Interjúk
Átigazolások
Elemzések
Kultúra
Portrek
Portrék
Interjuk
Interjúk
Elemzesek
Elemzések
Kultúra
Kultúra

Tartalom

  • undefined
null
Labdarúgás
10 perc
2022. 01. 12.

Titkos-történet az Afrika-kupa-győzelemtől a párttitkárságig

Author avatar
Élete 1908-ban, Kelenvölgyből indult, s 1988-ban ott is ért véget. A kettő között eltelt 80 évben azonban Titkos Pál nem unatkozott, bejárta a világot, jó hírét vitte a korabeli magyar labdarúgásnak. Gólt lőtt az 1938-as világbajnoki döntőben, Egyiptommal Afrika-kupát nyert, rövid ideig, 1955-től 1956-ig állami edzőként a válogatottnál dolgozott, és volt a Magyar Labdarúgó-szövetség főtitkára is.

(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Kezdjük az elején, Titkos – akinek a nevével sokszor űzött szójátékot a magyar sajtó – nagy családba született. Hét testvérével és szüleivel élt együtt. Amikor a képkeret-aranyozó apja az első világháború idején bevonult a seregbe, az anya mellett a legidősebb testvére volt a család egyetlen keresője – a Röck-gyár műszaki rajzolójaként. „A nedves lakásból is ő vitt minket a kétszobásba, már betegen. Nemsokára agyhártyagyulladásban meghalt. Roppant katasztrófa volt ez számunkra. Attól kezdve hadisegélyből tengődött a család” – Titkos így emlékezett vissza a korai időszakra Syposs Zoltán: Ez a szép játék könyvében.

Elmondása szerint a legnagyobb tettei azok voltak, amikor a háború után, éjszakánként kenyérért állt sorban – ekkor legalább már újra együtt volt a család.

Az a család, amelynek az élete a futball körül forgott: a nyolc gyerekből mind az öt fiú futballozott. És mindegyikük a grundon nőtt fel. A Sósfürdői SC 1919-es alapításában tevékenyen részt vett Titkos József és Jenő, s itt kezdte pályafutását Pál is, aki aztán később magasabb szinten folytatta. Ahogy azt Titkos Pál 1982-ben, a MAHART Csepeli Művelődési Házban tartott beszélgetésen elárulta,

 

„amikor valaha hazafelé tartottam az üzemből (1950-ig a Röck-gyár alkalmazottja volt – a szerk.) három grundon is meg kellett állnom: mindenütt játszanom kellett. Ezt kívánták tőlem a barátok. De szívesen engedelmeskedtem. Egyszer megakadt rajtam a szakértők szeme. Talán azért, mert vörös hajam volt. Toborzóra hívtak a Budai „ll”-hez. 1927 januárjában írtam alá az egyesülethez a szerződést. Húsz forintot kaptam. (…) Apámnak tehát tíz embert kellett etetnie. Jól jött ez a pénz, bár gyakran előfordult, hogy nem kaptam meg a heti húsz forintot, mindössze – ahogy ma mondják – meleg kézszorítással köszönték meg a klub vezetői a játékomat.”

 

Nem játszott sokat a „hariháromnál”, neves klubok érdeklődtek iránta, s hamar el is került Budáról, elvitte őt a Hungária (az MTK profi csapata), ahol annak feloszlatásáig játszott. Egy olyan (arany)korban futballozott, amikor még a klubcsapatokat fel lehetett ismerni saját stílusokról. „A Hungáriát például a sok adogatás jellemezte, a Ferencváros a kombinációs játékkal, a lőtt passzokkal igyekezett megzavarni az ellenfelet. Nálunk egy mozdulattal át kellett venni a labdát és a következő pillanatban továbbítani a 25-30 méterre levő partnerhez” – mesélt Titkos.

