A TOVO törekvése az igazi fejlődésre – interjú Todd Beane-nel

Az eredeti cikk itt olvasható: https://www.itsjustasport.com/home/2021/3/4/tovo-todd-beane

Fordította és a bevezetőben említett személyes élményeket hozzáfűzte: Militár Iván

Jómagam (David Garcia – a szerk.) is ezeken a platformokon keresztül ismerkedhettem meg Beane munkásságával, amelyet fontos tartok, nagyra becsülök. Véleményeivel, futballteoretikai elgondolásaival tartalmilag nem mindig értek egyet, de a megszólások minősége és az azokból kivilágló érvrendszer magas polcra helyezi a jelenleg az MLS-ben szereplő Colorado Rapids utánpótlásában dolgozó szakembert.

2017 őszén abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a barcelonai TOVO Akadémián kezdhettem el dolgozni. A következő másfél évben, amíg Todd Beane-nel, a TOVO Akadémia alapítójával és a TOVO többi munkatársával dolgoztam együtt, sikerült megalapoznom edzői karakteremet és filozófiámat. A TOVO előtt elvégeztem az UEFA A és B licenceket, azonban a TOVO módszertanával szerzett tapasztalatok célt és szándékot adtak a spanyol szövetségtől kapott edzői képzésemnek.

Ahogy az a Todd Beane-nel készített interjúmból kiderül, a TOVO a színtiszta futballfejlesztéssel kezdődik és végződik, és ami még fontosabb, alkalmazható eszközöket biztosít mind az edzők, mind a játékosok számára, hogy hűek maradjanak ehhez a célhoz. Todd üzenete üdítő azoknak, akik úgy érzik, hogy kilátástalan a helyzetük az utánpótlás-labdarúgás dzsungelében.



Forrás: TOVO

Már az első alkalommal, amikor találkoztam Todd-dal, lenyűgözött az alázatos hozzáállása. Talán azért van ez így, mert önmagára csupán Johan Cruyff üzenetének közvetítőjeként tekint, de akik ismerik tudják, hogy ennél ő sokkal több. De való igaz, Johan Cruyff üzenete a kiindulópont: így kezdődött a TOVO története évekkel ezelőtt…

Todd 14 évig dolgozott Johan Cruyff-fal a Cruyff Institute for Sport Studies létrehozásán és professzionális kluboknak nyújtott világszerte tanácsadói segítséget komplex futballképzési projektekben. A Johannal töltött idő alatt összegyűjtött annyi bölcsességet, amennyit csak tudott. Todd-dal beszélgetve gyakran felidézi azokat az élményeket, amikor Johan betekintést nyújtott a futballról és a játékosok fejlesztéséről alkotott személyes filozófiájába. Az egyik ilyen anekdota volt az a mag, amelyből kivirágzott az, ami ma a TOVO.

Ennek végig kell futnia egy klub, vagy ebben az esetben egy akadémia ereiben. A TOVO Akadémia alapításának második darabja az volt, hogy megpróbáltuk a legendás La Masiát a Spanyolországon kívüli játékosok számára újrateremteni. Todd a világ minden tájáról érkező játékosoknak hasonló élményt akart nyújtani, mint amit a La Masia nyújt az FC Barcelona fiataljainak. Egy olyan környezetet, amely mindenre kiterjed, és a játékosok fejlődésének minden aspektusát érinti. Így született meg a TOVO Akadémia.

Ebben az interjúban az intelligens labdarúgók fejlesztésére használt TOVO-módszertanba, a tiszta (vagy a lehető legtisztább) fejlesztési környezet megteremtésébe, a céltudatos és világos edzéstervezésbe és minden másba is belemerülünk. Nagyon élveztem a Todd-dal való beszélgetést, remélem szavai mindenki számára ösztönzők. Vágyat ébreszthetnek, hogy minden edző kimozduljon a komfortzónájából, és tiszta környezetet biztosítson játékosainak. Úgy távoztam a beszélgetés helyszínéről, hogy még erősebb késztetést éreztem arra, hogy tovább csiszoljam az edzői mesterségemet. Véleményem szerint ez az, amit egy jó edzőképzőnek tennie kell.

