Szoboszlai kulcsszerepet játszott a Lipcse kupagyőzelmében – elemzés

Az RB Leipzig másodszor vagy az Eintracht Frankfurt hatodszor. Ez volt a fő kérdése a Német Kupa (DFB-Pokal) fináléjának, amely a frankfurtiak szempontjából nem csak szimplán a trófea miatt volt meghatározó.

Az Eintracht kispadján utolsó mérkőzését megvívó Glasner a bajnokságban végül a Konferencia-liga-indulást érő hetedik helyre tudott odaérni csapatával, de egy esetleges kupasikerrel megválthatták volna a jegyüket az Európa-ligába is. Ezzel a bajnokságban hatodik helyen végzett Bayer Leverkusen járt volna rosszul, mert ez esetben meg kellett volna elégednie a harmadik számú európai sorozattal. A Frankfurt a tavalyi bravúros Európa-liga-győzelem után újabb trófeával akarta széppé tenni a szurkolók által nagyon megkedvelt, de a klubvezetőkkel összekülönböző Glasner búcsúját.

Az osztrák tréner a szokásos kezdőjét küldhette pályára a mérkőzésen. Kevin Trapp kapus előtt Evan Ndicka, a 39 évesen is elnyűhetetlen Haszebe Makoto és Tuta alkották a hármas védősort. A két szárnyat Philipp Max és Aurélio Buta futották be, míg középen a fáradhatatlan csapatkapitány, Sebastian Rode és Djibril Sow kellett, hogy biztosítsák a stabilitást. A támadósort a Bayern Münchennel szóba hozott Randal Kolo Muani és mögötte a két visszamozgó kreatív középpályás, Kamada Daicsi és a nemrég szerződést hosszabbított Mario Götze alkották.

A Frankfurt az 1988-as kupadöntőt Détári Lajos góljával nyerte meg a VfL Bochum ellen. 35 évvel később jó alkalom kínálkozott arra, hogy egy újabb magyar játékos találjon be a fináléban. Szoboszlai Dominik az RB Leipzig egyik kulcsjátékosává vált Marco Rose irányítása alatt, aki annak idején Salzburgban adta meg neki a lehetőséget az osztrák élvonalban. Szoboszlai az SC Freiburg elleni idegenbeli elődöntőn egy duplával vette ki a részét a fölényes, 5-1-es diadalból, ezzel megteremtve a lehetőségét annak, hogy csapata Berlinben megvédhesse a tavaly pont a Freiburg ellen tizenegyesekkel elhódított trófeát.

Marco Rose kezdőjében sem volt nagy meglepetés. Az ősszel remélhetőleg régi formájában visszatérő Gulácsi Pétert a szezon során helyettesítő Janis Blaswich előtt a védelmet irányító Willi Orbán mellett Lukas Klostermann kezdett. A védelem bal oldalán a nyáron állítólag búcsúzni szándékozó Marcel Halstenberg, míg a jobb oldalon az univerzális Benjamin Henrichs futballozott. A középpályán Amadou Haidarának és a már hónapok óta a Bayern Münchennel összeboronált Konrad Laimernek kellett megszűrnie a frankfurti rohamokat, míg előttük szokásukhoz híven a két szélről rendszeresen belépő Dani Olmo és Szoboszlai biztosították az összeköttetést a támadókkal. Elöl a rendszeresen a bal szélre kimozgó Timo Werner és Christopher Nkunku kapott lehetőséget.

Forrás: SofaScore

Kiegyenlített küzdelem

A mérkőzést a Leipzig kezdte jobban és már rögtön a negyedik percben vezetést szerezhetett volna. Egy frankfurti labdavesztést követően Szoboszlai használta ki az ellenfél rendezetlenségét. A labdával gyorsan átért a frankfurti térfélre, ahol Wernernek adott remek passzt, de a Chelsea-től tavaly nyáron visszatért támadó nagy helyzetben Trapp kezeibe gurított. Az első tíz percben Szoboszlaiéknak több ígéretes rohamuk is akadt, kifejezetten feküdt nekik a Frankfurt nyílt hozzáállása.

