Lesz-e még valaha derbi az Újpest-Fradiból?

„Fújja már le” – sziszegte a Szusza Ferenc Stadion B teraszán egy meglett úr vasárnap este hét előtt néhány perccel. Az FTC 5-0-ra vezetett ekkor az Újpest ellen. Az idős újpesti drukker nem a szépítő gól megszerzésével kecsegtető hosszabbításért rimánkodott, hanem kegyelemért könyörgött.

Ryan Mmaee kisvártatva berúgta a hatodikat. 0-6, megsemmisítő vereség. A fejét lehorgasztó úr – és rengeteg szurkolótársa – csupán arra vágyott, hogy a rivális ne írjon történelmet, álljon meg a rekordbeállításnál. Újpesten még soha nem nyert hat góllal az FTC, vasárnap óta ez az új mérföldkő.

Az újpesti klubházban pedig jó eséllyel most is azon tanakodnak, mi legyen a 2010. szeptemberi 6-0-s Fradi-verésről elnevezett stadionmagazin új neve.

Persze van ennél fontosabb feladat is, sok-sok kérdés motoszkálhat a fejekben. „Hogyan pótoljuk az olyan értékesített, kölcsönből hazatért és sérült kreatív játékosainkat, mint Budu Zivzivadze, Nikola Mitrovics, Giorgi Beridze és Yohan Croizet? Hogyan öntsünk lelket a futballistákba, miközben közülük páran mosolyogva beszélgettek az FTC játékosával a vasárnapi meccs lefújása után? Hogyan mozduljunk el az utolsó helyről, és maradjunk bent az első osztályban? Ezek után hogyan csábítsunk ki újra nézőket a stadionba? Mihez kezdjünk, hogy többé ne csak névleg legyen derbi az Újpest–Fradi? Hogyan érjük el, hogy a szurkolóink hosszú évek után levegyék a kerítésről a tulajdonosunk áthúzott fejével ékesített drapériát? Egyáltalán 20 bajnoki cím és 11 kupagyőzelem emlékeivel a vitrinben hogyan jutottunk idáig?” Válaszok egyelőre sehol.

Sima meccs lett a derbiből (Forrás: Index)

Árad feléjük a gyűlölet

„Vissza akarjuk hozni az 1970-es évek sikerkorszakát” – ezzel a nagyratörő állítással kezdte első magyarországi sajtótájékoztatóját Roderick Duchatelet, miután 2011 októberében megvásárolta az Újpest FC 95 százalékát. Az akkor 39 éves belga elnök az édesapja pénzéből üzletel. Roland Duchatelet a liberális Vivant belga párt alapítója, és Belgium tíz leggazdagabb emberének egyike. Félvezetőket, elektronikai eszközöket gyártó cége és televíziója is van, bevételei egy részét a labdarúgásba öntötte. Birtokolt német, spanyol és angol alsóbb osztályú csapatokat, a belga élvonalból pedig övé volt a Germinal Beerschot, a Sint-Truidense és a Standard Liege. Puszta pénzügyi befektetésként tekintett ezekre a csapatokra. Esze ágában sem volt a Manchester Cityt is birtokló City Football Group mintájára felvirágoztatni a birodalom zászlóshajóját, s vele együtt a fiókcsapatokat, a fő cél a játékosok áramoltatása volt a klubok között, és ha valaki kiugró teljesítményt mutatott, azonnal értékesítette.

Ez az üzletpolitika bizonyos ágazatokban nyerő, a stadionokban azonban nem engedelmes részvényesek, hanem türelmetlen szurkolók ülnek, akikkel nehezebb szót érteni. Az angol harmadosztályban sínylődő Charlton Athletic drukkereit például úgy magára haragította a derék milliárdos, hogy 200 fő elindult Duchatelet belgiumi otthonához, hogy rávegyék, „engedje szabadon” a klubot.

A legdühösebbek nem érték be ezzel: otthonukban, a The Valley-ben tömegesen szaladtak be a pályára, hogy elzavarják az elnököt, és rendszeresen a klubház előtt tüntettek ellene. Egy másik Duchatelet-érdekeltségnél, a Standard Liege-nél előfordult, hogy a felbőszült szurkolók a VIP-páholyig másztak, hogy kikergessék onnan a tulajt, egy ízben pedig a klub bázisának kerítését kidöntve betörtek a stadionba, és görögtüzeket hajigálva, skandálva tiltakoztak a csapat harmatgyenge szereplése, rossz menedzselése miatt.