„Számunkra az intelligens játékos olyan játékos, aki széleskörű látásmóddal, pontossággal és váltakozó tempóval talál megoldásokat. Számomra ezt jelenti az az intelligencia, amit futballintelligenciának hívunk.”

– Todd Beane, a TOVO Akadémia alapítója

– Örülök, hogy végre leülhetünk beszélgetni. Már majdnem három éve, hogy otthagytam a TOVO-t és visszaköltöztem az Egyesült Államokba, de csak mostanában döbbentem rá, hogy mennyire idilli környezetben dolgoztunk, amikor a TOVO külföldi programjáról volt szó. Beszéljünk egy kicsit erről.

– Először is, szeretném elmondani, hogy egy olyan külföldi futballprojektről beszélgetünk, ahol nem csak az edzés, a táplálkozás, a tanulmányok, hanem a pihenési és regenerálódási protokollok, a társadalmi beilleszkedés, a kulturális események felett is mi rendelkezünk. Ezt az akadémián tiszta fejlődési környezetnek nevezzük. Nincs rajtunk nyomás azon a fő célkitűzésen túl, hogy maximalizáljuk a játékos potenciálját, amíg nálunk van. Mi ezzel tisztában vagyunk. És fel is ismerjük ezt a tényszerűséget. Ez nem egy tipikus környezet. Kiváltságos helyzetben vagyunk, hogy tisztán fejlesztő környezetben dolgozhatunk a játékosokkal. Ha azonban arra gondolunk, hogy mit jelent ez egy ilyen környezet nélkül dolgozó átlagedző számára, akkor különbséget kell tennünk aközött, amit csak befolyásolni tudunk, és aközött, amit valóban irányítunk is. Amit képesek vagyunk befolyásolni, az talán a szülők viselkedése. Az, ahogyan gondoskodnak a gyermekeikről a táplálkozás, alvás, pihenés, regenerálódás és folyadékpótlás tekintetében. Ezekre a dolgokra befolyásunk van anélkül, hogy valóban mi irányítanánk a folyamatokat.

Viszont mi irányítjuk a tréninget. Azt sejtem, hogy sajnos talán túl nagy terhet ró az edzőkre ez a felelősség: van összesen heti négy és fél órája, amelyet a játékosokkal tölthet. Ez az egyetlen olyan csapatszintű edzés, amely felett 100%-ban mi rendelkezünk, és ezáltal az egyetlen olyan periódus is, amikor nagy futballintelligenciával, gondolkodói attitűddel és erős karakterrel rendelkező játékosokat nevelhetünk.

Ezt az időt maximális mértékben kell kihasználnunk, és ennek érdekében mindent, ami energiapazarlás, selejteznünk kell. Hűnek kell maradnunk a metodikához, az egyedi nyelvezethez, amely lehetővé teszi a játékosok számára, hogy intelligensebben és jobban játsszanak. Ez komoly kihívást jelent, de ez azt jelenti, hogy abban a heti négy és fél órában borotvaélesnek és lézerfókuszáltnak kell lennünk. Elfogadom ezt a fajta kihívást, mert jómagam is átéltem már ezt a helyzetet. Most hibátlan környezetben vagyok, mert több időm és energiám van arra, hogy rengeteg részletet személyesen ellenőrizni tudjak. De számomra ez csak azt jelenti, hogy átlagedzőként az átlagos környezetünkben tartott edzéseinknek sokkal jobbnak és sokkal eredményesebbnek kell lenniük ahhoz, hogy tartani tudjuk a versenyt az olyan helyekkel, ahol a környezet tökéletes. Ha így gondolkodsz, akkor ez szórakoztató kihívássá képes válni. Ez azt jelenti, hogy a másfél órás edzésnek elképesztő edzésnek kell lennie. Dinamikusnak, magával ragadónak és precíznek. Ha ezt sikerül megvalósítanod, akkor elég gyorsan a jobb edzők közé kerülsz, és a játékosok pozitív élményt szereznek veled kapcsolatban.