Glasner csapata a labdavesztések után azonnali visszatámadásokkal próbált operálni, de a középpálya rendszeresen szétcsúszott. Ezt észlelve tíz perc után visszaálltak Götzéék és ezentúl jellemzően egy stabil középpályás letámadásra rendeződtek be, és egy-egy visszapasszt kihasználva próbálták nyomás alá helyezni az építkező Orbánékat. Miután a támadók visszább álltak Rode és Sow jobban koncentrálhatott a szélekről rendszeresen bemozgó Szoboszlai és Olmo levédekezésére. Amint fokozódott a franfurti letámadás, a védősorból kiváltó Ndicka semlegesítette egész jól Szoboszlait. Miután a Frankfurt rendezte sorait egy kiegyenlített mérkőzés alakult ki.

A játékot a középpályás párharcok dominálták. A Leipzig építkezéseit Kolo Muaniék szervezetten végrehajtott letámadásai eléggé megnehezítették, míg a frankfurtiak szokásukhoz híven szándékosan nyúltak a felívelések eszközéhez. Ezeknek a célpontja nyilvánvalóan Kolo Muani volt. A francia párszor meg is tudott lódulni kihasználva a fizikumával párosuló futótempóját, de az első félidőben csak egy veszélyes próbálkozásra futotta tőle, elég sok pontatlanság volt a játékában. Egy-két ígéretes földön kijátszott támadás is akadt, amelyeknek az elindítója Haszebe volt a védősor közepéből. A japán légiós rendszerint pontosan találta meg lapos vertikális passzokkal a visszamozgó Götzét, illetve honfitársát, Kamadát, de az elmozgások a támadóharmadban nem igazán voltak letisztázva, Max és Buta sem tudott gyakran felérni a két szélen.

Forrás: Alamy

Rose cseréi hatékonyabbak voltak

A szünet után úgy nézett ki, hogy a Frankfurt megpróbálja a kezébe venni kezdeményezést. Glasner csapata egy fokkal intenzívebben hajtotta végre a letámadásokat, sokszor a jobb oldali szárnyvédő, Buta is az első vonalban támadott le. Így tett az 59. percben is, amikor Halstenbergtől csent labdát, aminek köszönhetően a lendületbe jövő Kolo Muani indulhatott meg a lipcsei kapu felé. A csatár viszont ezúttal is rossz döntést hozott, a kapu elé érkező Kamadának szánt centerezését a kétségbeesetten visszafutó Orbán mentette szögletre. Nem sokkal később egy bedobás után Kolo Muani már pontosan készített le Götzének, aki ígéretes helyzetből adott le egy életerős lövést, amit Blaswich védett. A Frankfurt tehát a második félidő első 15 percében elég sokat tartózkodott az ellenfél térfelén, amit Rose sem nézett jó szemmel a lipcsei kispadnál.

Werner helyére a hórihorgas dánt, Yussuf Poulsent küldte be előre, így pedig az addig eléggé láthatatlan Nkunku vehette át tulajdonképpen Werner addigi pozícióját és indulhatott a bal szélről. A változtatás hamar érzékeltette pozitív hatását. Poulsen megtartotta a labdákat és lekötötte a védőket, ezzel több helyet kialakítva Nkunkunak, illetve mögötte Szoboszlainak és Olmónak. A Leipzig egyre többet tudta magánál tartani a labdát, a nyomás pedig a 71. percben góllá érett. Nkunku egy elég szerencsésen kétszer is megpattanó lövéssel juttatta előnyhöz csapatát.