A kor egyik legkiválóbb csapatában futballozó játékos 1929-ben játszott először a magyar válogatottban. Párizsban, egy Franciaország elleni, barátságos mérkőzésen debütált. És ugyan a csapat 3:0-s vereséget szenvedett, a helyi sajtó mégis elismerősen írt róla. „A magyaroknak megvan a következő szélső sztárjuk: Titkos.” Kora egyik legjobb szélsőjének tartották – európai klasszisnak. Gyors, remek testi felépítésű, bátor, kemény játékos volt, aki mindkét lábával remekül bánt a labdával.

Saját megfogalmazása azért ennél pontosabb: általában jobb lábbal rúgott, azzal végezte ugyanis a „precíziós” munkát, a ballal ellenben „érzékelten keménységgel, kegyetlenül erősen lőtt”.

És mint az Kő András és Török Péter A magyar futball anekdotakincse című kötetéből kiderül, Titkos nemcsak a gyorsaságáról volt híres, hanem arról is, hogy a magyar futballtörténelemben elsőként dobta be a labdát az oldalvonal mellől a kapu elé.

 


(X) Regisztrálj ezen a linken keresztül és 1,12-es szorzó helyett most 20,00-as oddson fogadhatsz a magyar kézilabda-válogatottra Hollandia ellen! Fogadj 20,00-as oddson a Magyarország-Hollandia mérkőzés végkimenetelére!


 

Kispesttől Egyiptomig

 A válogatott mezét utoljára Glasgow-ban, 1938-ban húzta magára, míg klubkarrierje, 1944-ben Kispesten ért véget. És, hogy 18 évre nyúlt karrierje (ebbe két vb is belefért) alatt melyik a legszebb élménye? Erre a kérdésre a Népsportnak 1983-ban így válaszolt:

 

„Rengeteg szép emlékem volt, mégis talán a legkiemelkedőbb eseménynek az 1938-as párizsi világbajnoki döntőt tartom. (Ezen a mérkőzésen a magyar csapat első gólját épp Titkos szerezte – a szerk.) Az elődöntőben 5:l-re vertük a svédeket. A döntőben az olaszok ellen felforgatott csapattal álltunk ki. Nem játszott a remek formában lévő Toldy, ezzel az összeszokott bal szárnyat megbontották. 4:2-re kikaptunk, de óriási mérkőzés volt!”

 

Edzői évei ott kezdődtek, ahol játékos-pályafutása abbamaradt, Kispesten. Aztán 1949-ben másfelé vitte az élet: Kelenvölgy párttitkárává választották, egy évvel később, 1950. augusztusában pedig már az MLSZ főtitkára lett. (Később, 1979-től az MLSZ Edzői Tanácsadó Testületében is dolgozott.)

De nem bírt elszakadni a pálya szélétől: egy évig, 1955-től 1956-ig állami edzőként a válogatottnál dolgozott, majd az akkor már többéves magyar-egyiptomi sportbarátságnak köszönhetően az arab föld felé vette az irányt: 1957 januárjától az al-Ahli edzője, 1957-1959 között pedig az egyiptomi válogatott szövetségi kapitánya volt.

Az új kultúrában szerzett első tapasztalatait a Nemzeti Sport 1957. január 29-i számában lehetett olvasni.

 

„A játékosok nagy része egyetemre jár. Az edzéseket nem látogatják rendszeresen, mert a legtöbb esetben, amikor edzés van, az egyetemnek is van mérkőzése és akkor inkább ott játszanak. A játékosok amatőrök és csak kedvtelésből kergetik a labdát. Előfordul, hogy bár 22-24 játékosom van, csak hat jelenik meg az edzésen. Amikor ezektől megkérdezem, hogy hol a többi, a válaszuk: „males”, ami arabul annyit jelent, hogy majd legközelebb kijönnek. Van ennél még nagyobb baj is. Ha egy játékos nincs beállítva a csapatba és közben a beállított játékosok közül valaki megbetegszik, akkor senki sem tud a helyettesről gondoskodni. Nem hajlandók vállalni a tartalékok a játékot, mert azt mondják: játsszék az, akit beállítottak a csapatba. Így történt meg, hogy az első bajnoki mérkőzésen a játék kezdete előtt tíz perccel csak 9 játékos volt az öltözőben. Nagy könyörgés után sikerült két játékost meggyőzni, akik a lelátón ültek, hogy játsszanak, mert mégsem lehet, hogy a National csapata otthoni mérkőzésére 9 emberrel álljon ki. (…) Amikor az első edzést tartottam, csodálatosképpen sok játékos megjelent. Egy közepes erősségű edzést tartottam. Az edzés után minden játékos panaszkodott, hogy izomláza van, pedig szerintem otthon egy élvonalbeli ifjúsági csapat is erősebb edzést tart. De nem baj, majd csak hozzászoknak az erősebb munkához. Remélem, mutatkozni fog mielőbb az erősebb munka eredménye és az minden rábeszélésnél többet ér.”

