Lennon Miller lehet a skót labdarúgás következő kiemelkedő alakja

A skót labdarúgás annak ellenére is fel tud mutatni néhány klasszist, hogy igazán nagy sikereket sosem ért el válogatott szinten. Olyan nevek, mint Kenny Dalglish, Denis Law, Graeme Souness vagy éppen Gordon Strachan minden olyan futballrajongónak jelent valamit, aki kicsit is elmerült a labdarúgás történetében. Manapság egyértelműen Andy Robertson számít a legnagyobb klasszisnak a skótok körében, de a helyi szakírók úgy gondolják, hogy épp most láthatjuk a XXI. század a legnagyobb skót tehetségét, méghozzá a Motherwell együttesében. A mindössze 18 esztendős Lennon Miller olyan képességekkel van megáldva, amilyenekkel csak a legnagyobbak, és minden tehetsége megvan ahhoz, hogy a skót labdarúgás következő kiemelkedő alakja legyen.

A kis Lennonnál magától értetődő volt, hogy futballista lesz, hiszen apja, Lee Miller több mint kétszáz Premiership-, majd száz Championship-, illetve több mint száz League One-mérkőzésen szerepelt a 2000-es és a 2010-es években. 2006-os születésű fia hétesztendősen csatlakozott a Motherwell utánpótlásához, ahol már tinédzserévei elején a nála idősebbek közül is felfelé lógott ki. Alig volt 13, mikor először a felnőttekkel edzhetett, s az ott felszedett tudást – hogy állítása szerint mindenki igyekezett segíteni neki az apróságok elsajátításában – gyorsan kamatoztatni tudta saját korosztályában. A két glasgow-i gigász természetesen minden követ megmozgatott, hogy meg tudják szerezni, de az apuka hajthatatlan volt, úgy vélte, hogy a fia az iskola és a futball mellett a megszokott környezetben tud leginkább gyerek maradni.

Miller 2022 augusztusának utolsó napján debütált a felnőttek közt, ezzel a Motherwell történetének valaha volt legfiatalabb pályára lépő játékosa lett, mindössze 16 évesen és 6 naposan. Az első találatára ugyan várni kellett majdnem 11 hónapot, de nem meglepő módon ezzel is történelmi tettet hajtott végre, hiszen ő lett a klub történetében a legfiatalabb gólszerző. 

A 2022–23-as idényben ugyan többnyire az utánpótláscsapatban szerepelt, de rendre ott volt a felnőtt keretben is, főleg a hazai meccseken, s két alapszakasz-bajnokin, illetve két alsóházi összecsapáson is pályára lépett. A következő nyáron aztán Stuart Kettlewell közölte vele, hogy akkor innentől teljes értékű kerettag, és nincs visszajátszás a fiatalok közé, hanem számít rá, és be fogja építeni a csapatába. Az edző nem is teketóriázott, Miller rögtön az első bajnokin kezdő volt, és az őszi végi kisebb sérüléséig szinte minden meccsen kapott játékidőt. A fejlődése ezért aztán nagyon gyors ütemben zajlott, ráadásul a szakmai stáb jól beosztotta a játékperceit, odafigyelt arra, nehogy idő előtt túlzott terhelést kapjon. 

Jár a pacsi az edzőtől (Forrás: SNS)

Már az első idényében megjelentek azok az írások a skót szaklapokban, hogy a következő generációs tehetség első lépéseit látják a szurkolók, s az sem jelentett meglepetést, hogy nem a glasgow-i gigászok egyik fiataljáról írják ezt. Millerrel kapcsolatban jócskán van ok hatalmas potenciálról beszélni, ugyanis hiába csak most lett 18, a játékán olyan higgadtság és nyugodtság érződik, amilyen csak a legrutinosabb középpályásoknál megszokott jelenség. Nem jön zavarba nyomás alatt, és ezt még a Celtic és a Rangers ellen összecsapásokon is bizonyítani tudta. Folyamatosan pásztázza a környezetét, figyeli, hogy melyik irányból érkezik a nyomás, és hogy merre tud kiszabadulni. Csaknem minden szorult helyzetekben megtalálja a kiutat, és vagy ő maga iramodik meg a labdával, vagy egy passz segítségével el tudja juttatni valamelyik csapattársához. Ügyesen koordinálja a testét, maga előtt tudja tartani a labdát, így megnehezíti a védekező fél dolgát, ezért többnyire csak szabálytalanul tudják megállítani – kilencven percenként 2,46 kiharcolt fault került a neve mellé az előző idényben.

