Zöld-feketében Olaszország egyik legjobb focija: Sassuolo 100!

Szerző: | 2020-07-17 | Címkék: Sassuolo, Serie A,

Ma ünnepli 100. születésnapját az Unione Sportiva Sassuolo egyesülete, amelyet 1920. július 17-én alapítottak. Az olasz bajnokság nyolcadik helyén álló csapat játékát talán kevesen ismerik testközelből, pedig Roberto De Zerbi az ország északi részére is magával vitte filozófiáját. Ráadásul a zöld-feketék igen jó formában vannak mostanság: az utóbbi hét mérkőzésükön 20 gólt szereztek, miközben egyszer sem kaptak ki. De miben áll a Sassuolo játéka? Ebben merülünk el ma.

Hányadik helyen végez a Sassuolo? Fogadj rá most!

Roberto De Zerbi viszonylag fiatal edzőnek mondható, 1979. június 6-án született. Játékosként ballábas támadó középpályás volt, aki karrierje elején még inkább alacsonyabb osztályú csapatokban futballozott. 2006 és 2010 között a Napoli égszínkék mezét is magára húzhatta 33 mérkőzésen, de nem tudott alapemberré válni, a négy év alatt kétszer is kölcsönadták. 2010 és 2012 között még a kolozsvári CFR Cluj csapatánál is megfordult, ezzel kiegészítőemberként kétszeres román bajnok futballistának is mondhatta magát. Játékoskarrierjét 2013 tavaszán egy fél szezon erejéig az alacsonyabb osztályú Trentonál zárta le.

De Zerbi rögtön a visszavonulását követően edzőnek állt, 2013 novemberében a negyedosztályú Darfo Boario csapatát irányította a szezon végéig. 2014 és 2016 között a harmadosztályú Foggiát vezette. Második évében a csapat éppen csak lemaradt a másodosztályba való feljutásról, néhány megszállott taktikai bloggernek pedig már ekkor feltűnt, milyen jó futballt játszik csapata. A következő lépcsőfok már a Serie A volt, ám első két élvonalbeli állomáshelyén nem volt túl sikeres: 2016 szeptember elejétől november végéig irányította az akkor Sallai Rolandot és Balogh Norbertet is soraiban tudó, rózsaszín mezes együttest, ám 13 mérkőzésen mindössze hat pontot szerzett a csapattal. Kérdéses, ez vajon mennyire volt az ő hibája: a palermói klubnál teljes fejetlenség uralkodott ekkortájt, az említett 2016-17-es szezonban a gárda végül nem kevesebb mint öt(!) edzőt fogyasztott el (De Zerbi volt a második a sorban), aminek nem meglepő módon kiesés lett a vége. A következő feladatot 2017 októberében kapta az akkor 38 éves szakember, nem sokkal könnyebb helyzetben: a Serie A-ba újoncként feljutó, ám negatív rekordot jelentő kilenc vereséggel kezdett Beneventót vette át beugróként. Nos, az első kilenc mérkőzésen összeszedett 0 pont után De Zerbi ugyanennyi idő alatt felülmúlta utódját: ő egy döntetlent össze tudott gereblyézni a Milan ellen… Bár ezt követően a szezon végéig kihúzta a sárga-pirosaknál és hat mérkőzést is nyert csapatával, a negatív rekordokat döntögető Benevento természetesen nem tudta elkerülni a csontsima kiesést.

A eredménytelenség ellenére De Zerbi mindvégig hű maradt alapelveihez és világos strukturális alapokon nyugvó, sok labdabirtoklásra épülő focit játszatott. Ezt a Sassuolonál is észrevették, így 2018-ban a zöld-feketék trénere lett. Az első szezonban még tizenegyedik helyen végzett a Neroverdi, idén azonban a mezőny „nagy nevű” csapatai után a tabella nyolcadik helyén ők következnek, egyre fejlődő, kimunkált játékukra pedig a futballvilág is kezd felfigyelni.

Roberto De Zerbi a Sassuolónál mindig a 4-2-3-1-es felállást preferálja. A kapuban általában Andrea Consigli áll. A védelem jobb oldalán az újrakezdés óta leggyakrabban a török Mert Müldür játszik, a belső védőpáros pedig általában Gianmarco Ferrariból és Federico Pelusóból tevődik össze, bár a rutinos román válogatott Vlad Chiriches is gyakran kap helyet a hátsó alakzatban. Egy másik ismerős név a korábban a Hoffenheimben és Dortmundban is megfordult Jeremy Toljan, aki mostanában sérüléssel küszködött, így némileg kevesebbet játszik. A balhátvéd szerepében pedig leginkább a görög utánpótlás-válogatott Giorgos Kyriakopoulost láthatjuk. A középpályán a Magnanelli-Locatelli tandemnek van nagyon fontos szerepe, így Pedro Obiang mostanában egyre többször kiszorul a kezdőből. A jobbszélen 19 millió eurós piaci értékével a Sassuolo legdrágábbra taksált játékosa a ballábas Domenico Berardi, aki tükörszélsőként az előkészítésben és a kapuralövésben is komolyan kiveszi a részét. Mellette a vonalak között két elefántcsontparti illetőségű játékos, tízesben Hamed Junior Traoré (vagy Filip Djuricic), baloldalt Jeremie Boga játszik általában, aki bekerült az olasz bajnokságról összeszedett U23-as álomcsapatunkba is. Legelöl pedig a csapat gólfelelőse, Francesco Caputo.

