Legyőzheti-e Dávid Góliátot? – szerzőink véleménye

Gergelics József

Cincinnati Bengals–Los Angeles Rams: ezt szórakoztató lesz nézni. Ez volt az első gondolatom az idei, 56. Super Bowlról. Mindig lehet jobbat, vagy az ember szívének jobban tetsző párosítást találni, de ez egy jó show lesz, egy jó népszerűsítése a sportágnak, igazán jó sztorikkal.

Mindkét csapat felépítése hasonló: a két támadósor a liga elitjébe tartozik, ezt egészíti ki a két, meg-megvillanó védelem. Az egyik oldalon a fiatalság, a másikon a rutinos All Star-válogatott. Amíg a Bengals feltörekvő csillagai 25 év alattiak – elég csak az irányító Joe Burrow, a futó Joe Mixon és a Ja’Marr Chase–Tee Higgins elkapó párosra gondolnunk –, a másik oldalon mindenhonnan (draft, csereüzlet, szabadügynökpiac) összeverbuvált, bajnoki címre ácsingózó szupersztárok, mint az irányító Matthew Stafford, az elkapó Odell Beckham Jr., a passzsiettető Von Miller, vagy a visszavonulásából visszatérő safety, Eric Weddle.

Díjazottak egész sorát vonultatja majd fel a mostani döntő. Mert ne legyen kétségünk Burrowé lesz az év visszatérője cím a térdszalag-szakadása után; Cooper Kuppé, a Rams elkapójáé az év támadója díj, miután a legtöbb yardot, elkapást és TD-t termelte az alapszakaszban; Chase pedig besöpri az év újonc támadója elismerést.

Hogy ki győz? A rutin vagy a fiatalság? Alapvetően jobban hiszek a tapasztalt csapatokban, különösen a rájátszásban és kiváltképpen a döntőben. Főleg ha a nagy öregek motiváltak és éhesek a sikerre, mert még nem nyertek, márpedig a Ramsből Miller kivételével nincs senkinek gyűrűje, így életük nagy lehetősége előtt állnak. Ugyanakkor ez a Bengals már bizonyította, hogy egyáltalán nem retten meg, amikor ismeretlen vizekre téved. Hiába alkotják fiatal játékosok, nem remegnek meg az adódó lehetőségek előtt, hanem sorra hódítják meg az újabb és újabb csúcsokat. Eddig egyáltalán nem ütközött ki a rutintalanságuk. Sem a tét, sem a tetemes hátrány nem befolyásolta negatív irányba a játékukat a Kansas City Chiefs elleni főcsoportdöntőn, így joggal lehet feltételezni, hogy ez a Super Bowlon sem lesz másképp.

Akkor mi dönthet? Egyrészt az összes szakértő árgus szemekkel figyeli majd a Rams cornerbackje, Jalen Ramsey és Bengals elkapója, Chase párharcát. Előbbi árnyékként követi majd utóbbit minden egyes játék során. Ez a párharc alapjaiban határozza majd meg, hogy a Bengals támadójátéka olyan hatékony marad-e, mint az eddigi menetelés során, mert ha Ramsey leradírozná az újoncot a pályáról, akkor az ohiói alakulat esélyei máris drasztikusan csökkennének az első diadalra.

Viszont ezt szerintem földön ellensúlyozhatja a Cincy, mert a Rams gyenge pontjának a futás elleni védekezést tartom a gyengébb linebackerek miatt. Jómagam arra számítok, hogy a CB–WR csata x-re hozza a párviadalt, azaz mindkettőnek lesznek nagy pillanatai a meccsen, így az fog dönteni, hogy a Rams meg tudja-e kellően fékezni a Bengals amúgy igen hatékony futójátékát. Ez azért lesz kulcs, mert a Rams támadói felől nincs kétségem, hogy minimum 25 pontot a táblára fognak varázsolni. Egyszerűen nem látom, hogy Stafford–Kupp–Beckham triót hogy tudná ennél jobban limitálni a Bengals.

