Lopetegui és az ő farkasfalkája

Utolsóként vette át, három fordulóval a bajnokság vége előtt mégis biztosan benntartotta a Wolverhamptont a Premier League-ben Julen Lopetegui. De hogyan? És ami annál is égetőbb kérdés, hogyan és kikkel próbálja meg elkerülni, hogy a következő szezon hasonlóan viszontagságosan teljen?

null

Amíg nem estél teherbe, nem vagy terhes. Nincs középút, valaki vagy terhes, vagy nem” hessegette el a gratulációkat Julen Lopetegui a 33. fordulóbeli, Crystal Palace elleni 20-s győzelmet követően, amikor a biztos PL-tagságot ígérő harminchetedik pontját is begyűjtötte a Wolves. Ő ugyanis addig, míg nem lett matematikailag is biztos, nem akarta bennmaradóként elkönyvelni a csapatát. Sokszor az utolsó lépés a legnehezebb” tette hozzá, mintegy őrizve a játékosaiban egy ideje már lobogó tüzet. Úgy vélte, az Aston Villa elleni derbin is szükség lesz még rá, csapata pedig megfelelt az edzői kívánalmaknak:


a portugál balbekk Toti góljával 1–0-ra legyőzte a megyei szomszédot, negyven pontjával pedig a megkapaszkodással kapcsolatos minden kételyt eloszlatott.


Ámbár volt abból jócskán november közepén a Molineux-ban: a farkasok” úgy vonultak el a világbajnokság miatt beiktatott szünetre, hogy tizenöt bajnokin szerzett tíz pontjukkal tök utolsóként lesték a mezőny hátát. Ebben a helyzetben érkezett meg a korábban a spanyol válogatottat és a Real Madridot is irányító tréner.


És mindenki azt hajtogatta, bolond vagy, ha elvállalod idézte fel az Angliába szerződése körülményeit Lopetegui.


De hittem a sikerben. Nagy kihívásnak gondoltam, és életem legnagyobb eredményét értem el vele. Sokkal nagyobbat, mint hogy a Sevillával megnyertük az Európa-ligát, vagy hogy háromszor bejutottunk a Bajnokok Ligájába.”


Mégis, hogy csinálta?


Először is, ne felejtsük el, hogy a Wolverhampton kerete a Premier League szintjén is erős, az más kérdés, hogy vannak hiányposztok, és hogy az utóbbi években a súlyos sérülések egyre-másra állítottak akadályt a mindenkori edző elé. A pechszéria 2020 novemberében kezdődött Raúl Jiménez karriert veszélyeztető koponyasérülésével, folytatódott Pedro Neto 2021 áprilisi térdsérülésével (tíz hónap kihagyás) és az azt követő bokasérüléssel (négy hónap), de hogy a jelenlegi szezonra is jusson valami: az augusztus végén szerződtetett osztrák center, Sasa Kalajdzic keresztszalagja az első wolverhamptoni meccsén elszakadt. A gólszerzéssel már az előző két szezonban is hadilábon állt a tizenharmadik (2021), illetve a tizedik helyen (2022) záró klub: harminchat, majd harmincnyolc gólig jutott mindössze, előbbiben négy, utóbbiban csak a három kieső csapat szerzett ennél kevesebbet.


Nehéz volna nem látni az összefüggést a gólfelelős Raúl Jiménez sérülése, és a drasztikusan kevesebb találat között, noha a Wolves a Nuno Espírito Santo-féle, sikeres években is reaktív futballt játszott, gyors átmenetekből igyekezett veszélyeztetni – de legalább évi ötven gól körül termelt.


auto_altKép leírásRaúl Jimenez (Mark Cosgrove/News Images/Sipa USA)


És akkor is azt lehetett gondolni, ez a keret sokkal többre képes annál, mint hogy alapvetően védekezve, a kontrákra berendezkedve játsszon. Bruno Lage is így gondolta, ám mert az eredmények elmaradtak, elkezdett ő is nunósodni”, bár a második szezonjába lépve az sem mentette meg: októberben, nyolc bajnokit követően mennie kellett, és egy rövid átmeneti időszak után jött Lopetegui.


