Luis Monti két vb-döntőn két különböző nemzeti válogatottal szerepelt
A Benito Mussolini vezette Olaszország volt a házigazdája az 1934-es labdarúgó-világbajnokságnak. A fasiszta rezsim számára az aranyérmen kívül minden más eredmény kudarcnak számított volna, így a diktátor mindent elkövetett azért, hogy az olaszok nyerjék a tornát, így még egy argentin középpályást, a vb-ezüstérmes Luis Montit is „szerződtetett”.
Mussolini azt szerette volna, hogy a világ Olaszország nagyszerűségét zengje, és mivel a rendezés tetemes költségei kis híján csődbe vitték az országot, a saját hatalmának megerősítése miatt is csak az első hely volt elfogadható. A diktátor semmit sem bízott a véletlenre:
Az 1901-ben született középpályás a Buenos Aires-i Huracánban kezdte a pályafutását, majd a Boca Juniorsnál és a San Lorenzónál is játszott, az utóbbi csapattal három bajnoki címet szerzett. Tagja volt az 1928-as amszterdami olimpián ezüstérmet szerzett argentin válogatottnak – az 1–1-re végződött döntőt meg kellett ismételni, az újrajátszás során 2–1-re vesztett az Albiceleste Uruguay ellen. Két év múlva újra a második hely jutott Montiéknak egy világversenyen: az első világbajnokság döntőjében 4–2-es vereséget szenvedtek a házigazda Uruguaytól.
A torna után Montit megkereste Benito Mussolini megbízásából két férfi Olaszországból, akik jelezték a robusztus testalkata miatt a Doble Ancho (dupla széles) becenévnek örvendő középpályásnak: hamarosan mesés ajánlatot fog kapni. Monti nemsokára meg is tudta a részleteket, a Juventus FC sztárgázsit, valamint házat és autót kínált neki. A diktátor – aki akkor már tudta, hogy a következő világbajnokságot Olaszország rendezi – pedig arra is kérte Montit, a jövőben az argentin helyett az olasz nemzeti csapatban szerepeljen. A középpályás ősei amúgy is Észak-Olaszországból származtak.
Forrás: Getty ImagesMonti nem tudott ellenállni az ajánlatnak, így Torinóba költözött, és meghálálta a busás fizetést:
A csehszlovákok elleni finálé előtt azonban nemcsak bőséges jutalmakkal motiválta az olasz államvezetés a válogatottat. Vittorio Pozzo szövetségi kapitány és a játékosok a következő üzenetet kapták:
„Sok szerencsét holnapra. Győzelmet várok. Ha nem így történik, akkor összeomlás lesz.”
A táviratot Mussolini írta alá, így a csapatból senki sem kételkedett abban, hogy komolyan kell venni a fenyegetést. A diktátor óhaja végül valóra vált: a világbajnoki címet Olaszország szerezte meg, miután a hosszabbításban 2–1-re nyert Csehszlovákia ellen.
Forrás: hesefootballtimes.coAz egy nappal korábban még fenyegetőző Mussolini pedig nem volt hálátlan: a FIFA-által adott Jules Rimet-trófeát túl kicsinek tartotta ahhoz, hogy méltóképp kifejezze a győztesek dicsőségét, így egy másik, jóval nagyobb kupát is átadott Montiéknak. A játékosokat mindennel elhalmozták a tornát követően: „Kérhettünk bármit, amit akartunk: nőket, pénzt, ékszereket, autókat, házat. Kiváltságosok voltunk Olaszországban” – emlékezett vissza Monti, aki a futballtól való visszavonulása után az edzői pályát választotta, a Juventussal egyszer a Coppa Italiát is megnyerte.
Kiemelt kép: Getty Images
Szerző