A Frankfurtnak tehát rohamoznia kellett az egyenlítésért, de közben veszített az intenzitásból és a minőségből. Rode 70 percig bírta a mérkőzés tempóját, hiányában pedig jóval lazábbá vált a középpálya, több lehetőség nyílt a lipcsei kontrák előtt. A 79. percben a védelem két meghatározó tagját, Maxot és Haszebét is le kellett hozni. Haszebe helyére a szezonban nem igazán meggyőző Rafael Borré állt be, ezzel végképp orrnehézzé vált a csapat, szinte már minden bevethető támadó a pályán volt. Max helyét Christopher Lenz vette át a bal oldalon, akinél viszont több mérkőzésen is bebizonyosodott, hogy szárnyvédőként nem igazán tudja betölteni a szerepkörét, támadásban és védekezésben is előjönnek a hibái.

Ezt tapasztalhatták meg keserűen a frankfurtiak a második, mindent eldöntő lipcsei találat előtt is. Poulsen hasznos munkát végzett azzal, hogy megzavarta Lenzet, akinek a Kolo Muaninak szánt passzát Heinrichs fülelte le mintaszerűen. Ezután Szoboszlai vált főszereplővé. Szépen játszott össze Nkunkuval és Laimerrel, majd észrevette, hogy középen az összes frankfurti védő a labdát figyeli és Nkunku köré csoportosul. A francia meg is találta magyar csapattársát, akinek a befejezés üresen állva, jobb lábbal nem okozott gondot.

Forrás: Alamy

Szoboszlai fontos szerepe

A magyar válogatott kulcsembere idénre megkerülhetetlen játékossá lépett elő klubcsapatában is. Rose őszi kinevezése kétségtelenül jót tett neki, hiszen elődje, az óvatosabb játékfelfogású – jelenleg belga szövetségi kapitány – Domenico Tedesco a legtöbbször csak csereként számított rá. Rose jól ismerte Dominikot Salzburgból és ezúttal is jól integrálta bele a játékrendszerébe.

A 4-2-2-2-es rendszerben nagy szabadságot kap, Olmóval együtt a félterületekből indulva középen kéri a labdákat. A kupadöntőn is jól illett neki ez a szerepkör főleg, amikor a Frankfurt kinyílt. Lehetőség szerint azonnal lecsapott a sikertelen frankfurti felívelések után a szabad labdákra, ezekkel pedig rögtön megindult előre. Bár sokszor cserélgették az oldalakat Olmóval, Szoboszlai elsősorban a jobb félterületben tűnt fel és próbált összjátékot kezdeményezni Heinrichsszel és a fáradhatatlanul felfutó Laimerrel. Utóbbival a mérkőzés végére kifejezetten gyümölcsözővé vált a játékkapcsolata.

A második gól előtt is érzékelte, amikor az osztrák középpályás ott volt mögötte és a védők gyűrűjében hátra sarkazta neki a labdát. Jó volt látni a magyar támadó kezdeményezőkészségét, amint labdát kapott egyből előrefelé irányult a tekintete, a leginkább a védekezésre koncentráló jobbhátvédnek, Heinrichsnek is sokat segített. Nyilván a mérkőzés közepén ő sem nagyon tudott kitűnni a nagy mezőnyharc közepette, de így is feltűnt, hogy a taktikai érettsége nagy fejlődésen ment keresztül. Mindenképpen szép lezárása volt a szezonnak ez a gól. Jó kérdés, hogy lesz-e még folytatás Lipcsében vagy esetleg tovább lép Angliába. A következő szezonban szintén a Bajnokok Ligájában szereplő Newcastle United is szívesen látná a soraiban.

Forrás: Alamy

Jövőbeli kilátások

A Leipzig tehát megvédte címét és ezúttal is kupasikerrel zárt egy szezont. A mérkőzés utáni nyilatkozatokból kitűnik, hogy ennek megfelelően az étvágyuk is megnőtt a játékosoknak. Emil Forsberg egyenesen kijelentette, hogy a következő szezonban már a tripla a céljuk:

„A következő szezonban triplázni szeretnénk. Minden cím után még egyet akarsz nyerni. Még kiegyensúlyozottabban szeretnénk játszani, például a Bundesligában is.”