Újpesten is csakhamar rájöttek a drukkerek, hogy szó sem lesz a régi, nagy sikerek megismétléséről, sőt még a 2000-es évek elején látott ezüstérmes (2004, 2006, 2009) korszakról sem. A szurkolók már azt a három ezüstöt is elvesztett aranyként értékelték: 2004-ben az MTK, majd két évre rá a Fehérvár ellen az utolsó fordulóban csúszott ki az aranyérem az újpestiek kezéből. 2009-ben már nem is csalódottan, hanem gyűlölettel telve szaladtak a pályára a szurkolók a Fehérvár elleni vereség alkalmával – ünneplés helyett a Vidi-ultrákat próbálták megruházni.

A vélt sikertelenségből eredő frusztráltságot a Duchatelet-érában évről évre fokozták a klubot szinte gúzsba kötő, egészen meghökkentő események.

Roderick Duchatelet hamar nemkívánatos személlyé vált Újpesten (Forrás: GOAL.com)

Szervezett leépülés

Roderick Duchatelet indulásként egyik korai interjújában elárulta, hogy ő valójában a kézilabda nagy szerelmese, amatőr szinten játszott is időnként egy magyar társasággal. Újpesti bemutatkozásakor felvázolta, hogy nem feltétlenül költözne Budapestre, egy bizalmasán keresztül irányítaná a klubot, de természetesen rajta tartja a szemét a csapaton. A világhírű Leo Beenhakkert szemelte ki sportigazgatónak, és a megfigyelőhálózat vezetőjének, ám a hároméves szerződést három hónap után szakították meg, mert Beenhakker elmondása szerint a klub anyagi rendbetétele a prioritás, ebben pedig neki nem lenne szerepe.

Nem sokra rá, hogy a belga üzletember átvette a klubot, az egyik portál kiszúrta, hogy az elnök formabontóan értelmezi a scouting fogalmát: a közösségi médiában posztolt „álláshirdetésen” keresztül próbált futballistákat Újpestre hozni. Amikor épp nem így tett, a fent vázolt rendszerben üzemszerűen „köröztette” a játékosait az apja által birtokolt klubok között, és az újpestieknek nem volt nehéz kitalálniuk, ők valahol a piramis alján helyezkednek el. Vagyis sok esetben a magyar csapatnál próbálják ki a szabadon igazolhatóként megszerzett, sokszor nevenincs futballistákat, vagy olyanokat, akik a spanyol AD Alcorcónban, a Charltonban vagy a Standard Liege-nél nem állják meg a helyüket. Így kerültek Újpestre olyan kis halak, mint Naim Aarab, Henri Eninful, Hisham Abdallah Said, Nikolas Proesmans. Tucatjával érkeztek harmatgyenge képességű légiósok, akikről néhány perc játék alapján is ki lehetett jelenteni, hogy a magyar élvonal szintjét sem ütik meg.

Akadt persze ellenpélda is, őket viszont a tulaj jórészt egy szezon után eladta, hogy pénzt kereshessen velük. A később magyar válogatottságig jutó Nego Loic így került Angliába, majd Székesfehérvárra, a 14 meccsen 11 gólt szerzett Mbaye Diagne pedig busás összegért Kínába. A játékoseladás természetesen fontos pillérét kellene, hogy képezze az Újpest büdzséjének is, ám Roderick Duchatelet nem forgatta vissza komoly mértékben a befolyó összeget. Évek óta takaréklángon, a lehető legkevesebb munkatárssal működteti a klubot, így fordulhatott elő olyan kapitális hiba is, ami miatt az Újpestet három évre kizárták az átigazolásból. Egy Darwin Andrade nevű kolumbiai játékos miatt járt pórul a klub, aki a sportfaktor.hu 2016-os cikke szerint úgy igazolt a Sint-Truidenséhez, majd az Újpestbe, hogy még élő szerződése volt egy kolumbiai klubbal. A lila-fehéreknél végül mindössze egy meccsen lépett pályára, ami három évébe került a csapatnak.