„Megadjuk-e a gyerekeinknek a lehetőséget, hogy megtanulják, hogy milyen jelekre figyeljenek fel, és hogyan cselekedjenek azok alapján? Ha igen, akkor intelligens játékosokat nevelünk. Ha pedig nem, akkor csak vizsgáztató jellegű edzést tartunk – engedelmeskednek, és ez a viselkedésmód nem igazán hű a játék valódi természetéhez, nem igaz?”

– Nézzük meg egy kicsit a döntéshozatali modellt. A Scan-Choose-Do modellre gondolok. Reflexív ember vagyok, és szeretek új megoldási javaslatokat kipróbálni. Szerinted a döntések tudatos cselekvések vagy gondolatok, vagy tudattalanok? Vagy csak reakciók a látott mintákra, és ha tudattalanok, hogyan tükrözi ezt a Scan-Choose-Do modell?

– Először is, nem vagyok tudós. Amikor ilyen kifejezéseket használsz, az szemantikai kérdéssé válik. Volt egy tudós ismerősöm, aki azt mondta nekem: „Senki sem érzékel igazából semmit sem az életben, ugyanis neurológiai szinten valami egészen más történik”, és én nem értettem, mert ez tudósbeszéd volt. Le lehet menni a szemantika útvesztőjébe, de nem érdemes. De nem hiszem, hogy a következő egyhamar változna: emberként, futball nélkül vagy futballal, az adott környezetünkben élünk, és minden másodpercben jeleket veszünk fel az adott környezetünkből. Ebben a helyzetben hozzuk meg döntéseinket. Bármilyen szavakat is társítunk ehhez, azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy emberi lényekként jeleket veszünk fel a környezetünkből, bizonyos környezetekből, amelyeket ismételten látunk, kezdünk egyfajta ismerősséget kialakítani róla, és ezek a minták magabiztosságot adnak ahhoz, hogy jobban teljesítsünk a környezetünk határain belül. Az edző felelőssége az, hogy lehetőséget adjon a játékosnak arra, hogy olyan mintákat lásson, amelyeket a mérkőzésen is látni fog, hogy az ismeretségből adódóan magabiztosságot szerezzen, és hogy pontosabban tudja végrehajtani a cselekedeteit. Ez majdnem olyan, mint a feltételes algoritmusok, ezek a „ha, akkor” forgatókönyvek. Ha olvasni akarok, veszek egy könyvet. Ha enni akarok, a hűtőhöz megyek. Szóval, ezek a sémák – ha, akkor – teremtményei vagyunk. Ha ezt látom, akkor azt teszem, és a futball sem különbözik ettől. Ha ebben a környezetben vagyok, és látom, hogy ez a helyzet adódik, és ezt már láttam korábban, akkor valószínűleg jó esély van arra, hogy gyorsan rezonálni fog, szinte automatikusan cselekszem. Tudom, hogy ez nem egészen így működik, de végső soron a jelzések felfogása, majd azok alapján való gördülékeny cselekvés kritikusan fontos.

Forrás: TOVO

– Nagyon jogosnak érzem az észrevételedet. A nap végén, bármilyen szavakat is használsz, bármilyen terminológiát is használsz, az edzőnek olyan helyzetbe kell helyeznie a játékost, amelyet újra és újra látni fog, és ezekkel a mintákkal egyfajta ismerősséget alakíthat ki. Tehát igen, talán ez nem is a Scan-Choose-Do, hanem inkább egy mentális modell, amit az edző arra használ, hogy elgondolkodjon azon, hogy a játékos hogyan jut hozzá és hogyan érzékeli az információt, és ez egy olyan cselekvésben jelenik meg, amit saját magunk is látunk és érzékelünk.

