Lewandowski müncheni távozásának okai

Gyakorlatilag az egész tavaszi szezont végig kísérték a Robert Lewandowski távozásáról szóló pletykák, amik aztán valósággá váltak. A sztori jól szemléltette a kissé kaotikus háttérfolyamatokat, amik a Bayern kudarcokkal – elsősorban a Villarreal CF elleni negyeddöntőbeli Bajnokok Ligája-búcsúval – terhelt tavaszi szezonját végig kísérték, és generáltak egy eddig elég intenzíven alakuló nyári időszakot is. A kiemelt figyelmet kétségkívül a Lewandowski-történet kapta, amelynek a kiindulópontja eléggé sokrétű.

A KIINDULÓ PONT

Kezdjük a tényekkel. A lengyel csatár szerződése 2023 nyaráig volt érvényes, így tavasszal az általános futball-logika szerint nála is napirendre került a hosszabbítás kérdésköre. Az elmúlt években ezek a hosszabbítások a kulcsjátékosokkal elég hosszú időszakot vettek igénybe, most például Serge Gnabry esetében láthattuk, mennyire elhúzódott ez a folyamat a játékos fenntartásai, aggályai miatt.

A Lewandowski-féle hosszabbítás tárgyalásánál – függetlenül a lengyel elvitathatatlan érdemeitől, rekordjaitól – előkerült természetesen az a szempont is, hogy ő már 33 éves, tehát a csúcsformában lejátszható szezonjai már egyre jobban meg vannak számlálva. A Bundesliga gólkirályi címét a legutóbbi szezonban is imponáló magabiztosággal begyűjtő támadó – jogosan – a tárgyalások során akarta érezni a klub megbecsülését, és ennek megfelelően többéves kontraktus aláírásában gondolkodott.

Viszont a Bayern vezetői – elsősorban az életkori szempontok miatt – már csak egyéves hosszabbításban gondolkodtak.

Ez az ellentét önmagában még talán elsimítható lett volna, az az irány viszont végképp a lengyel ellenére lehetett, hogy a bajor klub más támadókat is – állítólag a végül a Manchester Citybe szerződő Erling Haalandot is – megkörnyékezett, akik akár Lewandowski kihívójaként is szóba jöhettek volna.

Ezek után már nem látta a lengyel csatár azt a megbecsülést, amit ő szeretett volna, és méltatlannak érezhette, hogy a klub versenyhelyzetbe akarja kényszeríteni őt a csapaton belül. Sokak szerint a fő problémaforrás ez lehetett, de azért voltak itt más okok is.

A MEGVÁLTOZÓ JÁTÉKRENDSZER

Itt jön a képbe a tavaly nyáron vezetőedzővé kinevezett Julian Nagelsmann személye. A trénerről már a hoffenheimi és lipcsei munkássága után köztudott volt, hogy szeret kísérletezni, és hajlamos váltogatni a játékrendszereket. Sokakban fel is vetődött a kérdés, hogy miként tud majd alkalmazkodni az elég erős személyiségekkel tűzdelt müncheni sztárcsapathoz, ahol a játékrendszert tekintve már Louis van Gaal edzősködése (2009-2011) óta elég stabilnak számított a 4-2-3-1. Ebben 2014-s érkezése óta Lewandowskinak is egy igen jól bejáratott szerepköre volt egyedüli centerként. Nagyban rá épült a játék, és Thomas Müller vezetésével a mögötte lévő sor a keze alá játszott. A lengyel alapvetően egy klasszikus center, de maradéktalanul alkalmazkodott a modern futball követelményeihez.

Ezért is érdemelte ki azt, hogy a neve egy lapon legyen említve Lionel Messivel és Cristiano Ronaldóval. Az összjátékból is tevékenyen kivette a részét, jól vette észre az üres területeket, jókor lépett be azokba.

Nem csak a kapu előtt állt és várta a beadásokat. Ennek volt köszönhető, hogy akár egyedül is képes volt helyzeteket kialakítani, és így akkor is a hátára tudta venni a csapatot, amikor annak nem ment a játék. Különösen igaz volt ez Niko Kovac edzői időszakára (2018-19).

Az őszi szezonban úgy nézett ki, hogy Nagelsmann tiszteletben tartja a csapat sajátosságait, és csak óvatosan próbálja azt a saját képére formálni. Lewandowski megkapta a szükséges szabadságot a pályán, illetve a kiszolgálást a társaktól, így ott folytatta, ahol a 2020-21-s szezonban még Hans-Dieter Flick vezetése alatt abbahagyta, amikor 41 bajnoki góljával megdöntötte Gerd Müller rekordját. Az őszi szezon 17 fordulójában szerzett 19 góljával teljes mértékben tartotta a korábbi szintet.

