Maddisonra hajt a Newcastle és a Tottenham – de mennyiben érinti ez Szoboszlai Dominikot?

Nem lesz az persze olcsó mulatság a Newcastle Unitednek, úgy sem, hogy a „rókák” másodosztályú csapatként, illetve szerződése egy év múlva esedékes lejártával James Maddison valós értékénél jóval kisebb összeget remélhetnek. 40 milliót fontot így is kóstálhat persze, úgy különösképp, hogy a kevés értékelhető leicesteri produkció egyike az ő nevéhez fűződött. Ezt pedig a drukkerek is díjazták, a BBC felmérésében az év játékosa címet neki ítélték oda. A voksolók 62 százaléka szavazott rá, 22-vel végzett a második helyen Harvey Barnes, a harmadik Kelechi Iheanacho kilencet kapott. Maddisonnak be kellett érnie ezzel az elismeréssel, minthogy a hagyományos, klubon belüli ceremónia (az év játékosa díjátadóval, valamint a szezonzáró vacsorával és bulival) eredmények híján elmaradt. Valahogy senkinek nem fűlt a foga az ünnepléshez úgy, hogy a csapat, amelyik 2016-ban bajnoki címet, két éve pedig FA-kupát szerzett, szégyenszemre kipottyant az élvonalból. Ezzel az amúgy minőségi játékosállománnyal.

Maddisonra viszont nem lehetett panasz: 30 bajnokin tíz góllal és kilenc gólpasszal zárt, előfordult, hogy a támadósor jobb széléről indult, máskor kedvenc helyén, középen játszhatott, de ahogy a statisztikája, a mezőnyjátéka is messze a legjobb volt a jócskán alulteljesítő csapatból. A számok nyelvén: a klubon belül ö találta el a legtöbbször a kaput (meccsenkénti átlagban 3,1-szer), adta a legtöbb kulcspasszt (2,5-öt), mutatta be a legtöbb cselt (1,7-et), vele szemben szabálytalankodtak a legtöbbször (2,9-szer). Ő mondjuk egyenletesen jó számokat hoz: bemutatkozó PL-idénye, vagyis a 2018-2019-es szezon kezdete óta a harmadik legtöbb helyzetet teremtette az angol élvonalban (347-et), Maddison próbálkozott a negyedik legtöbb lövéssel (389), az abból született 43 gól a 19. legjobb eredmény, 32 asszisztjával pedig a negyedik helyet birtokolja.

Ami a helyzetteremtést illeti, ez idő alatt csak Kevin De Bruyne és Trent Alexander-Arnold alakított ki több lehetőséget. Vagyis a liga egyik legkiválóbb támadó középpályásává vált, kellett hozzá az is, hogy amikor némileg lankadni látszott a lelkesedése, vagy mondjuk úgy, nem érte el a kívánatos szintet az edzésmunkája, Brendan Rodgers a körmére koppintott. De ha kispadra került – nem ebben a szezonban, korábban –, válaszképp még inkább nekidurálta magát, így történt azt követően is, hogy az északír mester a 2021-es FA-kupa-fináléban csak a tartalékok közé jelölte. Őt, aki egész életében egy Wembley-beli döntőre vágyott. Hatott azonban a pedagógia. Az elmúlt két idényben a gólokat és a gólpasszokat tekintve jócskán felülmúlta az azt megelőző termését: addig a kanadai táblázaton a 14 pont volt a legjobbja, a 2021-2022-es szezonban viszont 20-ig, a most lezárultban pedig 19-ig jutott.

Egyértelmű a fejlődés, ami játéka minden egyes elemében tetten érhető. De nem csak a teljesítményt, a csapaton belüli szerepét tekintve is előrelépett. Vezér, még ha ebben a minőségében nem is volt ugye valami sikeres. De Kasper Schmeichel előző nyári távozásával, Jonny Evans hosszú sérülésével, Youri Tielemans látványos visszaesésével az öltözőben is fontos szerep hárult rá, gyakorta ő állt oda a kamerák elé a kínos zakókat követően, úgy fest azonban, a grandiózus feladatot, hogy visszavezesse a Leicestert az élvonalba, nem neki kell már megoldania. Hozzáállását azonban nem győzte méltatni a beugró edző, Dean Smith:

„Van úgy, hogy a remek játékosok a maguk agilitásával, karakteres személyiségével az edzőket is jobb munkára sarkallják, valamint arra, hogy még jobb futballistává próbálják tenni tanítványaikat. James ilyen, mindig azon töri a fejét, hogyan lehetne még jobb, mit tehetett volna másképp, jobban. Futballőrült ráadásul, aki a taktikai elképzeléseket is meg akarja beszélni veled.”