– Tudod, hogy mit gondolok erről, mert együtt dolgoztunk. Abban a gyakorlatban, amit a foglalkozáson végzek, a játékos gondolkodik, vagy én gondolkodom? Ez majdnem ilyen egyszerű. A játékos dönt, vagy én döntök helyette? A játékosoknak szabad akaratuk van a döntéseik végrehajtásához? Ha igen, akkor fejlesztem a játékosok szellemi képességeit. Ha pedig csak azt teljesítik, amit én mondok egy passzkoordinációs gyakorlatban, vagy csak azt teszik, amit én mondok egy felpassz-visszapassz típusú helyzetben, akkor nem fejlődik az a speciális képességük, hogy a környezetükkel összhangban bizonyos fokú önállósággal dolgozzanak. Tudjuk, hogy egy mérkőzésen a játékosoknak bizonyítaniuk kell az intelligenciájukat, a precizitásukat és a döntési sebességüket, így akár edzhetnénk talán ezeket a dimenziókat is, ha már ezt várjuk el tőlük. Ez az állásfoglalásom a hagyományos edzéssel szemben. Tényleg úgy gondolom, hogy ebben a tekintetben rosszat teszünk a gyerekeinknek. Amikor felbontjuk az érzékelés és a cselekvés közötti házasságot, akkor nem hiszem, hogy megadjuk nekik a megfelelő eszközöket ahhoz, hogy ezt újra összerakják, amikor a legfontosabb: a meccseken, méghozzá valódi nyomás alatt.

„Ahhoz, hogy mindezeket a dolgokat meg tudjuk tanulni az edzésen elénk tárt szituációkon keresztül, időre van szükségünk. És ilyenkor van az, amikor Xavival és Iniestával kapcsolatban előjön, hogy ők született tehetségek. Nos, lehet, de azért ők is eltöltöttek pár órát ezen képességeik fejlesztésével...”

– A futball végső soron egy játékosközpontú sport. Vannak más sportok, ahol több időkérés vagy játékmegszakítás van, ahol az edzőknek nagyobb befolyásuk van arra, hogy mi fog történni a pályán. A futballban ez nem így van. Az az igazság, hogy 45 percet játszol egyhuzamban, mielőtt az edzőnek bármilyen befolyása lenne arra vonatkozóan, hogy mi történik a pályán. És ezt a lehetetlen helyzetet az edzésednek tükröznie kell. Jól látom, így van ez?

– Az amerikai futballban például, egy play körülbelül hat vagy hét másodpercig tart, majd a játékosok újabb utasításokat kapnak arra vonatkozóan, hogy mit kell tenniük. Hány hat vagy hét másodperces szakasz van egy 45 perces félidőben? Minden játékos olyan, mint egy irányító, anélkül, hogy playt hívnának. Gondolj bele, mennyire összetett és komplex a futball természete. Amit az edzéseinken teszünk, az nem más, mint az idővel felépített kognitív komplexitás, annak érdekében, hogy a játékosaink jobban fel legyenek készülve arra, hogy ezt a komplexitást kezelni tudják. Ráadásul mindezt a lehető legegyszerűbben befogadhatóvá kell tennünk. Nem teszünk mást, minthogy ismerőssé tesszük ezeket a mintákat. Itt kezdhetünk el beszélgetni a kreativitásról, vagy az intuitívabb játékosokról, vagy éppen az ösztönös játékosokról. De én nem szeretem ezt a kifejezésmódot, mivel szerintem ők nem ösztönösek. Az ilyen típusú játékosok abban nagyok jók, hogy magas fokú pontossággal képesek felvenni azokat a jeleket, amelyeket mások nem látnak, vagy nem tudnak igazán felvenni. Ez teszi a kreatív játékost kreatívvá. Valaki, aki előre látja a dolgok alakulását, és aztán képes ezt a pályán is végrehajtani, méghozzá gyorsabb ütemben, mint mások. Az ilyen játékos esetében beszélhetünk intuitív játékosról. Mindezeket a dolgokat az idő múlásával tanuljuk meg a képzés során. Azt hiszem, Messi mondta egyszer, hogy 17 évet töltött azzal, hogy egyik napról a másikra sikeres legyen. Ezek a fiúk és lányok rengeteg időt és energiát fektettek abba, hogy maximalizálják a bennük rejlő potenciált, néhány jó edző útmutatásával az útjuk során. Már majdnem velük szembeni tiszteletlenség, ha azt állítjuk, hogy nekik csak megszületni kellett. Ez egyszerűen nem igaz.

„Ez nem rólad és rólam, mint edzőkről szól, hanem minden egyes gyerekről, akik a történet főszereplői, és akik csupán csak élvezni szeretnék a kellemes délutáni napsütést a futballpályán.”

