Lehet-e erőszakra építeni egy csapatot? – Untold: Crimes & Penalties
A jégkorong rajongói tudják, hogy a Trashers több szempontból is beszélőnév volt a 2000-es évek elején. A Danbury Trashers az idő tájt indult útjára, amely sokkal több botránnyal, mint sikerrel kecsegtetett. Pedig kezdetben senki sem tudta, hogy a legnagyobb és leghangosabb ügy csak a történet végén jön majd. A Netflix sorozatában ezt az eseménysort elevenítik fel szakértők és érintettek.
Minden bizonnyal senkit sem ér meglepetésként, hogy a sportcsapatok tulajdonosai nem mindig finom úriemberek, akik kizárólag tisztességes üzletek útján szerzik a vagyonukat. Azonban még ebben a viszonylatban is különleges a Danbury Trashers mögött álló James Galante története, akit idővel gyakorlatilag minden létező amerikai hatóság körözött.
Galante a saját gyerekkoráról úgy számol be, mint amelyet szinte kizárólag a nehézségek uraltak. Szülei napról napra küzdöttek, ő pedig úgy döntött, nem ilyen életet szeretne. És ezért meg is tett mindent, néha még a törvényeket sem tisztelte. Maga nem követett el erőszakos bűntetteket, de olyan szervezetekkel állt kapcsolatban, amelyek annál inkább.
Galante elsősorban szemétszállítással foglalkozott, ami nemcsak a filmekben és a sorozatokban jelent szoros összefonódást az amerikai szervezett bűnözéssel, a Trashers későbbi tulaja kapcsolatban állt a hírhedt Genovese családdal.
Azonban hiba lenne őt csak ez alapján megítélni, a családjával való kapcsolata ugyanis ugyancsak izgalmasan alakult. Ahogy említettük, James Galante gyerekkora nem volt egyszerű, ebből pedig szervesen következik, hogy saját gyerekei számára más életet szeretett volna biztosítani. Csak épp átesett a ló túloldalára. A.J. Galante, filmünk másik főszereplője arról számol be, hogy egyik gyerekkori születésnapján például váratlanul megjelent néhány WWF-pankrátor, hiszen a fiú akkor is rajongott a pankrációért, az apa pedig szerette volna boldoggá tenni fiát. A.J. érzékletesen beszél arról, hogy egy ideig azt hitte, olyan életet él, mint bármelyik más gyerek, ám egyre több olyan eset volt, amikor rádöbbent, a valóság egészen más. Privilegizált helyzetben volt, és ez visszafordíthatatlan változásokat indított el a személyiségében.
Ennek a folyamatnak egy szimbolikus pillanata volt, mikor a fiú kapott egy jégkorongcsapatot az édesapjától. Szinte mindenki azt hitte, hogy áprilisi tréfáról van szó, hiszen a klub első sajtótájékoztatóját bolondok napján tartották. A helyzet azonban ennél súlyosabb volt, ugyanis Galante komolyan gondolta a vállalkozását, rábízta a csapatot a 17 éves fiára, aki ráadásul a saját képére is akarta formálni a franchise-t.
Nagy kérdés volt azonban, hogy mi lehetne a csapat neve, végül azonban a végső megoldás szinte adta magát: a család egyébként is szemétszállításból szerezte a vagyonát, akkor miért ne lehetne ez a csapat identitása? Minden bizonnyal ekkor már azt is tudták, hogy a trash a játékstílusuk egyik fontos eleme is lesz. A Trashers ugyanis úgy játszott a United Hockey League-ben – amely egyébként egy alacsonyabb rangú jégkorongliga amerikai és kanadai csapatokkal –, mintha valaki félreértette volna a Detroit Pistons identitását. A legendás kosárlabdacsapat ugyanis valóban nem volt szimpatikus, de ott volt mögötte a pályán nyújtott teljesítmény is.
A Trashers esetében viszont csak a botrányok maradtak: verekedések, kétes ügyek, és persze egy 17 éves tulaj, aki semmilyen módon nem állt készen erre a szerepre, és látványos gesztusokkal küzdött a soha meg nem kapott elismerésért.
Erre tökéletes példát szolgáltatott a csapat első igazolása. Wayne Gretzky akkoriban az egyik legnépszerűbb jégkorongsztár volt, a neve egyet jelentett a sportágban a szemet gyönyörködtető és hatékony játékkal. De volt egy másik Gretzky is, Brent, aki közel sem futott be ekkora karriert. A Trashers azonban érezte, hogy egy alacsonyabb ligás csapat csak ehhez hasonló médiahack révén kerülhet be az országos nyilvánosságba. A másik Gretzky leigazolása remek húzás volt, később pedig a csapat újra és újra tett azért, hogy beszéljenek róla.
A történet vége azonban annál is tragikusabb volt, mint amire a klub rövid históriája alapján számíthattunk. James Galante 72 vádpont miatt állt bíróság elé, ebből több is közvetlenül kötődött a csapathoz az ott tapasztalt pénzügyi machinációk nyomán. A tulajdonost végül el is ítélték (hét év után, 2014-ben szabadult), a Trashers rövid története pedig csúfosan zárult, és azóta sem indult újra. Ez az eset tehát tipikus példája annak, mikor egy csapat inkább a körülötte keltett médiazaj miatt válik fontossá, és nem a valós teljesítménye miatt.
A Netflix filmje izgalmasan, igaz, helyenként kicsit bulvárosan mutatja be ezt a folyamatot. Nagy kérdés, hogy ehhez mit tud majd hozzátenni az esetről szóló, a hamarosan Cooper Raiff rendezésében elkészülő játékfilm.
Kiemelt kép: Netflix
Szerző