De elég a fejtegetésből, tippelgetésből, inkább üljünk le és nézzük meg, élvezzük a meccset, no meg persze a félidei show-t, amely szintén nagyot fog szólni a rap All Star-csapatával.

Csonka Péter

Két számomra szimpatikus csapat jutott be az idei Super Bowlba, így akármi is lesz az eredmény, elégedett leszek, kivéve persze, ha nagyon sima lesz a döntő, amire valljuk be, reális esély van.

Ahogy két hete is írtam, kisebb csoda, hogy a Cincinnati Bengals eljutott a konferenciadöntőig, az meg végképp felfoghatatlan számomra, hogy vasárnap a bajnoki címért küzdhet. A számok alapján az elmúlt 15 év három leggyengébb Super Bowl-résztvevői között vannak, csak a 2012-es Baltimore Ravens és a 2015-ös Denver Broncos tudott hasonló EPA/play-statisztikákkal döntőbe jutni. Az ohiói csapat számára biztató előjel lehet, hogy ez a két csapat végül bajnoki címet ünnepelhetett, ezúttal viszont úgy gondolom, fordul a kocka, és a papíron erősebb csapat viheti haza a Lombardi trófeát. A Los Angeles Rams a koordinátorokat és a linebackereket leszámítva minden téren legalább ugyanolyannak, de inkább jobbnak tűnik, mint a Bengals.

Az e heti podcastunkban már kifejtettük a matchupokat, így itt inkább csak a legfontosabbakra térnék ki. Az egyik ilyen az lesz, hogy mit tud kezdeni a Bengals támadófala a Los Angeles-iek fantasztikus pass rushereivel, ugyanis a Tennessee Titans ellen már láthattuk, hogy bár várakozáson felül teljesítettek az egész szezon során, továbbra is sebezhető az egység. Ezúttal ráadásul a liga legjobb védőjátékosát, Aaron Donaldot kell megállítaniuk, ha pedig ezt meg is teszik, még mindig ott van a szezon előrehaladtával egyre jobb formába lendülő Von Miller. Ha Joe Burrow folyamatosan nyomás alatt játszik, nagyon csúnya vége lehet a meccsnek. A másik oldalon Cooper Kupp limitálása – szándékosan nem megállítást írok, az nem reális elvárás – lesz a kulcskérdés, ami jó eséllyel Mike Hilton feladata lesz. Hilton remek rájátszáson van túl, de itt is inkább a Rams felé húzok, hiszen a Stafford–Kupp párosnál nem volt hatékonyabb tandem 2021-ben.

Ha pedig Stafford, itt mindenképp meg kell említenem, hogy az ő nyomás alá helyezését is meg kell oldani valahogy, de plusz embereket küldeni rá felér egy öngyilkossággal, ugyanis blitz ellen ő volt az egész NFL legjobb irányítója. A Bengals pass rushereinek tehát fel van adva a lecke, mert jó erőkből álló falat kellene rendszeresen megverniük három-négy emberrel.

Teljesen leírni semmiképp sem szeretném a Bengalst, mert eddig mindig tudott pont annyit hozni, ami elég volt a győzelemhez, ezúttal viszont tökéletesen kidolgozott és megvalósított gameplanre, valamint a támadóoldali playmakerei hibátlan játékára lesz szükség, hogy felvegye a versenyt a Ramsszel. Úgy gondolom, ez nem fog sikerülni, így Sean McVayék örülhetnek majd a végén.

Gendur Ákos

Alaposan sikerült mellé lőni a két konferenciadöntő végkimenetelével, szerencsére nem csak nekem, hanem az amerikai szakértők nagy részének és a bukiknak is.

