Macaulay Langstaff állandó gólkirályként halad felfelé az angol futballpiramisban

A professzionális labdarúgás rideg valóságában meg kell érteniük az akadémiákon pallérozódó fiataloknak, hogy a klubok csak véges számú játékost tudnak alkalmazni. Ezért is van az, hogy megannyi esetben azok, akik csak elég jók, vagy elhiszik róluk, hogy a jövőben elég jók lehetnek, nem tudnak megragadni a legmagasabban jegyzett angol klubok utánpótlásában, így marad számukra a ligán kívüli futball.

Az elmúlt években egyre több klub felismerte ezt a folyamatot, és fokozottan figyeli a labdarúgópiramis alsóbb szintjeit. Ki ne ismerné Jamie Vardy mesébe illő történetét, de ha figyelmesen vizsgálódunk a másodosztályban ott is akad pár név, aki nemrég még az EFL-en kívül kereste a betevőjét. Macaulay Langstaff története nem ennyire ismert, de az biztos, hogy legalább annyira különleges, mint Vardy esete.

Langstaff első klubja a Marton FC volt, amely szoros együttműködésben állt a Middlesbrough FC-vel, így nem meglepő, hogy a kis Macaulay már tízévesen csatlakozott a nagy múltú klub akadémiájához. Csakhogy alig három esztendő után eltanácsolták, a Boro Rangersnél focizott tovább. 17 évesen a Stockton Townhoz szerződött, ott játszott először a felnőttek közt, majd 2015-ben az angol tizedik ligának megfelelő Northern Football League Division Two-ban szereplő Billingham Synthonia játékosa lett. Két idény alatt 65 mérkőzésen 31 alkalommal volt eredményes, miközben a pályára lépései több mint harmadán csereként szállt be. Ezzel hívta fel magára az akkor még ötödosztályú Gateshead FC figyelmét, ahol első professzionális szerződését is aláírhatta. Csakhogy a Tynesiders vezetése úgy gondolta, hogy ekkora szintlépést egyben nem tudna megugrani, így Langstaff előbb a feljutó Billinghamhez, majd a Blyth Spartanshoz került kölcsönjátékosként, ám ezek a próbálkozások borzasztóan sültek el. 2018-ban a York City adott neki esélyt, ahol össze is jött neki egy tízgólos szezon a National League North sorozatában, ám a folytatás itt sem volt gólokban gazdag.

„Mindig is Middlesbrough-szurkoló voltam, állandóan meccsekre jártam. Végül a Marton FC-ben kezdtem el játszani, ahol Stewart Downing is. A klub híres arról, hogy jó fiatal labdarúgókat nevel, és ez segített abban, hogy tízéves koromban bekerüljek a Middlesbrough-hoz, ahonnét 13 éves koromban tanácsoltak el. Nagyon jó korosztály volt, imádtam ott lenni, és mindig emlékszem, hogy én voltam a labdaszedő fiú a meccseken. Aztán 13 évesen azt mondták, hogy valószínűleg nem leszek elég jó, ez nagyon elszomorított. Különösen azért, mert ez volt az a klub, amelyet annyi éven át szerettem, amelynek szurkoltam. Azt hiszem, ez még néhány évig hatással volt rám, akkoriban nagyon kilátástalannak tűnt a jövő. De így utólag visszatekintve, a világért sem változtatnék ezen. Tényleg úgy gondolom, hogy azért tartok most itt, mert elég fiatalon szembesültem a nehézségekkel, és aztán egy nem szokványos úton haladtam. A ligán kívülről jöttem, ahol fiatalon kellett igazán próbára tennem magam, fizikailag is nagyon gyorsan fejlődnöm”

– jegyezte meg később Langstaff.

2020-ban visszatért a Gateshead FC-hez, ahol az első idénye nem alakult valami fényesen – rendszerint csak csere volt és keveset játszott –, de Mike Williamson vezetőedző kitartott mellette és végül megtalálta a helyét a csapatban. A 2021–2022-es kiírásban mindent elsöprő teljesítményt nyújtott a gárda, könnyedén lett bajnok, miközben Langstaff 28 találattal elhódította a gólkirályi címet. Ő lett az év legjobb játékosa is. Ez a remek produkció elég volt ahhoz, hogy a National League-ben nagy terveket szövögető Notts County leigazolja a 25 éves támadót. A hatodik liga aranycipőseként nagy elvárásoknak kellett megfelelnie Nottinghamben, de amit kaptak tőle a szurkolók, arra a legmerészebb álmaikban sem gondoltak. Ugyanis Langstaff folytatta a szenzációs formáját, októberben már Anglia-szerte The non-League Haalandként emlegették.