Ha szétnézett a kereten, azt látta, hogy a kapusposzt (José Sá) rendben van, a középpálya okés (Rúben Neves, Joao Moutinho, Matheus Nunes), a csatársor vegyesen technikás (Daniel Podence, Pedro Neto, Goncalo Guedes) és izmos (Adama Traoré, Diego Costa, Hvang Hi Csan), de távolról sem elég gólérzékeny, a védelem pedig foghíjas (Nathan Collins és Max Kilman leginkább a tapasztalatnak volt híján). Úgy érezte azonban, nem csak az utóbbiakra, minden egyes csapatrészre ráfér az erősítés, s a télen érkezők majdhogynem mindegyike telitalálatnak bizonyult: a 33 éves Craig Dawsonnal sokkal stabilabb lett a védekezés (Collins maradt ki), Mario Lemina a középpályát szilárdította meg kőkemény, nagy futómennyiségű, labdaszerző futballjával (Moutinho kezdett el padozni), az Atléticóból érkező Matheus Cunha pedig a csatársort élénkítette meg valamelyest. És ha némi időnek el is kellett telnie, mire Lopetegui megtalálta a kezdő tizenegyét, a magot legkésőbb februárra megalkotta:


Semedo jobbhátvédben, Dawson és Kilman belső védőként, Neves, Lemina és Nunes a középpályáról, Diego Costa és Cunha elöl bizonyult kirobbanthatatlannak, ez ugye tízből nyolc, így azért már lehet egyre inkább összekovácsolódó csapatról beszélni.


(Hogy sikerült is neki egységet teremtenie, azt jelzi, hogy miközben korábban jó, ha ketten-hárman maradtak kint edzés után a klub U21-es meccsén, Lopeteguinél szinte az egész csapat). És ennek lett az eredménye, hogy a legutóbbi, Manchester United elleni vereségig a Wolves húsz bajnokin szerzett harminc pontot, ami egy középcsapatot jelző teljesítmény. Ne felejtsük, sereghajtóként tíz pontja volt mindössze a gárdának, amikor Lopetegui átvette.


Nem kellett ehhez a napi rutinon drasztikusan változtatnia, nem tartott napi két edzést, nem módosított az étkezésen, bár a clean sheeteket azzal jutalmazta, hogy a csapatot meghívta valamelyik népszerű wolverhamptoni vagy birminghami étterembe. És mindannyiszor ő fizetett!


Ennél fontosabb, hogy az elődjeinél sokkal inkább fókuszált az ellenfelekre a tréningek szervezése során, elképesztően energikusan dolgozott a tanítványaival, a rá jellemző harcos mentalitást akarta viszontlátni, ez a fajta szenvedélyesség, lelkesedés, odaadás pedig magával ragadónak bizonyult. Megnyerte magának a játékosait, ahogyan a Wolves közönségét is, ezért is válhatott újra erőddé a Molineux:


az idei, mármint a 2023-as kilenc hazai bajnokijából hetet (!) megnyert a Wanderers, és a remek hazai szerepléssel biztosította is az élvonalbeli tagságát.


Lopetegui pedig közönségkedvenccé vált (úgy is, hogy szemet gyönyörködtetőnek éppenséggel nem nevezhető a futballja). A drukkerek az ő nevét foglalják a legtöbbször dalba, a Nuno-féle aranykor után ismét lett egy vezérfigurája a klubnak. A kérdés az, hogyan tovább? Mi kell ahhoz, hogy a következő idényben a kiesés lehetősége gondolat szintjén se vetődjön fel?


