Luis Enrique, az Ironman

Miután Luis Enrique 2004-ben bejelentette, felhagy a versenyszerű labdarúgással, új kihívásokat keresett magának a sportban: a hosszútávfutás megszállottja lett. A visszavonulása után egy évvel 3 óra 14 perc 09 másodperc alatt futotta le a New York-i maraton 42,195 kilométeres távját, ami megsüvegelendő teljesítménynek számít az amatőr futók körében. Egy év múlva sikerült legyőznie önmagát:

250 kilométer a sivatagban

A Barcelona egykori legendája nem állt meg a maratoni távnál, hanem tovább feszegette a határait. Egy újabb év múlva a világ egyik legnehezebb futóversenyén, a 250 kilométeres Marathon de Sables-en, vagyis a szaharai ultramaratonin is célba ért. Az extrém megméretés életre szóló tapasztalatokat adott neki.

„A földön aludtam, apró kavicsokat szedegettem ki mindenhonnan, elviseltem a szélviharokat és a hőmérséklet ingadozását. Az éjszaka közepén el kell hagynom a sátramat, a szükségleteimet mindenki előtt végeztem el. Keveset ettem, a vizemet pedig pontosan be kellett osztanom, el kellett viselnem a többiek horkolását. Ez mind a versenyhez tartozik, amely épp ezek miatt vált felejthetetlen élménnyé”

– mesélte a nem mindennapi erőpróbáról.

Enrique sikereinek egyik letéteményese az edzője, Víctor Gonzalo egykori profi kerékpárversenyző volt, akivel azért kezdett el dolgozni, hogy képes legyen 3 óra alatt lefutni a maratont – ahogy említettük, ez sikerült is neki. A megszállott sportember úgy gondolta, közös munkájuk mindenképpen gyümölcsöző lesz, már csak azért is, mert Gonzalónak Berlinben 2 óra 21 perc elég volt a táv teljesítéséhez.

Gonzalo egyébként fenntartásokkal kezdett el foglalkozni Enriquével, aki viszont szembesítette azzal, hogy a futballisták élete nem olyan könnyű, amennyire azt a tréner korábban feltételezte. „Eleinte nem voltam jó véleménnyel a futballistákról, mert úgy éreztem, a teljesítményük nincs arányban a magas fizetésükkel – emlékezett vissza az edző. – De Luis elmondta, hogy a meccsek után volt, hogy járni is alig tudott, annyira kimerült; sokkal jobban, mint egy maratoni után, amikor másnap lábra tudott állni, mert nem rugdosták egyfolytában.”

Az edzések alatt aztán lenyűgözte mesterét a híres tanítvány.

„Nem számítottam arra, hogy egy ilyen multimilliomos szenvedni akar a sikerért. Lenyűgözött az akarata”

– mesélte Gonzalo.

(Forrás: Marca)

Két keréken a Pireneusokon át

Enrique – csakúgy, mint egykori edzője – a futás mellett a kerékpársportot is megszerette, amelyben szintén extrém versenyek teljesítésére adta a fejét: 2005-ben egy Pireneusokban megrendezett versenyen 198 kilométeren és 3500 méteres szintemelkedésen küzdötte át magát.

Később pedig – csakúgy, mint a futásban – még magasabbra tette a lécet: a 658 kilométeren 15 500 méter szintemelkedést tartalmazó Absa Cape Epic elnevezésű hegyiversenyt idén már harmadjára teljesítette.

Ironman is lett

A spanyol labdarúgó-válogatott éléről a tavalyi világbajnokság után menesztett szakember az említett két sportágon kívül egy harmadikat is rendszeresen űz: az úszást. Nem meglepő tehát, hogy a triatlonba is beleszeretett, sőt egyszer végigment a sok amatőr sportoló álmát jelentő Ironmanen is, Frankfurtban a remek időnek számító 10 óra 19 perc alatt végzett 3,86 kilométer úszással, 180 kilométer kerékpározással és egy maratonival. A „Vasember” egy interjúban elmondta, az általa elért eredményekhez hosszú út vezetett, amelyen végig szem előtt kellett tartania a fokozatosság elvét.

„A triatlon nagy kihívást jelent, de ha elég időt szánsz rá, szép célokat is elérhetsz” – fogalmazott az egykori középpályás.

Kiemelt fotó: The Sun