Lelépett a MOL, megszólalt Garancsi: a bennmaradás a cél Fehérváron

Sok sebből vérzett a Fehérvár FC (az előző idényben még MOL Fehérvár FC) a 2022-2023-as idényben, a Vidi-drukkerek megkönnyebbülten intettek búcsút májusban az előző kiírásnak. Helyesebb talán úgy fogalmazni, hogy az elmúlt éveknek, hiszen a fehérvári futballcsapat 2020 óta szezonról szezonra lett egyre gyengébb, míg a mögöttünk hagyott évadban eljutott oda, hogy a puszta szerencse óvta meg a kieséstől. Az utolsó fordulóban a Honvéd felcsúti veresége segített a csapatnak, hogy az NB I-ben maradjon, a Fehérvár ebben a kiélezett helyzetben egy harmatgyenge gól nélküli döntetlent játszott a Vasassal, és végül a tizedik helyen zárt.

Mondhatnánk, hogy egy alapos szakmai elemzés után a tulajdonos levonta a következtetéseket, és új alapokra helyezi a klub működését, de a mondatnak csak a második része feltétlenül igaz. A MOL június 2-án bejelentette, hogy nem hosszabbítja meg a Fehérvárral 13 éve kötött főszponzori szerződést, és Garancsi István ezután törte meg az ötéves csendet a klub honlapjának adott interjúval. Utoljára 2018 júniusában nyilatkozott ilyen terjedelemben a csapatról, amikor MOL Vidi FC-re módosították a csapat nevét.

„A működés ésszerűsítése, az utánpótlás működésének racionalizálása”

– azaz a költségvetés alapos megvágásának a szinonimái sorjáznak a beszélgetésben, a szurkolók számára pedig a legfontosabb üzenet így hangzik:

„az NB I-en belül a Vidi sajnos »más polcra« került az eddigiekhez képest. Ebben az új helyzetben nem álmodhatunk bajnoki címről, de még a dobogóról sem.”

A valós helyzet ismertetése a MOL távozását tekintve teljesen ésszerű, de a Fehérvárnak akkor van esélye középtávon a stabil első osztályú szereplésre és a valódi megújulásra, ha nem a szűkösebb anyagi lehetőségek mögé rejtőzve kommunikál, hanem megvizsgálja az elmúlt években vétett szakmai hibákat, és nem követi el őket újra.

Garancsi István (Forrás: VG)

Értelmezhetetlen edzőkeringő

A klub 2018-ban bajnoki címet nyert, és ki volt kövezve az útja, hogy stabilan versenyben legyen az aranyéremért. Ehhez képest a Ferencváros – egészen félelmetes állami támogatást és szakmai fejlődést felmutatva – kilőtt mellőle, és három évvel később már a Puskás Akadémia is megelőzte a tabellán a fehérvári gárdát.

Ebben jelentős szerepe van annak, hogy a Marko Nikolics fémjelezte utolsó sikerkorszak (bajnoki cím, Európa-liga csoportkör) óta eltelt négy évben hét edző dolgozott Fehérváron. Nem a hosszú távú koncepció jegyében váltotta egymást Joan Carrillo, Márton Gábor, Szalai Tamás, Szabics Imre, Michael Boris és Huszti Szabolcs, és ez rányomta a bélyegét a csapat játékára. Aki egy szezont kihúzott, már boldog lehetett. Ennél is fontosabb, hogy a mindenkori keret – ideális esetben maga a klub – stílusának, játékfelfogásának kialakításáért felelős sportigazgató személye is többször változott. Kovács Zoltán hat év után intett búcsút Sóstónak 2021-ben, Sallói Istvánnak másfél év sem jutott, tavaly októberben Juhász Roland vette át a helyét.

A volt válogatott futballista visszavonulása után sporttanácsadóként kezdett dolgozni a Vidinél, majd a második és az első csapat stábjába is bekerült, végül bő három hónapig a harmadosztályú III. Kerületi TVE sportigazgatója volt. Mindenki maga eldöntheti, hogy ez a tapasztalat elegendő-e a háromszoros bajnokcsapat sportigazgatói posztjának betöltéséhez. Jelenleg inkább úgy tűnik, hogy a mostani megbízása révén élesben van lehetősége kiképeznie magát, és ezt a tudást kamatoztathatja majd karrierje későbbi szakaszában.

Juhásznak pillanatnyilag él a bizalma a svéd Bartosz Grzelak felé. A svéd vezetőedzőnek ez lesz az első idénye, amelyben az első pillanattól együtt dolgozhat a közösen kialakított kerettel, most vezethet először felkészülést a csapatnak, így saját filozófiája mentén formálhatja a szerkezetet, a játékkoncepciót – természetesen a klub kínálta szűkös anyagi lehetőségek közepette.