Még ha a tripla kicsit túlzó is, azért jelzi a klub motivációit. Mindenesetre, ha a szezonrajtot nem rontja el a csapat Tedescóval, könnyen harcban lehetett volna a bajnoki címért is, figyelembe véve a Bayern München és a Borussia Dortmund botladozásait. Erre Kevin Kampl is utalt a mérkőzés után, de hozzátette, hogy ettől még nagyon büszkék a címvédésre a kupában.

Nagyok tehát az ambíciók és ehhez mérten elég mozgalmas nyár is várható Lipcsében. Előreláthatólag több kulcsember is otthagyhatja a csapatot, így például a Niclas Füllkruggal társbérletben Bundesliga-gólkirályi címet szerző Nkunku is. Szoboszlai távozása sem elképzelhetetlen, a középpályáról pedig a támadásban és védekezésben is nagyon hasznos, a kupadöntőn is jól játszó Konrad Laimer müncheni költözéséről lehet olvasni már hónapok óta. Lesz tehát dolga a klubnak az átigazolásokat illetően Max Eberl sportigazgató vezetésével. A Red Bull Salzburgból a hórihorgas szlovén center, Benjamin Sensko érkezése már tavaly nyár óta biztos. Ez valószínűleg a Leipzignél nem igazán bizonyító portugál center, André Silva távozását is magával hozza. Szintén a salzburgi testvércsapatból lép szintet a már az osztrák válogatottban is meghatározó szerepet betöltő Nicolas Seiwald, aki a középpályán töltheti be Laimer esetlegesen megüresedő pozícióját. További érkezőkre is számítani lehet, Eberl kiemelte, hogy gőzerővel folyik a lehetséges új játékosok feltérképezése.

Forrás: Alamy

Nagy átalakulások várhatók a Frankfurtnál is. Glasner egy vesztes döntő után búcsúzik, de egyáltalán nem tűnt túl csalódottnak. A mérkőzés után inkább a szép sikerekre emlékezett vissza. Kifejezte a háláját és a büszkeségét a csapat felé, hogy a döntőben is úgy maradtak alul, hogy nem adták fel a játékstílusukat. Ezután megemlítette az Európa-liga-győzelmet és a Bajnokok Ligája-menetelést, amely széppé varázsolta a klub szezonját, még ha a tavaszi szezon a Bundesligában visszaesést is hozott.

A legújabb hírek szerint az új edző Julian Nagelsmann korábbi jobb keze, a Bayer Leverkusent 2002-ben BL-döntőig vezető Klaus Toppmöller fia, Dino Toppmöller lesz, akitől egy stabilabb bajnoki szereplést és lehetőleg egy Konferencia-liga-sikert várnak. Természetesen játékosfronton is lesz változás. Kamada távozása már biztosnak mondható, aki kimagasló szezont produkált Frankfurtban. A támadósorból Kolo Muani és Jesper Lindström távozására is jó esély mutatkozik, egyedül a Németországba tavaly visszatért és azonnal a Frankfurt egyik vezérfigurájává előlépett Götze hosszabbítása vált biztossá. Jelenleg Omar Marmoush érkezése biztos a támadósorba a nemzetközi kupaindulásról pont a Frankfurt előzésének köszönhetően lemaradó VfL Wolfsburgtól. A középpályára a Malmö FF-től érkező 18 éves svéd tehetségnek, Hugo Larssonnak kell friss lendületet hoznia a klubot már évek óta fáradhatatlanul szolgáló és szép sikerekhez segítő Rode és Sow mellé. A védelem közepe Martin Hinteregger tavalyi távozása óta számít hiányosan betöltött posztnak, amin a Royal Antwerp belga bajnoki címéből tevékeny részt vállaló ecuadori hátvéd Willian Pacho segíthet. A nagy nyári átalakulások tehát már most javában zajlanak Franfkurtban, ahol az utóbbi évek kupamenetelései után ezúttal már egy erősebb bajnoki szereplésre is vágynak.

Kiemelt kép: Alamy