– Ha nem bánod, beszéljünk egy kicsit az edzői oldalról, pontosabban az új könyvedről. Pár hete volt szerencsém elolvasni. A mondat, ami a legjobban megragadt bennem, a következő: Felállok, megemelkedem, elbukom. Minden játékosnak megvan a maga pillanata a reflektorfényben, és te leszel az az edző, aki elveszi tőle a reflektorfényt, vagy hagyod, hogy ragyogjon? Beszélnél egy kicsit a könyvedről? Miért döntöttél úgy, hogy megírod? Mik azok a legfontosabb aspektusok, amelyeket szeretnél, hogy az emberek átvegyenek belőle?

– Hacsak nem vagy hivatásos író, én nem vagyok az, akkor azért írsz könyvet, hogy ötleteket adj másoknak. Nem azért írtam, mert azt vártam, hogy az Amazon fizesse a számláimat. Azt akartam elérni, hogy rákényszerítsem magam egy olyan folyamat megfogalmazására, amelyet bármelyik edző követhet, beleértve magamat is. David, te dolgoztál velem. Láttad, ahogy rossz döntéseket hoztam, vagy ahogy nem ment olyan jól egy edzés. Talán nem a megfelelő szót használtam a megfelelő időben, akármi is történt. A játékosokat képtelenség becsapni. Itt ne várj tökéletességet sem tőlem, sem a stábomtól, sem senkitől a pályán, sehol a világon. A könyvemmel azt a kérdést akartam feltenni, hogy van-e olyan folyamat, amelyet bármely edző követhet, és amely kiindulóponttal szolgálhat az edzői szakmában vagy edzéstervezés közben, és amely valóban elősegítheti a fejlődést? Ezért adtam a könyvnek a Clear Coaching: Harness Clarity to Drive Development címet. Megpróbáltam egyszerűen fogalmazni. Nincsenek benne túlzó dolgok. Csak arról van szó, hogy a tisztánlátás képessége a gyerekek fejlődésének előmozdítására szolgál. Ennek érdekében négy lépést mutattam be: a célok tisztázása, az elvárások tisztázása, a cselekvések tisztázása, és a vezetés tisztázása. Természetesen most nincs időm minden részletre kitérni, de tényleg úgy gondolom, hogy ha tisztában vagyunk a célunkkal, esetünkben a tanulás és az öröm előmozdítását választjuk, akkor jó úton járunk. Mások ezeket a kérdéseket másképpen válaszolnák meg.

Aztán elkezdünk elvárásokat támasztani, ami számomra a játékosnak tett ígéret. Támogatni fogunk a képességeid kibontakoztatásában, hogy aztán tudj jobban futballozni. A TOVO-nál széles és komplex térlátással rendelkező, intelligens és karakteres játékosokat nevelünk.

Ezt az elkötelezettséget vállaljuk, ezt az ígéretet tesszük akkor, amikor a játékossal megkötjük egyezségünket. Ezáltal nagyon egyértelműek az elvárásaink, és csak ezután következhetnek a tettek. Milyen helyzetekbe vezetjük tudatosan a játékosokat? A mi esetünkben attól kezdve, hogy mit esznek, mikor van szabadnapjuk, mikor játszanak a Cruyff-pályán, mikor játszanak a betonon, mikor fókuszálunk az iskolára, minden be van osztva. Ez a sokszínűség szándékos, megpróbáljuk teljesíteni a megfogalmazott elvárásokat, így a cselekedeteink tudatosak és egyértelműek. A vezetési stílus tisztasága az ideális modellt képezi le. Részletezzük a miérteket, meghatározzuk az ideális állapotokat, definiáljuk magát az ideálist, majd le is modellezzük az ideálist. Ezt négy lépést követjük. Bárcsak ezt a négy lépést már fiatalabb edzőként is elmondták volna nekem, akkor talán sok hibát elkerülhettem volna. Ha ez a négy dolog megvan, akkor szerintem jobban fogod tudni használni a tisztánlátás képességét, annak érdekében, hogy a játékosok fejlődését képes legyél elősegíteni.

„Rengeteg hamis mérőszám van, amelyek csak a zajról szólnak. Amikor a rendszer részei vagyunk, sokszor szem elől tévesztjük, hogy a gyermeknek kell az elsőnek lennie.”

