Magyar futballedzők Dél-Amerikában (I. rész)
Ahogy a 20. század első felében a magyar edzők meghatározó szerepet töltöttek be Európa labdarúgásában, úgy abban az időben – és nem sokkal később – többen a dél-amerikai földrészen ugyancsak maradandót tudtak alkotni. Kétrészes sorozatunk első epizódjában a Dél-Amerikában az elsők között munkát vállaló magyar szakemberek nyomába eredtünk.
null
Napjainkban szinte felfoghatatlan, hogy az 1900-as években mennyi magyar szakember tevékenykedett Dél-Amerikában. Ráadásul közülük többen komoly eredményeket felmutatva vagy később fontos jelentőségű hatást elérve öregbítették hazánk hírnevét a távolban. Az 1930-as évek magyar edzőit bemutató listánk nem teljes, a fellelhető információk korlátozottsága miatt azok kerültek kiemelésre, akik közvetve vagy közvetlenül a legnagyobb sikereket érték el az Atlanti-óceán túlpartján.
Társadalmi háttér
Közép-Európából első alkalommal az 1920-as években indult meg a tömeges kivándorlás a dél-amerikai kontinens felé, miután az Egyesült Államok szigorúbb szabályokat vezetett be, sokan pedig az óceán túlpartjára vágytak a jobb élet reményében. Menet közben több fociedző is szedte a sátorfáját, az akkoriban még amatőr szinten űzött sportág ottani képviselői felnéztek a messziről jött külföldi szakemberekre – adott esetben gyakorlatilag bárki bármit mondhatott. Később, a második nagy hullám során, a második világháború utáni időszakban a magyar szakembereket már származásuk miatt keresték, köszönhetően a magyar válogatott sikereinek, a magyar klubcsapatok gyakori latin-amerikai turnéinak és a spanyolországi légiósainknak.
Hirschl Imre
Jonathan Wilson Az argentin foci című könyvében említést tesz az akkori legnagyobb magyar szélhámosról, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett az argentin, majd az uruguayi labdarúgás fejlődésében. A korabeli beszámolók szerint az eredetileg hentes szakmával rendelkező Hirschl elhitette, hogy a Ferencváros játékosa volt (írásos dokumentum nem árulkodik erről, legfeljebb a fiókcsapatnak számító Húsos FC-ben szerepelt), és a Guttmann Béla által erősített Hakoah masszőrje volt (aki az 1950-es években maga is megfordult a kontinensen), melyet Dél-Amerikába szökve úgy híresztelt, hogy edzőként dolgozott a csapatnál.
A nívós – kitalált – múltjára hivatkozva 1932-ben a Gimnasia La Plata vezetőedzői munkát adott neki, ezzel az argentin bajnokság történetének első külföldi edzője lett. Hirschl terve eredetileg az volt, hogy mielőbb kirúgassa magát, és a megkapott éves béréből feleségét és gyermekét is kimenekíthesse Budapestről a jobb élet reményében, azonban hiába kuszálta össze meccsről meccsre csapata sorait a biztos vereség reményében, a Gimnasia sorban nyerte a mérkőzéseket.
„Mindenekelőtt: én nem tanítok senkit se futballozni. Nevetséges lenne ezt a szerepet játszani egy olyan országban, ahol a világon a legmagasabb szinten űzik a labdarúgást. Sehol nincsenek olyan játékosok, mint Argentínában” – jelentette ki a spanyol forrásokban Emerico Hirschl néven számon tartott edző.
Irányításával a Gimnasia meg tudta szorongatni a fővárosi nagy ötös tagjait, és csak az utolsó fordulókban maradt le a bajnoki címről. Új edzésmódszereket forradalmasított, és kezei alatt játszott a csapatban Arturo Naón, aki a mai napig a klub történetének legeredményesebb játékosa.
Hirschlt hamar elvitte a River Plate, melyet azonnal bajnoki címig vezetett, bő egy évtized argentínai edzősködést követően bundabotrány miatt kellett távoznia az országból, ő volt a Rosario Central első edzője az élvonalban, de ült a San Lorenzo és a Banfield kispadján is. Uruguayban két bajnoki címig vezette a Penarolt, és sokan úgy vallják, hogy letette az alapokat az 1950-es világbajnoki címhez. Még ha hazugsággal is kezdte, zsenialitása vitathatatlan volt, mint ahogyan az is, hogy taktikai szempontból ő vezette át az argentin labdarúgást a modern korba.
Hirschl 1973-ban Buenos Airesben hunyt el.
Medgyessy Jenő
A Ferencváros egykori négyszeres magyar bajnok és egyszeres Magyar (Népköztársasági) Kupa-győztes fedezete az 1920-as, 1930-as években számos brazil és argentin csapatnál dolgozott edzőként. Fontos szerepe volt a magyar együttesek, kiváltképp a zöld-fehérek dél-amerikai útjaiban. 1922-ben a Sporthírlap szerint Rio de Janeiróban az FC America edzője volt, és komoly szerepe volt abban, hogy az általa irányított gárda megnyerte a carioca bajnokságot. 1924-ben újra (?) az America szerződtette, egy évre. A brazilok számára nyelvtörőnek számító neve miatt felvette az Eugenio Marinetti nevet – legalábbis a korabeli feljegyzésekben így találkozhatunk vele.
