láncszem: a Manchester United dán legendájának fia, Kasper Schmeichel, az MU-ban nevelkedő, de ott lehetőséget nem kapó Danny Drinkwater, Wes Morgan, a csapatkapitány, Jamie Vardy, az alsóbb ligás rekordigazolás (1 millió fontot sosem fizettek negyedosztálynál lejjebbről érkező labdarúgóért Angliában) és Riyad Mahrez is.


MAGYAROK A LEICESTER CITYNÉL

A klub kötelékébe tartozott ebben az esztendőben Futács Márkó, a MOL Fehérvár jelenlegi támadója. Kilenc mérkőzésen egy gólig jutott. Őt megelőzően Bori Gábor és Laczkó Zsolt 2008-ban hat illetve kilenc alkalommal szerepelhetett az együttesben. Magyarként a legtöbb mérkőzésen a 2013-ban, hosszan tartó betegséget követően elhunyt Fülöp Márton viselte a klub mezét: Az egykori remek kapus huszonhét mérkőzésen védte a csapat kapuját a 2007-2008-as szezonban, ezalatt huszonnégy bajnokin mindösszesen huszonhárom gólt kapott, míg kilencszer érintetlen maradt a hálója.


A tíz évnyi várakozást követő visszajutás első éve nem volt zökkenőmentes, de egy óriási hajrával végül bent maradtak. Egészen a harminckettedik fordulóig a tabella legalján sínylődtek, de az utolsó nyolc fordulóban szerzett hét győzelemmel és egy döntetlennel végül kiharcolták a bentmaradást. Ismét meglepő edzőváltás következett, a csapat egyik legnagyobb „drukkere”, a klubnál egykor hét évet töltő, kiváló futballista és szakkommentátor, Gary Lineker neheztelése mellett (Nem lehetne, hogy mihamarabb ugyanúgy visszavegyék, mint a múltkor?”) szabadultak meg a kiváló szezonhajrát levezénylő Nigel Pearsontól, hogy helyére az addig elvétve egy-két kupagyőzelmet szerző, bajnoki címeket csak alsóbb osztályokban begyűjtő, a görög válogatottnál épp nagyot bukó Claudio Ranierit nevezhessék ki. Aligha gondolta bárki is, hogy a futballtörténelem egyik legkiválóbb döntése lesz az olasz szakember szerződtetése a thaiföldi tulajdonostól… „Ranieri tapasztalt edző, ez nem kérdés. De ez egy nagyon lehangoló választás a csapattól. Elképesztő, hogy mindig ugyanazok az emberek forognak körbe a kispadok között” – tweetelte például az előbb már idézett angol legenda, Gary Lineker. Az egykor szebb napokat megélt görögök Ranierivel vesztették el az esélyüket első kalapos csapatként a 2016-os Európa-bajnoki szereplésre, amelynek persze mi magyarok tudtunk azért örülni…

A Görögország éléről egy Feröertől elszenvedett vereséget követően kirúgott Ranieri Angliába szerződve azonban jött, látott és győzött, méghozzá minden idők egyik legnagyobb meglepetéseként. A mögötte álló, Steve Walsh vezette kitűnő elemzőcsapat ekkor szúrta ki a fáradhatatlan N’Golo Kantét a francia Caentől, aki a Premier League legtöbbet szerelő és labdát szerző játékosa lett, és „duplatüdejével” kiválóan vette le a terhet a szezon két legjobbjáról, Riyad Mahrezről és Jamie Vardyról, és annak ellenére is beírta magát a „rókák” történelemkönyvébe, hogy mindössze egy szezont követően a Chelsea-hez igazolt, meg se várva csapata első BL-kalandját.


GONDOLTAD VOLNA?
A Leicester City volt az angol elsőosztály 24. bajnok klubja. A huszonharmadik, Nottingham Forest után 32 évvel avathattak új
bajnokot a szigetországban.