Így állhatott elő az a helyzet, hogy az MLSZ szabályzatában előírt pályafűtési rendszert sem kívánta saját költségén kifizetni, s emiatt a szurkolóknak Kecskemétig kellett utazniuk, de volt, hogy a Vasas vagy a Szeged stadionja jelentette a hazai pályát.

Nem csoda, hogy ilyen mértékű szervezetlenség, amatőr hibák sorozata, és a dicstelen szereplés láttán a szurkolók jelentős része szép lassan lemorzsolódott, de akik kijárnak, azok is arcpirító hiányosságokra panaszkodnak időnként. Akadt olyan eset, amikor egy Újpest–MTK mérkőzésen az egyik büfében egyszerűen elfogyott a sör, és nem tudtak új adagot hozni, máskor a drukkereket 60-70 perc alatt sem sikerült kiszolgálni egy Újpest–Ferencváros összecsapáson.

Vissza a címert!

A klub fennállásának legkiélezettebb heteit élte 2014 tavaszán, amikor Roderick Duchatelet könnyek között jelentette be egy sajtótájékoztatón: a klubtól egy offshore céghálón keresztül közel 900 millió forintot követelnek, amit ő már nem akar kifizetni, a felszámolási eljárások pedig elindultak, emiatt a megszűnés veszélye fenyegeti a klubot. A törzsszurkoló polgármester, Wintermantel Zsolt ekkor bedobta magát, és kezdeményezésére a parlament módosította a sporttörvényt, így egy új cég megkaphatta a csapat indulási jogát – a régi pedig bedőlt az adósságokkal együtt –, így a BLASZ IV helyett az NB I-ben folytathatta a klub.

Később kiderült, Duchatelet nem csupán a klub könyvelését felejtette el alaposabban átvilágítani. A mezek és csecsebecsék szabályozatlan jogi háttere miatt nem csak a klub hivatalos szurkolói boltjában lehetett kapni Újpest-címeres termékeket, hanem meccsek előtt a parkolóban felállított standokon és az ultrák által üzemeltetett boltban is. Duchatelet-nél betelt a pohár, és 2017-ben megváltoztatta a klub címerét. Az Újpest FC honlapja szerint a szurkolók számára létrehozott online szavazás alapján az utóbb „WC-deszka” gúnynéven emlegetett embléma nyert, ám a klub később sajtótájékoztatón sem tudta hitelt érdemlően igazolni, hogy az Újpest szimpatizánsai valóban ezt a címert választották volna. Ezt igazolta, hogy a szurkolók teljes egységben tiltakoztak a váltás ellen.

A váratlan címerváltás miatt végleg megromlott a szurkolók és az elnök viszonya. Az utóbbi öt évben a legváltozatosabb módon tüntet ellene a tábor. Turan Khan újpesti rapper dalt írt róla, a tábor hosszú időre kivonult a stadionból, amikor pedig visszatért, folyamatosan gyalázta, gyalázza a mérkőzéseken – győzelmek esetén is. Az áthúzott Duchatelet-arccal tarkított drapéria pedig hóban-fagyban is ott lóg a kerítésen. A címert végül vissza kellett állítania a klubnak, miután az Alkotmánybíróság felülbírálta a Kúria ítéletét, és a Kúria előírta az eredeti állapot visszaállítását.

A Roderick Duchatelet érkezése óta eltelt 11 évben a csapat sorrendben a következő helyezéseket érte el az első osztályban: 13. (16 csapat közül), 9., 13., 6., 6. (2016-tól 12 csapatos a liga), 7., 3., 5., 6., 6., 5. Az elmúlt öt évben több alkalommal előfordult, hogy az Újpest kedvezőtlen eredmény esetén az utolsó fordulóban kieshetett volna.

A bajnokságban impotens klub elkezdett középcsapatként „viselkedni”, mely a kupában időnként elkaphatja a nagyokat is, ha azok épp rosszabb passzban vannak, és kis szerencsével elvitorlázhat a döntőig. Pozitívum, hogy 2014-ben, 2018-ban és 2021-ben is megnyerte a Magyar Kupát, 2014-ben a Szuperkupát is.

Alig maradt kapaszkodójuk, amibe fogódzkodhatnak. 2015-ig ilyenek voltak a derbik, ahol a bajnoki eredményektől függetlenül időnként féktelenül megünnepelhették a legnagyobb rivális legyőzését.