A szurkolók visszatérő kritikája volt a tavalyi szezonban, hogy ilyen minőségi kerettel nem a kiesés ellen, hanem a dobogóért kellene küzdeni. A sűrűn változó szakmai vezetést, a játékosok képességeit, profilját, ambícióit tekintve ez a vélemény nem feltétlenül állja meg a helyét.

Néhány hónappal ezelőtt egy fehérvári futballista is megerősítette nekünk, hogy a 2022-2023-as keret erőssége meg sem közelítette a 2018-as vagy a 2019-es csapatét, amelyben képzett és elszánt szerb, bosnyák, macedón futballisták (Sztefan Scsepovics, Boban Nikolov, Anel Hadzic, Danko Lazovics, Elvir Hadzic), illetve aktív vagy korábbi magyar válogatott labdarúgók (Juhász Roland, Pátkai Máté, Kovács István, Nego Loic, Fiola Attila, Paulo Vinícius) jelentették a derékhadat.

Huszti Szabolcs vezetőedző meghökkentő tavaly őszi kirohanásai hűen tükrözték, hogy a keretben számtalan játékos van, aki nincs tudatában a felelősségével, nem jelent komoly inspirációt számára a Fehérvár, és emiatt nem fogja tudása legjavát adni a csapatért. Az is jelzésértékű volt, hogy a tréner minden alkalommal a játékosait tette felelőssé a rossz eredmények miatt.

Juhász Roland sportigazgató (Forrás: Fehérvár FC Facebook)

Mindezt természetesen tetézték a sűrű edzőcserék, és az ezzel járó gyakori szerkezeti változtatások, illetve a sérülések, amelyek miatt például a védőként már hosszú évek óta magas szintű teljesítményt mutató Fiola Attilának rendszeresen belső középpályásként kellett futballoznia. A helyzetet Juhász Roland így értelmezte a klub honlapjának július elején:

„Sok jó futballistánk van, de talán túl »jófiúk« ültek egymás mellett az öltözőben. Nem ütköztek a vélemények, nem alakult ki a focicsapatoknál szokásos játékos-hierarchia – pedig erre mindenhol szükség lenne. Hogy ezen változtassunk, az új igazolásoknál olyan karaktereket keresünk, akik hajlandóak felvállalni akár a konfliktusokat is a fejlődés érdekében.”

Frusztráló fizetések, elpárolgó identitás

Amíg a csapat az Európa-ligában szerepelt, a bajnoki címért harcolt, a szurkolókat is kevésbé zavarta, hogy a csapat légiósai, kiemelkedő játékosai pazarul kerestek, amikor visszaesett a teljesítmény, rögtön problémássá vált, hogy meg nem erősített hírek szerint néhányan 50 ezer eurónál is többet vittek haza havonta.

A szurkolók a Vidi-identitás elleni támadásként tekintettek a névcserékre is: az elmúlt 18 évben ötször váltott nevet a klub, vagyis kevesebb mint négyévente új nevet kapott. Ez megmagyarázható az üzleti érdekekre hivatkozva (megérkezett a MOL), az ultrák azonban az egyeztetés, a közös gondolkodás hiányát vetették a vezetés szemére. A sok-sok probléma teljesen elmérgesítette a csapattal ápolt kapcsolatukat, a kapitány Fiola Attilát például a Ferencváros és a Vasas elleni mérkőzés után sörös poharakkal dobálták meg, és kórusban szidták a játékosokat.

A MOL lelépésével a klub teljes működése átalakul, és bizonyos mértékben enyhül a játékosokra nehezedő nyomás. A régóta tervezett nagytakarítás megkezdődött, távozott Nego Loic, Alef, Jevhen Makarenko, Claudiu Bumba, Marcel Heister, Artem Sabanov és 11 év után búcsút intett a zöld-foki szigeteki Stopira is. Nem titok, hogy a klubnak az anyagi szempontokat is mérlegelnie kellett a döntéseknél, nincs lehetőség ennyi magas bérköltségű labdarúgó foglalkoztatására. A futó szerződéseken nem módosítottak.

Tavaly körülbelül 11 milliárd forint volt a klub költségvetése, elnagyolt becslés szerint ennek legalább a fele „elpárolog” a büdzséből. A vezetőség keresi az új szponzorokat, elterjedt a pletyka például az Audi érdeklődéséről, de a klub ügyeire rálátó forrásunk szerint ez kacsa. Az, hogy mit jelent az a Garancsi István szájából elhangzott kitétel, hogy a stadion működtetését is új alapra kell helyezni, nem tudjuk. A klub bérli a várostól a Sóstói Stadiont, a szerződés hamarosan lejár, és van rá esély, hogy a tulajdonos új feltételekkel szeretné azt meghosszabbítani.

