Luis Enrique korábbi jobbkeze vezeti a történelmet író iraki válogatottat

Az Afrika-kupa árnyékában (?) zajlik az Ázsia-kupa Katarban, ahol Japán és a Koreai Köztársaság a szokásos nagy esélyesek, 2000 óta nem rendeztek elődöntőt nélkülük. Ne feledkezzünk meg természetesen Ausztráliáról és Katarról sem.

Japán 36 éve nem szenvedett vereséget csoportmérkőzésen a kontinensbajnokságon, ám idén megszakították a sorozatát, Irak 2–1-re győzött ellene a D csoportban. Az irakiak történelmet írtak, hiszen megnyerték mindhárom mérkőzésüket (Indonézia 3–1, Japán 2–1, Vietnám 3–2), és csoportelsőként jutottak a legjobb 16 közé. Amikor korábban Irak legalább három meccset nyert a tornán, aranyérmes lett.

Irak az 1980-as évek politikai káosza, a megvívott háborúk miatt sokáig nem vehetett részt az Ázsia-kupán, ám 1996-tól feloldották a tilalmat, és onnantól rendszeresen a legjobb nyolc közé jutott a tornán. 2007-ben veretlenül, mindössze két gólt kapva nyert aranyérmet, azóta a 2014-es negyedik hely volt a legnagyobb sikere. Mindezt úgy érte el, hogy a 2003-as amerikai beavatkozás óta a válogatott csak külföldön játszhatta le a mérkőzéseit.

A 2007-es győztes csapatból nincs játékos az idei csapatban, pedig lehetne, hat 19-21 éves játékos is volt az akkori bő keretben.

Svéd és holland légió

A 21 éves jobbhátvéd, Hussein Ali stabil tagja a holland SC Heerenveennek. A védelem bal oldalán játszik a hannoveri születésű Merchas Doski, aki a cseh elsőosztályú 1. FC Slovácko játékosa. A belső védők egyike a kurd származású Rebin Sulaka, aki gyerekkorától Svédországban futballozott, és jelenleg a stockholmi IF Brommapojkarna kiegészítő embere. Az egyik védekező középpályás, Osama Rashid a portugál első osztályban erősödik, amikor persze szóhoz jut a kiesés ellen küzdő FC Vizelában, de korábban éveket húzott le a portugál alsóbb ligákban. A hatos poszton a svéd Halmstads BK középpályása, Amir al-Ammari játszik mellette, neki már közel 90 mérkőzése van a svéd élvonalban.

A 20 éves Zidane Iqbalt most próbálja beépíteni edzője az FC Utrecht első csapatába. Eddig a Jong Utrechtben szerepelt időnként, de a válogatottban egyelőre sokkal több szerepet kapott – irányító középpályásként –, mint a klubjánál. Ali al-Hamadi messze az angol harmadosztályban szereplő AFC Wimbledon legfontosabb játékosa, 13 góllal és hat gólpasszal a liga kanadai táblázatának negyedik helyén találjuk. Ennek ellenére az iraki csapatban jobbára csereként számolnak vele. Szintén a harmadosztályban játszik Ahmad Allée, csak Franciaországban, az FC Rouen-ban. Montader Madjed még csak 18 éves, egészen decemberig a korosztályos svéd válogatottat erősítette, hiszen jönköpingi születésű, de úgy döntött, felnőttként már Irak színeiben játszik. Január óta a válogatott tagja, időközben klubjában, a Hammarbyban is egyre sűrűbben számítanak rá.

Klasszisok az edzőválogatottban

Az idei Ázsia-kupán akadnak nagyobb játékosnevek, de az igazán ütős (kispályás) csapatot a szövetségi kapitányokból lehetne kiállítani. Srecko Katanec (Üzbegisztán), Héctor Cúper (Szíria), Igor Stimac (India), Paulo Bento (Egyesült Arab Emírségek), Jürgen Klinsmann (Koreai Köztársaság), Jörn Andersen (Hongkong), Juan Antonio Pizzi (Bahrein), Roberto Mancini (Szaúd-Arábia) – nem rossz névsor, igaz?

A torna legifjabb szövetségi kapitánya az 50 éves Jesús Casas, Irak kispadján ül. Casas alacsonyabb osztályokban játszott Spanyolországban, és korán, 29 évesen állt edzőnek. Hosszú éveken át a cádizi utánpótlással foglalkozott, majd az SD Eibar meccselemzője lett. Később csatlakozott az FC Barcelonához, ahol előbb a B csapatot edzette, és Luis Enrique felkérte scoutnak, majd mérkőzéselemzőnek. 2018-ban a spanyol Javi Gracia elhívta másodedzőnek a Watfordhoz, így a világ legjobb bajnokságában is dolgozhatott pár hónapot. Luis Enrique később elcsábította maga mellé a spanyol válogatott stábjába, ahol négy éven át volt a szövetségi kapitány jobbkeze, asszisztense.

Korábban rendre becsúsztak nem várt döntetlenek, vereségek az irakinál alacsonyabban rangsorolt válogatottak ellen, Casas kinevezése óta ilyet nem látunk. A hazai pályán rendezett Öböl-kupát 35 év várakozás után újra Irak nyerte – szinte makulátlan mérleggel, öt mérkőzésen szerzett 12 góllal. A futottak még kategóriába sorolható thaiföldi Király-kupát is hazavitte a válogatott (Thaiföld, Irak és India indult el a tornán), a vb-selejtezőkön pedig Vietnámot és Indonéziát is elintézte. Csak barátságos meccseken szenvedett vereséget, nála erősebb csapatoktól (Oroszország 0–2, Kolumbia 0–1, Koreai Köztársaság 0–1).

Casas a legritkább esetben tér el a stabil védekezésre építő 4-2-3-1-es felállástól. Csapata alkalmazkodó, nem ragaszkodik a masszív labdabirtokláshoz minden mérkőzésen. A gyengécske Vietnám vagy Indonézia ellen a 65-70 százalékos arány is gond nélkül teljesült, de Irak a papíron jóval gyengébb Thaiföld ellen is átadja a labdát (34 százalék), ha érdeke ezt kívánja.

Casas csapata szereti hosszú labdákkal keresni az egy szem csatárt, aztán startolni a második labdákra. A pontrúgásokra, főleg a szögletekre nagyon felkészültek, ezen szituációk egyik legveszélyesebb játékosa a 20 éves bal oldali támadó, Ali Jasim. Tavaly nyáron szerezte meg az Antalyaspor, majd rögtön tovább is adta egy iraki csapatnak. Az idei Ázsia-kupán a torna gólkirályi címére tör az első három meccsen öt gólt szerzett rutinos Aymen Hussein.

2022-ben Ecuador ellen csikartak ki egy döntetlent, Mexikó ellen pedig kiadós vereséget szenvedtek. Az azt megelőző négy évben viszont nem volt Ázsián kívüli csapat elleni barátságos mérkőzésük, ami gátja a további fejlődésnek.

Visszatérve az Ázsia-kupa egyenes kieséses szakaszához: a legjobb 16 között Japánt, Katart, Ausztráliát és Dél-Koreát is elkerüli Irak (Jordániával találkozik), így jó esélye van a negyeddöntőre, ahol legutóbb 2011-ben járt. Ott ráadásul a világverőnek semmiképp sem mondható Tádzsikisztán–Egyesült Arab Emírségek párharc győztese jön szembe, szóval Iraknak papírforma szerint az elődöntőben a helye.

Kiemelt fotó: AFP