Luis Díaz: a Liverpool új szélsőjének útja a mélyszegénységből a világhírnévig

Pedig már mindenben megegyeztek a Tottenhammel. Egyfelől az FC Porto, amelynek elöljárója alá is írta a 45 plusz 15 millió euróról szóló megállapodást, másfelől maga Luis Díaz, aki szóban ugyancsak elfogadta a Spurs ajánlatát. Aláírni nem tudta, minthogy épp Dél-Amerikában tartózkodott a válogatott szünet miatt. Ettől még persze megszülethetett volna a végleges kontraktus, csakhogy a hírek szerint amikor Díaz menedzsere értesült arról, a dealt a szuperügynök Jorge Mendes hozta össze, megvétózta a megállapodást. Akkor repült rá a szélsőre a Liverpool FC, minthogy pedig Díaznak igencsak imponált, hogy Jürgen Klopp-pal dolgozhat együtt, ráadásul a BL-győzelemre is esélyes csapatban szerepelhet, lepattintotta a Spurst, noha a londoniakhoz is szívesen igazolt volna. A Tottenham elnöke, Daniel Levy őrjöngött, a liverpooliak pedig nemhogy behúzták a kolumbiai tehetséget, fővárosi vetélytársuknak hála – amelyik sikeresen lealkudta a 80 millió eurós kivásárlási árat 60 millára –, olcsóbban, mint azt remélték.

None

„Nagyon örülök, hogy sikerült az üzletet nyélbe ütnünk, és elhoznunk Luist az Anfieldre – kommentálta boldogan a kolumbiai megszerzését Klopp. –

Mindig is úgy hittem, akkor szabad csak valakit januárban leigazolni, ha az illető valóban kell nekünk, ha az a játékos, akit a nyáron amúgy is megpróbálnánk megszerezni.

Luisszal ez a helyzet. Régóta figyeljük, fantasztikus futballista. Amikor csapata, a Porto ellen játszottunk a BL-ben, megtapasztalhattuk, mennyire veszélyes játékos, mennyire gyors, és hogy mennyire a csapatért dolgozik.”

Jóllehet egészen 17 éves koráig nem sok esély mutatkozott arra, Luis Díazból egy nap profi futballista lesz. Kolumbiai szülőfalujában focizgatott, senki a világon nem ismerte. Hanem a helyi klubhoz is elért a hír, hogy bennszülött válogatottat verbuválnak Kolumbiában az őslakosok Copa Américájára, a válogatóra Díaz is jelentkezett. 2015-öt írtunk, addig soha az életében nem hagyta el Kolumbiát, jóllehet a venezuelai határhoz közel élt. Amikor azonban kiderült, beverekedte magát a wayuu, vagyis a legnagyobb kolumbiai őslakos közösség keretébe, alig várta, hogy elutazhasson a tornának otthont adó Chilébe. Pláne, hogy a Chilébe tartó delegációnak Carlos Valderrama is a tagja volt.

Az már Díaz istenáldotta tehetségéről árulkodik, hogy a kolumbiai legendának nagyon megtetszett a szélső edzéseken és mérkőzéseken mutatott teljesítménye, be is ajánlotta a nagy hagyományú Atlético Juniornak.

Addig azonban, hogy eljutott a patinás Juniorig, Díazzal történt egy s más. Gyerekként az egyik kedvenc időtöltésének tartotta Barrancasban a vasúti sínek mellett ácsorogva figyelni, ahogy a végtelen hosszúságú vonatok a szenet szállítják, olyankor azon morfondírozott, vajon neki megadatik-e valaha elhagyni szülőföldjét, ezt az iszonyúan elszegényedett vidéket.

