Lesz-e az MMA valaha olimpiai sportág?

Mielőtt kitérnénk a ketrecharc helyzetére, érdemes gyorsan áttekinteni, hogyan is kerülhet be egy-egy sportág valamelyik olimpia programjába. A folyamat lassú és összetett, az olimpiára vágyó sportágaknak több lépésen is túl kell jutnia. Az első lépés az, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság teljes jogú tagságot ad az adott sportág nemzetközi szervezetének. Ezt nevezik IF státusznak (IF: international federation, azaz nemzetközi szövetség).

Innentől ennek a sportágnak meg kell felelnie az olimpiai mozgalom doppingellenes szabályzatának, illetve az Olimpiai Chartában és a versenyek manipulálásának megelőzéséről szóló kódexben foglaltaknak. Fontos tudni, hogy ez a státusz önmagában nem jelenti azt, hogy egy adott sportág biztosan bekerül a jövőben valamelyik nyári játékok programjába. Több tucat olyan sportág van, mint például a tájfutás, amely már régóta elérte ezt a státuszt, ám azóta sem került be egyetlen olimpia programjába sem. Tehát attól, hogy valami olimpiai sportág, még nem biztos, hogy viszontlátjuk a következő ötkarikás játékokon!

De hogyan is lehet bekerülni a programba? Ehhez az adott sportág nemzetközi szövetsége nyújt be egy kérvényt a NOB-nak, amely szerint részt akarnak venni az egyik soron következő olimpia programjában. A jelentkezésben részletesen ki kell fejteniük, hogy hogyan felelnek meg a szükséges – és roppant részletes – követelményeknek. Ilyen elvárás például, hogy az adott sportban világszinten megvalósuljanak a nemek közötti egyenlőség szempontjai, illetve természetesen a sport megfelelő szintű népszerűsége is fontos tényezőnek számít.

A hosszú és összetett elfogadási és kiválasztási folyamat az Olimpiai Agenda 2020 életbe lépése után módosult. A rugalmasság és a közönség igényeinek kiszolgálása érdekében ugyanis a szervezőbizottságoknak immár lehetősége nyílik egy vagy több új, nagy érdeklődésre számot tartó sportágat javasolni az adott olimpia programjába. A programbizottság javaslatát a NOB végrehajtó bizottsága bírálja el, ha elfogadja a javasolt sportágak listáját, akkor ezzel módosítja az ötkarikás programot. Az utolsó lépés pedig ebben a folyamatban a NOB közgyűlésének voksolása a sportági palettáról, új sportág programba iktatásához többségi szavazat kell.

Az első olimpia, amely az Agenda 2020 jegyében zajlott, az a tokiói volt, ahol a karate, a sportmászás, a gördeszkázás és a hullámlovaglás bekerült a hivatalos programba új sportágként, a baseball és a softball pedig – két olimpia kihagyásával – visszakerült. Fontos azonban tudni, hogy ezeknek a sportágaknak ez nem jelent bérelt helyet a jövőben, kimaradhatnak a következő programból, akár azért is, hogy helyet csináljanak a következő új – általában az adott rendező országban népszerű és ott a megfelelő infrastruktúrával rendelkező – sportágaknak. A 2024-es párizsi olimpián például kivették a programból a karatét, a baseballt és a softballt, viszont hozzáadták teljesen új belépőként a breaktáncot. A 2028-as Los Angeles-i nyári olimpián aztán már nem lesz breaktánc, helyette visszatér a baseball és a softball, illetve lesz még fallabda, lacrosse, krikett, illetve flag football is, amely tulajdonképpen az amerikai futball kontaktmentes változata.

A küzdősportok híveként szomorúan mondjuk, a kick-box nem lesz ott... Bár az amerikai eredetű sportág rajongói remélték, hogy az Egyesült Államokban rendezendő világesemény programjába bekerülhet a 2021 júliusa óta olimpiai sportágnak számító kick-box és sokáig a „felvételre esélyes” sportágak listáján is volt, végül nem őket választották. Így a kick-box kedvelői a karate, a muay thai és a szambó rajongóival együtt várhatnak a sorukra, remélve, hogy előbb-utóbb beveszik a szeretett sportágukat egy olimpia programjába. Erre legelőször a 2032-es brisbane-i olimpián kerülhet sor, annak a programja még nincs véglegesítve, ám a felvétel sajnos egyik küzdőport-ág esetében sem túl valószínű…

És akkor ott van a cikkünk fókuszában lévő sportág, az MMA, amely még az első lépést sem tette meg a folyamatban, így ha olimpiai sportág is lesz valaha, az várhatóan évtizedes munka és lobbitevékenység eredménye lesz. Pedig több ok is szól amellett, hogy bekerüljön az ötkarikás programba.

Mi szól az MMA olimpiai sportággá válása mellett?

Az első ok a sportág népszerűsége. Az MMA a világ egyik legdinamikusabban bővülő sportága, amelynek világszerte széles körben vannak rajongói. A különféle harcművészetek elemeiből összegyúrt sport rohamléptékben terjed, és képes sokmilliós rajongótáborral rendelkező sztárokat kinevelni. Conor McGregor egy ilyen kaliberű bunyós, de érdemes odafigyelni a pehelysúlyú övet nemrégiben elhódító, még csak 27 éves Ilia Topuriára is, aki óriásit dobott a sportág spanyolországi népszerűségén. Csak hogy érzékeltessük, mekkora sztár: a bajnoki öv elnyerése után februárban ő végezte el a kezdőrúgást a Santiago Bernabéuban, a Real Madrid stadionjában a Sevilla elleni bajnoki mérkőzés előtt…

Ezek a nagy nevek pedig igenis meg tudnak mozgatni tömegeket, erre pedig szüksége lenne az olimpiának, az elmúlt években ugyanis csökkentek a nézettségi adatok. Némi vérfrissítés tehát jót tenne az ötkarikás játékoknak, az MMA pedig gond nélkül megtöltene sportcsarnokokat, jó eséllyel több nézőt bevonzva, mint mondjuk a birkózás vagy a vívás. Dana White, az UFC elnöke egyébként nem is zárkózik el az ötlettől, sőt pozitív hangnemben beszélt róla, ám azt is hozzátette, hogy ő nem fog ezért külön lobbizni.