A szezon elején Nagelsmann még nagyrészt a Flick-féle játékrendszerhez igazodott, amiben Lewandowski (9) teljes mértékben centrális szerepet kapott. Ezen a Hertha elleni mérkőzésen például mesterhármast szerzett. A fenti szituációban is látható, hogy a támadás felé orientálódott. Niklas Süle (4) védelmi vonalakat feltörő passzát követően Müller (25) – amolyan árnyékékként – magára irányította a védők figyelmét, így a szabad területbe bemozgó Lewandowski egyből kaphatta is a labdát

Ennél a helyzetnél is Sülétől (4) indult ki az akció. Látható, hogy az építkezési fázisban Joshua Kimmich (6) és Leon Goretzka (8) is hátrébb helyezkedett, így kicsalogatva a Hertha középpályásait. Ez is Lewandowski (9) kezére játszott, aki így egy nagy üres területbe léphetett vissza, miközben Müller (25) mélységből beindult a helyére, lekötve ezzel a védők figyelmét. Az így szabaddá váló Lewandowski Jamal Musialától (42) kapta a labdát, és vihette azt a védelemre

Februártól viszont Nagelsmann már drasztikusabban a saját képére akarta formálni a csapatot, ami egyes értesülések szerint nem annyira volt a kulcsjátékosok – Lewandowskival az élen – ínyére. Állítólag Nagelsmann edzései és taktikai instrukciói túl komplexek és nehezen érthetőek voltak egyes játékosoknak. A pályán is mintha ez tükröződött volna vissza. Egyrészt a túlságosan nyílt támadójáték negatív hatással volt a védekezésre, amiről a Bochum elleni 4–2-es, sokkolóan ható vereség is tanúskodott. Másrészt így nagy tumultus alakult ki a támadóharmadban, és az egyes játékosok szerepkörei sokszor ütötték egymást. Nagelsmann megkövetelte a szárnyvédőktől, hogy az utolsó vonalig előre törjenek, és ezt várta el a mélységből érkező Goretzkától is. Egyszerre tehát már öt játékos sorakozott közvetlenül Lewandowski mögött, ami nem volt a lengyel ínyére. Jóval kevesebb labdát kapott a társaitól, és kisebb terület állt a rendelkezésére. A támadójáték hatékonyságáról sokat elmond, hogy a Bayern 41 tavaszi bajnoki találatából mindössze hét született tisztán végigvitt akció után. Bár 16 tavaszi találatával eközben Lewandowski nem nagyon esett vissza, viszont ez már inkább volt köszönhető az ő egyéni kvalitásainak, mint sem a rá kihegyezett csapatjátéknak.

A Villarreal elleni BL-negyeddöntős párharc tisztán rávilágított a problémákra. A fenti szituációban is látható, hogy egy vonalban öt játékos helyezkedik Lewandowski (9) mögött. Ez viszont a visszájára sült el, és csak azt vonta maga után, hogy az ellenfél koncentráltabban tudta lezárni a sorait. Lewandowskit hárman vették körül, így esélye sem volt játékba avatkozni

ÚJ KIHÍVÁSOK

Lewandowskit kétségtelenül motiválhatta az is, hogy a Bundesligán kívül más topbajnokságban is bizonyíthasson. A volt menedzsere, Cezary Kucharski azt nyilatkozta júniusban, hogy volt ügyfele mindenképpen Spanyolországban akar játszani többek között azért, hogy bizonyíthassa: jobb csatár, mint Karim Benzema.

A barcelonai szerződés hivatalossá válása után Lewandowski mindenesetre pontosan azt nyilatkozta, hogy szeretné kipróbálni magát egy másik bajnokságban, másrészt kijelentette, hogy élete egyik legnehezebb döntését kellett meghoznia, utalva a Bayernnel elért sikereire. Végezetül találóan megjegyezte, hogy igazából mindkét fél nyert a távozásával, hiszen a Bayern jelentős összeget látott érte, eközben pedig az ő kívánsága is teljesült.

ÖSSZEGZÉS

Egy biztos: pozitív fejlemény, hogy vége van ennek az átigazolási huzavonának, és jó látni, hogy a klub és a játékos végül békében tudott elválni egymástól. Az előttünk álló szezon egyik legérdekesebb kérdése lehet, hogy a Bayern miként lesz képes kompenzálni a lengyel klasszis hiányát. Ebben nyilvánvalóan nagy szerepe lesz/lehet a Liverpoolból frissen igazolt Sadio Manénak, aki kifejezetten Nagelsmann kívánságára érkezett Münchenbe. Az edző tehát tovább formálhatja a saját képére az együttest, amihez most már a játékoskeret is egyre inkább adott lehet.

Kiemelt fotó: Barcauniversal.com