Lev Jasin hokikapusként is kiváló volt

Tipikus kapussors Jasiné. A debütáló mérkőzésén – ami egy barátságos találkozó volt – egy rosszul időzített kifutás miatt potyagólt kapott, ami miatt egy ideig kegyvesztett lett, de amikor a csapat első számú kapusa megsérült, újra megkapta a lehetőséget, amivel élt is: a futballtörténelem egyik legjobb hálóőre lett belőle. 1963-ban – a posztján máig egyetlenként – elnyerte az Aranylabdát, klubjával, a Dinamo Moszkvával ötszörös bajnok és háromszoros kupagyőztes, a szovjet válogatottal olimpiai és Európa-bajnok volt.

Egyedi stílusa nagy hatással volt a későbbi korszakok kapusaira. Kiváló volt a mozgáskoordinációja, amihez gyors reakcióidő párosult. Képes volt a támadók fejével gondolkodni, előre tudta, mi fog következni a pályán, a büntetőterületen belüli pozícióját a megérzései alapján választotta ki. Kapuját gyakran elhagyva besegített a védők munkájába csakúgy, mint a kontratámadásokba, amelyeket gyors kidobásokkal indított. Abból, ahogyan irányította a védelmet, szintén sokat tanult a következő kapusgeneráció.

Kezdeti nehézségek a jégen is

Jasin futballban elért sikerei ismertek, viszont kevesen tudják róla, hogy kiváló hokikapus is volt. Azt, hogy a jégkorongot is magas szinten űzte, annak köszönhette, hogy Szovjetunióban a futball és a hoki az 1950-es években szorosan összefonódott, ugyanis a nagy hideg miatt telente szüneteltek a labdarúgó-bajnokságok, így a futballisták azokban a hónapokban a helyi hokiegyüttesekben játszottak.

Jasin is élt ezzel a lehetőséggel, és klubja, a Dinamo Moszkva hokicsapatában védett, amikor megállt a futballélet. Csakúgy, mint a labdarúgásban, a jégkorongban is nehezen indult be a Fekete Póknak becézett kapus karrierje. Második számú hálóőr volt a moszkvaiaknál, nem volt könnyű megszoknia, hogy egy hokikapusnak másképp kell védenie, mint a futballpályán szereplő kollégájának. A visszaemlékezések szerint az első kapujára lőtt korongok egyikébe egy labdarúgó-kapusokra jellemző reflexszel ért bele, aminek következtében „elöntötte a vér az ujjait.” Nemcsak a saját csapattársait, hanem az ellenfelek játékosait is meglepte időnként, amikor a hokipályán nem megszokott mozdulatokkal rukkolt elő.

A csapat első számú hálóőrének, az észt nemzetiségű Karl Liivnek is köszönhetően – akivel az edzőtáborokban egy szobában lakott – viszont egy idő után belejött a jégkorongba, egyre többször kezdődött az ő nevével csapata összeállítása.

Címek és díjak

A kapuslegenda a moszkvaiakkal elért néhány figyelemre méltó eredményt. Bronzérmes lett a bajnokságban, csapata a kupadöntőt is megnyerte, amelyen 3–2-re győzte le a CSDA-t – Jasinnal a kapuban. Teljesítményét a szakma is díjazta: előbb kapta meg a Sportág Mestere elismerést jégkorongban, mint labdarúgásban. Az is felmerült, hogy kerettag legyen a közelgő világbajnokságra készülő szovjet válogatottnál, de úgy döntött, a labdarúgásra helyezi a fókuszt, a hokiban inkább beugró szerepkörben képzeli el a jövőjét.

Sokan úgy gondolják, ha a jégkorong mellett dönt Jasin, akkor is világraszóló sikerek és további egyéni elismerések övezték volna sportkarrierjét.