Medgyessy a következő években a riói Botafogo (1926–27) és a Fluminense (1927–28) edzéseit vezette, majd Minas Gerais állam fővárosában, Belo Horizonteban az Atlético Mineiro (1928) trénere volt. Sao Paulo államban előbb a Palestra Italia (1929 októberéig) együttesénél kapott munkát, később a Sao Paulo FC-nél (1931–1933 márciusa) dolgozott. Közben, 1930-ban visszatért egy idényre az Atlético Mineiróhoz. Ezt követően Argentínában egy évet Buenos Airesben töltött a San Lorenzo (1933. március–június), a Racing Club (1933. július–1934. április) és a River Plate (1934) csapatainál.
Egyes források szerint később Uruguayban is vállalt munkát trénerként, majd 73 évesen vesztette életét Monacóban.
Orth György
A korabeli beszámolók szerint sokan őt tartották a két világháború közötti időszak legjobb magyar játékosának. A sokoldalú középpályás szükség esetén hátvédet vagy akár kapust is szívesen játszott. A Vasasban nevelkedett, felnőttként az MTK labdarúgója volt, a fellelhető információk szerint 167 mérkőzésen 128 gólt szerzett. Többször volt az év játékosa, háromszor a magyar bajnokság gólkirálya. 1925-ben egy súlyos sérülés vetett véget aktív pályafutásának. 1917 és 1927 között 32 alkalommal lépett pályára a magyar válogatottban, 16 évesen mutatkozott be a nemzeti csapatban, és tagja volt az 1924-es párizsi olimpián sikertelenül szereplő együttesnek. Orth játékosedzőként tevékenykedett az olasz Messina és a német Nürnberg csapatainál, hat nyelven beszélő világpolgárként nem volt meglepő, hogy Dél-Amerikába is eljutott.
1930-ban még csak 29 éves volt, amikor a chilei válogatott élére nevezték ki. Az ország első külföldi szövetségi kapitányaként kellett felkészítenie Chilét a történelem első világbajnokságára, melyen az ötödik helyet szerezték meg. Orth hosszú edzői karrierje során később további két alkalommal, 1942 és 1944, valamint 1948 és 1949 között ugyancsak a „La Roja” szövetségi kapitánya volt, miközben több honfitársa előtt is megnyitotta az utat. Dél-Amerikában még az argentin San Lorenzo (1944–1945) és Boca Juniors (1949–1950) kispadján vállalt munkát, de volt Kolumbia (1955–1956) és Peru (1956–1960) szövetségi kapitánya is, utóbbival ráadásul két negyedik helyezést ért el a dél-amerikai kontinenstornán. Emellett több olasz, francia és mexikói csapatnál tevékenykedett.
Életének utolsó éveiben Portugáliában dolgozott, 1962-ben szívroham következtében Portóban hunyt el. Emlékét az Új Hidegkuti Nándor Stadion VIP-termében mellszobor, egykori középiskolája falán, Budapesten, a VIII. kerületi Vas utcában emléktábla őrzi.
Garay Miksa
Ugyanebben az időszakban tevékenykedett a dél-amerikai kontinensen az 1898-ban Budapesten született Garay, aki Máximo Garay néven lett ismert a távoli kontinensen. A feljegyzések szerint az ismeretlen vagy komolyabb játékosmúlttal nem rendelkező tréner 1934-től kezdve a Platense, az Independiente, a Gimnasia La Plata és a San Lorenzo csapatait irányította Argentínában, majd az Universidad Católica és a Colo-Colo trénere volt Chilében. 1940-ben Salvador szövetségi kapitányának nevezték ki, az 1941 februárjában hazai környezetben megrendezett Campeonato Sudamericanón (a Copa América elődje) pedig a chilei válogatottat irányította, mellyel az ötcsapatos torna harmadik helyén végzett Argentína és Uruguay mögött.
Ezt követően még alacsonyabb osztályú csapatoknál tevékenykedett, 1971-ben adták ki a Kézikönyv labdarúgó-edzőknek című könyvét. 1960-ban hunyt el Santiago de Chilében.
Plattkó Ferenc
Orth kortársa a Vasas és az MTK csapatai mellett az 1920-as években az FC Barcelonában védett, komoly nemzetközi kapcsolatokra szert téve pedig számtalan külföldi országban látott el edzői feladatokat. Azok után, hogy a katalán együttes mellett több francia csapatot is irányított, Dél-Amerika felé vette az irányt. 1939-ben a chilei Colo-Colo élére nevezték ki, majd Garayt váltva 1941-től 1945-ig a chilei válogatott szövetségi kapitánya volt, de mellette átmenetileg klubcsapatnál is dolgozott. Három kontinenstornán irányította az együttest, az 1941-es és az 1945-ös egyaránt hazai rendezésű bajnokságon is bronzéremhez segítette Chile legjobbjait.