A csapat a 23. fordulót követően állt az élre és tartotta meg 15 fordulón keresztül a vezető pozícióját. Szó szerint csodaszámba ment a Leicester 2016-os bajnoki címe. Az angol Mirror ugyanis összehasonlította néhány mutatóban a teljesítményüket más, elsőséget szerző együttesekével: az egy mérkőzésen adott passzok tekintetében a „rókák” 353-al zártak, ez 159-el kevesebb, mint az azt megelőző tíz év győzteseinél. A labdabirtoklás terén 13 százalékkal teljesített rosszabbul a Ranieri-csapat (43 százalék nekik, 58% az azt megelőző tíz év átlaga), amely után több, mint három lövéssel kevesebbszer veszélyeztették az ellenfél kapuját (10,1 – 13,4), „természetesen” kevesebb gólt is lőttek meccsenként (1,8 – 2,1), és többet is kaptak (0,94 – 0,85). De hát erre szokták mondani, hogy nem a statisztikai mutatók nyerik a mérkőzéseket…

Leicester City's 2016 Title-Winning Squad: What Happened Next? | 90min


Tudtad-e?
A Premier League 1992 óta íródó történetében öt alkalommal lehetett a Leicester által megszerzett 81 pontnál kevesebbel bajnokságot nyerni: a Manchester United 1997-ben 75, a 1999-es, triplázó évükben 79, 2001-ben és 2011-ben 80, az Arsenal pedig 1998-ban 78 ponttal lett bajnok.


 

2016 legtöbb kattintást elérő sport tematikájú tweetje:

A csapatból nem történt tömeges elvándorlás az eufóriát követő nyáron, az alapemberek közül a már említett N’Golo Kantén kívül senki nem távozott, rajta kívül pedig csupán a megbízható csereként számontartott egykori rekordigazolás, Andrej Kramaric Hoffenheimbe igazolása lehetett nagyobb hatással az együttesre. A klub eközben óriási gesztust tett a szurkolói felé: ahogyan a kiesésért vívott harcot követően, úgy a bajnoki cím után sem növelték meg a bérleteik árát, azaz a szurkolók ugyanannyi pénzért nézhették a tabella mindkét végében vívott küzdelmüket, majd a bajnokcsapatért se kellett többet fizetniük.

Arra ugyan senki nem gondolt, hogy megismételhető a bravúr, de talán arra se, hogy hiába jutnak a Portót, a Koppenhágát és a Club Brugge-t megelőzve a BL legjobb 16 csapata közé, a bajnokságban olyannyira rosszul teljesítenek majd, hogy február 12-én a Swansea otthonában zsinórban az ötödik meccsét bukja el a hat meccs óta gólképtelen klub, és a 17. helyen áll majd, egy pontra a kiesőzónától. Ez a két, egymással igencsak ellentétes eredménysor Claudio Ranieri állásába került. Utódja a hangzatos nevű Craig Shakespeare lett, akivel egy kört még a Bajnokok Ligájában is sikerült menniük: a nemzetközileg jóval tapasztaltabb Sevilla legyőzése Kasper Schmeichel kivédett tizenegyesének is köszönhetően sikerült nekik, a legjobb nyolc között viszont az Atlético Madrid egy szűk, 2-1-es összesítéssel legyőzte őket.

A bajnokságban is sikerült stabilizálni a helyüket, láthatóan jót tett az új impulzus a csapatnak: tizenhárom mérkőzésen szerzett hét győzelmükkel végül a tizenkettedik helyig kapaszkodtak a táblázaton. Költői túlzás lenne azonban azt állítani, hogy Craig Shakespeare hosszútávú megoldást jelentett a kispadra: 2017 októberében épp a tabella 18. helyén, azaz kiesőpozícióban tanyáztak, mikor búcsút intettek edzőjüknek, hogy három mérkőzéssel később már Claude Puel, a játékosként és edzőként is francia bajnok irányíthassa őket. A váltás sikeres volt, a gall mester a nemzetközi kupaszereplés felé irányította a csapatot, ám a szezonvégi feltámadások helyett visszaesés következett, így végül be kellett érniük a kilencedik hellyel. 2018 nyarán búcsút intett az együttesnek a bajnokcsapat másik nagy alakja, a szezon során már télen is távozni vágyó, emiatt „sztrájkba” is lépő Riyad Mahrez is, aki közel 70 millió euróért lett Manchester kék felének sztárigazolása, ahol a januári kudarcba fulladt tárgyalásokat követően sem adták fel az algériai megszerzését. A Puel-korszak 2019 februárig tartott, mert az időközben a már említett tragikus körülmények között elhunyt tulajdonos helyére lépő fia, Aiyawatt Srivaddhanaprabha nem elégedett meg a középmezőnnyel és a Crystal Palace-tól elszenvedett 4-1-es vereség már túl sok volt neki. Az újonnan kinevezett Brendan Rodgers, a Liverpool és a Celtic egykori walesi trénere a két azt megelőző szezon helyezéseinek számaival sáfárkodott: három hónap alatt ugyanannyit és ugyanúgy lépett felfelé a tabellán, mint előtte a klub egy szezon alatt, azaz a tizenkettedik pozícióból indulva végül a kilencedik helyen fejezték be az idényt.