 

Ebben a közegben tevékenykedett tehát Titkos, akinek irányításával az Egyiptom és Szíria egyesüléséből létrejövő Egyesült Arab Köztársaság 1959-ben, a második alkalommal kiírt Afrikai Nemzetek Kupáján aranyérmet szerzett. Titkos az első magyar, aki ANK-t nyert.

Azt azért jegyezzük meg, hogy mindössze három válogatott vett részt a tornán (a másik kettő Etiópia és Szudán volt – a szerk.), és körmérkőzések döntöttek az elsőségről.

A résztvevők alacsony számának oka, hogy akkoriban bizony a kontinensen még elég kevés ország volt független. Rövid arab kitérője után Titkos visszatért Magyarországra, s a Salgótarjánnál vállalt munkát, végül szakmai karrierjének utolsó állomása, 1967-ben, a Kecskeméti Dózsa volt.

 

„A labdarúgásban majdnem mindent elértem, amit futballista kívánhat. Negyvenhétszer voltam válogatott, Világbajnoki ezüstérmes csapatnak lehettem a tagja, a Hungáriával kétszer nyertünk bajnokságot, egyszer kupát is. Kétszázharmincegy bajnoki mérkőzésen kilencvenöt gólt rúgtam. Nos, ezt köszönhetem a kelenföldi grundnak, a „hariháromnak”, a Hungáriának”

 

– összegzett a Népsportnak 1988. januárjában.

Titkos Pál értette, tudta, tanította azt a futballt, amiben felnőtt. Azt, amit mai napig próbálnak valahogy újraalkotni. Azt az eredményes, látványos focit, amit az 1954-es világbajnokság után így jellemzett a Labdarúgó Edző újságnak:

 

„A magyar válogatott csapat azért egységes, mert tükrözi a magyar labdarúgás alapvető elveit, sőt ezek az elvek a válogatott csapat felkészítésében, technikájában, taktikájában, egész játékmódjában, stílusában érvényesülnek a legjobban. A válogatott csapat ugyanazt a játékot játssza, mint ami a magyar labdarúgó-csapatok túlnyomó része játszani igyekszik, csak sokkal világosabban, sokkal jobban.”

 

Nyugdíjasként, élete végén visszatért oda, ahonnan indult, Kelenvölgybe, ahol párttitkárként dolgozott. Az idősebb korában készült interjúkban többször hangoztatta, minden vágya az, hogy a magyar foci újra felzárkózzon a nemzetközik élvonalhoz, hogy visszanyerje régi rangját.

 

Melyik együttes nyeri az Afrikai Nemzetek Kupáját?

6,00 – Szenegál

7,00 – Algéria

7,00 – Egyiptom

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Afrikai Nemzetek Kupája/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a nemzetközi foci piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

Hogy tetszett a cikk?

Ajánlás
Kultúra
Ez a weboldal is sütiket használ!X

A kényelmes böngészés érdekében sütiket használunk a tartalom és a közösségi funkciók biztosításához, a weboldal forgalmunk elemzéséhez és reklámozás céljából. A weboldalon megtekintheted az Adatkezelési tájékoztatónkat és a sütik használatának részletes leírását. A sütikkel kapcsolatos beállításaidat a későbbiekben bármikor módosíthatod a láblécben található Süti kezelési beállítások feliratra kattintva.