– Ahogy mondtad, ez egy könnyed olvasmány, nagyon könnyű olvasni, élvezetes, már-már szórakoztató. Én mégis úgy gondolom, hogy ez egy világos üzenet. A miérttel kell kezdeni. Ha a miért valami más, mint a gyermek megsegítése, akkor máris rosszul indultál el. Ez az üzenet nagyon fontos, és szerintem szinte kötelezőnek kellene lennie, mielőtt bármelyik edző elkezdi ezt a szakmát. Mielőtt aláírják a szerződésüket, oda kellene adnunk nekik ezt a könyvet. Tényleg úgy gondolom, hogy nagyszerű munkát végeztél azzal, hogy ezeket a gondolatokat megfogalmaztad, ráadásul tisztán és érthetően.

– Érdekes, hogy ezt mondod, mert van néhány partnerklubunk, amelyik éppen ezt csinálja. Hokiedzők is részt vesznek benne. Ez nem egy futballedzői könyv. Ez egy edzői könyv. Ez az egész gondolatmenet négy lépésből áll: meghatározod, hogy miért csinálod, amit csinálsz, majd áttérj arra, hogyan fogod megcsinálni. Valójában csak két alkalommal hivatkoztam a futballedzőkre. Az egyik Johan Cruyff, a másik César Luis Menotti tiszteletére, a többi pedig egyéb sportolók és kutatók történetei, amelyek ezt a világosságot adják nekünk. Mint mondtad, a játékosoknak kell felállniuk, nekik kell megemelkedniük, és igen, el fognak esni. A mi feladatunk pedig az, hogy összeszedjük őket, és gondoskodjunk róluk, amikor elesnek. És ha ezt megtesszük, akkor a nap végén a gyerekek emlékezni fognak erre a kapcsolatra. Emlékezni fognak arra az energiára, ami az együtt töltött idők során kialakult, valószínűleg jobban, mint a győzelmekre vagy vereségekre. Vagy olyan energiával távoznak, ami inspirálja őket, vagy nem. Voltam edző olyan csapatoknál, amelyek az állami bajnokságért versenyeztek, és olyanoknál is, ahol egy meccset nyertünk egész évben, és nem tudom, hol voltam jobb edző. Azt hiszem, talán azt a csapatot edzettem jobban, amelyik csak egy meccset nyert. Nagyon jól éreztük magunkat. Mindig mi voltunk az esélytelenek.

Elmondhatom, hogy amikor megnyertük azt a bizonyos mérkőzést, az olyan volt, mintha megnyertük volna a bajnokságot. Olyannyira, hogy amikor megnyertük, az emberek úgy néztek ránk, mintha őrültek lennénk. Nem tudták, mik a céljaink. Próbáltunk együtt fejlődni és jól érezni magunkat, és ez volt a csúcspontja valami csodálatos dolognak. Igen, mi voltunk az utolsó helyezett csapat.

Azt hiszem, jobb edző voltam a tabella alján, mint a tabella tetején. Tetszik, amit a zajról mondtál (Mielőtt elkezdtük az interjút, Todd és én informálisan beszélgettünk az ifjúsági futball nehézségeiről, és én minden érzékelt külső nehézséget „zajnak” neveztem. – David Garcia). Annyi hamis mérőszám van, ami csak a zajról szól. A mi esetünkben a TOVO-nál azt mondjuk, hogy a gyerekek az elsők, de ez lehet sportoló, zenész, művész vagy bármilyen diák. Ők a főszereplők. Ez az ő útjuk, nem pedig a mi egónk útja, hogy nyerjünk érmeket, kupákat vagy bajnokságot. Nehéz ügy ez, mert nagy a zaj, és ez nagyon csábító tud lenni. Ez Odüsszeuszra emlékeztet, akit elcsábítottak a szirének. Fiatal edzőként még nehezebb felismerni, hogy valójában merre is hajózunk, mert tényleg elkaphatnak ezek a csábító hangok, amelyeknek semmi közük ahhoz, hogy miért is edzünk. Ezért van az, hogy amikor visszatérsz a miértedhez, az szó szerint fókuszban tart. Ez zaj. Ez egóvezérelt. Ez vagyok én a legrosszabb pillanatomban. Én nem ezt képviselem. Itt és ott hibáztam. Eszembe jut ez az irodalmi hasonlat, a hős útja, de ebben az esetben a gyermek útja a legfontosabb, és nekünk csak arra kell ügyelnünk, hogy a helyes irányba haladjanak, és elkerüljük a csábító sziréneket, amelyek kizökkentenek minket a célunkhoz vezető úton.