Nyáron komoly távozókkal kellett számolnia a mesternek: az angol válogatott hátvédje, Harry Maguire a Manchester Uniteded választotta, távozott a bajnokcsapatban még aktív szerepet játszó Shinji Okazaki és mások mellett elment (igaz csak kölcsönbe) az az Andy King is, aki egyedül mondhatja el magáról Angliában, hogy bajnok lett a harmadosztályban, a második vonalban és a Premier Leagube is, mindezt nevelőegyesületének mezében elérve.

A két döntetlennel induló szezon aztán ismételten váratlan fordulatot vett, bár minden bizonnyal a tulajdonosok épp ezért szerződteték Rodgerst. Október 19-től kezdődően nyolc mérkőzésen győztek zsinórban, közte a Premier League történetének legnagyobb idegenbeli sikerét aratva a Southamptonnak lőtt kilenc (!) góllal.

A nyolcas győzelmi sorozatot lezáró decemberi Aston Villa elleni siker óta már nem ennyire kék az ég a leicesteri égen, négy győzelem, hat vereség és négy döntetlen a mérlegük (ezzel a tizennegyedikek lennének a vonatkozó tabellán), de még így is tartják magukat a Bajnokok Ligája indulást jelentő harmadik helyen, és ha jól menedzselik az ötödik helyen álló, tőlük 8 pontra lévő Manchester Uniteddel szembeni előnyüket, újra megmutathatják magukat jövőre a nemzetközi futball legnagyobb színpadán. Vannak még bőven nehéz meccseik: játszanak a lassan a megszégyenülés ellen küzdő Arsenallal, a kiesés ellen harcoló Bournemouth-szal, a másik meglepetéscsapat Sheffield Uniteddel, az utolsó két fordulóban pedig a kupaszereplésért hajtó Spurssel, majd a legvégén a BL-szereplésre vágyó Manchester Uniteddel.

Mint azt a meglepetésembereket taglaló cikkükben olvashattátok, igazán remek teljesítményt sikerült kihoznia játékosaiból Brendan Rodgersnek: a török Caglar Söyüncü, a Chelsea által üldözött Ben Chilwell (aki gyönyörű gólt szerzett a szombati Watford elleni bajnokin), a Kante pótlására érkezett Wilfred N’Didi, és a PL e-sport bajnoka, James Maddison is bekerült a csapatunkba. De remekül játszik az ex-manchesteri, Leicesterben kivirágzó Jonny Evans, a portugál Ricardo Pereira, a nyáron igazolt Perez-Tielemans duó, és persze a csapat húzóembere a kapus, Kasper Schmeichel és a még mindig kiválóan teljesítő, 27 mérkőzésen 19 gólt szerző Jamie Vardy is, aki idén a legeredményesebb angol támadónak mondhatja magát.

Ha egy csapatnak jól jöhetett a hosszú leállás a formaingadozásuk miatt az a Leicester City volt, mert a megszakításig csak a kiesés rémétől fenyegetett West Ham-Aston Villa duót tudták legyőzni január közepe óta. Most azonban újult erővel vághatnak neki a hátralévő szezonnak, hogy ismét nagy, bár az előzőnél azért kisebb tettet hajtsanak végre és újra dobogón végezzenek, történetük során mindösszesen harmadszor.

Shearer: Perez stepped up in Vardy's absence

Tetszett? Oszd meg:

Kapcsolódó tartalmak

Kapcsolat

0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x