A passzjátéka egyszerre progresszív és precíz, hiszen ha mélyebbre kell visszalépnie, akkor a vonalakat áttörő átadásait érdemes figyelni, ha pedig a kapuhoz közelebbi szerepkörben szorgoskodik, akkor a helyzetek kialakításában brillírozik. 

Ennek azonban ára van, és az előző idényben 77%-os volt csak a hatékonysága, ami nem kimondottan magas. Azonban minden ötödik passza a támadóharmadba megy, illetve minden hetedik azon belül jön össze, ami jól mutatja, hogy neki a kockázatos átadásokat is vállalnia kell. A csapaton belül a második legtöbb tizenhatoson belülre juttatott passza volt, amit idén sikerült egyelőre másfélszeresére növelni, de itt a kis minta csalóka lehet (4,44/90). Hasonló a helyzet a lövést előkészítő átadásai terén (3,02/90) és a várható asszisztmutatójánál is (0,29/90). De ha lesz is valamekkora visszaesés, az kétségtelen, hogy a fejlődés újabb jelei ezek, hogy ilyen mértékű növekedés mutatkozik az idény elején.

A labda nélküli játékban nagyon aktív, nem riad vissza a párharcoktól, ráadásul a hatékonyságán is sikerült javítania, hiszen idén közel 80%-os a sikeressége. A letámadások alkalmával magasan helyezkedik, jól olvassa a játékot, a lefülelt passzok és a közbeavatkozások terén is egész jók a számai. A kontrapresszingben talán még hatékonyabb, amit jól visszaad, hogy a labdaszerzései több mint fele az ellenfél térfelén jönnek össze. Ez igencsak kecsegtető a jövőre nézve, mert egy jobb csapatban még több le-, illetve visszatámadás várhat rá, így ha tovább fejlődik a játéknak ezen a területén, akkor elit szintre is emelkedhet.

Persze nem csak a jó dolgokra kell koncentrálni, mert természetesen nála is vannak gyenge pontok. A játékában az egyik ilyen a kapura lövés, ami egy proaktív, a kapu elé is rendre megérkező középpályás esetében sokat nyom a latban. Az előző idényben egy alkalommal sem vette célba a kapu meccseként, ráadásul ha meg is tette, akkor is csak a lövéseinek kevesebb mint 25%-a találta el a kaput. Az idei kis mintán már kettő körül mozog ez a szám, de a kaput eltaláló lövések mutatója továbbra is borzasztóan alacsony (27,3%). A probléma gyökerét a döntéshozatalban kell keresni, mert szereti, vagyis inkább szeretné kivárni a megfelelő pillanatot, de erre a felnőtt mezőnyben már nincs lehetőség. Két éve, amikor az U19-es mezőnyben szerepelt (16 évesen), akkor tíz gólig is eljutott, mert ott még volt idő és hely a lövés előtt megvárni a tökéletes pillanatot. Ennek ellenére a várható számok mutatják, hogy van esély a fejlődésre, de erősen rá kell feküdnie a lövésekre, valamint a tizenhatoson belüli gyorsabb döntéshozatalra, mert ez alapján léphet hamarosan a következő szintre.

A szerződése 2026-ig szól, és idén semmiféleképpen nem szeretnék őt elengedni az észak-lanarkshire-iek, ami nagyon jót tehet a fejlődésének, hiszen ebben az idényben szinte biztosan alapember lesz a skót élvonalban. A folytatás aztán változatos lehet, mert a Celtic és a Rangers is figyeli, de a helyi lapok angol és olasz érdeklődésről is írtak már az előző hónapokban. Hogy mi valósul meg, arra még várni kell, de az biztos, hogy ha tudja tartani a fejlődési görbe ívét, akkor valóban bejelentkezhet „a XXI. század legnagyobb skót tehetsége”-címre.

Kiemelt kép: Raymond Davies / Alamy Stock Photo