Forrás: TOVO

– Van egy bekezdés, amely nagy hatással volt rám, és amely kiváló eszköz ahhoz, hogy arra tudjunk összpontosítani, ami valóban számít. Ez az a bekezdés, ahol leírod, ahogy elképzeled, hogy egy játékos az év végén értékel téged. Ez egy érdekes gondolatkísérlet, mert képet ad arról, hogy ki szeretnél igazából lenni. Ahogy mondtad, néhány dolog beszennyezheti a környezeted, de bármikor visszatérhetsz ehhez a gondolatkísérlethez, és megkérdezheted: Az vagyok, akit a játékosom szeretne, hogy legyek?

– Ez nem egy túlzottan összetett kérdés. Képzeld el, ha leírod a miértjeidet egy naplóba. Valószínűleg 1500 edzővel tettem ezt világszerte, akikkel együtt dolgoztunk. A világon egyetlen edző sem mondta, egyetlen egyszer sem, hogy az ő miértje az, hogy lenézze és megalázza a gyereket, hogy mindenáron nyerjen, hogy kidobja a saját értékeit az ablakon, mert a trófea fontosabb, mint a becsület vagy a tisztesség. Egyszer sem. A közös célunk az értékeink ápolása, a szenvedély felvirágoztatása, a játék örömének megosztása, a fiatalokban rejlő potenciál felfedezése és érvényre juttatása. És én ilyenkor nemcsak egy New Hampshire-ben másodállásban dolgozó átlagedzőnek beszélek, hanem az Ajax-edzőnek is, aki a jövő világsztárjait képezi. Mindannyian osztozunk ebben a célban. Képzeld el, ha ezt le tudnád írni és rendszeresen hivatkozni tudnál rá. Egy rosszul sikerült mérkőzés, vagy egy nehezebb beszélgetés után egy szülővel vagy a szakmai igazgatóval, megkérdezhetnéd magadtól: a céljaimnak megfelelően cselekedtem? Tényleg hű maradtam magamhoz? Én tisztában vagyok vele, hogy sokszor előfordult már saját magammal is, hogy egy-egy hevesebb pillanatban szem elől tévesztettem a célomat. Ez egy nagyon egyszerű gondolatmenet, de ritkán találtam olyan edzőket, akik leírják és számon tartják a miértjüket, pontosan az általad említett zaj miatt. Én például sokszor voltam a győztes oldalon edzőként, de ez nem jelenti azt, hogy a viselkedésem is mindig a legjobb volt. A szakmai hitvallásom visszavezet a legjobb énemhez, akár nyerek, akár veszítek, akár döntetlenre állok. Ez egyszerűnem hangzik, de ritkán ilyen egyszerű. Bárcsak korábban döbbentem volna rá erre az igazságra: valószínű könnyebb lett volna az előre kijelölt úton maradnom. De erről szól az edzői pálya.

– Valószínűleg ez egy jó pillanat beszélgetésünk befejezéshez. Bátorítani szeretném az edzőket, hogy most, az interjú elolvasása után végezzék el ezt a műveletet. Írják le a saját, személyes miértjüket, és tegyék ki valahova, ahol minden nap láthatják.

– Tetszik ez a képi világ, hogyan kerülöd el ezt a kaotikus zajt? A csábító zajt. Ezt a gyengítő zajt, és maradj hű a miértekre koncentrálva. Mindenhol zaj van. Te éltél itt, tudod, milyen Katalóniában. Itt is zaj van. Imádom ezeket a képeket. Remélem, írsz majd erről. Hogyan tudjuk fenntartani a fókuszt, hogy elnyomjuk azokat a hangokat, amelyek eltérítenek minket ettől a céltól?

Kiemelt kép: TOVO