Maguire csak egy konc a bulvármédia számára – vélemény

Lehet szeretni, lehet nem szeretni, de az a rengeteg negatív kritika, az a befeketítés, amit Harry Maguire kap, az minden határt átlép, s nem szól másról, minthogy az egyszeri futballszurkoló cseppet sem visszafogott véleményét felnagyítsák az internetes oldalak, mert ez a lájkok és hozzászólások formájában hasznot hoz nekik.

Maguire pályafutása nagyon szépen ívelt felfelé, amíg a Premier League szakértőnek titulált brigádja el nem indította őt a mémmé válás útján. A sheffieldi születésű védő a Sheffield Unitednél kezdett el futballozni, ahol a 2010–2011-es szezonban mutatkozott be, majd gyorsan magára irányította a figyelmet az akkor harmadosztályú együttesnél. A 2011–2012-es idényben ő lett az év játékosa a klubnál, majd ezt a címet a következő két szezonban is kiérdemelt, s közben mindhárom alkalommal ott volt a League One álomcsapatában is.

2014 nyarán aláírt a Hull Cityhez, s decemberben debütálhatott a Premier League-ben, de a tavaszra az egy szinttel lejjebb szereplő Wigan Athletichez került kölcsönbe. A visszatérése után már egy másodosztályú csapatban kellett szerepelnie, ami a fejlődését is segítette. Alapembere volt a rájátszáson keresztül feljutó Hullnak, majd a 2016–2017-es idényben a „tigrisek” hiába estek ki ismét az élvonalból, Maguire az év játékosa volt a szurkolók és a játékostársak szavazatai alapján is. Ekkor már nem kellett ismét visszatérnie a Championshipbe, mert a Leicester City szerződtette. Rögtön első szezonjában új csapatában is az év játékosa lett, a szurkolók és a csapattársak egyaránt elfogadták, elismerték.

A folyamatos fejlődése és egyre karakteresebb játéka felkeltette a Manchester United érdeklődését is. 2019 júniusában tettek érte egy 70 millió fontos ajánlatot, amit a Leicester visszadobott, mondván 80 millió alatt nem eladó. Három év volt hátra ekkor Maguire szerződéséből, és bár mindenki tudta, hogy nem ér ennyit, a MU katasztrofális átigazolási politikájába pont belefért, hogy a hosszas huzavona végén mégiscsak megadja a kért összeget, mert nem jelentett gondot, hogy egy angol válogatott védőért ennyit fizessen.

Ez volt az első billog rajta, áron felül vették és ebből adódóan jöttek is az irreális elvárások. Maguire kezdeti időszaka jól sikerült Manchesterben, de közel sem volt olyan jó, mint Virgil van Dijk Liverpoolban, aki az átigazolási összeg okán a viszonyítási alapot szolgáltatta. Miközben Ole Gunnar Solskjaer irányítása alatt egyre inkább megrekedt a csapat fejlődése, Maguire hibái pedig egyre nagyobb figyelmet kaptak, mert ő az angol válogatott középhátvédje, akinek az ára túl nagy ahhoz, hogy egyszer is hibázhasson, ha már a liverpooli holland ezt ritkán engedi meg magának.

Az összes Premier League-gel foglalkozó szakmai műsorban előkerült a neve, hogyha a rekordbajnok nem nyert, minden apró-cseprő hibáját felnagyították és elkezdték őt beállítani a bűnbaknak. Ezt később átvette az angol sajtó is jelentős része is, amely egyre inkább rászokott erre, mert nagy tetszést arattak ezek a posztok az internetes berkekben. A mérkőzések pillanatképeinek kiemelésével és azok elemzésnek nevezett gondolataival kifigurázták őt, mert látták, hogy vevő rá az internet népe. Hétről hétre jöttek az újabb és újabb hangzatos állítások, hogy „kimozdult és beindítottak mögé”, majd a következő héten „nem mozdult ki és ebből jött a gól”. Eljutott oda a futótűzként terjedő állapot, hogy már mindegy volt, mit csinál, a végeredmény ugyanaz lett: ő a hibás. A clickbait üzemmódot maximumra állító média arra a szintre süllyedt, hogy minden alkalommal őt állította pellengérre, mert az oldalak szerkesztői pontosan tudták, hogy ez kell az olvasóknak.

A tavaly nyáron visszatérő Cristiano Ronaldóval is összetűzésbe került, aki a hírek szerint nem akarta elfogadni őt kapitánynak és állítólag többször is kérelmezte, hogy ne játsszon az angol. Mikor ezek a hírek napvilágot láttak, mondani nem sem kell, hogy kinek az oldalán sorakoztak fel a szurkolók, amire ismét ráharapott a média és sikerült mesterien áldozatnak beállítani a portugált, amihez azt társították, hogy Maguire teszi tönkre a visszatérését.

A mostani szezonban csak még inkább felerősödtek a szurkolókat ellene hangoló hírek, főleg amikor a padra kerülése után volt egy kisebb sikersorozata a csapatnak, pedig a kettő között aligha volt összefüggés. Erre most is hangzatos választ kaptunk a városi derbin, amikor a padon ült a bekk. Azonban már az sem szükséges, hogy a pályán legyen, mindig sikerül róla (ki)találni valamit…

Tény és való, hogy Maguire nem tudott megfelelni az elvárásoknak, de ha őszinték akarunk lenni, akkor ő az egyik áldozata volt a Manchester United elmúlt évekbeli ámokfutásának a transzferpiacon. Tett ő maga is azért, hogy eddig fajuljanak a dolgok, elég csak a 2020-as nyaralására gondolni, mikor Görögországban a hatóságok őrizetbe vették és három vádpontban bűnösnek is találták. De sokkal többet tettek ellene azok a „szakértők”, akik befeketítették a nevét a szakmailag teljesen alaptalan elemzésükkel, aminek a célja nem volt más, mint a műsor népszerűbbé tétele, s mindezt azok tehették meg, akik valójában hétről hétre bohócot csinálnak saját magukból is a szakmainak nevezett véleményük kimondásával.

Lehet kritizálni Maguire-t, mert valóban vannak hibái, vagy akár azért is, hogy nem épp jó helyen van nála a csapatkapitányi karszalag, de az, amit műveltek vele szemben, az már jócskán túllépi azt a határt, amit megérdemel a teljesítménye alapján. Manapság már a legtöbb sportlap azzal a céllal ír róla, hogy minél több elérést generáljon, mert ez mozgatja az újságírásnak nevezett szakma egyes szereplőit. Egyre inkább úgy tűnik, hogy sikeresen taszítottak még mélyebbre Maguire-t karrierjében, mint ahol lennie kellene a saját magának köszönhető teljesítménybeli visszaesés mellett.

Kiemelt kép: Getty Images