De Zerbi csapata tehát erősen épít a labdabirtoklásra, átlagban 56 százalékban tartják maguknál a játékszert a mérkőzéseiken és átlagosan 18 másodpercig tart egy ilyen labdatartó periódus. Mindkét mutatót tekintve bőven a Serie A mezőnyének első felében vannak. A Sassuolo 4-2-3-1-es alapfelállása nagyon világos pozíciós alapelveken nyugszik. Ennél a felállásnál megszokott, hogy legalább az egyik szélsőhátvéd felfusson a támadásokkal, míg az egyik középpályás visszalépjen a védők közé. De Zerbi csapatánál nem ez a helyzet: mindkét szélsőhátvéd hátul marad a támadásépítésnél és kissé a pálya közepe felé húzódik, miközben a két védekező középpályás eredeti pozíciójában az ellenfél védekezésének első és második vonala között foglal helyet. Az ellenfél védelmének széthúzása pedig a két szélső, Domenico Berardi és Jeremie Boga feladata. A Sassuolo a támadás kezdetén nagy hangsúlyt fektet az ellenfelek középső területeken való kicsalogatására. A jobb oldali védekező középpályás, általában Mehdi Bourabia vagy Francesco Magnanelli a félterület felé mozog és az ellenfél csatárai mellett helyezkedik, míg Locatelli a hatos, eredeti pozíciójában marad. Ők gyakran kérik el a labdát a két középhátvédtől, hogy centrális pozícióban maradva, a labdát kis területen átvéve és továbbpasszolva kicsalogassák az ellenfél középső sorát, a labdát a vonalak közé juttatva. Itt általában Traoré és a gólfelelős Caputo várják az éles passzokat. Bár Traoré papíron tízesben játszik, nem sokat marad helyben, rengeteget mozog ki a félterületbe, mindig a támadás irányának megfelelő oldalra. Caputo feladata sem csak a leshatáron való cápázás, ő is gyakran lép vissza labdáért, vagy mozog ki a félterületekbe. Mivel azonban általában itt a legsűrűbb a mezőny, gyakran kell a játékot a szélek felé folytatniuk. Ebben két kitűnő tükörszélső a már említett Berardi és Boga van segítségükre, akik a kapuhoz közelebb eső lábukkal, befelé cselezve próbálnak lövőhelyzetet teremteni, vagy összjátékot keresni a társakkal. Bár a két szélsőhátvéd, Müldür és Kyriakopoulos a támadás kezdetén mélyen helyezkedik a két középhátvéddel egyvonalban, passzopciót és kontrák elleni stabilitást adva, a játéknak ebben a fázisában azért néha már csatlakozhatnak a támadásokhoz. Különösen a jobb oldalon aktív a Sassuolo, ahol Müldür Berardi helyezkedésétől függően végez mögé- vagy alákerülő beindulásokat. Ennek az oldalnak a hatékonyságát az is alátámasztja, hogy az xA (várható gólpassz, xG-értékkel bíró lövést eredményező passzok) tekintetében Domenico Berardi a zöld-feketék éllovasa 6,44 várható gólpasszal. Bár a Sassuolo jól kimunkált sémáinak köszönhetően nagyon hatékonyan fejlődik fel a pálya első két harmadában, a kapu előtt – részben az egyéni képességek, részben talán a kevesebb tizenhatosra érkező játékos miatt – De Zerbi együttese hajlamos lelassulni. 46,83-as xG-értékével a Sassuolo csak a kilencedik legtöbb minőségi helyzetet hozta össze, ami azért jól mutatja a dolog korlátait. Ugyanakkor Francesco Caputo nevét érdemes megjegyezni, hiszen 17 góljával a Serie A góllövőlistájának hatodik helyén áll, és 4,45-ös xA-mutatójával egyébként ő a csapat második legveszélyesebb előkészítője. Jó formáját az is mutatja, hogy xG-mutatója ellenére a Sassuolónak 62 gólja van a bajnokságban, az egész mezőnyben ők lövik túl leginkább a helyzeteik minőségét.