A feltörekvő világsztár, Ilia Topuria Sergio Ramosszal a Santiago Bernabéuban (Fotó: mmajunkie.usatoday.com)

A promóciókon felüli bunyók lehetősége még nagyobbat dobna az érdeklődésen. Az UFC, a ONE FC, a PFL és a többi szervezet ugyanis nem nagyon szokott promóciókon átívelő „superfight”-okat szervezni. És bár jelenleg a legnagyobb nevek jó része az UFC-ben bunyózik, bizonyára sok rajongót érdekelne, mire mennének a kedvenc ketrecharcosai más szervezet sportolói ellen.

Arról nem is beszélve, hogy az MMA hőskora óta a sportág magas szintjein nem igazán rendeztek kieséses bajnokságot. Tehát míg régen előfordultak többfordulós versenyek, ahol a győzelemhez ugyanazon este több meccset kellett vívni, a mára kialakult formátumban általában hónapok telnek el egy harcos meccsei között. Ha valaki hármat meccsel egy évben, az már soknak számít. Az olimpián viszont nem lehetne elkerülni a klasszikus kieséses lebonyolítást, még ha nem is egy napra zsúfolnák össze a meccseket. A megszokottól eltérő lebonyolítás pedig biztosan felpezsdítené az MMA-rajongók vérét. Az tehát biztos, hogy az MMA tudna nagyot durranni az olimpián. De mégis mennyi ennek az esélye?

Kritériumok és esélyek

Rövid távon nem sok. Számos probléma van ugyanis: az MMA-nak nincs – például a profi sport kereteit is szabályozó – nemzetközi szervezete, így lényegében egységes szabályai sincsenek. Azaz bár az amatőr MMA-nak van világszervezete, ez az olimpiai sportággá válásért lobbizó Nemzetközi Kevert Harcművészet Szövetség (IMMAF), a profi MMA-promóciók nem ennek a szabályai mentén versenyeznek.

Ez azonban csak egy a 35 kritérium közül, amit ki kell pipálnia egy olimpiára vágyó sportnak. Ahogy korábban említettük, fontos például még a nemek közötti egyenlőség, ahogy a sportszerűség szempontjai is. A sportág durvasága például egyértelmű fekete pontot jelent az alapvetően békés sportágakkal teli olimpiai palettán. Mert ugyan olimpiai sportággá vált a szintén kifejezetten brutális thai boksz, a programba nem került be és a hagyományos ökölvívásnál is sokáig csak nagyon biztonságos fejvédővel engedték a sportolókat bunyózni. Láthatjuk, az olimpiai eszme inkább a pontok vértelen gyűjtögetését tartja kívánatosnak. (Ezzel teljes összhangban van a korábban említett, az amerikai foci kontaktmentes változatának számító flag football olimpiai műsorba illesztése is.) Persze lehetne olyan szabályrendszert bevezetni az MMA-ban, ami vértelenebbé és biztonságosabbá tenné. Lehetne például fejvédőket és nagyobb kesztyűket használni, illetve ki lehetne venni a könyökösöket. Ám mindezek a fanatikusok számára éppen a sportág lényegét vennék el. A fejvédők például megváltoztatnák a földharc egyes aspektusait, míg a könyökösök kivétele szintén nagy felhördülést okozna. Azaz lehet, csak a sportág némileg kizsigerelt verzióját lehetne akkreditálni.

Az MMA alapvető részét képező könyökütések kivétele nem lenne népszerű húzás (Fotó: ONE FC)

További problémák

A sportolók motivációja szintén kérdéses. A bunyósok alapvetően meccspénzekből élnek, és nagy átlagban évente kettő-négy meccset vívnak. Így az, hogy a kvalifikációs versenyeket és az olimpiát is ingyen vállalják, lemondva fizetős meccsekről, nagyon valószínűtlen. A sérülés kockázata szintén magas, főleg az ismétlődő mérkőzések miatt. Ezek miatt nem valószínű, hogy a stadionokat megtöltő nagy sztárok motiváltak lennének az olimpiai részvételre. Névtelen bunyósokkal pedig egyáltalán nem biztos, hogy az MMA nagy érdeklődésre tartana számot az ötkarikás programban.

Konklúzió

Rövid távon nincs sok esély az MMA olimpiai sportággá válására. Többféle problémát kellene megoldani ahhoz, hogy olimpiai sportág státuszt kapjon, és még onnan is hosszú út vezetne az esetleges ötkarikás bemutatkozásig. Ezzel együtt azt nem szabad elfelejteni, hogy egy nagyon fiatal sportágról van szó, ami fényes jövőnek néz elébe. És a szándék sem hiányzik: az IMMAF mellett az UFC könnyűsúlyú legendája, a néhány évvel ezelőtt visszavonult Khabib Nurmagomedov is elkötelezett az ügy mellett. Hosszú távon tehát lehet azért realitása annak, hogy az MMA olimpiai sportág legyen. De ehhez még valószínűleg jó sokat kell aludni…

Kiemelt kép: The Denver Post