Különböző időszakokban mindkét argentin fővárosi nagycsapatnál, a River Plate-nél (1943–1944 és 1950–1952) és a Boca Juniorsnál (1949 és 1953–1954) vállalt munkát edzőként vagy éppen igazgatóként. Ugyanakkor Plattkó Chilétől sem tudott elszakadni, a válogatott munkáját még az 1950-es években is támogatta tanácsaival, és a Colo-Colo is kinevezte még őt további két alkalommal 1946 és 1947 között, valamint 1953-ban. Összességében a három különböző megszakítás alkalmával négy bajnoki címig vezette a patinás csapatot. Utolsó edzői állását 1956-ban töltötte ki a Barcelonánál, később még éveken át játékosmegfigyelő volt Brazíliában.
Plattkó ugyancsak Santiago de Chilében tért végső nyugalomra 1983-ban.
Hermann Aladár
1930 elején egy magyar edző vette át a brazil Germania csapatának irányítását, még az amatőr korszakban. A korábbi centerhalf aktív játékosként az MTK és a Budapest Sport Egyesület futballistája volt. 1931-ben egy Sao Pauló-i lapnak, a Diário Nacionalnak adott interjúban azt állította, hogy mielőtt Brazíliába került, nagy klubok edzője volt Magyarországon, de Jugoszláviában is dolgozott.
A legjobb általa vezetett együttesnek a zágrábi HASK-t tartotta. 1929 áprilisában vándorolt ki Brazíliába. Bár a Sporthírlap azt írta, rögtön el is helyezkedett profi trénerként, a valogatott.blog.hu találata szerint májusban a helyi A Gazeta nevű újság hasábjain apróhirdetésben ajánlotta magát brazil klubok figyelmébe: „Magyar futballedző. Különböző kiváló magyar klubok egykori edzője, felajánlja szolgálatait sportkluboknak. Kitűnő referenciákkal rendelkezik. Ajánlatokat Hermann Aladár részére. Alameda Barao de Piracicaba, Magyar Egyesület”.
A magyar játékosokat is foglalkoztató csapat irányítása első évében az utolsó előtti helyen fejezte be a bajnoki küzdelmeket. Hermann azonban megtarthatta állását, bízott a fiatalokban, munkája gyümölcseként 1932-ben kiválóan teljesítettek, a korábbi bajnok Sao Paulo csapatát is legyőzték, és dobogós helyen álltak, amikor júliusban kirobbant a paulista alkotmányos forradalom és a bajnokságot négy hónapra meg kellett szakítani. A lendület alábbhagyott, a korábbi sikereket ősszel a csapat már nem tudta megismételni, negyedik helyen végzett. A profizmus bevezetésével az amatőr sport mellett végig kiálló Germania kivonult a bajnoki küzdelmekből. Később nevét is meg kellett változtatnia, Hermann pedig befejezte az edzősködést, és vélhetően a kereskedelemben dolgozott 1962-ben bekövetkezett haláláig.
Medgyessy Jenő és Hermann AladárKürschner Izidor
Az osztrák zsidó származású játékos teljes pályafutását az MTK-ban töltötte, jobbhátvéd volt. Edzőként a kék-fehérek irányítása után számos német és svájci csapat trénere volt, többek közt a Bayern Münchent és a Stuttgarter Kickerst is irányította, míg az 1924-es párizsi olimpián egészen a második helyig masírozott az általa dirigált svájci válogatott.
Kürschner nemzetközi szinten már kifejezetten ismert és nívós önéletrajzzal rendelkezett, amikor a második világháború előtt Brazíliába költözött. Két riói klubnál dolgozott, 1937 és 1938 között a Flamengo, majd 1939-től 1940-ig a Botafogo trénere volt. Új edzésmódszereket dolgozott ki, és ő vezette be a WM-formációt, ráadásul az 1958-as (először) világbajnok brazil válogatott szövetségi kapitánya, Vicente Feola fejlődésére óriási hatással volt. A mester mentorának tekintette Kürschnert, és ő járatta csúcsra a magyar szakember által meghonosított rendszert. A Dori becenéven elhíresült tréner tiszteletére szobrot állítottak Rio de Janeiróban, ami külföldi szakember lévén óriási megtiszteltetésnek számít. Mindössze 56 éves korában hunyt el a tengerparti brazil városban, a történelmi Sao Joao Batista temetőben helyezték örök nyugalomra.
Források:
Szente-Varga Mónika: Intrakontinentális migráció. Magyar labdarúgó edzők Dél-Amerikában
Gulyás Zsolt: Magyar futballvándorok Brazíliában a múlt század húszas, harmincas éveiben
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, amennyiben a dél-amerikai labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:
Ki nyeri a 2022-es világbajnokságot?
Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Világbajnokság/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.