„Ez egy kis móka, nem igaz? Őrület, hogy a nevemet együtt emlegetik Haalandéval, hiszen jelenleg ő a világ legjobb csatára. Minden egyes héten jönnek az SMS-ek, amikben ugratnak, hogy Haaland utolér engem, vagy buzdítanak, hogy előzzem meg a képzeletbeli gólversenyben. Ő persze a legmagasabb szinten futballozik. De én is arra törekszem, hogy egyszer eljussak a Premier League-be, és ott is gólokat szerezzek. Imádom őt nézni. Bár kezdek eljutni arra a pontra, amikor már nem akarom látni, hogy több gól lő, mert szeretnék előtte maradni”

– nyilatkozta Langstaff a számára nagy ismertséget hozó összehasonlításról a The Athleticnek.

A nottinghami remeklésében megkerülhetetlen szereplő volt a szezon előtt kinevezett Luke Williams, aki ma már a Swansea City edzője. A szakember a korábbi időszakokkal ellentétben, minimalizálta Langstaff feladatait, s egyértelműsítette, hogy neki centerként kell szerepelni. Míg a Tynesiders színeiben több poszton is megfordult és sokféle szerepkörben játszott, a Notts Countynál csak arra kellett koncentrálnia, hogy minél többször kerüljön helyzetbe és azokat a lehető legjobb százalékban értékesítse.

„A Gatesheadnél inkább a tízes poszton szerepeltem vagy szélső voltam. Itt lesipuskásnak kell lennem. Nem veszek részt a támadások felépítésében. Csak próbálom magam olyan helyzetekbe hozni, ahol lehetőséghez juthatok. És mi egy olyan csapat vagyunk, amelyik sok lehetőséget teremt. Ez egy hatalmas változás volt. A vezetőedzőnknek hihetetlenül jó ötletei, meglátásai vannak, elég gyorsan megtanultam, hogyan kell játszanom ezen a poszton. Azt hiszem, ez meg is látszik a teljesítményemen”

– értékelt Langstaff.

A támadó tökéletesen megvalósította Williams elképzeléseit, nagyban hozzájárult ahhoz a történelmi szezonhoz, melyben a Wrexham AFC és a Notts County egyaránt 100 pont fölé jutott. Ráadásul csapatszintű versenyfutás mellett a nottinghami csatárnak is volt egy harca a walesiek támadójával, Paul Mullinnel a gólkirályi címért, ami végül a 41 találatig jutó Langstaffé lett, aki mellesleg ismét elhódította a szezon legjobbjának járó elismerést is. Csapata azonban a bajnoki hajrában alulmaradt, így csak a rájátszáson keresztül jutott fel.

A kétszeres gólkirály kitartott a csapat mellett, sőt 2023 augusztusában egy új, négy évre szóló szerződést is aláírt, így biztosítva a klubot és a szurkolókat a maradásáról. És milyen jól tette, hogy így döntött, ugyanis a League Two egyik legizgalmasabb együttese lett a The Magpies, melynek szereplésében törést okozott az edzőváltás – a már említett Williams távozása a Swansea-hoz. Azonban Langstaff ezt is átvészelte, a 28 gólnál járó csatár nagyon közel van ahhoz, hogy ismét gólkirály legyen.

Történelmi tett lenne három év alatt három különböző osztályban gólkirályi címet nyerni, de erre minden esélye megvan a 27 esztendős csatárnak.

Hogy ezután mi vár rá, az egyelőre még kérdés, mert bár még három évre szól a szerződése, de a hírek szerint több The Championship-klub is kivetné rá a hálóját. Háromszoros gólkirályként ez nem lenne olyan nagy meglepetés, de a mögötte álló utat nézve, hogy a tizedik ligából érkezik, a másodosztály olyan messzinek tűnik, hogy azt leírni sem egyszerű. Lehet, hogy Vardy története az álom beteljesülése, de Langstaff karrierútja is olyan, ami sok fiatal számára jelent reményt, hogy az álmok igenis valóra válhatnak.

Kiemelt kép: Robbie Stephenson / PA Images / Alamy Stock Photo