A Los Angeles Rams győzelme a San Francisco 49ers ellen talán annyira nem is volt meglepetés, mint a Cincinnati Bengalsé, amely az egyik nagy esélyest takarította el az útból és lépett így a Kansas City Chiefs helyébe. Egy döntőre már nehéz tippelni és jósolni, okosnak lenni, hiszen mind a két csapat jogosan maradt versenyben a végsőkig, ezt nem lehet vitatni, de én most is azt mondom, mint két hete, hogy nem a Bengals az esélyes a Super Bowlra.

A tapasztalat mind a pályán, mind a kispadon, a játékoskeret és a hazai pálya abszolút a Los Angeles mellett szól. Ráadásul Stafford eddig parádésan vezeti csapatát, igazi vezére a Ramsnek, kijárna neki egy gyűrű, ezzel végleg lemosva magáról a középszerű jelzőt (ahogy a múltkor is utaltam rá, most dőlhet el, hogy valóban elit irányító-e) és kiderülhet, hogy nem ő húzta vissza éveken át a Detroit Lionst, hanem pont fordítva.

Ráadásul 34 évesen már inkább kifele megy lassan az NFL-ből, és nem biztos, hogy lesz alkalma még egyszer Super Bowlba jutni. Vele szemben pedig ott lesz az ifjú titán, Joe Burrow, aki előtt szép karrier állhat és alaposan beárazhatja magát a későbbiekre, ha másodévesként sikerülne megnyernie a Vince Lombardi trófeát Cincinnati városának. Példaként ott lebeghet a szeme előtt a nemrég általa legyőzött Patrick Mahomes, akinek hasonlóan indult a pályafutása, mint a most 25 éves QB-nak. Izgalmas, de kevés pontot hozó mérkőzésen végül Los Angeles-i győzelmet várok.

Zukály Zoltán

Egyszerűen nem vagyok képes arra, hogy ezt a döntőt ne Joey Franchise, Joe Brrr, Joe Shiesty személyére vetítsem ki. A figyelem, amit kap, csak részben megérdemelt, az eddigi playoff QBR-ja pedig közelebb áll a botrányoshoz, mint a jóhoz, de a srác mégis belopta magát a szívembe, olyannyira, hogy csak miatta fogok az egyébként underdog Bengalsnak drukkolni.

Joe Burrow személye egyébként arra is rávilágít, mennyire fontos tulajdonság a karizma a sportvilágban is. Részben ezért hisznek benne a csapattársai, és ezért gondolom azt is, hogy a Cincynek lehet esélye megnyerni ezt a döntőt, annak ellenére, hogy egyébként szinte minden a Los Angeles Rams mellett szól.

Burrowt többször sackelték az utolsó három mérkőzésen, mint bármelyik korábbi Super Bowlba jutott irányítót, a Bengals támadófala számára ráadásul most jön majd csak az igazán nagy falat, valahogy meg kellene állítani Aaron Donaldot és Von Millert.

Frank Pollack, a Bengals segédedzője lenyilatkozta, nem aggódnak emiatt, de ez nyilvánvalóan csak terelés, és a meccs legnagyobb kérdése. Burrow-nak gyorsabban kell majd szabadulnia a labdától, mint korábban bármikor, de többször bizonyította már, hogy ez nem lehetetlen feladat a számára, így reménykedem. Ha képes is erre, könnyen lehet, hogy eddigi karrierje legjobb teljesítményére lesz szüksége.

Ez egyébként abból a szempontból fair, hogy mégiscsak ő lehet az első, aki megcsinálhatja a Heisman–egyetemi bajnoki cím–Super Bowl kombinációt. Ezt nem adják már ingyen. Ha nem sikerülne a nagy tett, abban vélhetően elévülhetetlen érdemei voltak nemcsak a fent említett két úriembernek, de Matthew Staffordnak is, nem beszélve az év támadójátékosának megválasztott Cooper Kuppnak is, aki egyébként nálam az MVP-címet is elvitte volna. Vasárnap minden kiderül.

Kiemelt fotó: AP Photo