A Sóstói Stadion (Forrás: wikipedia)

Garancsi interjújában az utánpótlás-képzési rendszer működésének racionalizálásáról is beszélt, néhány itt dolgozó, lejáró szerződésű edzőtől tudomásunk szerint már elköszönt a Fehérvár FC. Az utánpótláscsapatok sportigazgatója, Kenyeres Imre is távozott – ő nyolc évet töltött a klubnál. A Fehérvárnál nem akarnak feladatokat kiszervezni, házon belül szeretnék megtalálni a megoldásokat. Garancsi szavaiból az is kiderül, hogy az önkormányzat segítségére is számítana az utánpótlás működtetésében, erről annyit tudunk, hogy a tulajdonos találkozott a sportszerető Cser-Palkovics András polgármesterrel, és beszélgettek a lehetőségekről, de egyelőre semmilyen döntés nem született az ügyben. Az önkormányzat az elmúlt években nem támogatta anyagilag a klub fiataljait, az is elképzelhető, hogy a város a sportpályák üzemeltetését venné át, de amíg erről nem adnak hírt a felek, csak vaktában lehet lövöldözni. A 2023-2024-es keret kialakításáról Garancsi István és Juhász Roland is tisztán nyilatkozott. A tulajdonos diplomatikus volt, azt mondta, több magyar fiatalnak szeretnének lehetőséget adni. A sportigazgató már inkább félreérthetetlen:

„terveink között szerepel, hogy »kimaxoljuk« a köznyelvben egyszerűen csak magyar- és fiatalperceknek hívott MLSZ-ajánlást.”

A féltucatnyi távozó légiós helyét tehát jórészt saját nevelésű fiatalokkal szeretné feltölteni a szakmai stáb, ami papíron egyértelműen a fiatalok fejlődését szolgálja – abban az esetben, ha a vezetőség vagy a szurkolók részéről nem kerül rájuk elviselhetetlen nyomás. Magyarországon nem divat saját nevelésű fiatalokra építeni egy NB I-es csapatot, főleg nem az élet-halál harcot jelentő 12 csapatos NB I-ben. Volt olyan klub, mely a közelmúltban megégette magát ezzel a filozófiával (MTK, 2021-2022). Ám a szurkolókat biztosan jobban érdeklik a saját nevelésű tehetségek, mint a közepes képességű légiósok, kérdéses persze, hogy azt elnézik-e nekik, ha a kiesés szélén táncol velük a csapat. Fehérváron most nincs más választás.

„Ne kelljen még egyszer az utolsó fordulóban izgulnunk”

A Fehérvár FC NB III-as második csapata a 11. helyen végzett az előző idényben – az U19-es csapat gerincére alapozva. Az U17-es csapat második lett a bajnokságban, ami kalapemelést érdemel, hiszen a klub tehetségközpont kategóriába sorolva játszott az akadémiákkal tűzdelt mezőnyben.

A felnőtt csapattal edz, és már profi szerződése van Menyhárt Zsombornak (19 éves), Dala Martinnak (19) – ő legutóbb tagja volt az U19-es válogatott bő keretének –, Pető Milánnak (18), Kovács Bencének (19), Cserkúti-Németh Olivérnek (17), Babos Bencének (19). Szintén a felnőttekkel edz a magyar-román kettős állampolgárságú Gergely Roland kapus is. Közülük többen is lehetőséget kapnak majd a 2023-2024-es szezonban. Tapasztaltabb futballisták is érkeztek persze: a saját nevelésű középső védőt, Spandler Csabát ingyen szerezte meg Felcsútról a Fehérvár, a francia védekező középpályás, Franck Bambock pedig szintén térítés nélkül érkezik a Ligue 2-es Grenoble-ból.

Bartosz Grzelak (Forrás: Fehérvár FC Facebook)

A bajnokság alig három hét múlva kezdődik, a szurkolók lassan elkezdhetik latolgatni a csapat kilátásait. Garancsi István egyértelművé tette, mit vár a Fehérvár FC-től az idei szezonban:

„egy olyan, megfiatalított csapat alapjait kell leraknia Juhász Rolandnak, amely szerethető a szurkolók számára, és úgy marad bent az élvonalban, hogy ne kelljen még egyszer az utolsó fordulóban izgulnunk. Ennél merészebb célról, célokról egyelőre nem reális beszélni.”

Kiemelt kép: Fehérvár FC Facebook