Ez Rodgers idején is így volt, a korábbi mester szintén kiemelte, Maddison mennyire fogékony a játék taktikai vetületeire, ami persze karmesterként nem meglepő, bár nem minden játékszervező igyekszik mélyebben is elmerülni a taktika mélyebb bugyraiban.

Ebből a szempontból biztosan jó kezekbe kerül: akár ha Eddie Howe, akár ha Ange Postecoglou foglalkozik vele eztán, lesz mit tanulnia. A Newcastle 4–3–3-as játékrendszerében az egyik nyolcas lenne, márpedig ha valami, épp az a kreativitás hiányzott olykor a „szarkák” játékából, ami Maddisonra igencsak jellemző. Ahogy persze Szoboszlai Dominikra is, aki mégiscsak vetélytársa az angolnak, egyfelől mint átigazolási célpont – mondd, te kit választanál, teheti fel az istváni kérdést Howe –, másfelől mint a kezdő tizenegybeli tagságra vele együtt pályázó klasszis (feltéve, hogy mindkettejüket megszerzi a Newcastle, ami elég meglepő lenne). Mert bár a magyar válogatott csapatkapitányát az utóbbi időben rendre összeboronálják a Newcastle-lel, úgy fest, a nyolcas posztra az angol az első számú kiszemelt, és az érte vívott csatában a híradások szerint jobban is áll, mint a konkurens Spurs. 40 millió fontot kér érte a Leicester, ami jutányos ár. Tavaly nyáron két ajánlatot is tett érte az észak-angliai klub, a Leicester mindkettőt elutasította. Immár nincs ilyen kényelmes helyzetben. A kérdés tényleg csak az, melyik angol klub lesz a befutó.

Hogy mennyiben befolyásolja Maddison döntése Szoboszlai sorsát, azt persze nem tudhatjuk, érdemes viszont az Squawka adatai alapján összevetni számaikat, akkor is, ha a Premier League más minőség, mint a Bundesliga, és ha Szoboszlai sokkal dominánsabb csapatban játszott is, mint az angol.

Az adatok jobb láthatósága érdekében a képet érdemes kinagyítani - a jobb egérgomb megnyomásával és a "Kép megnyitása új lapon" menüpont kiválasztásával

Lenne persze még jó néhány szegmens, de a felsoroltakból is kiderül, van, amiben Szoboszlai produkált jobb számokat (kaput eltaláló lövések, a 16-oson belülre bejátszott labdák), van, amiben Maddison (gól, gólpassz). Felfedezhetők futballjukban hasonlóságok, elsősorban az, hogy mindkét labdarúgó duzzad az önbizalomtól, a játékukat jellemzi egyfajta jó értelemben vett arrogancia, ezen a szinten persze esélytelen vagy, ha hiányzik a saját magadba vetett hit. További analógia a kiváló rúgótechnika, a magas játékintelligencia, a ragyogó technikai képesség.

Egy biztos: Eddie Howe-nál mindkettejüknek rendkívül hatékonyan kellene letámadni, de azt Marco Rosénál Szoboszlai elég magas szintre fejlesztette. Maddison kétségtelen előnye, hogy angol – ahhoz, hogy egy PL-együttes 25 fős felnőtt kerettel dolgozhasson, kell nyolc hazai nevelés –, valamint hogy fontos tapasztalatokat szerzett a Premier League-ben. Utóbbival nehéz lenne versenyezni, Szoboszlai Dominik azonban számtalanszor bizonyította már, egy percig sem kell őt félteni. 

Kiemelt kép: Football365