Ljubljana ifjú sárkánya – Marcel Ratnik
A szlovén labdarúgás meglepően jól teljesített az előző években, és úgy tűnik, hogy az alig kétmilliós országban további tehetségeket is találunk, akik idővel megcélozhatják a topligákat is. Marcel Ratnik már bemutatkozott a válogatottban, de egyelőre még klubszinten kell bizonyítania, hogy megtehesse azt a bizonyos következő lépcsőfokot, amely közelebb viszi a labdarúgás legnagyobb színpadainak egyikéhez.
Fiatalon kiérdemelni a csapatkapitányi karszalagot a legtöbb esetben jelzésértékű, főleg egy olyan klubnál, amely az adott ország labdarúgásának egyik meghatározó szereplője. Az Olimpija Ljubljana ugyan még csak most lesz húszéves, de mint a szlovén főváros első számú klubja, megkerülhetetlen a helyi futballban. A három bajnoki cím és a zsinórban kilencedik dobogós helyezés, valamint a négy kupagyőzelem jól mutatják, hogy igencsak sikeres együttesről beszélünk. A nyári Európa-bajnokság után a csapat már nem tudta megtartani a legjobbját, aki csapatkapitány is volt egyben, így új embert kellett kijelölni erre a megtisztelő feladatra. Ő nem más lett, mint a 21 esztendős Marcel Ratnik, aki a PrvaLiga egyik legnagyobb tehetsége, s a szlovén labdarúgás következő sztárjelöltje.
Ratnik Muraszombaton született, 2003. november 23-án, és itt kezdte meg futballistakarrierjét. Tinédzserévei alatt egy idényt eltöltött a Mariborban is, majd 2017-ben költözött át Ljubljanába. Az utánpótlás-válogatottakba már a „sárkányok” játékosként került be, s végig is járta az összes korosztályt. A jobblábas védő 186 centiméter magas, legtöbb esetben a védelem tengelyében szerepel, de szükség esetén jobbhátvédként is megállja a helyét. Ebben segítségére van, hogy ektomorf testfelépítésű, vagyis nagyon nyúlánk, vékony, hosszú, nem túl izmos végtagokkal. Ennek ellenére erősnek mondható, aki a párharcokat jó hatékonysággal nyeri meg, bár a levegőben nem csatázik túl sokat. A végsebessége nem kimagasló, azonban a robbanékonysága kiemelkedő, amit tud is kamatoztatni a magasan védekező együttes játékstílusában. Az állóképessége remek, az előző idény őszén a kétmérkőzéses heti tempót is jól bírta, s nemcsak testben, hanem fejben is, ami talán még fontosabb a jövője szempontjából.
Noha még csak 21 esztendős, higgadtsága és folyamatos kommunikációja a társakkal azt mutatja, hogy már most ő a védelem vezére. A játékolvasási és az anticipációs képessége, ahogy helyezkedik és ahogy csaknem mindig jó testpozíciót vesz fel az adott szituációban, a védekezésbeli intelligenciájáról tesz tanúbizonyságot. Ügyesen koordinálja a testét, védekezés közben tudja, mikor kell az ellenfél erősebb lábára koncentrálni, hogy ne hagyja lőni. Közbeavatkozások és szerelések terén is nagyon szépek a számai, ráadásul a becsúszó szereléseinél megmutatkozik a már említett robbanékonysága. Ezenkívül a jó időzítést is fel lehet jegyezni a pozitívumok sorába. Ezeknek köszönhetően a veszélyes helyzetekben is bátran támaszkodhat erre a fegyverére, mert szabálytalanságok és sárga lapok nélkül tudja megoldani őket. Labdás játékban ő az utolsó ember, a leghátsó védvonal, aki az előző idényben többnyire előrefelé kellett védekeznie a labdavesztések után. A játéknak ezen a terén egyértelműen dolgoznia kell még, mert bár a nyomásgyakorlása nem rossz, a szögek megválasztása és a szkennelés nem elég kifinomult.
A passzjátéka nagyon meggyőző. A rövid és a közepes távolságra menő átadásaiban nagyon kevés a hiba, s még a hosszú labdáknál is közel 60%-os a hatékonysága. Mindezt úgy, hogy meccsenként közel kilencszer juttattja el a labdát a támadóharmadba. Jól viseli a nyomást, bár a szlovén bajnokságban ritkán presszingelnek az Olimpija ellen, de az esetek döntő többségében meg is oldja ezeket. Mivel ő az utolsó ember, így többnyire a felezővonalánál marad, onnan egy-egy forgatással segíti a támadójátékot az ellenfél térfelén. A pontrúgásoknál azonban megjelenik a kapu előtt, ahol fejjel és lábbal is veszélyt jelent. Az előző idényben háromszor fejjel volt eredményes, egyszer pedig egy lepattanót lőtt a kapuba. Volt egy távoli bombája is, bár ezt a képességét nagyon ritkán alkalmazza.
„Jelenleg nagyon boldog vagyok Ljubljanában, de nem titkolom a vágyamat, hogy külföldön is kipróbáljam magam. Úgy gondolom, sokat mutattam Szlovéniában, és véleményem szerint készen állok a következő lépcsőfok megugrására”
– fogalmazott a védő.
Noha a nyáron a ljubljanai források több érdeklődőről is írtak, sőt konkrét ajánlattételt is emlegettek, végül Ratnik maradt az Olimpija labdarúgója. Egyrészt a klub most még nem akart megválni tőle, mert úgy gondolják, hogy az ősszel a Konferencialigában újabb európai tapasztalatot gyűjthet, és ez emelheti az értékét. Másrészt a játékos sem akart mindenáron távozni, amit a szeptember eleji hosszabbítása is alátámaszt, bár ez egyes források szerint inkább csak a fizetésemelésről és a kivásárlási záradék beépítéséről szólt . Bárhogy is, Ratnik a PrvaLiga egyik legnagyobb értéke, akire lesz kereslet már januárban is, de jövő nyáron mindenképp. Egy korábbi interjújában azt mondta, hogy Hollandia és Belgium lehetne a következő ideális lépcsőfok számára, hogy aztán ha ott is megállja a helyét, akkor utána célba vegye az egyik topligát. Márpedig azt egészen nyíltan felvállalja, hogy pénzt akar keresni, méghozzá lehetőség szerint minél többet:
„A legnagyobb vágyam, hogy külföldre menjek, mert szeretném, ha a futballkarrierem befejezése után anyagilag biztonságban lennék. Hogy később ne kelljen dolgoznom, és 35 évesen csak élvezzem az életet, már én már mindent elértem”
– vallja rendkívül őszintén.
Kiemelt kép: NK Olimpija Ljubljana
Szerző