Először is az, hogy Lopetegui még inkább a saját képére tudja formálni az együttest. Leginkább új igazolásokkal, amelynek feltétele, hogy a kínai tulajdonos vállalat, a Fosun Intarnational előteremtse az anyagiakat, de ugyancsak a keretalakítás része lehet, hogy sikerül-e megválni azoktól, akikre nincs igazán szükség. (A nyáron érkező Goncalo Guedes például egyáltalán sem tudott beilleszkedni a csapatba, ahogy a városba sem, Lopetegui-ék pedig úgy döntöttek, egy boldogtalan futballista inkább árt a közösségnek, mint használ, ezért a portugál válogatott labdarúgót a télen ingyen kölcsönadták a Benficának.)


auto_altKép leírásGoncalo Guedes (Action Plus Sports/Alamy Live News)


Ha végigfutunk a csapatrészeken, az addig csak az alacsonyabb osztályokban szereplő, a Manchester United elleni PL-debütálásán hatalmasakat védő Dan Bentley-vel és José Sával nyugodtan neki lehet vágni az új szezonnak. A védelemből Nelson Semedónak lejár a szerződése (bár opciója van a klubnak), Dawson, Kilman és a balhátvéd posztját elfoglaló Toti évekig marad még, ahogyan a 22 éves Collins is, de még egy minőségi belső védő, illetve egy jobbhátvéd elkélne. A baloldalon egyre többet játszó, húszéves Hugo Bueno elég nagy tehetségnek tűnik.


A középpálya összetétele sarkalatos kérdés. A 36 éves Moutinhónak aligha kínál már szerződéshosszabbítást a Wolves, így feltehetőleg búcsúzik, Rúben Nevesnek ellenben van még egy éve, noha számos klub ostromolja. Matheus Nunes szerződése 2027-ig szól, a Liverpoollal azonban rendre összeboronálták a szezonban, és ha Nevessel együtt megy amire azért kicsi az esély , a télen a Flamengótól igazolt, 22 éves Joao Gomes előtt nyílhat tágabbra a kezdőcsapat kapuja.


Ami a szélsőket illeti, Adama Traorénak ugyancsak megszűnik a megállapodása, és nem kíván hosszabbítani; Pablo Sarabíától valamivel több kell ahhoz, hogy rendre a kezdőben legyen; Pedro Neto súlyos sérülései után igyekszik újra arra a szintre jutni, hogy nagycsapatok gondolkodjanak el a játékjogának megvásárlásán; a virtuóz Daniel Podence házi társgólkirályi címe ellenére küzd a csapattagságért (egy éve van még neki); Guedesnek nem lesz visszaút, kérdés, ha veszteséggel is, de el tudja-e passzolni a Wolves


Centerposzton a bőség zavara lehet, amennyiben Kalajdzic felépül, a két kölcsönszerződésében valahára életjelet mutató, az Anderlechtben és a PSV-ben is be-betaláló, még mindig csak húszéves Fábio Silva tovább fejlődik, Matheus Cunha végleg megszokja a Premier League tempóját, Raúl Jiméneznek sikerül legalább nyomokban megidéznie sérülése előtti klasszisát, Hvang a kétségkívül példás munkamorálját néhány góllal is megdobja. Szóval a létszámmal nincs gond középcsatár poszton, a minőséggel inkább.


Lopetegui a tulajdonosoknak üzenve nyilatkozta, muszáj lesz invesztálni a csapatba, ha el akarják kerülni az idei rázós hónapokat, csak hát az elmúlt két átigazolási ablakban a Wolves elköltött 175 millió fontot, így aztán leginkább akkor tudna vásárolni, ha pénzzé tenné legértékesebb portékáit, elsősorban a három N-t (Neves, Nunes, Neto). 


Az edző, aki mögött a csapat és a szurkolótábor felsorakozott, mindenesetre már megvan. Nem kéne veszni hagyni.


auto_altKép leírásMark Pain / Alamy Live News



Kiemelt kép: PA Images / Alamy Stock Photo