(Forrás: GOAL.com)

Ám a 2015. decemberi Üllői úti győzelem óta az Újpest képtelen megverni a Ferencvárost. Ráadásul az az azóta eltelt időben hatalmasra nyílt az olló a két csapat lehetőségeit nézve. Az FTC Kubatov Gábor elnök politikai érdekérvényesítő képességeit is kihasználva magyar szinten szédületes büdzséből gazdálkodik.

Eközben Újpesten a meccseken olyan „nagyágyúkat” látni a reklámfalakon, mint az Aquaworld, a Szókép Nyomdaipari Kft. vagy a Bi-Dental fogászat. Nem megbántva a cégeket, nem összemérhető az általuk biztosított anyagi támogatás az FTC szponzorai által mért dotációval, és erre egy alkalommal Berta Csaba újpesti ügyvezető is utalt. Ahogy nőtt az anyagi különbség, úgy vált egyértelművé, hogy az Újpestnek az elkövetkező időszakban még egy halovány döntetlenre sem lesz esélye az ősi ellenféllel szemben, a rangadó pedig legfeljebb körítését tekintve emlékeztet derbire – ha az újpesti ultrák épp nem tüntetnek távolmaradásukkal az elnök ellen.

Az azóta lejátszott 11 mérkőzésen 26-3-as gólkülönbséget hozott össze, ezeken a meccseken az Újpest kétszer kapott három, egyszer négy gólt, most vasárnap pedig hatot úgy, hogy kapusa egyetlen védést sem mutatott be. A statisztika alapján az utóbbi évtizedek legjobban várt mérkőzése, Magyarország derbije nem más, mint Dávid és Góliát küzdelme, ahol semmi esély a bibliai fordulatra.

Az egyoldalú küzdelmet az évek során az FTC-szimpatizánsok egy része is megunta. Nem várt jelenség, hogy az aktuális Ferencváros-győzelem után az Újpest FC vagy valamelyik újpesti szurkolói közösség Facebook-oldalán a kommentekben szánakozó Fradi-drukkerek emelik fel a hangjukat az egyenlőtlen viaskodással szemben. Arról panaszkodnak, hogy elegük van a Kisvárdával és a Puskás Akadémiával folytatott bajnoki versenyfutásból, és egy erős Újpestet akarnak, melyet végre újra rang legyőzni.

A ferencvárosi érzelmű Hrutka János ezt írta Facebook-falán a mérkőzés után: „Ezzel már viccelni, zrikálni sem lenne tisztességes…”

Dibusz Dénes, az FTC kapusa pedig így nyilatkozott a meccs után: „(..) az is egyértelmű, hogy az egész magyar foci érdeke az, hogy az Újpest tényleg talpra álljon, a tradícióihoz mérten szerepeljen és tényleg újra visszatérjenek ezek a mérkőzések olyan párosításokká, ami sok-sok évvel ezelőtt azért jellemezte ezt.”

Erre a nyáron kínálkozott esély, ám az ígéretesnek tűnő új újpesti tulajdonos az utolsó pillanatban visszakozott, így továbbra is a belga üzletember fújja a passzát szelet a IV. kerületben. Az Újpest-szurkolók jelentős része biztos benne, hogy amíg ő vezeti a klubot, esély sincs a felzárkózásra, lassan már egy FTC elleni pontszerzésre sem, mi több, évről évre egyre fenyegetőbb az NB II-es szereplés pokoli réme. Annak fényében a mostani helyzet legfeljebb a purgatóriummal ér fel.

Egyetlen dologban reménykedhetnek: hogy az elnök eljut ugyanarra a felismerésre, mint amiről édesapja pár éve a Knack magazinnak nyilatkozott: „Azok a megoldások, melyek az üzleti életben működnek, a futballban totálisan csődöt mondanak. A focibiznisz abszolút nem nekem való, túlságosan irracionális. Ha pénzt akarsz bukni, mindenképp fektess a labdarúgásba. Kizárólag az ügynökök és a topjátékosok keresnek jól ebben a szférában. Ez szerintem botrányos, de ez a piac ilyen. Életem legnagyobb hibája volt, hogy befektettem a futballba.”

Kiemelt fotó: M4 Sport