Labdakihozatal a Juventus ellen: Chiriches bátran belép a játékba, majd miután egy középpályást kihúz a láncból, a vonalak között helyezkedő Djuricicet játssza meg egy éles felpasszal. Ő lekészíti a labdát a harmadik emberként fellépő Locatellinek, aki a szabadon felfutó balhátvédhez forgat. Kyriakopoulos és Boga egyaránt szélességet adnak, ám Boga így csak a kapunak háttal tud labdát kapni, így Danilo kilép rá.
Érdemes figyelni a jobb oldal forgását is: Magnanelli visszalép a középhátvédek mellé, míg a jobbhátvéd Müldür magasan felmozog a támadással. Berardi így befelé mozog, a vonalak közé.

 

Labdakihozatal a Lecce ellen: a vendégek 4-4-2-es rombuszalakzatban a pálya közepére koncentrálnak. Locatellit azonban ez sem rettenti el, és egy gyönyörű fordulattal három ember gyűrűjében is előre tud indulni, miután Marlon átlósan belépett a játékba. Megint csak a balhátvéd a célpont, a Sassuolo középen manipulálta ellenfelét, hogy a széleken területhez jussanak.

 

Kyriakopoulosnak a szélen hatalmas területe van a rombusz ellen. Boga megint egyvonalban vele, de Traoré is a szélre mozog, végül ő kap labdát. Most túlságosan a szélekre koncentrált a Sassuolo, így a jelenet végén a Lecce hátrapasszra kényszeríti őket.

Daniele Adani videója: felülről még jobban látszik a Sassuolo jól megkomponált támadásépítése.

És ilyen, amikor a Sassuolo gólt is szerez a támadás végén: a szélsőhátvéd és a szélső egyvonalban, a támadó középpályással hosszanti háromszöget alkotva. Kyriakopoulos alákerülést indít el, Caputón keresztül pedig Berardihoz kerül a labda, aki stílszerűen gólpasszt ad a rögtön beinduló Caputónak.

Ami a labda elleni játékot illeti, De Zerbi természetesen szeretné, ha csapata magasan letámadná az ellenfeleket, ám ennek megvalósítása azért még hagy kívánnivalót maga után. Az alapfelállás itt is 4-2-3-1. Ez kitűnő alapot szolgáltatna a presszingre, hiszen mélységben jól eloszlanak a játékosok akkor is, ha magasan az ellenfél térfelén kell letámadni. Sőt, a támadó középpályás a Sassuolóban letámadáskor picivel a két szélsőnél hátrébb helyezkedik el. Ezzel az elülső négyes egy rombuszt alakít ki, ami nagyszerű alkalmat adna arra, hogy középen csapdába csalják ellenfeleiket. Csakhogy letámadó mozgásaikból gyakran hiányzik az összehangoltság, ha pedig az elülső négyest átjátsszák, a két szűrő sokszor kénytelen emberfogással védekezni. Többször előfordul, hogy a csapat szétszakad szélességben, vagy hogy a saját térfélen 4-4-2-ből 4-2-3-1-be való váltáskor bizonyos játékosok nem mozdulnak ki a letámadást vezérlő jelekre. Ezen hiányosságok ellenére a Sassuolo letámadása viszonylag működőképes, meccsenkénti 9,44 engedett passzukkal a mezőny első felében vannak a védekezés agresszivitását illetően. A sokszor túlságosan nyitott védekezés azonban hátul gyakran megkéri az árát: 56,31 engedett xG-vel a Sassuolo védelme az ötödik legsebezhetőbb a mezőnyben. Ezen tehát Roberto De Zerbinek mindenféleképpen javítania kell, ha hosszútávon versenyképes akar maradni csapatával.

Letámadás a Lazio ellen: 4-2-3-1-ben presszingel a Sassuolo, Traoré, Djuricic, Boga és raspadori rombuszba rendeződve. Djuricic Parolóra figyel, ugyanakkor a csapatrészek között nagy a távolság, így a két védekező középpályás kiszolgáltatott helyzetben. Strakosha egy éles passzal sikeresen előrejátssza a labdát.

A Sassuolo tehát az olasz bajnokság egyik legkellemesebb meglepetése idén: közepes minőségű játékosállománnyal is világos alapokon nyugvó játékot valósítanak meg, amely ráadásul szemre is olykor kifejezetten tetszetős. Kérdéses, hogy a helyzeteik felülteljesítése nélkül a jövőben milyen helyezéseket tudnak elérni, ám Roberto De Zerbi már biztosan megmutatta: az olasz futball legmagasabb osztályában is megállja a helyét.

Tetszett? Oszd meg:

Kapcsolódó tartalmak

Kapcsolat