A Díaz család maga is igen szerény körülmények közt élt, Luis televízió híján nagymamája történeteit hallgatva hajtotta álomra a fejét. Beszámolók szerint La Guajira megyét olyannyira elhanyagolja a kolumbiai kormány, hogy a régióban 2008 és 2016 között 4770 wayuu származású gyerek hunyt el alultápláltság következtében. Azóta az ENSZ és az emberi jogok védelmében fellépő Human Rights Watch is igyekszik segíteni az ott élőkön, hanem az ominózus őslakos Copán a kolumbiai wayuu válogatottat edző John Díaz is azt gondolta, Luisnak ugyancsak elkélne a segítség, olyannyira csenevészen jelent meg ugyanis szegény. „Azt gondoltuk, ebben az állapotában biztos nem fog tudni megfelelően teljesíteni, konkrétan alultáplált tinédzsernek hittük – emlékezett vissza a BBC-n az edző. – El is vesztette párharcait, ennek ellenére is kitűnt abból a négyszáz futballistából, akik közül kiválasztottuk a huszonhat kerettagot. Csatárt játszott, gyors volt, technikás, a labda ragadt a lábához, egy problémája akadt csak: leszegett fejjel rohant előre, úgy kellett neki szólni, hogy ácsi, ott a pálya vége.” A kolumbiai őslakos válogatott a torna döntőjéig menetelt mindenesetre, bár a fináléban 1-0-ra kikapott Paraguaytól.

None

Díaz ázsiója viszont alaposan megnőtt, nem is tért már vissza Barrancasba, mivel leigazolta az Atlético Junior, amelyik előbb azért kiszervezte farmcsapatába, a másodosztályú Barranquilla FC-be. Amelyik csakis az ő kedvéért kreált egy U18-as csapatot. Luis az U17-ből kiöregedett ugyanis, az U20-ra nem állt még készen, kellett hát egy neki való korosztály, amelyben meccseken edződhet. Olyan gyorsan fejlődött azonban, hogy az év végére felvitték az U20-ba. És senkinek semmi kétsége nem maradt addigra afelől, Díaz sokra viszi. Fel kellett azért szednie néhány kilót, ezért aztán reggelire is szénhidráttal tömték, fel is szaladt a kívánatos tízes. Egy szezon után bebocsátást nyert a kilencszeres bajnok Atlético Junior első csapatába. A nyolcadikat már Díazzal a fedélzeten söpörték be a piros-fehérek, de nem csak a hazai porondon remekeltek, a „dél-amerikai El-ben”, a Copa Sudamericanában szintén, a sorozat döntőjéig verekedve magukat.

Az egyre pazarabbul futballozó támadó előtt megnyíltak Európa kapui, s bár az orosz Zenit is szívesen látta volna, 2019 nyarán hétmillió euróért az FC Porto szerződtette. Mindössze két kolumbiai első osztályú szezon után. Az összeg persze smafu ahhoz képest, hogy a Liverpool 60 millióért vitte el, de Díaz tett azért, hogy emelkedjen az értéke:

Első portói szezonjában 50 fellépésén 14 gólja mellett hét asszisztot jegyzett, de a másodikban berámolt 11 gól és hat gólpassz sem szégyellnivaló termés.

None

Nem csak a befejezésekben jeleskedik azonban: imád driblizni, kötényeket kiosztani, utóbbit olyannyira, hogy az öt európai topligát tekintve a meccsenkénti 0,38-as átlagával a felső hét százalék tagja, de a mérkőzésenkénti majd három sikeres csele sem rossz. Jobblábas balszélső, aki szeret visszalépni a labdáért, magával húzni a védőjét, aztán egy az egyezni ellene. Kiváló testcselekre képes, ezzel is gyakorta átveri riválisát. Ugyancsak jó a levegőben, s rendkívül gyors, a mért adatok alapján gyorsabb, mint a klasszikus liverpooli támadóhármas bármelyike (pedig ugye Mohamed Szalahot sem szokás a védőknek lefutniuk).

Az elmúlt fél év hozta meg Díaznak a valódi hírnevet: előbb a nyári Copa Américán lett a torna társgólkirálya Lionel Messivel (az argentin és a brazil kapuba is betalált amúgy, négyet vágott összesen, Kolumbia az elődöntőben tizenegyesekkel maradt alul a későbbi győztes Argentínával szemben), majd a portugál bajnokságban bizonyult megállíthatatlannak: 19 bajnokin 14 gólt termelt, adott öt gólpasszt – nyilvánvalóvá lett, sokáig nem marad Portóban. S hogy mire viheti? A minta adott: ugyancsak a Portót elhagyva váltak világklasszissá kolumbiai honfitársai, Radamel Falcao és James Rodríguez. Luis Díaz az első lépéseket ugyancsak megtette a legendává válás útján.